A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 13. szám - A Magyar Büntető Eljárás Tankönyve

A JOG 111 Reámutatott az e szakaszba lefektetett alapelvekre és azokra az intézkedésekre, amelyekkel a modern törvénykönyvek a joggal való visszaélést és a szabadságoknak a jó erkölcsökbe ütköző felhasználását sújtják. Az előadás kiegészítéseképp számosan szólaltak fel és praktikus esetekkel is megvilágították a felvetett kérdést. így Katona Mór és Schwarz Gusztáv egyetemi tanárok, Márkus Dezső kúriai biró, TelUr Miksa, Hevesi Illés és Besnyö Béla ügyvédek. A megjelent jogászközönség nagy száma és élénk érdeklődése is mutatja, hogy a Tervezet ez uj tárgyalási rendszere teljesen bevált és a törvényelőkészités szempontjából is értékes anyagot szolgáltat. A jövő szombaton a Tervezet 956., 957. §§-ai kerülnek napirendre. Az uj ipartörvény. A kerületi elöljárók értekezlete f. hó 24-én tárgyalta az uj ipartörvény tervezetét, amelyet a kereskedelmi miniszter azért küldött le a fővároshoz, hogy véleményét mielőbb terjeszsze fel. Az elöljárók a törvénytervezetről a következőket határozták : Elsősorban megállapították, hogy miután az uj törvény az iparhatósági teendőknek e tervezet első részében tárgyalt részét nem a mostani ipai hatóságokra, hanem kötelező ipartestületekre akarja bízni, a maguk szempontjából a tervezet első részéhez nem sok hozzászólni valójuk van ugyan, minthogy azonban ők a törvényhatóságnak a tervezet megbirálására elsősorban hivatott közegei, a bírálat elől nem térhetnek ki. Azután pontonként a tervezetet tárgyalás alá vették, és az első szakaszba, amely a törvény alá tartozó ipari és kereskedelmi üzleteket és vállalkozásokat sorolja fel, a kereskedelmi társaságok mellett az alkalmi egyesüléseket is felvétetni kívánják. Az ipartörvény rendelkezései alá nem tartozó üzletszerű vállalkozások közé pedig a 2. szakaszban felsoroltakon kívül a jótékonysági egyesületek foglalkoztatóműhelyeit óhajtják bevétetni. Uj a tervezetnek az az intézkedése, amely a iparűzést Magyarországon a magyar honossághoz köti és külföldinek az iparűzést csak a kereskedelmi szerződésekben biztosított viszonosság alapján engedi meg. Minthogy a külföldi törvényhozások ezt az álláspontot már szintén érvényre jutatták, az elöljárók ezt az intézkedést a magyar ipar védelme okából nagyon helyesnek tartják ugyan, de a végrehajtási rendeletben oly intézkedéseket kívánnak életbeléptetni, amely a honosság, illetve a viszonosság igazolását megkönnyítse és az iparosokat különös zaklatásoknak ki ne tegye, az iparűzés megkezdését ok nélkül meg ne nehezítse. A tervezet 6. szakasza szerint kiskorúak, életkoruk 18-ik évének betöltése után atyjuk, illetőleg gyámjuk gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével önállóan űzhetnek ipart és ez által teljeskoruakká válnak. Az elöljárók ezt az intézkedést, mint amely sok visszaélésre adott alkalmat, mellőzni kívánják és azt javasolják, hogy csak nagykorú, vagy nagykorúsított emberek kaphassanak jogot iparűzésre. Irodalom. *P\ A Magyar Büntető Eljárás Tankönyve. Irta Finkey Ferenc dr., egyetemi magántanár, a sárospataki jogakadémia tanára. Harmadik kiadás. A mi szegényes szakirodalmi viszonyaink között csakis olyan művek számithatnak nagy és gyors elterjedésre, amelyek bankjegyek módjára a kényszeríorgalom privilégiumával vannak felruházva. Azt talán mondanunk sem kell, hogy ezen privilégium odiosum védelme csak a diplomagyárak nagyhatalmú censorigazgatói szellemi szülötteit dédelgeti. Valóságos csodaszámba megy tehát, ha egy vidéken élő kiváló jogtudós és iró, de nem szigorlati censor, könyve aránylag rövid idő, —nem egészen nyolc év, — alatt megéri a harmadik kiadást. Ékes bizonysága e népszerűség annak, hogy a mű valóban hézagot pótol, a tanuló és gyakorló jogász céljait egyaránt szolgálja. Finkey a büntető eljárás alapelveit dogmatikusan tárgyalja, de e szerves tárgyalási módszer keretében előadja nemcsak a büntető eljárás keretébe tartozó törvényeink teljes szövegét, ide értve a Bp. novelláját (1907: XVII. t.