A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 19. szám - A budapesti kir. bíróságoknál alkalmazott joggyakornokok helyzete

156 A JOG A m. kir. Kúria kimondotta (3,338/1884. P. — 525/1883. v. és 3,729/1882. p.) több határozatában, hogy az ügyvéd a képviselt féllel a per lefolyása alatt csak az ellenfél irányában tekintetik egy jogi személynek. Saját felével szemben ónálló és ennélfogva a jogorvoslatnak saját nevében leendő érvényesítésére jogosított személynek tekintendő. A perben a képviselő ügyvéd a saját munkadijainak megállapítását illetőleg érdekelt fél lévén, ugyanezért őt dijaira és költségeire nézve saját nevében felebbezési jog illeti. (U. F. III. 188.); továbbá a képviselt részéről az alsóbiróság ítéletének az ügyvédi járandóságokra vonatkozó része ellen intézett íelebbezés csak akkor vehető figyelembe, ha az ítéletek eme része ellen az ügyvéd a maga nevében él felebbezéssel. (III. folyam IX 122.) Tehát csakis a perben lehet és a felek között egy jogi személyiségről szó s így az ügyvéd részére a fél javára megállapított perköltség nem a félt illeti meg, Z. végrehajtatóval szemben felétől különálló jogi személy, tehát ezen különálló jogi személy sérelmére, minthogy Z. semmi néven nevezendő jogi viszonyban nem áll, az azt illető külön feltüntetett költségekre végrehajtás jogi hatással nem vezethető. Minthogy, ha az az eset áll elő, hogy X. Y-nak 450 koronával tartozik, akkor a letiltott 460 K-ból 400 K. lévén csak X-é, az 50 K. erejéig X. jogtalanul gazdagodott, mert sajátjából 400 koronát fizetett csak. Az ügyvéd pedig, akinek a fáradozása itéletileg alperes terhére megállapittatott, kénytelen volna pert indítani az Ü. R. T. 58. §-a értelmében. Ebből következik, hogy az elsőbiróság a törvény szavait helytelenül, az anyagi igazság rovására magyarázta, mert a törvény intenciója nem lehet a perben eljárt ügyvéd ténykedését megnehezíteni s a neki járó, őt jogosan megillető perköltségeket, fele tartozására hagyni kielégíteni, hisz, ha nem lett volna perbeli képviselője, a 400 koronán felül csakis a bélyegköltségekben marasztaltatott volna alperes. A gyakorlat, meg a hivatkozott csődtörvény szerint, meg minden eljárásban az tűnik ki, hogy a költség nem a félé, hanem az ügyvédé s az igénykeresetet jogszerűen indította, a bírói zárt a költségek erejéig fel kell oldani. Egyebekben a felsőbíróság csak azzal indokolta (bpesti tszék 1907. III. E. 777.) az ügyvéd jogát s a zárfeloldás ilyetén való elrendelést, hogy : «A jelen perben a védekező alperes nem is állítván oly tényeket, melyekből levonható volna az a következtetés, hogy a per- és végrehajtási költség nem a felperest (az ügyvédet), mint a végrehajtást szenvedőnek az Y. elleni perbeli képviselőjét illeti». Ezt ugyan nem is lehetne igazolni, hacsak az X. ügyvédjének adott információban a költségekre való külön megállapodással nem. A budapesti kir. bíróságoknál alkalmazott joggyakornokok helyzete. A budapesti joggyakornokok már két esztendő óta állandóan sürgetik tarthatatlan helyzetük megjavítását. Polónyi Géza volt igazságügyminiszter azoknak a gyakornokoknak a segélydiját, akiknek doktori, birói vagy ügyvédi oklevelük van, 1000 koronáról 1600 koronára emelte fel. A helyzetjavitásnak ez a módja azonban a budapesti joggyakornokok előmenetelére nemcsak hogy nem vált előnyössé, hanem egyenesen veszedelmes, mert ürügyül kínálkozik, a radikális javításnak az elodázására ! A budapesti joggyakornokok példátlan rossz előmenetelét rangsoruk minden kommentár nélkül megdöbbentő valóságban állítja elénk. A legöregebbet 1902 február 8-án, ezelőtt 6 évvel nevezték ki joggyakornokká. Az utána következők egy-két nappal vagy héttel későbben kerültek bele a listába, ugy, hogy akit pl. 1905 áprilisban, tehát 3 évvel ezelőtt neveztek ki, az ma a rangsorban 37-ik. (Ebbe a rangsorba csak azok