A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 17. szám - Növendékjog

A JOG 67 A m. kir. Kúria (1908. március 18-án 2,121/B. szám) következő végzést hozott: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a kir. járásbíróság a bűnvádi eljárás megindítását csak a Bp. 527. igának első bekezdésében meghatározott okokból tagadhatja meg, hogy további védjegybitorlás kihágása miatt folyamatba tett bűnvádi ügyben a sértett fél részéró'l a lefoglalás, külön őrizet alá vétel és a büntetendő cselekmény ismétlésének megakadályozására szükséges intézkedések iránt előterjesztett kérelem elbírálásánál az 1890. évi II. t.-cikknek a Bp életbeléptetése után is hatályban maradt 28. §-a az irányadó. Megsértette tehát a törvényt a nagybecskereki kir. járásbíróság fentebb idézett keletű és száma végzésével annyiban, amennyiben a G. S. A. aussigi bejegyzett kereskedő cég által L. M.-né szül. G. D. nagybecskereki kereskedő, mint a L. M. cég tulajdonosa ellen az 1895. évi XLI. t.-cikk. 8. §-ában körülirt védjegybitorlás kihágása miatt tett feljelentéssel megindítani kért bűnvádi eljárás megindítását nem a Bp. 527. §-ának eiső bekezdésében meghatározott okokból tagadta meg, hogy továbbá a nevezett cég, mint sértett fél részéről az 1890. évi II. t.-cikk 28. §-a alapján kért foglalást és külön őrizet alá vételt, hivatkozással a Bp. 173. §-ára megtagadta. Megsértette a törvényt a nagybecskereki kir. törvényszék is 1907. évi január hó 8-án 87. sz. a. hozott másodfoka végzésével annyiban, amennyiben a sértett fél által az elsőfokú bíróság emiitett végzése ellen közbevetett felfolyamodást a kir. járásbíróság végzésében felhozott indokokból elutasította. Jelen határozat a felekre nézve nem bir hatálylyal. Indokok: G. S. A. aussigi bejegyzett kereskedő cégnek bűnvádi feljelentése szerint L. M.-né szül. G. D. nagybecskereki kereskedő, a L. M. cég tulajdonosa a G. S. cég javára lajtsromozott és a feljelentő részvénytársaságra való átruházás folytán ennek kizárólagos használati jogát képező az általa forgalomba hozott szappankészitmények megjelölésére alkalmazott kulcs ábrás védjegyet jogtalanul használva — szapan-áruit a feljelentő cég védjegyéhez hasonló ugyancsak kulcs-ábrás védjegygyei ellátva tudva forgalomba hozza és árusítja. Ezen az alapon a feljelentő cég a bűnvádi eljárásnak L. M.-né szül. G. D. ellen a védjegyek oltalmáról szóló 1890. évi II. t.-c. módosításáról és kiegészítéséről alkotott 1895. évi XLI t.-cikk 8. §-ában körülirt védjegybitorlás kihágása miatt leendő megindítását s egyúttal az 1890. évi II. t.-cikk 28. §-a alapján a feljelentett üzleti helyiségében és raktárában található utánzatok lefoglalását és őrizet alá vételét, valamint olyan intézkedések megtételét kérte, melyek a büntetendő cselekmény megakadályozására alkalmasak. A nagybecskereki kir. járásbiróság 1906. évi december 21-én 1906. B. 1,047 1. sz. a. hozott végzésével ugy a bűnvádi eljárás megindítását, valamint a lefoglalás és őrizet alá vétel, illetőleg az ennek céljaira szorgalmazott házkutatás foganatosítását is megtagadta. A bűnvádi • ljárás megindítását illetőleg a tárgyalás kitűzését a kir. járásbiróság azért tagadta meg, mert a feljelentett által szappankészitményein használt védjegy a kulcs alakjára nézve, valamint abban, hogy az utánzatnak jelzett kulcs végén «závár» is van, lényegesen eltér a feljelentő kizárólagos használati jogát képező védjegytől; a feljelentett által alkalmazott védjegy tehát nem tekinthető olyan utánzatnak, mely a vevők megtévesztésére alkalmas ; s igy a bíróság az 1895. évi XLI. t.-cikk 8 §-ába ütköző védjegybirlás kihágásának tényálladékát nem látja íenforogni ! A házkutatás foganatosítására irányuló kérelmet pedig azért tagadta meg a kir. járásbiróság, mert a házkutatás a Bp. 173. §-a értelmében csak bűntett, vagy nem csupán pénzbüntetéssel büntetendő vétség gyanújával terhelt ellen rendelhető el. A sértett fél részéről a kir. járásbiróság végzése ellen közbevetett felfolyamodást a nagybecskereki kir. törvényszék 1907. >anuáx hó 8-án 87/907. B. sz. a. hozott másodfokú jogerős végzésével, hivatkozással a Bp. 379. §-ának negyedik bekezdésére, elutasította azért, mert a megtámadott végzés megváltozatásárai vagy megsemmisítésére, a végzésben felhozott indokokkal szemben törvényes alapot nem talált. > A