A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 15. szám - Itélkezés az igényperekben

Huszonhetedik évfolyam. 15. szám. Szerkesztőség: V\, Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: VM Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG Budapest, 1908. április 12; Előfizetési árak:] Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Helyben, vagy vidékre mentve küldve: > Neeyed évre ._ 4 korona (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) . . Fél « _ 8 « HETILAP ÍZ IGAZSÁGÜGY ERDEKEINEK KÉPZELETÉRE. A MAGYAR ÖCTTÍDI, UKÚL CGYESZ1ES KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. v . 1A . » ' tgesz « io * Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. Az előfizetési pénzek üeyvédek- legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. Megjelen minden vasárnap. TARTALOM : Meddig várjunk : Irta Oláh Dezső dr., budapesti ügyvéd. — ítélkezés az igényperekben. Irta Halmi Bódog, máramarosszigeti birósági jegyző. — Milyen demokraták vagyunk mi! Irta Nagy Zoltán, szegedi tszéki biró. — Egy szó a miniszter úrhoz. Irta K. M. dr., kir. járásbiró. — A gyámi törvény 4. §-ának gyakorlati alkalmazása. Irta A n d a Gyula, Mosonvármegye árvaszékének ülnöke. — Az ügynök gyüjthet-e megrendeléseket5 Irta Reich Péter Kornél, bpesti tszéki joggyakornok. — Belföld (A Magyar Jogászegylet ülése. — Stammler Rudolf előadása.). — Irodalom (Fátesi k Dezső dr. : A polgári perjog tankönyve. — Pázmány Zoltán dr.; A római jog institúciói. — Hutyra Ferenc dr.: Törvényszéki állatorvostan,.). — Vegyes. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Meddig várjunk? Irta OLÁH DEZSŐ dr., budapesti ügyvéd. Két hónapja immár, hogy Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter ur és Szüry, János miniszteri tanácsos ur a legnagyobb nyiivánosság mellett, valamennyi napilapban közzétett leveleikkel súlyos sérelmet ejtettek az ügyvédségnek törvényben biztositott jogain. Mindnyájunk élénk emlékezetében él e támadás, felesleges talán az eset részletes ösmertetése. A lényeges a történtekben az, hogy ugy a miniszter, mint tanácsosa nyilvánosságra hozott levelükben eldicsekszenek vele, hogy egy külföldi felet ügyvédje jelenlétében kitanítottak arra, hogy a kereskedelmi minisztériumban ügyvédre szükség nincs, mert a minisztérium az ügyvéddel nem tárgyal, csak magával a féllel. Az ügyvédi rendtartás 38. §-a világosan és félreérthetetlen szavakkal feljogositja az ügyvédet arra, hogy az ország valamennyi hatósága és birósága előtt feleket képviseljen. Sem a kereskedelmi miniszter, sem annak tanácsosa a törvény ezen intézkedése alól kivételt nem képez; hivatalos kötelessége tehát a felet képviselő ügyvéddel tárgyalnia, akár egyedül jelentkezik az, akár felével, akár pedig együttesen. Ezt a jogát az ügyvéd keserves munkával, évtizedes tanulmánynyal szerzett diplomája alapján gyakorolja, és érette cserében a közédekü funkciók egész sorozatát látja el ingyen. Nem kobozhatja el e jogot semmiféle hatalmi szózat, csak akkor, ha az ügyvédségben nincs meg a kellő önérzet, az összetartás és ebből fakadó erő jogainak megvédésében. A budapesti kamara idei közgyűlésén bátor voltam a kar figyelmét jogaink megvédésére felhivni. Akkor az elnöki emelvényről azzal nyugtattak meg bennünket, hogy ez az eset csak még három nap előtt volt szellőztetve a lapokban, azért a választmánynak még nem volt ideje vele foglalkozni. Azóta két hó telt el, de ugy látszik, a választmánynak még mindig nincs ideje arra, hogy