A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 14. szám - A Magyar Szerzői Jog

120 A JOG P. város tanácsának. A város tanácsának másodfokú határozatát, melylyel a városi rendőrkapitány határozatának helybenhagyásával A. Jánost, M. András és nejének rendőri kilakoltatása iránti kérelmével elutasította, nevezettnek felülvizsgálati kérelme folytán az 1901. évi XX. t.-cikk 3. §-a alapján felülvizsgálat alá vévén, azt a vonatkozó kérelem mellőzésével érintetlenül hagyom. Indokok: A rendőrség a polgárt tényleges birtokának megvédésében karhatalmilag támogatni tartozik. Ezen rendőri támogatás csak a fenyegető jogsértés elhárítására szorítkozik és csak kivételesen terjeszthető ki a már befejezett jogsértés által megváltoztatott régi helyzet visszaállítására. Ezen kivételes helyzet akkor áll be, ha a birtokában megháborított egyén jogosultsága, illetőleg a megháboritást elkövetett eljárásnak minden jogalapot nélkülöző volta nyilvánvaló és olyan, amely ezek vitás voltának még lehetőségét is kizárja. Mihelyt azonban ezek egyike vitásnak mutatkozik, befejezett jogsértés esetében, már nem rendőri beavatkozásnak, hanem a vitás jogi kérdés eldöntésére hivatott birói döntésnek van helye. A jelen kérelem tárgyát már egy befejezett jogsértés által megváltoztatott régi helyzet visszaállítása képezi. Rendőri beavatkozásnak tehát csak akkor lehetne helye, ha ennek rendezését vitás jogkérdés fenforgása nem akadályozza. A. János azonban feljelentésében maga is kijelenti, hogy a kérelme alapját képező szolgalmi jog elismerése tárgyában közte és M. András között per van folyamatban, vagyis, hogy kérelmének jogalapja vitás. Minthogy pedig ezen vitás jogkérdés eldöntése nem a rendőri hatóság hatáskörébe tartozik, ennek eldöntéséig rendőri beavatkozásnak sem lehet helye. Aki kertjének veteményeiben kárttevö csirkéket lelövi, a Kbtk. 115. §-a alapján nem büntethető. A m. kir. belügyminiszter 1907. évi 6,732. sz. határozata. Avármegye közönségének. S. Vilmos ellen község belterületén tiltott lövöldözés miatt folyamatba tett kihágási ügy vádlott felebbezése folytán felülvizsgáltatván, a következő harmadfokú ítélet hozatott: A vármegye alispánja által 1907. évi 12,275. sz alatt a járás főszolgabirája elsőfokú büntető ítéletének helybenhagyásával hozott ítélete megváltoztattatik és vádlott az ellene emelt kihágás vádja és jogkövetkezményei alól felmentetik. Mert a vármegyei tüzrendészeti szabályrendelet 5. §-a vagyis azon hatósági tilalom, melynek alapján a Kbtk. 115. §-a alkalmazható volna, csak az utcán való lövöldözést tiltja, a magántulajdont képező belsőségek- és kertekre ellenben ki nem mondja ezt, ennélfogva vádlottnak azon cselekménye, hogy kertjében a veteményeiben kárt tevő csirkéket egy flóbert-fegyverrel lelőtte, kihágást nem képez, miért is őt a vád és következményei alól felmenteni kellett. A hitközségi adó szolgáltatásának alapját tevő jogviszony nem magánjogi, hanem közjogi természetű s az abból származó követelés érvényesitése a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztérium 1907. dec. 6. hozott határozata. Ebben az ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Indokok : S. M. az 1901. évig a nagykárolyi izraelita statusquo hitközség kötelékébe tartozott, 1901. évben bejelentette, hogy ebből a hitközségből kilép és a nagykárolyi orthodox izraelita hitközséghez csatlakozik. A hitközség a bejelentést tudomásul vette és a bejelentőt figyelmeztette, hogy a vallás- és közoktatásügyi ministernek 1,191/88. számú rendelete alapján a kilépés évén tul öt éven át évenkint a kivetett 90 K kultuszadót és 80 K gabellát behajthatja rajta. A hitközség az 1902. évben követelte a 1-10 K megfizetését, S. M. azonban ennek a követelésnek jogosságát és mennyiségét vitássá tevén, Nagykároly város polgármestere 1,553 905. sz. a. eldöntötte, hogy S. M. az 1902—1906. évekre évenként csakis 90 K kultuszadót köteles fizetni, ellenben nevezett a reá kirótt 80 K gabella-jarulék megfizetésének kötelezettsége alól felmentette. Ezt a határozatot 99,868/986. sz. a, a vallás- és közoktatásügyi minister is helybenhagyta. Minthogy S. M. ennek ellenére sem fizetett, a hitközség az 1907. évi 2,020 sz. a. a polgármestertől kérte a 450 K hátralékos hitközségi adónak közigazgatási végrehajtás utján behajtását. A polgármester az 1907. évi 2,020. sz. a. kérelmét elutasította, mert sem törvény, sem törvényes