A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 16. szám - Az uj Dárday befejezése - A közszolgálati alkalmazottak jogviszonyai

62 A JOG jául szolgáló végösszegnek ekként nem 13,610, hanem 13,310 koronát kellett venni, ebből az elsőrendű felperes kötelesrésze 1,663 korona 75 fillér, a természetben kiadott érték 377 korona 50 fillér levonásával, tehát az első—harmadrendű alpereseket 1,286 korona 25 fillérben kellett az elsó'biróság Ítéletének részleges megváltoztatásával elmarasztalni, mert bár az elsőrendű felperesnek ugyan joga van ahhoz, hogy a hagyaték természetbeni felosztását és az igy neki jutott értéknek az örökhagyó élők közötti jogügyleteivel sértett kötelesrészére való kiegészítését a kedvezményezettektől követelhesse, azonban ahhoz még ha az ő kötelesrész-igénye a hagyaték értékét meghaladná is, már joga nincs, hogy kötelesrésze erejéig az egész hagyatékot igényelje. Az elsőbiróság Ítéletének azt az intézkedését, hogy a hagyaték 1'4 részét a negyedrendű alperes özvegyi jogától mentesen ítélte meg az elsőrendű felperes részére, szintén helyben kellett hagyni vonatkozóan felhozott indokain felül főleg azért, mert az a jogügylet, amely végeredményben a felperes örökségi igényének kijátszását okozza, ennek az alperesnek nyilvánvaló tudomásával és hozzájárulásával létesült, következéskép amidőn a felperes ennek következtében kötelesrészre szoríttatott, ez a követelése jogszerűen nem terelhető annak a félnek az igényével, aki ezen eredmény létrejöttét nyilvánvalóan elősegítette. E szerint jogosnak kell elismerni áz elsőrendű felperesnek vesztett haszon iránt előterjesztett igényét is, amelyben azonban egyedül a negyedrendű alperes marasztalható, mivel a hagyatékot özvegyi joga alapján ez az alperes haszonélvezi, de ez az igény csak a kereset beadásának időpontjától lehet jogos, mert csak ebben a perben állapíttatott meg, hogy az özvegyi jog a kötelesrészt nem terheli. A m. kir. Kúria (1908. évi február 6-án, 6,854/907. sz. alatt) a másodbiróság ítéletének a kiskorú V. J., L. és A. felperesnek keresetét elutasító és J. B.-né elsőrendű felperesnek a hagyatéki ingatlanokra vonatkozó törvényes örökösödési jogát megállapító nem felebbezett részét nem érinti, felebbezett egyéb részét pedig az elsőbiróság ítéletére és kihatólag részben akkép változtatja meg, hogy J. B.-né elsőrendű felperest az elvont haszon megítélése iránt előterjesztett keresetével elutasítja ; továbbá hogy az egyetemleges marasztalás mellőzésével, az 1,286 korona 25 fillér tőke és jár. megfizetésére első-, másod-, harmadrendű alperest egyenlő arányban kötelezi. Indokok : A másodbiróság ítéletének az a része, mely szerint elsőrendű felperest a hagyatéki ingatlanokból törvényes örökösödés jogcímén megillető jutalék az özvegyi jogtól mentesen ítéltetett meg, azért hagyatott helyben, mert az özvegyi jog nemcsak a hagyatékot, de azt a vagyont is terheli, amelyből a kötelesrész kiegészítendő, ebben az esetben tehát az örököstársaknak, az első—harmadrendű alpereseknek ajándékozott vagyont is ; az özvegy tehát a hagyatékból a kötelesrészre jogosítottat a törvény alapján megillető és a köteles részbe betudandó jutaléknak az özvegyi jogtól mentes kiadását tűrni tartozik s amennyiben ennek kiadása után a hagyatékban visszamaradó vagyon jövedelme az özvegyi tartás törvényes, legkisebb mértékét sem fedezi az ekként mutatkozó hiányért a kiegészítés kötelezettsége a megajándékozott örököstársakra, ebben az esetben az első— harmadrendű alperesekre hárul. Az özvegyet a hagyatéki vagyon haszna az özvegyi jog megszorításáig megilleti s mivel a korlátozás csak ezzel az ítélettel mondatott ki, negyedrendű alperes elvont haszon megfizetésére nem kötelezhető, ebben a tekintetben tehát az alsóbiróságok ítéleteit meg kellett változtatni. Az egyetemleges marasztalás pedig azért mellőztetett, mert az örököstársak a kötelesrészért a hárult érték arányában, ebben az esetben tehát egyenlő arányban felelnek. A másoobiróság ítéletének felebezett egyéb része az abban felhívott és felhozott a fentiekkel nem ellentétes indokok alapján hagyatott helyben. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekbea Csődnyitásnak van helye, habár a panaszlottnak egész vagyona le van foglalva. A temesvári kir. tábla (1907 szept. 