-c.) is, hanem feldolgozza a teljes joggyakorlatot egész a legutolsó hónapokig, figyelembe veszi és tárgyalja az egyes kérdésekre vonatkozó irodalmat is, melyet különös gonddal és alapos kritikával dolgoz fel. A fontosabb elvi kérdéseket széles mederben, a tárgy minden oldalának, a különböző álláspontok minden árnyalatának elfogulatlan és hű megvilágitásával kezeli. így például az esküdtszék intézményének tárgyalásánál ugy az intézmény ellenségeinek, mint védelmezőinek érveit kifejti és a két álláspont szembeállítása után és azok alapján vonja le a maga nézetét, amelylyel egyetérteni ugyan nem tudunk, az esküdtszékek fenntartása, sőt kiterjesztése mellett. Finkey az esküdtbiráskodás lelkes hive s igy csak természetes és következetes, hogy elvben a felebbezés teljes kiküszöbölése mellett foglal állást és még a másodfokhoz való felebbezést is csak ellenszenvvel és a gyakorlati kényszerűség előtt meghajolva fogadja el. Mi, gyakorlati jogászok, a bűnvádi eljárási törvény életbeléptetése óta szerzett tapasztalataink alapján, azt hiszem : csaknem kivétel nélkül arról győződtünk meg, hogy ezen kérdésben félre kell löknünk a teóriát, amely a gyakorlatban gyakran végzetes eredményeket szült, valósággal a formalismus rabjává tette, béklyóba verte az anyagi igazságot. A gyakorló jogászok tömött falanxa küzd ma már a revizió reformjáért és meggyőződésünk szerint a ténykérdések felülvizsgálatának kizárása csakhamar a multak rossz emlékei közé fog tartozni. Más kérdésekben sem oszthatjuk szerző nézetét. így például szerző azt véli, hogy törvényünk a terhelt helyzetét a nyomozás és vizsgálat során nagy szabadelvüséggel szabályozza ; a gyakorlati élet azt mutatja, hogy a terhelt érdekében a törvényben lefektetett, igen szűk körű, garanciák is csak a papíron vannak meg; és hogy a személyes szabadság rovására mégis csak ritkán történnek feltűnőbb visszaélések, az nem a törvény, hanem a vizsgálóbírói kar érdeme, amely túlnyomó többségében, az egyéni szabadság kellő tiszteletével, nagy liberálitást tanusit e kérdésekben. A gyakorlati jogász e kifogásaival nem akarom a szerző érdemét kisebbíteni, sőt szívesen elösmerem, hogy Finkey könyvét, a már kiemelt kiválóságai, egyszerű, világos, magyaros nyelve, jogi irodalmunk legkiválóbb kézikönyvei sorába emelik. Oláh Dezső dr. Megjelentek: A római jog instittitiói. I. rész. Bevezetés a római jog forrásaiba. Irta phil. et. jur. Pázmány Zoltán dr., pozsonyi kir. akadémiai jogtanár, budapesti egyetemi magántanár. Első kiadás. 1908. Stampfel Hugó kiadása, Pozsony. Törvényszéki állatorvostan. Irta Hutyra Ferenc dr., az állatorvosi főiskolán a járványtan és törvsz. állatorvostan ny. r. tanára, egyetemi ny. rk. tanár. Budapest, 1908. Pátria bizománya. Ára 10 korona. Mind a két munkára még visszatérünk. Vegyesek. Régi időről hátralékban levő cselédbér megfizetése iránti ügy elbírálása a közigazgatási hatóság jogkörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 19U7. évi. december 6-án hozott határozata. A kir. minisztérium J. B.-nek G. I.-né ellen 3,360 K. cselédbér iránti ügyében a kir. Kűria és R. rendezett tanácsú város főkapitányi hivatala között felmerült hatásköri összeütközés esetét az 1869. évi IV. t.-c. 25. § a alapján vizsgálat alá vévén, következőleg határozott: Ebben az ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Indokok: R. B. cseléd R. város rendőrkapitányához 19Ö3. évi. 1,811. szám alatt beadott kérvényében azt adta elő, hogy G I.-né, akinél mint cseJéd szolgált, fizetését 1883. évi január hó 1-től kezdve visszatartotta és csak 1903. évi január hó 1-étől adja ki havi 14 koronáját, kérte 3,360 koronája kifizetését. A rendőrkapitány 1904. évi 132. szám alatt hozott végzésével a panaszost illetékesség hiánya miatt rendes perutra utasította, mert a követelt bérhátralék nem a jelent vagy a jelent megelőző s annak folytatását képező mult időből származik, hanem husz év előtt veszi kezdetét és a követelési összeg jogi alapja, fennállása és nagysága csakis a rendes bíróság előtt folytatott perben bírálható el. J. B. ezután 1904. évi 849. sz. alatt a kir. törvényszékhez beadott rendes keresettel kívánta követelését érvényesitni. A törvényszék hozott is Ítéletet, de a kir. ítélőtábla végzésével az eljárást megsemmisítette, mivel felperes nem meghatározott időtartam alatt az alperesnél teljesített szolgálatok esetleg megígért jutalomdijának megtérítését, hanem kifejezetten havi bérét követeli, de a perbeli tényállásból az is