A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 19. szám - Birói és ügyészi reformok - Gyakorlati észrevétel a végrehajtási törvény módosításához

Huszonhetedik évfolyam. 19. szám. Szerkesztőség: V\, Rudolf-rakpart 3. sz. A JOG Budapest, 1908. május 10. Előfizetési árak: Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) V., Rudolf-rakpart 3. sz. HETILAP AZIGAZSÍGÜGY ÉRD™EK VISELETÉRE. I MAGYAR ÜCYFÍDI. BIRÓ1, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR ÍÖZLÖNYK. Kéziratok vissza nem adatnak. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. ügyvédek. Helyben, vagy vidékre bér mentve küldve: Negyed évre _ 4 korona Fél « H « Egész « _ 16 » Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Birói és ügyészi reformok. Irta egy törvényszkéi biró. — Gyakorlati észrevétel a végrehajtási törvény módosításához. Irta Ruttkay Aladár, szepesszombati járásbiró. — A turpis causa és a naturális obligatio a magánjogi birói gyakorlatban. Irta Jacobi Béla dr., budapesti ügyvéd. — Igényper ügy védi költségekért. Irta R e i c h Péter Kornél, Budapest. — A budapesti kir. bíróságoknál alkalmazott joggyakornokok helyzete. — Belföld (Törvényjavaslat az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről. — A budapest ügyvédi kamara rendkívüli közgyűlése.) — Külföld (Német birodalmi törvényjavaslat az ipartörvény módosításáról.) — Irodalom (Márkus Dezső dr. : Az osztrák általános polgári törvénykönyv mai érvényében. — Vájna Elemér dr.: A birtokháboritás a máptk. tervezetében.) — Vegyes.) MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Birói és ügyészi reformok. Irta EGY TÖRVÉNYSZÉKI BIRÓ. E cimü cikkében Somlyódy István ur a birói hivatalos ruha kérdését is érinti s felemlíti, hogy annak ugy hivei, mint ellenzői vannak. Mint eszmét magam is helyeslem ezt, ugyanazokból az okokból, amelyeket Somlyódy ur is felemiit; azonban kivitelét elodázni szeretném, mert az eddigi tapasztalatok arra tanítanak, hogy sem hivatalos, sem társadalmi köreinkben nincs olyan erős nemzeti érzés, mely valamire kétségtelen határozottsággal reá merné nyomni a nemzeti jelleget. Nem keresem ennek az okát, mert az már politizálásra vezetne, de erős meggyőződésem - s azt hiszem nemcsak magamnak, — hogy magyarságunknak a külsőségekben való megnyilvánulását is ugyanaz az öntudatos fekete kéz gátolja meg, amely a magyar cimert a külképviseletben, a tengeri hajózásban, hadseregben és mindenütt eltüntetni szereti. Az eddigi tapasztalatok is a nemzeti érzés megdöbbentő fogyatékosságáról és gyengeségéről tesznek bizonyságot. A katonaság köréből a magyaros viselet már csaknem teljesen kiküszöböltetett, honvédeink is cserepárok lettek; csendőrségünk egyenruhája egészen idegen, a régi zsandárokéra emlékeztető ; portásaink az egyenruhától akár Afrikában is szolgálhatnának, annyira nem magyar jellegű az egyenruhájuk; az állami és városi rendőrségek egyenruhái pedig teljesen német jellegűek (waffenrock, pantalló, szörnykalap). Társadalmunk aztán az állam által adott ez után a nyomorult példa után indul; tűzoltóink, veterán egyleteink stb. tagjainak egyenruháján egy hajszálnyi magyar vonás nincs, valamint hogy ez a jelleg napról-napra jobban enyészik el egész közéletünkből is, a nemzetközi kormányzás és a társadalmi hazafiatlanság befolyása alatt. Ilyen körülmények közt nem várhatok kedvező s a magyarság érdekeinek megfelelő eredményt a birói hivatalos ruha eszméjének megvalósitásától, hanem csak valami — reánk octroyált — nemzetközi, vagy — ami még roszszabb — német jellegű szörnyszülöttet! Azért tehát csak maradjunk meg mi a mai állapot mellett, amikor ha külsőségben nem mutathatjuk is meg a magyar voltunkat, de legalább degen jellegű ruházat felvételére nem vagyunk kényszerítve. Egy egyenruháról, az egyedül — félig-meddig — magyaros egyenruháról megfeledkeztem: a temetkezési egyleti szolgák egyenruhájáról; amelynek magyar jellege szomorú intés a jövőre, hogy ha igy haladunk a magyarság és magyarosítás terén, — akkor csak a nagy nemzeti eltemetéskor fog nyilvánulni az, hogy magyarok .... voltunk ! Gyakorlati észrevétel a végrehajtási törvény módosításához.*) Irta RUTTKAY ALADÁR, szepesszombati járásbiró. A G. §. ugyancsak nem felel meg az előbbi közleményben foglalt általános észrevételünkben kiemelt célnak, hogy a végrehajtási törvénynek, mindkét fél — hitelező és adós — érdeke teljes megóvásával, lehetőleg egyszerűnek és olcsónak kell lennie. A §. ugyanis előírja, hogy a végrehajtás elrendelése rendszerint három példányban szerkesztett Írásbeli beadványban kérendő, melyek közül az első példányhoz az elrendelés alapjául szolgáló eredeti okirat csatolandó ; — ha pedig a végrehajtás több alperes ellen, vagy több helyen foganatosítandó, a kérvény annyi példányban adandó be, hogy mindenik alperesnek és mindenik megkeresett hatóságnak, illetőleg mindenik kiküldöttnek, külön példány jusson. Az írásbeli kérvényezési kiküszöbölhetőnek véljük; gyakorlatból merített meggyőződésünk az, hogy annak szüksége fenn nem forog; mert az egyoldalú kérvénynek az elintézése nem áll egyébből, mint az ítéletnek, melynek jogerősségéről a 9. §. szerint a biró meggyőződést szerezni tartozik — reprodukálásából, a teljesítési határidőt meghatározó résznek elhagyásával; miértis a kérvényezést pótolni véljük az Ítélet záradékolásával. Ez eljárás pedig semmiféle perjogi elvbe nem ütközik, sőt annál is inkább indokolt volna; — mert, miként előbbi közleményünkben jeleztük, az 1877 : XXII. t.-cikk tartalmaz hasonló intézkedést, a 66. §. szerint: — a végrehajtást a bíróság az ítéletben rendeli el, — a kiküldött az ítéletben nevezendő meg, a végrehajtás azonban csak a nyertes félnek a kiküldöttnél vaió szóbeli, vagy írásbeli jelentkezésére foganatosítandó ; — de intézkedést tartalmaz a B. P. 1896. évi XXXIII. t.-cikk, melynek 494. §-a rendeli: a végrehajthatóságot a határozat kiadványain az elsőfokú bíróság elnöke, illetőleg vezetője bizonyítja; továbbá mert a S. E. 1893. évi XVIII. t.-cikk is rendelkezik, hogy az ítélet végrehajthatósága kinyilvánítandó. Amennyiben posztó, sed non coficesso, az ellenérvek emelkednének túlsúlyra, az esetben is a kérvényezést mellőzni véljük. A bíróság csak az egyik és pedig az első példánynak jelzett kérvény alapján rendeli el a végrehajtást s a végrehajtást rendelő végzése alapján indul meg a processus. A megkeresett akár polgári, akár telekkönyvi hatóság, mint foganatosító bíróság nem a hozzá áttett kérvényi példány, hanem csakis az arra meghozott végzés alapján s annak értelmében jár — és járhat el. Az egy példányon kivül, a többi példányok a megkeresett hatóságok által nem is olvastatnak, sőt gyakorlatból tudjuk, hogy a többi példányok kivonatosabban is készíttetnek. A végrehajtást szenvedettre pedig szintén nem lényeges az, mi van a kérvényben, hanem a végzés bir jelentőséggel, amely ellen — nem a kérvény ellen — használhat *) Előbbi közlemény 1902. évi folyam 24. sz. \ 1 \ Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.