jogszabály nem intézkedik a tekintetben, hogy az egyházi hitközségi adók és járulékok — kivéve az ev. ref. egyházi adókat és egyéb járulékokat - közigazgatási uton avagy közadók módjára hajtassanak be. A hitközség erre 1907. évi 11,171. sz. a. a nagykárolyi kir. járásbíróság előtt kísérelte meg követelését érvényesíteni, de 11,171/3. a járásbíróság sem állapította meg hatáskörét, mert az alperes által az 1,191/88. számú vallás- és közoktatási miniszteri rendelet (1848. évi R. T. I. k. 1,072. lap) értelmében a kilépéstől öt éven át viselendő hitközségi teher hitköaségi adó jellegét a kilépés következtében nem veszítette el az ily adó behajtása pedig a fennálló gyakorlat éheimében közigazgatási útra tartozik. E szerint a nagykárolyi kir. járásbíróság és Nagykároly város polgármestere között hatásköri összeütközés esete merült fel, amelynek elintézéseképpen ki kellett mondani, hogy ebben az ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik: mert a hitközség és tagjai között fennálló és hitközségi adó szolgáltatásának alapját tevő jogviszony nem magánjogi, hanem közjogi természetű jogviszony, s az abból származó követelés érvényesitése tehát nem a magánjogi viszonyok felől itélő bíróságnak, hanem a közigazgatási hatóságnak a hatáskörébe tartozik ; mert az a körülmény, hogy S. M. a hitközségből kilépett, 3Z őt a kilépéstől öt éven át terhelő kötelezettségnek közjogi természetén nem változtat; és mert a hitközség ezúttal csak a közigazgatási hatóság, végső fokban a vallásés közoktatásügyi miniszter részéről már végérvényesen megállapított hitközségi adónak a behajtását, vagyis a közigazgatási hatóság határozatának a végrehajtását célozza, ez pedig bírósági pernek a tárgya nem lehet. (51,786/907. 1. M.) A rendelkezésrebocsátástól való elállás esetében követelhető-e a vételár leszállítása. Felperest január 21-én értesítette a vasút az áru megérkezéséről; felperes 23-án vette át az árut, 24-én pedig azt az eladónak rendelkezésére bocsátotta. Az igy történt rendelkezésrebocsátásí, melyet az elsőbiróság elkésettnek tekintett, a Kúria kellő időben történtnek fogadta el. Felperes az áru egy részét már január 23-án szétküldte volt az ő vevőinek. Az eladó a rendelkezésrebocsátást első levelében nem fogadta el, utóbb elfogadta azt felperes, azonban az árut nem küldte vissza, sőt folytatta az eladást. A perben a vételár leszállítását követelte. Az alsóbiróságok elutasították a keresetet, mert felperes, aki a K. T. 348. §-a szerint őt illető jogok közül a rendelkezésrebocsátást választotta, de ettől az által, hogy az áruval mint sajátjával rendelkezett, elállott, nem térhet most át a másik jogra, a vételár leszállítására. A Kúria helyt adott a keresetnek; a tovább eladott árukra nézve megítélte azt az összeget, melyet felperes maga az ő yevőinek bonifikált, mert nem vonatott kétségbe, hogy a bonifikálás körül a rendes kereskedő gondosságával járt el; az el nem adott áruknál megítélte az értékkülönbözetet. (1908 febr. 26. 459. V. 907. sz. a.) Ha a hitoktató nem ilyen minőségben jelent meg az iskolában és onnan a gyermekeket bottal kergette a templomba: iskolai rend megzavarásával elkövetett kihágásért büntetendő. (A m. kir. belügyminiszter 1907. évi 3,465. sz. határozata.) T. vármegye közönségének. R. M. görög keleti szerb lelkész ellen iskolai rend megzavarása miatt folyamatba tett kihágási ügy az iskolai gondnokság felebbezése folytán felülvizsgáltatván, a következő harmadfokú Ítélet hozatott: A vármegye alispánja által 1906. évi 14,216. kih. sz. a. az a—i járás főszolgabirája elsőfokú ítéletének megváltoztatásával hozott másodfokú ítélete megváltoztattatik s indokainál fogva az elsőfokú ítélet emeltetik érvényre, mely szerint a vádlott az iskolai rend védelme tárgyában 158/97. kgy. sz. szabályrendelet 1. §-a alapján 20 K. pénzbüntetéssel, behajthatlanság esetén 1 napi elzárással büntettetett s 26 K. eljárási költség megfizetésére, továbbá a még esetleges eljárási és tartási költségek megfizetésére köteleztetett. Az eljárás során kétségtelen megállítást nyert ugyanis, hogy R. M. görög keleti lelkész, aki ugyan az o—i állami elemi iskolánál mint hitoktató működik, de nem ily minőségben jelent meg a szóban forgó napon az állami iskolában, bottal kergette ki a gyermekeket az iskolából, a templomba küldvén őket, súlyos rendzavarást követett el. P4LLA8 Rt6ZVÉNYTÁn«A&Áa NYOMDÁM BUO&PMTEM