A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 18. szám - Német birodalmi törvényjavaslat az ipartörvény módosításáról. 3. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 18. számához. Budapest, 1908. május 3. Köztörvényi ügyekben. A kir. Kúria 80. sz. teljes-ülcsi döntvénye polgári ügyekben. Megfelei-e a közjegyző által felvett végrendelet az 1874: XXXV. t.-c. 82. b) pontjában előirt érvényességi kelléknek akkor is, ha a másik közjegyző vagy két tanú csak az irásba foglalt végrendelet felolvasásánál, tartalmának a végrendelkező részéről történt jóváhagyásánál és aláírásánál van jelen? (A 129/P. 1886., 5,588/P. 1890., 8,283/P. 1892., 8,825/P. 1895., 5,034/P. 1897., 1,698/P. 1901., 2,669/P. 1901. és 10,849/P. 1906számokhoz.) Határozat: • A kir. közjegyzőkről szóló 1874: XXXV. t.-c. 282. § a b) pontjában előirt érvényességi kelléknek megfelel a közjegyző által felvett végrendelet akkor is, ha másik közjegyző vagy két tanú csak az irásba foglalt végrendelet felolvasásánál, tartalmának a végrendelkező részéről történt jóváhagyásánál és aláírásánál van jelen. indokok: Az 1874: XXXV. t.-c. 82. §-a szerint «a közjegyző által felveendő végrendeletek tekintetében a közjegyzői okiratokra előszabott kellékeken felül szükséges, hogy : a) a végrendelkező személyesen jelentse ki akaratát a közjegyző előtt, b) az ügymenet egész folyama alatt két tanú vagy egy másik közjegyző folyton jelen Iegyen>. E törvényszöveg valódi értelmének megállapítása elsősorban az ügymenet fogalmának meghatározását teszi szükségessé, mert csak igy lesz kiderithető, hogy melyek azok a jogügyleti cselekmények, amelyeknél a végrendelet megalkotásakor a tanuknak vagy egy másik közjegyzőnek jelen kell lenniök. Az ügymenet alatt itt azoknak a lényeges cselekményeknek összességét kell érteni, melyeket a törvény, mint a jogügylet létesítéséhez szükségeseket megkjván. Ebből következik, hogy az ügymenet szűkebb vagy tágabb tartalmát az alaki kellékeknek az a mértéke szabja meg, melyet a törvény a végrendeletek minőségéhez képest érvényességük szempontjából előir s minthogy e tekintetben az Írásbeli és szóbeli végrendelet közti különbség döntő fontosságú, vizsgálni kell továbbá, hogy az idézett 82- §. a végrendeletek Írásbeli vagy szóbeli alakját kivánta-e meghonositani. Az európai államok törvényhozásai legnagyobb része a pandektajog után indul; a közjegyző előtt alkotott végrendeletet szóbeli végrendeletnek tekinti s judikaturájuk nem tartja a közjegyző által felvett végrendelet érvényességéhez elegendőnek a tanuknak (vagy a másik közjegyzőnek) a végrendelet felolvasásánál, helybenhagyásánál és aláirásánál való jelenlétét, hanem semmisség súlya alatt követeli, hogy a végrendelkező végakaratát teljtartalmilag adja elő a tanuk (vagy a másik közjegyző) jelenlétében, minek megtörténtével foglalhatja csak azt a közjegyző irásba (jegyzőkönyv). Hogy ily szabályozásnál a végakarat szóbeli előadása az ügymenet nélkülözhetetlen kiegészitő része, kétséget nem szenved. De a közjegyző által felvett végrendeletnek ily szabályozása a közjegyzőkről szóló hazai törvényünkben, jelesül az 1874 : XXXV. t.-c. idézett 82. §-a rendelkezésében fel nem ismerhető (ellenkezőleg Kern Tivadar öröklési jog 409. és köv. 1. és Rupp: Közj, tv. magy. 132. és 133 1.) E §. szövegéből nem állapitható meg, hogy a törvényhozás a szóbeli közvégrendelet alakját kívánta volna törvénybe iktatni, az idézett §. a) pontjában használt ^személyes kijelentés> kifejezés minden közelebbi meghatározás hiányában nem jogosít fel arra a föltevésre, hogy a törvény a végakarat teljtartalmának szóbeli előadását a végrendelet megalkotásának lényeges alkateleméül kívánta tekinteni, mert benne az élőszónak az irásba foglalással (jegyzőkönyvbe mondás) megkívánt szerves kapcsolata nem jut kifejezésre, mint ez