A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 18. szám - Német birodalmi törvényjavaslat az ipartörvény módosításáról. 3. [r.]

70 A JOG A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Alperesnek a kereskedelmi törvény 475. és 506. £-ára alapított kifogása alapos, A 2. •/. a. ajánlat 4. és 9. kérdéseire adott feleletei szerint a biztosított eddigi egészségi állapota ugyanis jó volt, betegségeket ki nem állott, orvosi gyógykezelést igénybe nem vett, holott alperes szerint ugyanazon évben az ajánlat tétele elö'tt L904. május 24-től június 15-ig influenzában és tüdőgyuladásban szenvedett, ágyban fekvő beteg volt és orvosi kezelés alatt állott. Mindezt felperes nem tagadta. Ezekkel a feleletekkel a biztosított közlési kötelességét megszegte, mert az elhallgatott orvosi kezelést igénylő előző betegség influenza és tüdőgyuladás, a biztosító által viselendő kockázat elvállalása szempontjából fontos körülményt képez. Alperesnek a biztosítási szerződés érvényessége elleni támadása tehát alapos. Az a körülmény, hogy az elhallgatott betegségből a biztosított állítólag teljesen felépül, még ha való lenne is, nem menti fel a biztosítottat a közlési kötelezettség alól, az pedig, hogy a bekövetkezett halál és az elhallgatott betegség közt nincs okozati összefüggés, közömbös, mert ily okozati összefüggés hiánya sem szünteti meg a közlési kötelezettség megszegésének következményeit (1906. máj. 23. 20,620/906. sz. a.) A budapesti kir. tábla : Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért is, mert a hetekig tartó influenza és belőle kifejlődött crouposus tüdőgyuladás, mely ágyban fekvéssel is járt, az élettartamra is befolyással bírható komoly betegség, amely, ha a beteg meggyógyul is, az ajánlat tételekor, tehát néhány héttel a meggyógyulás után még nem volt utókövetkezmény nélkül maradt muló bajnak tekinthető. (1906. évi december 12. 2,267/906). A m. kir. Kúria (1908 január hó 8. 300/907. v. IV. p.) a másodbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. A hitelező elfogadási késedelemba jut, ha a felajánlott teljesitést el nem fogadja. Ily esetben az adósnak joga, de nem egyszersmind kötelessége is, hogy a teljesités tárgyát birói letétbe tegye. Abból az okból tehát nem hatálytalanitható a biztosítási szerződés, hogy biztosított a biztosító által el nem fogadott dijat letétbe nem helyezte. A biztosítottnak azon kijelentése, hogy az ajánlattételkor a kockázat elvállalására fontos körülményt elhallgatott, kihat a kedvezményezett jogaira és feljogosítja a biztosítottat, hogy a kedvezményezezettel szemben megtámadja a biztosítás érvényét. (Kúria 1908. február 25-én 121/908. sz. a. v. IV. p. t.) Bűnügyekben. Aki fogorvosi jogositványnyal nem birván, fogat huz s a kezelés körül hibát követvén el, súlyos testi sértést okoz : a B. T. K. 310. §-a alapján büntetőjogilag felelős. A kolozsvári kir. törvényszék (1907. évi június 27-én 1,953. sz.) Z. András vádlottat bűnösnek mondja ki a B. T. K 310. §-ába ütköző gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségében, melyet azáltal követett el, hogy a f. évi március 16-án Kolozsvárt E. Ferencné sértettnek egy ép fogát kihúzta, azután oly módon vagy oly eszközzel helyezte azt újólag vissza, amelynek következtében az fertőzést kapott s ennek következtében a sértett két hónap alatt gyógyult sérülést szenvedett. . . . A kolozsvári kir. ítélőtábla : (1906 szeptember 20-án, 10,635. sz.) ... A ténymegállapításnak azzal a kiegészítésével, hogy vádlott a gondatlansággal okozott súlyos testi sértés vétségét az által követte el, hogy midőn sértett kihúzott fogát visszahelyezte, nem ügyelt a kezelés feltétlen tisztaságára s igy a köteles gondosság mellőzésével sértett fogürét fertőzte; a törvényszék ítéletének többi felebbezett része azzal hagyatik helyben, hogy a gondatlanság által elkövetett súlyos testi sértés vétségeért a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásával, a B. T. K. 310. §-a alapján az elsőbiróság által kiszabott 80 K. pénzbüntetés, behajthatlanság esetén a B. T. K. 53. §-a alapján nyolc napi fogházra, a mellékbüntetéskép kiszabott 20 K. pénzbüntetés pedig behajthatlanság esetén a B. T K. 53. §-a alapján két napi fogházra lesz átváltoztatandó. A kir. Kúria (1908 január 28-án, 639. sz.) A vádlott semmisségi panasza visszautasittatik, a közvédő semmisségi panasza pedig elutasittatik. Indokok: A tábla Ítélete ellen semmisségi panaszt jelentett be a vádlott, mert nem érzi magát bűnösnek, mert ártatlan és a közvédő a 385. §. 