A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 17. szám - Növendékjog

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 17. számához. Budapest, 1908. április 26. Köztörvényi ügyekben. A telekkönyvileg bekebelezett haszonélvezeti jog átruházás tárgyát nem képezheti. A szabadkai 13,060. sz. tkkvi betétben foglalt ingatlanokra E. Gy. javára életfogytiglani haszonélvezeti jog van bekebelezve, amelyet közjegyzői okiratba foglalt ajándékozási szerződéssel fele részben gyámleányának ajándékozott, beleegyezvén annak telekkönyvi bekebelezésébe is. Ez okirat alapján a megajándékozott a haszonélvezeti jog fele részére a használatnak javára leendő bekebelezését kérte. A telekkönyvi hatóság a kérelemnek helyt adva, az E. Gy. javára bekebelezett életfogytiglani haszonélvezeti jog fele részére e használati jognak ajándékozás ^cimén történt átruházását bekebelezni rendelte. A kir. Ítélőtábla az elsőfokú végzést megváltoztatva, a kérvényezőt kérelmével elutasította abból az indokból, hogy a haszonélvezeti jog használatának nyilvánkönyvi átruházása nem egyéb, mint a haszonélvező haszonélvezeti jogának telekkönyvi bekebelezése a kérvényező javára. Minthogy azonban az osztrák polgári törvénykönyvnek az országbírói értekezlet 21. és 156. §-ai szerint hatályában fentartott 485. és 507. §-ai értelmében a bekebelezéssel biztosított haszonélvezeti jog mint személyes jog további átruházás tárgya nem lehet, ennélfogva a haszonélvezeti jog használata sem volt a kérvényező javára ajándékozás címén bekebelezhető. A kir. Kúria a kir. ítélőtábla végzését helybenhagyta a következő indokolással : A kérelem alapjául szolgáló okirat szerint E. Gy. átruházza ugyan a javára bekebelezve levő haszonélvezeti jog felerészét a kérvényezőre és meg is engedi, hogy az ingatlanokra őt egészben illető haszonélvezeti jog fele része a kérvényező javára kebeleztessék be, de kérvényező nem ezt, a szerinte is nem teljesithe.ő nyilvánkönyvi bejegyzés megengedését, hanem azt kéri, hogy javára a kérdéses haszonélvezetnek a fele részére a használat joga kebeleztessék be. Ez a kérelem azonban nem teljesíthető, mert a használat joga éppen ugy, mint a haszonélvezeti jog, szintén szolgalmi és személyhez kötött jog, amely tehát, mint ilyen, jogosítottól különböző harmadik személyre át nem ruházható és különben is a haszonélvezeti jogra, mint szolgalmi jogra a használat joga, mint szintén szolgaimi jog, a másik szolgalmi jogot terhelőén be nem jegyezhető. (Szabadkai kir. törvényszék 14,074 tkv. 1906., szegedi kir Ítélőtábla 1,859/p. 1907., m. kir. Kúria 1907. december 12-én. Az 1871 : LIII. t.-c. 39. §-a által fentartott 1836: VI t.-c. 3. §. azon intézkedésével, hogy a legelö-elkülönités alkalmával az iskolamester részére féltelki illetőség kihasítandó, az iskolamester —• tanitó — javadalmazására szükséges alap létesítését célozván, a nevezetteknek az a telki illetőség csak az esetre jár, ha az iskolaszéknek a tanítók javadalmazásáról szóló és szerződés természetével bíró megállapításában ez kifejezetten benfoglaltatik. Felperesek személyenkint 6 hold 1,400 négyszögöl legelőilletménynek kihasitása és használatul átadása, az elvont hasznoknak 1885. évi október hó 27-től megtérítése iránt azon az alapon támasztottak keresetet az alperes Zenta város ellen, mert a zentai legeiőfolosztáskor már ehelyütt tanítók voltak, az 1836: VI. t.-c. 3. §-ának 5. bekezdése szerint az sikolamesternek a legelőelkülönitéskor annyi legelő-jutalék hasítandó ki, mennyi egy féltelek után jár, az 1871: LIII. t.