több külföldi állam törvényhozásában minden kétséget kizárólag történik, az okirat, melyet a közjegyző az idézett 82. §-a értelmében felvesz, nem különböztethető meg alakilag sem bármily más közjegyzői okirattól, csak igy érthető, hogy az ily végrendelet, amennyiben mint közokirat alaki kellékek hiányából érvénytelen, mint magánvégrendelet esetleg érvényes lehet, ha ennek alaki kellékeivel el van látva, mi szóbeli végrendeleteknél nem volna lehetséges. Az idézett 82. §. a) pontjában a suly a «személyes> szón fekszik. A végakaratot tartalmazó irott lap személyes átadása a közjegyzőnek oly kijelentett célzattal, hogy azt megfelelő szövegezéssel közokiratba foglalja, teljesen megfelel «a végakarat személyes kijelentése* követelményének, bár ez az eljárás teljesen nélkülözné a szóbeli végrendelet alaki kellékeit. Minthogy ezek szerint az idézett 82. §. rendelkezéseiben a szóbeli végrendeletre célzó akarat fel nem ismerhető és semmi kényszeritő jogi ok vagy gyakorlati szükség nem követeli a törvény szövegének szigorú magyarázatát, ennélfogva ama §-ban szabályozott végrendeletet másnak, mint nem a végrendelkező által irott Írásbeli (allograph) közvégrendeletnek nem lehet tekinteni, mely az 1876: XVI. t.-c. 6. §-ában emiitett Írásbeli nyilt alakú magánvégrendeletektől csak a végrendeletet író közhitelességi minőségében különbözik. Ez utóbbinál az Írásbeli végrendeletet a végrendelkező végakaratának élőszóval kijelentése nem teszi szóbelivé, de oly kevéssé van ennek helye az idézett 82. §. szerint a közjegyző által felvett végrendeleteknél. A tanuk ellenőrzése az Írásbeli végrendeleteknél, nem ugy mint a szóbeli előadásnál ennek hű irásba foglalására, hanem csak arra szorítkozik, hogy a felolvasott vagy felmutatott irott végrendeletet a végrendelkező az ő végakaratának jelentse ki és valamint egyéb közokiratoknál, ugy az írásbeli közvégrendeleteknél is nem a szóbeli kijelentés, hanem azok tartama lesz döntő vitás esetekben. Ezzel a kijelentéssel megoldást nyer egyszersmind az ügymenet fogalmának a jelen döntésre vonatkozó kérdése is. Annak kiegészitő részét ugyanis — mint fentebbjeleztetett — oly cselekmények nem képezhetik, melyek a jogügylet alaki kellékei gyanánt nem szerepelnek. Ha tehát az idézett 82. §. szerint alkotott végrendeleteknél a végakarat élőszóval való előadása, ugy amint a szóbeli végrendeleteknél, nem kötelező, akkor az az «ügymenet folyamához* nem is tartozhatik ; lényeges alkatrészéül tehát csakis azok a cselekmények tekinthetők, melyek általában közokmányok felvételénél, mint olyanok, a törvény által megkívántatnak, igy különösen a közokmány felolvasása, annak helybenhagyása és aláírása. És minthogy a közvégrendeletek felvételénél a tanuk közreműködésének célja azoknak fokozottabb hitelességgel való felruházása, mely cél teljesen el van érve azzal, ha a tanuk vagy a másik közjegyző a közvégrendelet felolvasása, annak a végrendelkező általi helybenhagyása és aláírásakor jelen van, annálfogva ki kellett mondani: «hogy az 1874: XXXV. t.-c. 82. §. b) pontjában előirt érvényességi kellékeknek megfelel a közjegyző által felvett végrendelet akkor is, ha a másik közjegyző vagy két tanú csak az irásba foglalt végrendelet felolvasásánál, tartalmának a végrendelkező részéről történt jóváhagyásánál és aláirásánál van jelen*. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A hetekig tartó influenza és belőle kifejlődött crouposus tüdőgyuladás, mely ágybanfekvéssel is járt, az élettartamra is befolyással birható komoly betegség, amely, ha a beteg meggyógyult is, az ajánlat tételekor, tehát néhány héttel a meggyógyulás után még nem volt utókövetkezmény nélkül maradt muló bajnak tekinthető, miért is ez a körülmény a biztositás elvállalása szempontjából fontos, melynek elhallgatása a közlési kötelesség megsértése.