jogaink védelmére szót emeljen. Tisztelettel kérdjük tehát, meddig várjunk? Talán addig mig a tisztelt választmány a hálafeliratok, deputációk és öndicsőitő beszámoló beszédek fáradalmaiból magához tér? Avagy talán felsőbb engedélyre várjunk, nehogy panaszos szavunk fenyítésre méltó forradalmi cselekedetnek minősíttessék ? Nem szabad e támadás felett hallgatagon napirendre térnünk. A kamara e hóban ismét közgyűlést tart. Kötelességünk módot keresni és találni arra, hogy a közgyűlés e kérdésben Lapunk mai száma határozottan és erőteljesen állást foglaljon. Megkell ragadnunk ez alkalmat arra is, hogy a minisztériumokban az ügyvédekkel szemben állandóan gyakorolt jogcsorbitó és jogfosztó eljárást szóvá tegyük. A minisztériumokban ugyanis dacára annak, hogy az ügyvéd a felet törvényes joga alapján képviseli, az ügy érdemére nézve az ügyvéddel szóba sem állanak, sőt még az ügy elintézésének közlését is megtagadják tőle. Persze, ha egy képviselő ügyvéd, vagy ami még rosszabb, egy nem ügyvéd képviselő jár el, akkor ajtó-kapu tárva, nem létezik hivatalos titok, de van alapos információ; sőt még az aktára is kerül egy kis szerény feljegyzés arról, hogy az ügyben X. Y. képviselő ur járt közben. Pedig ugy rémlik előttünk, hogy valamikor a történet előtti kőkorszakban hoztak egy törvényt a képviselői összeférhetlenségrol, amely megtiltja a képviselő uraknak a magánügyekben való közbenjárást. Ez azonban egy cseppet sem gátolja a képviselő urakat a kijárásban, a minisztériumokat pedig a törvény által tiltott intervenció elfogadásában. Az objektivitás kedveért meg kell említenünk, hogy az igazságügyminisztérium, e siralmas viszonyok között, egyedüli és dicséretes kivételt képez, mert itt az ügyvéd nemcsak kellő meghallgatást, de jó akaratot és előzékenységet talál. Az összes többi minisztériumokban azonban az ügyvédi képviseleti jog csak papiron, vagy csak néhány kiváltságos kartás számára létezik. Elérkezett az ideje annak, hogy ezen állapotok felett többé szemet ne hunyjunk. A sovány szántóföldből, amely a magyar ügyvédséget táplálja, a haladó kor reformjai ujabb és ujabb barázdákat szántanak el. Nincs egy talpalatnyi tér, amelyről lemondhatunk. A hangzatos programmok az ügyvédség számára uj mezők meghódítását igérik. De hogyan hódítson az, aki a meglevőt sem tudja megvédelmezni? Védekezzünk tehát erőteljesen, s ha a védelemben erőt mutatunk, talán hóditanunk is lehet. ítélkezés az igényperekben. Irta HALMI BÓDOG, birósági jegyző. A társadalom külső rendjét intéző tételes törvényekben, amelyek elsősorban arra hozattak, hogy az erkölcsi és forgalmi életben bizonyos szabályosság foglaljon tért, ezekben a törvényekben a fejlődő korszellem kezdi keresni a humanitárius szempontokat. A szigorú jog felett uralmat nyert jogméltányosság gondolata vezette a végrehajtási eljárásról szóló 1881 : LX. t.-c. módosítására vonatkozó kodifikatórius tanácskozásokat: a végrehajtást szenvedő, az Ínséges ember nagyobb mérvű oltalmazása. Amikép a fejlődés megszüntette hazánkban az adósok börtönét, ezt a középkori vadságu intézményt, a további fejlődés arra törekszik, hogy a végrehajtást szenvedett részére a létminimumhoz szükséges fillérek mentesek maradjanak a foglalás alól; a lélektani magyarázata ennek az, hogy egy adósról a végrehajtó egyik foglalás alkalmával hiányjegyzőkönyvet vesz fel, ez csak egy moratórium, mert a végrehajtható itélet továbbra is Damokles kardjaként függ az adós fölött és ha az egy kissé 12 oldalra terjed.