A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 16. szám - Német birodalmi törvényjavaslat az ipartörvény módositásáról. 1. [r.]

A JOG 133 jellemzi, egyáltalán összefér-e közokiratoknak a szolgálatközben való felvételével ? De vegyük azon gyakori eseteket, hogy a váltón több intézvényezett vagy telep melletti szükségbeli utalvány is van, vagy hogy az intézvényezett vagy telepes a kijelö't üzlet- vagy lakásból időközben máshová költözött vagy üzlete, vagy lakása egyáltalán ki nem puhatolható és a rendőrségen kell tudakozódni. Vájjon ezen mindennapos esetekben a levélhordó rendes útját megszakítva, be fogja-e fejezni az óvási cselekményt, avagy folytatva rendes munkáját, annak végeztével át fogja-e adni a váltót az illető kerületbeli másik levélhordónak? Előbbi alig egyeztethető össze a postai szolgálattal, utóbbi mellett többnyire el fog telni az óvási határidő. Emellett azután felmerül az a nagy kérdés, vájjon hajlandó lesz-e az állam a postahivatalnokok által helytelenül felvett óvásokért a kártérítési kötelezettséget oly mértékben elvállalni, amint az ma a közjegyzőket terheli? Azt hisszük, hogy az állami szavatolás alig lesz elérhető nagyobb mértékben, mint az postai megbízások körül egyáltalán el van ismerve, minek folytán a kötelező postaóvás behozatala az anyagi károsodás állandó és el nem hárítható veszélyét is hordaná magában. IV. Nem annyira az óvatoló közegek megválasztásában, hanem magának az óvásnak kellékei tekintetében van szükség reformokra, általában pedig az egész eljárásnak lehetőleg egyszerű és olcsóvá tételére kellene törekedni. Mellőzendő volna az a hosszadalmas okirat, melynek tartalmi kellékeit a váltótörvény 99. §-a Írja elő és az óvás magára az eredeti váltóra volna vezetendő. Ezáltal egyrészt megszűnnének azok a kereseti, illetve a visszkereseti jog megszűntét vonják maguk után, másrészt elesnék annak szüksége, hogy a megóvatolt váltó az óváslevélbe másolatban felvétessék, végül ezáltal megszüntethető volna az óváskönyvek költséges és felesleges vezetésének kötelezettsége. Kimondandó volna, hogy az óvatoló közeg a váltóösszeg felvételére és ennek ellenében a váltó kiadására jogosult. Mérséklendő volna az óvás dija és illetéke és az előbbinek a váltó értékével arányban fokozatosnak, az utóbbinak pedig feltétlenül kisebbnek kellene lennie. Különösebb nehézséget és aránytalan nagy költséget csakis az oly váltók megóvatolása okoz, melyek oly községekben mutatandók be, ahol közjegyzői vagy járásbirósági székhely nincs. Miután ily székhelyeken rendszerint ügyvéd nincs, az ily váltók megóvatolásával a községi, illetőleg a körjegyzők volnának megbizandók. Belföld A m. kir. igazságügyminiszternek 1908. évi február 11 én 53,627 1907. I. M. szám alatt kelt rendelete, a birói letétben kezelt árverési vételárból a kir. kincstár javára sorozott összegek kifizetése körül követendő eljárás tárgyában. Amikor a birói uíon elárverezett ingatlanok vételárát az 1881. LX. t.-c. 201. §-ának utolsó bekezdése szerint a telekkönyvi hatóság saját kiküldöttje, vagy az e végből megbízott kir. közjegyző által osztja fel, eddig különböző eljárást követtek a kir. kincstár javára sorozott összegek kifizetése körül, amennyiben egyes telekkönyvi hatóságoknál a birói kiküldött, vagy a megbízott kir. közjegyző a kir. kincstárt illető összeget a vételár felosztásánál megjelent pénzügyi tisztviselő kezeihez és ennek nyugtájára kifizette, más telekkönyvi hatóságoknál pedig, ha a pénzügyi tisztviselő meg is jelent, a kir. kincstárt illető összeget közvetlenül az illetékes adóhivatalba utalják. Az eljárás egyöntetűsége végett és abból a célból, hogy a pénzkezelésre nem hivatott pénzügyi tisztviselők a kir. kincstárt illető pénzek kezelésével járó felelősséggel ne terheltessenek, a pénzügyminiszter úrral egyetértőleg rendelem, hogy az elárverezett ingatlanok vételárának az 1881 : LX. t.-c. 201. §-ának utolsó bekezdése szerint való felosztása alkalmával a kir. kincstárt illető összeg a megjelent pénzügyi tisztviselő kezéhez ki ne fizettessék. A kincstár javára sorozott követelések kielégítése körül ezentúl a következő eljárás lesz követendő: Ha az 1881: LX. t.