vétettek fel, akiknek birói, vagy ügyvédi oklevelük van, mert a mostani kinevezési politika mellett csakis azok számithatnak előmenetelre. Ez a rangsor tehát a joggyakornokok alaprangsorának csak kivonata. Aki itt pld. 25-ik, az az alaprangsorban a 37-ik.) A mostani előmeneteli viszonyok és kinevezési rendszer mellett a legtöbbnek el kell készülnie arra, hogy az alaprangsorban előttük állók, letévén a birói vagy ügyvédi vizsgát, a kinevezésekkel folyton megelőzik őket, mert a kinevezéseknél nem veszik figyelembe a birói vagy ügyvédi oklevél megszerzésének az idejét. Tekintve, hogy 1906-ban 12 budapesti joggyakornok lett jegyzővé, 1907-ben ugyancsak 12, az idén pedig idáig még csak 3, arra nézve, aki az alaprangsorban ma például a 37-ik, ez a megelőzés kerek három esztendei várakozást jelent, hacsak az előmeneteli viszonyok radikálisan nem javíttatnak. Az 1908. évi igazságügyi szervezeti törvény a jegyzőkre nézve előirt birói kvalifikációt (birói vagy ügyvédi oklevél) eltörölte, csak azért, hogy azok a volt aljegyzők, akiknek még nincs birói kvalifikációjuk, jegyzők lehessenek. Jelenleg tehát az országban több száz olyan bírósági jegyző van, akiknek még hiányzik a birói oklevelük, ellenben Budapesten 30 «okleveles biró joggyakornok» van. A most említett törvény alapján: a 2 éves és ennél idősebb birák mind a VII. fizetési osztályba léptek elő ; a 3 éves és ennél idősebb albirák mind bírákká neveztettek ki; a régi jegyzők mind 400 korona pótlékot kaptak ; az összes aljegyzők, tehát azok is, akiknek nincs birói oklevelük és mindössze 3—4 év óta vannak állami szolgálatban, az aljegyzői állás megszüntetésével — jegyzőkké léptek elő; ellenben az 5—6 év óta szolgáló budapesti birói és ügyvédi okleveles joggyakornokok továbbra is meghagyattak joggyakornokoknak. A budapesti joggyakornokok előmenetelének ez a pangása a volt igazságügyi kormányok azon ténykedéséből származik, hogy a Budapest területén levő bíróságokhoz sokkal több joggyakornokot alkalmaztak, (olcsó munkaerő) mint a hányat egészséges előmeneteli viszonyok szemmeltartásával alkalmazni szabad lett volna. Budapesten magában 110 joggyakornok van, holott az egész országban egyebütt összesen csak 266. Ellenben Budapesten csak 115 jegyzői állás van, az ország többi részén pedig összesen 818. Budapesten tehát körülbelül csak annyi a jegyző, mint a joggyakornok, ezzel szemben a vidéken több mint háromszor annyi a jegyző, mint a joggyakornok. A budapesti idősebb joggyakornokok helyzetén nem segélydijemeléssel, hanem tömeges kinevezésekkel kell segíteni, mert 5—6 év óta szolgáló 30 éves férfiaknak csakis a kinevezés adhatja meg a lelkimegnyugvást és a társas életben való érvényesülés lehetőségét. A megoldás módja a következő: A most parlamenti tárgyalás alá kerülő 1908. évi igazságügyi költségvetés keretében 30 budapesti joggyakornoki állás átrendszeresite?idő jegyzői állássá, mert a rangsorban levő 31 és utána következőnek legfeljebb három évi birói gyakorlata van s igy a mai viszonyok között ez kedvezőnek mondható. Egy állásnál felmerülő többlet, ha ez évre csak félévi illetményeket veszünk fel, az idén 700 korona. A harminc állásnál tehát összesen csak 21,000 korona bruttó kiadás merülne fel 1908-ban, tekintve azonban a levonásokat (szolgálati dij), tényleg még ennél is sokkal kevesebb. Erre már is van fedezet : az 1905. évi szervezeti törvény életbeléptetését és ez alapon a tömeges birói kinevezéseket ez év január elejére irányozták elő a költségvetésben, de a kinevezések tényleg csak 2 és fél hónappal később történtek meg. Ily módon a kincstár a birákon 231,000 koronát takarított meg. Ennek a birákon megtakarított összegnek csak egy morzsáját kérik a budapesti joggyakornokok. A nagyméltóságú igazságügyminiszter ur teljes jóindulattal van a budapesti joggyakornokok iránt, ezen jóindulatá-