A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 16. szám - Az uj Dárday befejezése - A közszolgálati alkalmazottak jogviszonyai

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a Jog 16. számához. Budapest, 1908. április 19. Köztörvényi ügyekben. A jövőbeli öröklésről történt lemondás érvényes ; ha az anya az ő szülője életében az ez utáni öröklésről lemondott, i akkor a képviseleti rendszerből következik, hogy az ö leszár. mazói sem örökösödnek. Az az érték, amely a lemondás fejében adatott, nem számi tható a hagyatékhoz egy másik örökös köteles részének kiszámításánál. Az örökhagyó által megajándékozott örököstársak a köteles rész kiegészítésére nem egyetemlegesen, hanem csak a hárult érték arányában köteleztettek. Az özvegy, akinek özvegyi joga megszorittatott, elvont haszon kiadására nem köteleztetett, mert a haszon az özvegyi jog megszorításáig őt illette. Az özvegyi jog azt az elajándékozott vagyont is terheli, amelyből a köteles rész kiegészítendő; ezért az a rész, mely a megmaradt hagyatékból a köteles részre jogosultnak jutott, az özvegyi jogtól mentesen ítéltetett meg. A pestvidéki kir. törvényszék (1906. április hó 28-án 5,532. sz.) K. V. J., L. és A. felperesek keresetükkel elutasittatnak. Ellenben J. B.-nó felperes keresetének részben hely adatik és a végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt F. J. . . . hagyatékának egy negyed részére a tulajdonjog törvényes lemenő öröklés jogán és a negyedrendű alperes özvegyi jogától mentesen azonban a hagyatéki terhek V4 része viselésének kötelezettségével J. B.-né elsőrendű felperes javára megítéltetik. Kötelesek továbbá alperesek .... elsőrendű felperesnek elvont haszon cimén évi 53 K. 60 f.-t 1901. november 12-től a birtokba bocsátásig és ezen kivül elsőmásod- és harmadrendű alperes a néhai F. J. utáni törvényes osztályrész kiegészítése cimén 1,323 K. 75 f. tökét és ennek 1901. november hó 12-től járó 5° 0-os kamatát egymásközt egyetemlegesen J. B.-né elsőrendű felperesnek megfizetni. . . . Indokok: A . . . lemondási nyilatkozat szerint a kiskorú V. felperes anyja és jogelőde a F. J. és neje utáni reménybeli örökségére 300 K-val kielégíttetvén, minden további öröklés igényéről lemondott... Igaz ugyan, hogy V. J.-né az örökhagyó F. J. előtt halt el és így az ez után való örökösödés jogilag és tényleg meg sem nyilt, azonban az általános jogszabályok általában véve elismerik a jövőbeli öröklésről való lemondást és azt a lemondóval szemben az öröklés megnyílta esetén érvényesnek elfogadják, hazai jogunk pedig az öröklés kérdésében az egész vonalon, magáévá tevén a képviseleti rendszert, melynek értelmében az unoka, vagy dédunoka, a nagyatya, illetve szépatya után csak atyja, illetve nagy atyja jogán, mint azok képviselője örökösödik, jogszabályul állította fel, hogy az atya vagy nagyatya (illetve anya vagy nagyanya) lemondása valamelyik felmenője után megnyílandó örökségből hatályában kiterjed a lemondó leszái mazóira is, tehát ezek örökösödési jogát is megszünteti csak a lemondó halála után megnyílt örökségre nézve. Ezen jogszabály alapján tehát kiskorú V. J., L. és A. felpereseket keresetükkel elutasítani kellett. Ellenben minthogy J. B.-né elsőrendű felperes a néhai F. J. örökhagyónak gyermeke volt, őt a nevezett után az id. törv szab. 9. §-a értelmében törvényes öröklés és az id. törv. szab. 7 és 8. §-ai értelmében törvényes osztályrésze illeti meg. . . . Minthogy pedig a néhai F. J. örökhagyó után négy gyermek, elsőrendű felperes az első—harmadrendű alperes és egy ötödik törzs képviselőjéül a kiskorú V. felperesek maradtak, ezek azonban a fentiekből kifolyólag az öröklés szempontjából most már nem létezőknek tekintendők és igy a hagyaték négy részre osztandó és minthogy az előre kapott érték beszámításának csak akkor van helye, ha a juttatás az örökségbe leendő beszámítás mellett történt,-azon esetben azonban, ha az a juttatás az értéknek a többi örökös igénye