A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 17. szám - Növendékjog

66 A JOG alapján, bár bírói ulon elrendelt végrehajtás esetei felsorolva nincsenek: kétségtelen, hogy a felpereseknek keresete a bíróság előtt az 1881 : LX. t.-c. 30. §-a alapján megindítható sem volt; hanem az már az elsobiróság által volt volna ez okból hivataliból visszautasítandó. Minthogy azonban az elsobiróság ennek ellenére az egész peres eljárást lefolytatta s mindkét alsóbb fokú bíróság a keresetnek megbirálásába bocsátkozott: az alsóbb fokú bíróság ítéleteit a megelőző egész eljárással együtt a fent hivatkozott törvényszakaszok értelmében megsemmisíteni s a rendelkező rész értelmében határozni kellett. A perköltségeket mégis kölcsönösen meg kellett szüntetni, mert a Budapest székes főváros közigazgatási bizottsága gyámhatósági küldöttségének 1906. évi április hó 6. napján 2,034/1906. sz. a. kelt határozata alapján felperesek abban a feltevésben lehettek, hogy a végrehajtás megszüntetése iránt csak az azt elrendelő bíróság előtt léphetnek fel keresettel és így felperesek minden alap nélkül perlekedőknek nem lévén tekinthetők, a perköltség kölcsönös megszüntetése indokolt. A végleges nőtartás jogi természetében rejlik, hogy az arra vonatkozó igény, magában a házassági bontó perben kerül jön megvitatás, birói mérlegelés és döntés alá, amikor a biróabban a helyzetben van, hogy a végleges nőtartás összegének meghatározásánál irányadóul szolgáló körülményeket kiderítse és megáilapitsa. A nem vétkes nő végleges nötartási igényét a bontóperen kivül csak abban az esetben érvényesítheti, ha azt már a házassági bontóperben előterjesztette, de annak a pernek birája a vétkes férjet a tartás alól csakis azért mentette fel, mert a nem vétkes nőnek a házasság felbontásakor saját eltartására elegendő jövedelme volt, avagy a vétkes férjnek vagyoni viszonyainál fogva a nem vétkes nő részére tartást vagy éppen nem, vagy pedig a szükségesnél csekélyebb mértékben állapított meg. utóbb azonban a nő a házasság felbontásakor létezett jövedelmétől önhibáján kivül elesett, ellenben a férjnek vagyoni helyzete időközben javult. (Kúria 1907 dec. 12. 6,180/907. sz. a.) Az a kifogás, hogy felperes más bíróság előtt korábban indított ugyanazon követelés érvényesítése iránt keresetet, peifüggöségi kifogás, mely a per érdemére tartozik. Magyarország és a német birodalom között viszonosság nem áll fenn, a porosz biroság előtt indított kereset tehát a jelen perbeli keresetre nézve perfüggőséget akkor sem állapithatna meg, ha mindkét keresettel ugyanazon követelés érvényesíttetett volna. A budapesti kir. ítélő tábla (1907. nov. '26. 3,162/907. v. sz. a. III. Pt.) Az elsobiróság végzésének a költség viselésére vonatkozó egyedül neheztelt részét megváltoztatja, és az alperest végre hajtás terhével kötelezi, hogy a felperesnek 109 K 90 f. tárgyalási, és 21 K 30 í. felfolyamodási költséget 15 nap alatt fizessen; egyúttal az ügyvédek felfolyamodási dijait és kiadását megbízóik irányában megállapítása. Indokok : Alperes a tárgyalás kezdetén azt a pergátlónak nevezett kifogást hozta föl a kereset ellen, hogy felperes a jelen perbeli keresetet megelőzőleg a berlini porosz kir. II. törvényszék előtt ugyanazon követelés érvényesítése iránt már pert indított ellene, emiatt tehát a jelen perben a további eljárás megszüntetendő. Minthogy alperesnek ez a kifogása lényegében perfüggőségi kifogás, mely a per érdemére tartozik, s amelynek különben sincs semmi alapja, mert Magyar ország és a német birodalom között viszonsság nem áll fönn, a porosz bíróság előtt indított kereset tehát a jelen perbeli keresetre nézve perfüggőséget akkor sem állapithatna meg, ha mindként keresettel ugyanazon követelés érvényesíttetett volna, nyilvánvaló, hogy alperes alaptalanul okozta a tárgyalási költséget felperesnek. Ez okból a kir. ítélőtábla az eisőbiróság végzésének neheztelt részét megváltoztatta és alperest trs.- 251. v?. alapján a tárgyalási és az azzal egy tekintet alá eső felfolyamodási költség viselésére kötelezte. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A megtartási jog fogalmához képest, amely abban áll, hogy az ezzel a joggal bíró hitelező arra van jogosítva, hogy adósának az ő (hitelező; jogszerű és tényleges birtokában levő tárgyai kiadását megtagadhatja mindaddig, amig az adósa ellen fennálló lejárt követelésére nézve kielégítést nem nyer, a váltótörvény 108. jj-ában szabályozott megtartási jog az által keletkezik, hogy a hitelező akinek lejárt váltókövetelése van, egyszersmind az adósa tulajdonát képező az id. §. 