-c. 39. §-a az előbbi szakaszt kifejezetten fentartotta, sőt e törvény 75. §-a azt is kimondotta, hogy a legelőjutalék az esetben is kiadandó, ha a tanítók élvezetében törzsingatlan nincsen. A zentai legelő fölosztása alkalmával a törvény fenti rendelkezése foganatosítva nem lett, azonban a megkötött egyezség 4. pontja szerint 200 kerületi lánc azon rendelkezéssel adatott alperes kezelésére, hogy az a zentai iskolaalap tulajdonát képezi. Ez alapon most már, a felperesek szerint, az alperes tartozik a törvény szerint járó legelőjutalékot kiadni. A kir. törvényszék a felpereseket keresetükkel elutasította, a kir. ítélőtábla a kir. Kúria által indokainál fogva helybenhagyott ítéletével ezt helybenhagyta a kir. törvényszék ítéleti indokaitól eltérő, a következő indokok alapján : Az úrbéri egyeszrég 4. pontja szerint 200 ker. lánc föld a zentai iskolaalap részére volt kihasítandó, a jövedelmeket illetően azzal a rendeltetéssel, hogy miután a tanügyi kiadásokat Zenta város házipénztára fedezi, ennek a 200 lánc földnek a jövedelme s a házipénztárt illeti meg. Nyilvánvaló ebből, hogy az úrbéri egyezség alapján kihasított ez a 200 lánc föld az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 38., 39. §-a értelmében létesített községi iskolai alapvagyon céljaira rendeltetett, amelynek kezelése és jövedelmeinek felhasználása tárgyában a 42,913,84. vall. és közoktatásügyi min. rendelet kapcsán kiadott utasítás 4. §-a akként rendelkezik, hogy az iskolai alapvagyont a község, mint annak kizárólagos birtokosa kezeli. A legelő-elkülönitésnél irányadó 1871 : LIII. t-c. 39. §-a által fentartott 1836: VI. t.-c. 3. §. 5. bekezdésének ama rendelkezése, hogy a legelő-elkülönítés alkalmával az iskolamester részére fél telki illetőség kihasítandó, nyilván csak az iskolamester tanitó-javadalmazására szükséges alap létesítését célozza, amiként azt az 1868: XXXVIII. t.-c. kifejezetten elrendeli. Az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 142. §-a akként intézkedik, hogy a tanítók javadalmazását az iskolaszék állapítja meg, kövtkezésképpen az 1836. évi VI. t.-c. 3. §-a alapján kihasított legelőilletmény használata nem mindenesetre a tanitó javadalmazását képezi, hanem irányadó a szerződés természetével bíró az a megállapítás, amely mellett a tanitó ebben a minőségben alkalmaztatott. Miután pedig a felperesek nem is állították, hogy az alkalmaztatásuknak alapjául szolgált pályázati feltételekben a legelőilletménynek használata tanítói javadalmazásként kiköttetett volna, vagy hogy az iskolafentartó alperes község a tanítói javadalmazást részben földhasználatban is meghatározta volna, ilyen körülmények között a kérdéses legelőilletmény birtokára irányuló kereseti kérelemnek jogszerű alapja nincsen. (Szabadkai kir. törvényszék 12,677 polg. 905., szegedi kir. ítélőtábla 60.96/polg. 905. a m. kir. Kúria 1907. évi június hó 26-án. 2,595. sz. a.) Valamely közigazgatási határozat alapján, bár bírói uton elrendelt végrehajtás megszüntetése iránti kereset a végrehajtást elrendelő bíróságnál nem adható be, mert az 1881: LX. t.-c. 30. S-a taxativ felsorolást tartalmaz. A m. kir. Kúria (1908. jan. 24. 3,331/1907. p. sz.) következő végzést hozott: A kir. Kúria mindkét alsóbb fokú bíróság ítéletét a megelőző egész eljárással együtt az 1881 : LX. t.-c. 59. §. b) pontja, továbbá az 1881 : LX. t.-c. 43. §-ában felhívott 40. §-a alapján megsemmisíti, a keresetet a felpereseknek visszaadatni rendeli, a perköltségeket azonban a peres felek között kölcsönösen megszünteti ; egyszersmind a felperesek ügyvédjének felebbezési munkadiját és kiadását saját fele irányában 39 K. 30 f.-ben megállapítja. Indokok : Minthogy a felperesnek keresetükben annak a kielégítési végrehajtásnak megszüntetését kérték, amelyet a budapesti kir. törvényszék az 1906. március hó 31-én 15,544. sz. a. hozott végzésével, illetőleg a budapesti kir. Ítélőtábla az 1906. évi június hó 19. napján 6,211 1906. p. sz. a. kelt végzésével a Budapest székes főváros árvaszékének 22,919 1901. sz. hozott határozata alapján rendelt el ; minthogy továbbá az 1881 : LX. t.-c. 30. §-ában egyenként felsoroltatnak azok az esetek, amelyekben a végrehajtást szenvedő a végrehajtásnak megszüntetése iránt keresetet indíthat, ezek között pedig valamely közigazgatási határozat