-c. 201. §-ának utolsó bekezdése értelmében eszközlendő véteiárfelosztásnál a telekkönyvi hatóságnak módjában áll a kir. kincstár részére járó követelés járulékait addig, amig a vételár a felosztással megbízott közeg kezéhez kiutaltatik, összegszerüleg pontosan megállapítani; a kir. kincstárt illető öszszeget a birói kiküldött vagy a kir. közjegyző kezéhez nem kell kiutalványozni, hanem ugyanabban a végzésben, amelylyel a telekkönyvi hatóság a kincstári követelés összegének levonása után fennmaradó letéti összeget felosztás céljából a birói kiküldött vagy a kir. közjegyző kezéhez kiutalja, egyidejűleg arra is kell utasítani a kir. adóhivatalt, hogy a birói letétben kezelt vételárból a kir. kincstárnak járó összeget az ugyanannak javára sorozott követelések fedezésére tartsa vissza és számolja el. Ha pedig a kincstár követelésének járulékai a vételárnak a megbízott kezéhez való kiutalásáig összegszerüleg pontosan megnem állapithatók, annak részére a birói letétben őrzött egész összeget kell kiutalni. A birói kiküldöttnek vagy kir. közjegyzőnek kötelessége ilyenkor a vételár felosztásának eszközlése után a kir. kincstár részére járó összeget a vonatkozó követelés kiegyenlítésére a helyben levő kir. adóhivatalnál haladéktalanul beszolgáltatni és az adóhivatalnak a befizetés megtörténtét tanúsító nyugtáját a telekkönyvi hatósághoz intézett jelentésre rávezettetni Ha pedig helyben adóhivatal nincsen, a kiküldött vagy a kir közjegyző a kir. kincstárnak járó összeget a vételárfelosztás eszközlése után haladéktalanul postai uton az illető kir. adóhivatalnak elküldi és az elküldést tanúsító postai feladóvevényt jelentésével együtt, a telekkönyvi hatóságnak bemutatja. A jelen rendeletemben foglaltaknak megfelelő eljárást kell követni akkor is, amikor az ingó dolgok elárverezéséből befolyt vételár felosztása nem a birói letétből való utalványozás által hanem az 1881 : LX. t.-c. 119. §-ának 3. bekezdése értelmében közvetlen kifizetés által foganatosittatik. Külföld. \ Német birodalmi törvényjavaslat az ipartörvény módositá sáról. A német birodalmi kormány 1907. évi december havában az ipartörvény egy munkatervezetét terjesztette a birodalmi gyűlés elé, mely több irányban módositja a jelenlegi határozmányokat. A kormányjavaslat, amely az ipartörvény ez idő szerinti 399. szakaszéi közül huszonnyolcat módosít és további huszonkét uj szakaszt iktat a törvénybe, a munkásvédelem javitásán kívül néhány anyagi jogi rendelkezést is tartalmaz. Mindenekelőtt a tervezet, a birodalmi gyűlés egy további határozatához képest, kifejezetten elrendeli, hogy a munkás elbocsátási bizonyitványt már a felmondás alkalmával kérhet. A mestereket, technikusokat stb. a tervezet a kereskedelmi segédek köréhez hozza közelebb. A nyolc hétig tartó katonai gyakorlatot a tervezet kiküszöböli az elbocsátási okok közül és a járandóságok fizetését betegség esetén ugyanoly mérvben biztosítja a munkásoknak, mint a kereskedősegédeknek. A novella tartalmazza végül azon módositásokat is, amelyeket az iparban alkalmazott nők éjjeli munkájának tilalmára vonatkozólag Bernben 1906. évi szeptember hó 20-án kötött nemzetközi egyezmény, amelyhez tudvalevőleg a német birodalom is csatlakozott, tett szükségessé. A kormányjavaslat egyébként a következő határozmányokat tartalmazza : Első cikk. I. Az ipartörvény 113. £-ának») első bekezdésében ezen szavak helyébe: «Eltávozásuk alkalmával?, a következő szavak lépnek : «A munkaviszony befejezése alkalmával, felmondás esetén, a felmondástól kezdve.* 0 Német birodalmi ipartörvény. 113. §. A munkások eltávozásuk alkalmával bizonyítványt kívánhatnak alkalmaztatásuk módjáról és tartamáról. Ezen bizonyítványba a munkás kívánatára erkölcsi magaviseletének és működésének igazolása is felveendő. A bizonyítványban nem szabad ol) jelzéseket használni, melyeknek céljuk a munkást a bizonyítvány szószerinti szövegéből ki nem tünő módon jellemezni. Ha a munkás kiskorú, törvényes képviselője kérheti helyette a bizonyitványt. A törvényes képviselő kérheti, hogy a bizonyítvány neki kézbesittessék és nem a kiskorú munkásnak. A 108. £-ban emiitett község hatóságának hozzájárulásával a törvényes képviselő kívánsága ellenére is a kiskorú munkásnak kézbesíthető a bizonyitvány.