A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 16. szám - Az uj Dárday befejezése - A közszolgálati alkalmazottak jogviszonyai

A JOG 63 itélct alapján gyakorolhassák az alperes részvénytársasággal szemben. Indokok: Az alperes részvénytársaság alapszabályainak 9. £-ában foglalt az a rendelkezés, hogy a névre szóló részvények másra való átruházásának érvényéhez a részvénytársaság igazgatósága részéről való jóváhagyás kívántatik meg, mint a részvénytulajdonosok cselekvési képességét korlátozó és a kereskedelmi törvény 173. §-ának % bekezdésében foglalt ama rendelkezéssel, amely szerint a névre szóló részvények üres forgatmánynyal átruházhatók, ellentétben álló intézkedés, a részvényeket hátirat, illetve üres hátirat alapján megszerző részvénytulajdonosok e minőségére befolyással nem bir és az igazgatóság az ily uton tulajdonossá vált részvényesnek a részvénykönyvben való bejegyzését nem tagadhatja meg. Sem a kereskedelmi törv. rendelkezéseivel, sem a forgalom szükségszerű követelményeivel nem áll ugyan ellentétben az olyan alapszabályi rendelkezés, amely által a névre szóló részvények átruházása megszorittatik és bizonyos fetételekhez köttetik ; ez a megszoritás azonban csak annyiban tekinthető a kereskedelmi törvény 173. i^-ának emiitett rendelkezésével szemben hatályosnak, ha egyrészt ezáltal a részvények forgalma sem teljesen kizárva, sem pedig oly mértékben korlátozva nincsen, hogy ezáltal a forgalomra szánt ezek az értékpapírok ettől a minőségtől megfosztatnának és másrészt, ha ez a megszorítás magukon a részvényeken kifejezetten ki van tüntetve ugy, hogy az átvevő a részvények átruházásának feltételeiről illetve annak megszorításairól már a részvények megszerzésekor minden kétséget kizzáróan értesülhessen. Az alperes részvénytársaság alapszabályaiban azonban nem foglaltatik olyan rendelkezés, hogy az id. §-ban megállapított átruházási korlátozás a részvényeken kitüntetendő és ez a megszoritás a részvényeken nincs is kitüntetve. Ennek hiányában tehát a kifejtettek szerint az átruházás megszorítását tartalmazó alapszabályi rendelkezés hatálytalan. Minthogy pedig a felperesek által csatolt részvényeknek a felperesekre történt átruházása az azokon levő hátiratokkal igazolva van stb. és minthogy végül az alperesek abból merített kifogása, hogy a felperesnek az ő üzletével versenyző vállalatnak tulajdonosai, a részvényeknek forgalomra szánt papir minőségével szemben sulylyal nem bir: mindezeknél fogva stb. A kir. Kúria (1907. márc. 5. 3,241/1906. p. sz. a.) a másodbiróság ítéletét a benne felhozott indokok alapján helybenhagyja. Habár élö állatok fuvarozásával járó különös veszély (sertésnek szállítás közben történt megfulladása) alapján a felelősség a vasutat rendszerint nem terheli, ennek a mentességnek nincs helye, ha a kárt a vasút alkalmazottainak vétkessége okozta* (Kúria 1907. márc. 12. 1,219/905. sz. a. IV. p t.) Bűnügyekben. Katonatisztnek 40° ,,-ra adott kölcsön feltétlenül uzsora. Váltó mellett kötött uzsoraügylet akkor is az U. T. §-a aláesik, ha a hitelező nem követelt váltót. A m. kir. Kúria (1907. szept. 19-én, 7,513. sz.) : A semmisségi panaszok elutasittatnak. Indokok : A tábla ítélete ellen a főügyész a B. P. 385. §-ának 3. pontja alapján azért jelentett be semmisségi panaszt, mert a B. T. K. 92. §-a alkalmazásának feltételei fenn nem forogván, e törvényszakasz a büntetés kiszabásánál tévesen alkalmaztatott. A vádlott védője pedig a B. P. 385. §-ának 1. a) és b) pontja alapján azért, mert a bizonyítottnak vett tények büntetendő cselekménynek, jelesül az uzsora vétségének tényálladékát meg nem állapítják, továbbá, mert a cselekmény tévesen lett az 1883. évi XXV. t.