1. a) pontja alapján, mert vádlott cselekménye nem állapítja meg a B. T. K. 310. §-ában irt bűncselekményt. . . A közvédő semmiségi panasza pedig mint alaptalan a B. P. 437. §-ának 4. bekezdése szerint elutasítandó volt, mert a tábla tényként fogadta el — és ez a tény a B. P. 437. §-a értelmében a Kúria határozatának is alapul szolgál, — hogy Z. András vádlott a sértettnek ép fogát húzván ki, midőn azt viszszahelyezte, a kezelés feltétlen tisztaságára nem ügyelt, minek folytán a fogür megfertőztetett és ezzel a gondatlan kezeléssel okozta a súlyos testi sértést, mert ehhez képest a súlyos testi sértést vádlott a fogkezelés körül tanúsított gondatlanságával okozta, melyért őt büntetőjogi felelősség terheli és mert e szerint a tábla a bűncselekmény tényálladéka felismerésének a megállapításának kérdésében jogi tévedésben nem volt. Bukás esetén a szenvedő állapot megállapításánál a csődbe be nem jelentett követelések is figyelembe veendők Megsemmisítés, ujabb ténymegállapítás elrendelése. A szatmárnémeti! kir. törvényszék : B. Albert vádlottat ama cselekménye miatt, hogy mint vagyonbukott, aki ellen a csőd a szatmárnémetii törvényszék, mint csődbíróságnak 1905. február hó 17-én, 2638/907. B. számú végzésével megnyittatott : 1. abból a célból hogy hitelezőit megkárosítsa, vagyonához tartozó értéktárgyakat elrejtett illetve értéken fclól elidegenített, 2. ugyancsak az összhitelezők megkárosítására irányuló célzattal D. és fia cég, Joh. Kug. és Comp. cég, R. Lb. cég, V. és társa cég, W. és W. cég, L. Ignác és fia cég, P. Mór és K. Dávid nevü hitelezőit részben árukkal, részben készpénzzel kielégítette ; 3. ugyancsak hitelezőinek megkárosítása céljából kereskedelmi könyveket, jóllehet azok vezetésére törvényszerűen kötelezve volt, nem vezetett, illetve azokat oly hiányosan és rendetlenül vezette, hogy azokból cselekvő és szenvedő vagyoni állapota megállapítható és üzletének forgalma kideríthető nem volt; 4. cselekvő és szenvedő vagyoni állapotáról évenkint mérleget nem készített; 5. miután fizetésképtelenségét tudta, ujabb adósságokat csinált, azonban az eme cselekményei által okozott kár 4000 koronát meg nem halad, a B. T. K. 414. §-ának 1., 3. és 4. pontjai alá esik, alapjában büntettet képező, azonban a 92. §. alkalmazásával és a 20. §. felhívásával minősített csalárd bukás vétségében bűnösnek mondja ki és ezért a B. T. K. 415. és 416. §§-ai alapján, a 92. §. alkalmazásával a foganatbavételtől számitandó három hónapi fogházra, mint fő- és a szabadságvesztés-büntetés kitöltéstől számított egy évi hivetalvesztésre, mint mellékbüntetésre ítélte. Indokok : B. Albert vádlott Szatmáron, a Deák-téren 1901. évi május 15-én 8200 korona tőkével füszerüzletet nyitott. Üzletét, melyet a saját neve alatt folytatott, a törvényszéki cégjegyzékbe bevezettette. Üzletének forgalma az első két évben 36—38,000 koronát tett ki, később azonban ez a forgalom lényegesen csökkent. B. Albert ellen a csőd 1905. február 17-én a törvényszéknek 2638/1905. P. sz. végzésével nyittatott meg. A megejtett leltározás szerint a csődvagyon beszerzési árban 5325 koronát tett ki, az activ követelések összege 1267 korona 95 fillér volt, s igy a csődvagyon 6292 korona 92 fillért tett ki. Ezzel szemben 1595 korona 13 fillér elsőosztályu és 6449 korona 39 fillér másodosztályú követelés jelentetett be és igy a bejelentett követelések összege 8044 korona 40 fillér volt. A csődvagyon értékesítéséből 5295 korona 46 fillér folyt be, amelyből a tömeg költségeire 1079 korona -58 fillér, tömeggondnoki díjra 2450 korona fizettetett ki s igy 1765 korona 88 fillér került felosztás alá, amely összegből az elsőosztályu követelésekre 1305 korona 97 fillér jutott, a fenmaradt 459 korona 91 fillér pedig a másodosztályú követelések részbeni kielégítésére fordíttatott, ugy, hogy az egyes hitelezőknek 5—6°/o jutott. . . (1906. évi június hó 27-én, 7781. sz.)