kir. járásbiróság azzal, hogy a bűnvádi eljárásnak a tárgyalás határnapjának kitűzésével való megindítását megtagadta, a törvényt megsértette. A kir. járásbiróság ugyanis a bűnvádi eljárás megindítását a Bp. 527. §-ának első bekezdése szerint csak akkor tagadhatja meg, ha az eljárás megindítását a vád emelésére jogosultaknak egyike sem kívánja, vagy ha a cselelekmény, mely miatt vádinditványt vagy feljelentést tettek, nem büntethető; vagy végre, ha a magáninditvány hiányzik; már pedig a jelen esetben ezen okoknak egyike sem forgott fenn. Az eredeti védjegy é.s az utánzatnak jelzett védjegy között a kir. járásbiróság által a végzés indokolása szerint észlelt eltérések nem szolgálhattak törvényes indokul a bűnvádi eljárás megindításának megtagadására, mert az eredeti védjegynek csekély változtatással való használata az 1890. évi II. t.-c. 25. £-a értelmében a védjegybitorlás kihágásának megállapítását nem zárja ki ; annak elbírálása pedig, hogy az utánzat mennyiben tér el az eredetitől ? az ügy érdeméhez tartozván, a tárgyalás feladatát képezi. Hasonlóan megsértette a törvényt a kir. járásbíróság azzal is, hogy a sértett fél részéről kért lefoglalás és őrizet alá vétel foganatosítását, hivatkozással a Bp. 173. §-ára, megtagadta. Az 1890. évi II. t.-c.-ben és az ennek módosításáról és kiegészítéséről szóló 1895. évi XLI. t.-c.-ben foglalt azok a kivételes rendelkezések ugyanis, melyek a bűnvádi perrendtartás vonatkozó szabályaitól lényegesen eltérve, alapjukat és létjogosultságukat a bitorlási ügyek különleges természetében találják, a bűnvádi perrendtartás életbeléptetése után is hatálban maradtak, mint az a kir. Kúria által a jogegység érdekében használt perorvoslat folytán 1906. évi december hó 5-én 10.757. sz. a. hozott határozatban (Bj. H. T. 176. szám.) indokoltan már kimondatott. Ezen kivételes rendelkezések közé tartozik az 1890. évi II. t.-c. 28. §-ában foglalt az a rendelkezés is, mely szerint a sértett félnek jogában áll a jogtalanul alkalmazott védjegyekkel megjelölt árukra nézve a büntető Ítélet meghozatala előtt a lefoglalást, külön őrizet alá vételt és más olyan intézkedések foganatosítását kérelmezni, melyek által a büntetendő cselekmény ismétlése megakadályozható, mely kérelem teljesítését a bíróság a sértett féltől bekövetelendő biztosíték letételétől függővé teheti ugyan, de azt más a törvény által fel nem állított feltételhez nem kötheti. Nyilvánvaló ezekből, hogy a sértett fél részéről a jelen ügyben a lefoglalás és külön őrizet alá vétel, illetőleg a házkutatás iránt, előterjesztett kérelem elbírálásánál az ennek alapjául felhívott 1890. évi II. t.-c. 28. §-a volt irányadóul veendő, s hogy a kérelem teljesítése a Bp. 173. £-ából mentett indokokból nem volt megtagadható. A nagybecskereki kir. törvényszék 1907. évi január hó 8-án kelt 87/907. B. számú másodfokú végzésével az elsőfokú bíróság végzésének indokait helyeseknek fogadván el, a sértett fél felfolyamodását elutasította s ezzel szintén törvénysértést követett el. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy jelen határozat a felekre nézve nem bir hatálylyal, a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából, 2,864/1905. I. A házassági életközösségre alapelv, hogy a nő férjé* követni tartozik. Ez elvnek folyománya, hogy őt jogos ok nélkül el nem hagyhatja, s ha elhagyja, őt terheli a bizonyítás arra, hogy a házassági életközösség a férj hibájából szakittatott meg, hogy tehát ő jogosult a házasság felbontását a H. T. 77. §. a) pontja alapján kérelmezni. Amennyiben jogos ok létezését bizonyítani nem tudja, ő tekintendő a házassági életközösséget megbentónak s ha idézett bontó ok alapján csak akkor léphet fel perrel, ha utóbb a maga részéről újra visszaakarta állítani a házassági életközösséget, ez azonban a férj igazolatlan magatartása miatt nem sikerült, miáltal az életközösség megbontásának a vétke a férjre hárul. (Kúria • 190(5 febr. 1. 7,190/905. P.) 49. A házastárshoz való visszatérés jogos ok nélküli megtagadását s igy a H. 7. 77. §. a) pontjában meghatározott bontó okot meg nem állapítja az a körülmény, ha a férj az együttes lakóhelyről más lakóhelyre távozik s a nö vagyontalansága esetén annak átk'ólfózk'ödéséhez szükséges költséget a férj rendelkezésre nem bocsátja; illetve az átköltözködés iránt nem intézkedik.