1. bekezdésében körülírt természetü és jogszerű uton rendelkezése alá került tárgyaknak tényleges birtokában van. Ezen eredeténél fogva pedig a megtartási jog kihat a jelzett keletkezési időpontot követő időben a megtartás tárgyára a harmadik személyek által szerzett jogokra is, tekintet nélkül arra, hogy a váltóhitelező a váltótörvény 108. §. utolsó bekezdése értelmében az adóst már értesítette, s illetőleg megtartási jogát a váltótörvény 109. § a értelmében keresettel már érvényesítette e ? Ezekből folyik, hogy megtartási joggal bíró fél, ezt a jogát, az adós egyéb hitelezőivel szemben foglalás esetében, elsőbbségi igényének bejelentése utján is, és pedig esetleg még a váltótörvény 109 igában emiitett keresetnek benyújtása előtt is érvényesítheti. (Kúria 1908. évi 1,112/906. sz. a.) Bűnügyekben. A főrendiház tagja ellen mentelmi jogának felfüggesztése előtt bűnvádi eljárás nem indítható és nem folytatható le. A m. kir. Kúria (1908. márc 20-án 2,322/1908. B. szám) következő végzést hozott : A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a főrendiház tagja ellen mentelmi jogának felfüggesztése előtt bűnvádi eljárás nem indítható s nem folytatható. Megsértette tehát a törvényt a nyitrai kir. törvényszék fentebb idézett keletű és számú ítéletével annyiban, amennyiben herceg O. A. főrendiházi tag ellen eljárt és büntető Ítéletet hozott, mielőtt mentelmi jogának felfüggesztését a főrendiháztól kieszközölte volna. Egyúttal pedig a nyitrai kir. törvényszék által 1907. évi márc. hó 20-án 3,010 szám alatt hozott másodfokú ítélet hatályon kivül helyeztetik. indokok : H. V. nyitra-nováki lakosnak, esperes-plébánosnak azon feljelentése folytán, mely szerint herceg O. A. nyitra-nováki lakos őt 1905. évi okt. hó 28-án nádbotjával fején ütötte, ugy, hogy a kalapja leesett, s egyúttal «kutya papnak, néplázítónak és népbolonditónak* nevezte, a bűnvádi eljárás herceg ü. A. ellen, a privigyei kir. járásbíróság előtt a Btk. 261. §-ában meghatározott becsületsértés vétsége miatt folyamatba tétetvén, a most nevezett kir. járásbiróság 1906. évi márc. hó 22-én 1906. B. 57/3. szám aiatt hozott Ítéletével herceg O. A. vádlottat a vád alól a B. P. 326. §-ának 2. pontja alapján felmentette. A magánvádló és képviselője által ezen Ítélet ellen a vádlott felmentése miatt közbevetett felebbezés folytán a nyitrai kir. "törvényszék, mint másodfokú bíróság a bizonyításnak két izben elrendelt kiegészítése után 1907. évi márc. hó 26-án 3,010. szám alatt hozott jogerős Ítéletével az elsőfokú bíróság Ítéletét megváltoztatta, herceg O. A. vádlottat a H. V. irányában elkövetett, a Btk. 261. §-a alá eső becsületsértés vétségében bűnösnek nyilvánította és ezért behajthatatlanság esetén tizenöt (15) napi fogházra átváltoztatandó egyszázötven (150) korona pénzbüntetésre ítélte el. A nyitrai kir. törvényszék azzal, hogy herceg Ü. A. ellen eljárt és büntető ítéletet hozott, mielőtt mentelmi jogának felfüggesztését kieszközölte volna, a törvényt megsértette. A B. P. 32. §-a ugyanis az országgyűlés tagjainak mentelmi jogát érintetlenül hagyta. Minthogy pedig herceg O. A. a főrendiháztól nyert hivatalos értesítés szerint a főrendiháznak az 1885. évi újjászervezéskor élethossziglan megválasztott tagja, s minthogy az országgyűlés tagjait megillető mentelmi jog lényeges tartalmát az képezi, hogy azok ellen mentelmi joguk felfüggesztése előtt bűnvádi eljárás nem indítható és nem folytatható : nyilvánvaló, mikép a törvényszék herceg 0. A. főrendiházi tag ellen, mentelmi jogának a B. P. 40. §-ában előirt módon kieszközlendő felfüggesztése előtt csak a törvény megsértésével járhatott el és hozhatott bűnvádi ítéletet. Ezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani; egyúttal pedig a nyitrai kir. törvényszéknek perorvoslattal megtámadott ítéletét a B. P442. §-ának utolsó bekezdéséhez képest hatályon kivül helyezni kellett. A bűnvádi perrendtartás nem helyezte hatályon kivül az, 1890. évi II. t.-c. azon speciális intézkedéseit, amelyek a jogtalanul alkalmazott védjegyekkel megjelölt áruknak lefoglalására, külön őrizet alá vételére és házkutatás elrendelésére vonatkozó ak