elől való elvonása céljából történt, j beszámításnak helye nincsen, hanem a meglevő hagyaték az összes örökösök közt egyenlően osztandó fel, fenmaradván a törvényes osztályrészre jogosítottaknak ezen osztályrész sérelme esetén annak készpénzben való kiegészítése iránti igénye, és minthogy i továbbá a hagyaték fennálló terhei az egész hagyatékot, tehát az örökösök egymásközötti viszonyát tekintve az örökösöket örökrészük arányában terhelik, tekintet nélkül a törvényes osztályrész kérdésére és minthogy végül az alább még kifejtendők szerint elsőrendű felperes a meglevő hagyaték i , részével még a maga törvényes osztályrészére nézve sincsen kielégítve, a lemenő örökös törvényes osztályrésze pedig semmi más, örökösödési jogon alapuló igénynyel, minő az özvegyi jog is, nem korlátolható : ennélfogva a fennebb megállapított hagyaték */4 részére nézve a tulajdonjogot törvényes lemenő öröklés jogán és a negyedrendű alperes Özvegyi jogától mentesen, azonban a terhek XU része viselésének kötelezettsége mellett elsőrendű felperes javára; a hagyaték további % részére pedig a tulajdonjogot egymásközt egyenlő arányban ugyanazon jogcímen és a hagyatéki terhek 3/4 része viselésének kötelezettsége mellett s a negyedrendű alperes özvegyi jogával terhelten első—harmadrendű alperes javára meg kellett ítélni. Minthogy pedig a birtok és használat a tulajdonjog rendszerinti folyománya és alperesek nem is tagadták, hogy a hagyatéki ingatlanokat ők birtokolják és használják az örökhagyó halála óta, ennélfogva mind a négy alperest az elsőrendű felperesnek jutó örökrész birtokba bocsátására és az illető elvont hasznoknak, . . . elsőrendű felperes javára leendő megfizetésére egyetemleg kötelezni kellett. . . . Az ingatlanok tulajdonjoga első—harmadrendű alperesre a köztük és örökhagyó közt kötött adás-vételi szerződés alapján szállt. Ezen szerződésre nézve pedig . . . megállapítandó volt, hogy az tulajdonképen burkolt ajándékozás . . . (A hagyaték értékéhez) hozzá adandó ehhez még az örökhagyó által V. J.-nének kifizetett 300 korona is és e szerint az elsőrendű felperes törvényes osztályrészének kiszámításánál alapul veendő érték: 13,610 K.-t tesz ki. . . . Minthogy pedig a fentebb már kifejtettek szerint a törvényes osztályrész megállapításánál is csupán négy örökös veendő tekintetbe és igy elsőrendű felperes törvényes osztályrésze az alapul szolgáló érték l/„-át teszi, ennélfogva elsőrendű felperes törvényes osztályrésze a 13,610 K. érték után 1,701 K. 25 f.-t tesz ki. Minthogy pedig a meglevő hagyaték tiszta értékéből elsőrendű felperesnek 377 korona 50 fillér érték már megítéltetett, törvényes osztályrésze 1323 korona 75 fillérrel egészítendő ki . . . A budapesti kir. ítélőtábla (1906. évi november hó 14-én, 6,478. sz.) Az elsőbiróság ítéletét oly részbeli változtatással hagyja helyben, hogy a megállapított vesztett hasznot csak 1903. szeptember hó 19-től és egyedül a negyedrendű alperes, a többi alperesek pedig kötelesrész kiegészítése cimén csak 1286 korona 25 fillér tőkét és ennek az elsőbiróság ítéletében kitett idő és kamatláb szerinti kamatait kötelesek megfizetni. Indokok : . . . Helyesnek kellett ítélni az elsőbiróságnak azt a döntését, hogy a másodrendű felperesek, még az örökhagyó által örökségére előre kielégített anyjuknak az örökségről való lemondása folytán a hagyatékra örökségi igényt nem támaszthatnak, mert örökjogunk szerint elvként áll az, hogy a szülő cselekménye kihat az ő leszármazóira, a másodrendű felperesek a jelenlegi örökhagyó után csupán anyjuk jogán örökösödhetnének, következéskép anyjuk lemondásával az ő igényük is megszűnt a hagyatékhoz, aminek jelen esetben az a következménye, hogy az elsőrendű felperes igényének megbirálásánál négy örökös veendő számba. Azonban kiesvén igy az a törzs az örökségből, a lemondás fejében kifizetett összeg sem lehet oly előre adott érték, amely a köteles rész kiszámításánál figyelembejöhetne. A kiszámítás alap-