4.3,507.) az elsőbiróság végzését megváltoztatja, W. M. hitelezőt csődnyitás iránti kérelmével elutasítja. Indokok Megállapítható, hogy a panaszlottnak már kielégítési végrehajtásilag lefoglalt ingóságain kivül egyéb vagyona nincs s ezzel szemben a panaszos ki nem mutatta, hogy a panaszlottnak ingóira vezetett végrehajtási cselekmények megtámadási per utján hatástalaníthatók volnának. Tekintve pedig, hogy csődöt kért hitelező valószínűvé sem tette, hogy a csődeljárás íolyamán a csődtömegbe bevonható vagyon előállítható lenne, ennélfogva a csőd elrendelésének előfeltételei hiányozván, a csőd elrendelhető nem volt. A kir. Kúria (Kúria 1907 október 9.1,182. v. sz. a IV. p. t.) a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzését hagyja helyben indokainál fogva és azért, mert a becsatolt végrehajtási jegyzőkönyvnek tartalma szerint a panaszlottnál foganatosított biztositási végrehajtások alkalmával öszszesen 4,596 K. 90 f.-re becsült ingóságok írattak össze, amiből megállapítható, hogy csődvagyon létezik és mert a csődtörvény 55. §-a szerint a tömeghez tartozó és zálogjoggal terhelt ingóságoknak értékéből, vételárából és jövedelmeiből elsősorban a a tömegnek e vagyont terhelő tartozása és költségei (csődtörvény 48. és 49. § ok) elégittetnek ki. Az alapszabályok a névre szóló részvények átruházását nem korlátozhatják a részvények forgalmát kizáró módon és igy az átruházás nem tehető függővé az igazgatóság jóváhagyásától. De az átruházás korlátozását tartalmazó érvényes intézkedések is csak akkor hatályosak, ha a részvényeken ki vannak tüntetve. A szegedi kir. törvényszék (15,342/905. sz. a.) Felperesek keresetükkel elutasittatnak. Indokok: Felperesek keresetükben azt adják elő, hogy ők, mint az «E. M. és fiai* cs—i bej. cég tagjai, az alperes részvényei közül a keresetben megjelölt 122 darabot vétel utján megszerezték és a társaság igazgatóságát felhívták, hogy részvényesi minőségüket a részvénykönyvbe bevezesse, az igazgatóság azonban felperesek kérelmének teljesítését megtagadta. Az aiperesi részvénytársaság alapszabályai 8. és 9. §-ainak egybevetéséből kétségtelen, miszerint az. alapszabályok ama jogok teljességét, amelyek a kereskedelmi törvény szerint a részvényeseket megilletik, tehát a részvényesi minőséget, átruházott részvényeknél az átruházás jóváhagyásától kívánta függővé tenni. A kereskedelmi törvény 173. §-a szerint a névre szóló részvények átruházása üres hátirat mellett történhetik ugyan, de a birtokos, amennyiben az alapszabályok másként nem intézkednek, a társaság irányában igazoltnak csak akkor tekinthetik, ha az átruházás a részvény felmutatása mellett a társasági részvénykönyvbe bevezettetett. Az idézett szakasznak ezek a szavai: * amennyiben az alapszabályok másként nem intézkednek>, e szövegrész elhelyezéséből folyóan odamagyarázandók, hogy a törvény ezzel a kitétellel a társaságnak arra kivánt engedélyt adni, miszerint a részvényesi minőséget a részvények felmutatása és a részvénykönyvbe való bevezetése nélkül is elismerhesse, igy tehát ebből a kitételből nem vonható következtetés arra, hogy a törvény a névre szóló részvények átruházását, illetőleg azok átruházása alapján a tulajdonos részvényesi minőségét kifejezetten az alapszabályok intézkedésétől kívánta volna függővé tenni. Azonban sem az idézett szakasz, sem más törvényhely nem tartalmaz tiltó rendelkezést arra, hogy az alapszabályok a részvények átruházását korlátozó intézkedéseknek vethessék alá, hogy pedig az általános kereskedelmi felfogás szerint az ily korlátozás a részvénynek, mint rendszerint közforgalmi papírnak természetével sem ellenkezik, arra mutat az, hogy egyes külföldi törvény" hozások kifejezetten csak abban az esetben engedik meg a névre szóló részvényeknek a részvénytársaság hozzájárulása nélkül való átruházását, ha az alapszabályok ellenkezőleg nem intézkednek. (Ausztria, Németbirodalom.) Minthogy a részvénytársaság egész szervezetére és igy a részvényesi minőségre vonatkozó szabályoknak is a törvény keretén belül való megállapítása az alapszabályok feladata stb. A szegedi kir. tábla (6,284/905. szám alatt.) az elsőbiróság ítélete megváltoztatik és az alperes arra köteleztetik, hogy a részvényeket felperesek nevére az aiperes táisaságnak részvénykönyvében irja át, ellenesetben a felperesek feljogosittatnak, hogy részvényesi jogaikat a felsorolt részvényekre nézve a jelen