A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 14. szám - A Magyar Szerzői Jog

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 14. számához. Budapest, 1908. április 5. Köztörvényi ügyekben. A vaspályáknak az 1874 : XVIII. t.-c.-en alapuló kártérítési felelőssége alapján a balesetet szenvedett követelheti a fokozatos előléptetéssel jarandott jövedelememelkedésnek egyenértékét is, melyet állásában elért volna és amelytől a baleset folytán elesett. A budapesti kir. törvényszék: Alperest kötelezi 1907. évi január hó 1. napjától kezdve évi 700 K. törzsfizetés és évi 100 K. fizetéspótlék egyenértékének felperes egész élete tartamára 1905. évi február 1-tŐl 1937. évi július hó 5-ig évi 240 K. lakáspénz és 60 K. lakáspénzpótlék egyenértékének, 1900. évi január hó 1 -tol 1937. évi július hó 5-ig 80 K. ruha- és évi 20 K. lábbeliátalány egyenértékének minden hó 1-ső napján előlegesen végrehajtás terhe alatt leendő megfizetésére. Felperest kereseténekezen felüli részével elutasítja. Indokok : Alperes kártérítési kötelezettségét az 1903. évi december hó 23-án este Budapesten, a keleti pályaudvaron tolatás közben történt összeütközés folytán a mozgó postakocsiban elszenvedett sérülése alapján, a kir. Kúria 4,917/906. sz. Ítéletével már megállapította, mely perben az is bizonyítást nyert, hogy felperes szakmabeli munkaképessége 100p/0-kal csökkent. Ugyanezen ítélettel megítélte a felperesnek a mozgó postánál teljesített szolgálatában élvezett az ezen baleset folytán elvesztett utazási költségekből (órapénz) és gyógyítási költség címén érvényesített kárköveteléseit. Az 50,425/905. számú keresetet felperes a már megítélt kárösszegeken kívül a baleset folytán elvesztett fizetés, lakáspénz, ruha- és lábbeliátalány, azonkívül hivatali előléptetési igényeinek a beleset folytán történt megszűnéséből eredő kártérítési összeg megfizetése iránt indította. Hogy felperes 1906. évi december 31-ig 700 K. fizetést és 100 K. fizetéspótlékot kapott, kitűnik a C) alatt csatolt, a m. kir. posta- és távirdaigazgatóság 90,816/904. számú rendeletéből, mely szerint felperes 1904. évi december végéig húzta ezen fizetést, mely időtől számítva felperesnek két évre végkielégítés címén 1,600 K.-t utaiványoztatott. Ezért felperesnek 700 K. évi fizetése és 100 K. személyi pótléka 1907 január hó 1-től megítélendő. Ezen kártérítési összeg felperesnek egész élete fogytáig jár, mert felperes kinevezett állami altiszt, aki rendes fizetésre vagy nyugdíjra élete fogytáig tarthat igényt, mely nyugdíj a 40-ik szolgálati év leteltével az 1885: XI. t.-c. 24. §-a értelmében legutóbb élvezett beszámítható fizetésnek felel meg. Ugyancsak a C) alattiból látható, hogy felperesnek felettes hatósága 240 K. lakáspénzt és 60 K. lakáspénzpótlékot 1905. évi január végével szüntette meg, tehát felperesnek 1905. évi íebruár 1-től kezdve az összesen 300 K.-t tevő lakáspénz egyenérték jár. Ezen kártérítési összeg azonban felperesnek nem élete fogytáig, hanem csupán 1937 július hó 5-ig volt megítélendő, mert az 1885 : XI. t.-c. 23. §-a szerint az állami tisztviselők 40 évig kötelesek szakadatlanul szolgálni, tehát felperes, aki az A) alatt csatolt születési anyakönyvi kivonat szerint 1871 január 24-én született, köteles volt a C) alatti hivatalos értesítés szerint, nemkülönben a hivatalból beszerzett szolgálati iratoknál levő m. kir. posta- és távirdaigazgatósági 67,680/904. számú rendelet szerint 1897. évi július 5-től, mely időtől mint napszámos és segédszolga alkalmaztatott, 1937. évi július hó 5-ig szolgálni; kétséget nem szenved tehát, hogy őt ezen köteles szolgálati időre a C) alattival igazolt 300 K lakpénz egyenértéke, mint kártérítési összeg megilleti. Az I) alatti rendelet 1-ső pontjából kitűnik, hegy felperesnek szolgálatképtelensége miatt történt felmentéséig évi 20 K. lábbeliáltalánya és természetbeni ruházata volt, ami hivatalos értesítés szerint 80 K. készpénzbeli