-c. 2. §-a szerint minősítve. Ezeket a vádlott érdekében írásban is indokolt semmisségi panaszokat azonban a Kúria alaptalanoknak találta. A táblának a törvényszékkel egyező és a B. P. 437. §-ának h bekezdése értelmében a Kúria határozatára is alapul szolgáló ténymegállapítása szerint vádlott 1902. év vége felé W. J. és Sz E. hadnagy sértetteknek váltó ellenében külön-külön 300 koronát egy negyedévre 30 korona, vagyis 40°/0-os kamat kikötése és a kamat azonnali levonása mellett hitelezett. Tekintettel a hitelezett összeg aránylag csekélyebb voltára és a hitelt igénybe vevő sértettek katonatiszti állására, a vádlottnak abban a tudatban kellett lenni, hogy adósai azt a tartozásukat megfizetni képesek és azt meg is fogják fizetni, esetleg annak megfizetésére szoríthatók lesznek. Minthogy pedig a kölcsön vissza nem fizetése esetén az állását is veszélyeztető egyén a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt szembeötlő aránytalanságra mutató 40%-os kamatra nem jövedelmező befektetés céljából akkor vesz fel kölcsönt, ha szorult helyzetben van, vagy könnyelmű : minthogy kétségtelen, hogy az ily magas kamat felajánlásának vagy elfogadásának tényéből a hitelezőnek is látnia és tudnia kell, hogy a hitelt igénybe vevő az ügylet megkötésekor szorult helyzetben van, vagy könnyelműen jár el és ha mégis megköti a törvény által tiltott teltételek mellett az ügyietet, akkor sikeresen nem védekezhetik azzal, hogy a hitelt igénybe vevőnek ez a helyzete előtte ismeretlen volt; minthogy az a körülmény, hogy a sértettek vádlott megbüntetését nem kívánták s az írásbeli indokolás szerint ezáltal az ügylet helyességét elismerték, a bűncselekmény tényálladékának fenforgása szempontjából teljesen közömbös, mert a sértettek a törvény szerint vissza nem vonható indítványukat kellő időben előterjesztvén, annak eldöntésénél, hogy uzsorás ügylet forog-e fenn, vagy sem, a megállapított tények, nem pedig a sértettnek a per rendén ide vonatkozólag később tett esetleg ellenkező nyilatkozata az irányt adó; minthogy a tábla abban sem tévedett, hogy a vádlott vádbeli tetteit az 1883. évi XXV. t.-c. 2. i^-a szerint minősítette, mert a vádlott a ténymegállapítás szerint a 40°/0-os kamatú kölcsönt váltók ellenében számitolta le és a váltóöss> egbe a kamatokat is belefoglalta, amivel a neki biztosított túlságos mérvű vagyoni előnyt váltó alakjában rejtve kötötte ki; s minthogy vádlottnak az a védekezése, hogy a váltókat sértettek önként és anélkül adták, hogy ő váltót követelt volna eltekintve attól, hogy ez a körülmény megállapítva nincs, a vádbeli tettek minősítésén nem változtat, mert az 1883. évi XXV. t.-c. 2. §-ának fenforgása szempontjából közömbös az, hogy az ügyletnek váitóalakjába foglalása kinek a kezdeményezésére történt; minthogy a vádlott javára megállapított enyhítő körülmények a Btk. 92. £-ának alkalmazását indokolttá teszik: mindezeknél fogva a bejelentett és alaptalanoknak talált semmisségi panaszokat a Bp. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében elutasítani kellett. A bűnvádi perrendtartás 387. szakaszának amaz intézkedése, hogy a felebbező vádlott javára szolgáló körülmény alapján, ha az más vádlottra nézve is fennforog, az ítélet az utóbbi javára is megváltoztatandó, habár felebbezéssel nem élt is, » felfolyamodásra per analógiám ki nem terjeszthető. Am. kir. Kúria (1908 márc. 262,321 szám B. sz.) következő végzést hozott: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy abban az esetben, ha a Bp. 194. §-ának alkalmazásával rendbüntetéssel sújtott több tanú közül a büntetést kimondó határozat ellen csak az egyik tanú élt perorvoslattal, ez a határozat a perorvoslattal nem élt tanú javára nem változtatható meg azon az alapon, hogy a felfolyamodást használt tanú javára szolgáló körülmény az azt elmulasztó tanura nézve is fenforog. Megsértette tehát a törvényt a nagyváradi kir. törvényszék fentebb idézett keletű és számú végzésével annyiban; a mennyiben a berettyóújfalui kir. járásbíróság által a B. Bernát és B. József tanuk ellen alkalmazott rendbüntetés tárgyában 1907. évi május hó 28-án 1907. B. 228 6. szám alatt hozott végzést B. József javára is megváltoztatta, habár azt csak B. Bernát felfolyamodására vizsgálta felül. Jelen határozat a felekre nézve nem bir hatálylyal. Indokok : B. Bernát és B Józset berettyóújfalui lakosok a becsületsértés vétsége miatt vádolt M. Dávid ellen a berettyóújfalui kir. járásbíróság előtt folyamatba tett bűnvádi ügynek az 1907. évi május hó 28-ára kitűzött tárgyalásán tanuként lett megidéztetésük dacára nem jelenvén meg, a nevezett kir. járásbíróság őket 1907. évi május hó 28-án 1907 B. 228/6. szám alatt hozott végzé-