egyenértéknek fel meg. Felperes keresetének ezen felüli részével el volt utasítandó, mert a kártérítés megállapításánál károsultnak az az anyagi állapota veendő figyelembe, amelyben közvetlenül a károsítás beállta i előtt volt. Nincs jogosítva felperes a keresett 4. pontjában érvényesített kártérítési összegeket, illetve felperes elmaradt előléptetései cimén 12,000 K. általányösszeget kövelelni, mert azon körülmény, hogyha a felperes hivatalában marad, előlépett volna, pusztán lehetőség, aminek bekövetkezése különböző eshetőségektől függ, nem érvényesíthető tehát elmaradt nyereség cimén ilyen lehető veszteség, hanem a kártérítés tárgyát ezen a címen csakis a szükségkép beállani kellett hátrány képezheti. (1906 december 5. 51,360/1906. szám alatt.) A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét azzal a változtatással hagyja helyben, hogy az alperes évi törzsfizetés és fizetéspótlék egyenértéke fejében 1907. évi január hó 1-től 1909. évi július hó l-ig 900 K-t, 1909 július hó 1-tö'l 1,914 július hó l-ig 1,000 K-t és végre 1,914 július 1-től felperesnek további élettartama alatt 1,100 K-t tartozik az elsőbiróság meghatározott módon és jogkövetkezmény terhével fizetni. Indokok : A m. kir. posta- és távirdaigazgatóságnak XII. sz. alatt csatolt hivatalos értesitvénye szerint felperes összilletményei abban az esetben, ha ő posta- és távirdai szolgálata alól fel nem mentetett volna, az 1906. évi szeptember hó 22-én 4,600 M. E. szám alatt kelt kormányrendelet értelmében, már 1906. évi július hó 1-től 900 K-t, 1909. évi július hó l-től pedig 1000 K-t és 1914. évi július l-től 1,100 K-t tettek volna ki. Minthogy felperes összilletményeinek ily kitüntetett fokozatos emelkedését ugyanabban az állásban szükségképpen elérte volna, mely állásában őt a baleset érte, ettől azonban a baleset folytán szintén elesett: ennélfogva a fokozatos elŐlépéssel járandott jövedelememelkedés egyenértékét alperes felperesnek attól az időponttól, melytől kezdődően felperes e részben a kártérítést keresetében kérte, szintén megtéríteni tartozik. Ugyanazért az évi törzsfizetés és fizetéspótlék egyenértéke fejében az elsőbiróság által egyszersmindenkorra 80 K-ban meghatározott évi járadék összegét a fokozatos előlépési igények beálltát megállapító időpontoktól megfelelően felemelni kellett. (1907. febr. 5. 244/1907. szám alatt.) A kir. Kúria: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja indokolása alapján és a felebbezésekre való tekintettel még azért, mert az a körülmény, hogy a felperesnek a postai szolgálatból való elbocsáttatása az általa elszenvedett szóban levő balesettel okozati összefüggésben áll — már a 4,917/906. p. számú kirKúriai ítélettel befejezett előző perben az orvosszakértők véleménye alapján is jogerősen megállapittatván, az orvosszakértőknek ujabban való meghallgatására semmi szükség nincs; mert továbbá a felperes fokozatos előléptetésének szükségképpeni bekövetkezése a m. kir. postaigazgatóságnak 91,624/906. sz. a. átiratával kellőképpen igazolva van és mert végül a felperesnek az elsőbiróság ítélete elleni felebbezése nem vezetvén egész terjedelmében sikerre, ennek, valamint a jelen sikertelenül maradt felebbezése költségeinek megfizetésében az alperes el nem marasztalható. (1907. dec. 18. 3,330/907. sz. a.) Az ügyvédi rendtartás 71. §-anak az a rendelkezése, hogy az ügyvédi eljárásból folyó kártérítési kötelezettség érvényesítése a polgári bíróság elé tartozik, nem zárja ki azt, hogy ügyvédi díj iránti perben ez a kártérítési kötelezettség figyeembe vétessék és az ügyvéd hibájából sikerre nem vezetett perben felmerült ügyvédi munkadíj és költség ebből az okból meg nem itélhetőnek mondassék ki. A kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1906 október 19-én, 57,819. sz.) Kötelezi alperest, hogy a költségjegyzék . . . tételeiben felsorolt munkadíj és kiadások cimén 539 K. 10 f. tökét stb felperesnek fizesse meg.