A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 13. szám - Észrevételek a "Szinészek az igazságügyi miniszternél" cimü hirhez

110 A JOG törvény értelmében élvezik fizetésüket. E határozat megtelel ugyan az 1891 : XIV. t.-c. uralma alatt kifejlett gyakorlatnak, de nyiltan ellenkezik a törvénynyel, mely az alkalmazott munkaképtelensége esetére biztositja a táppénzt, tekintet nélkül arra, vájjon élvezi-e fizetését, illetve ellátását és ha élvezi, milyen alapon, a törvény vagy szerződés alapján, avagy a főnök különös jóvoltából. Kimutattuk, hogy a törvény megszerkesztésénél például szolgált német törvény teljesen azonos szövegezésemellett az ottani gyakorlat a táppénzt ilyenkor feltétlenül megadja és hogy általában csak az lehet a kérdés, joga van-e a főnöknek a táppénzt a hat heti fizetésbe betudni, abból levonásba hozni vagy sem, de az, hogy a táppénz jár, kérdés tárgyává egyáltalában nem tehető. A tisztességtelen verseny elleni oltalom. Jelentéseinkben ismételten reámutattunk a tisztességtelen verseny elleni törvényes oltalom szükségességére. Legutóbb tavaly is hangsúlyoztuk, hogy ezen oltalom törvényes szabályozása nélkül a hazai ipar és kereskedelem számos jogos igénye ki nem elégithető, számos támadás ellen a védelem, nem egy visszaéléssel szemben a megtorlás lehetetlen és hogy minden olyan törekvés, amely az e téren felmerülő hiányokat nem megfelelő rendszeres törvény alkotása, hanem akár az ipartörvény ma érvényes intézkedései alapján, akár egyes rendeletek kibocsátása utján kivánja orvosolni, megfelelő eredményre nem vezethet és mindenkor csak zavarokra fog alkalmat adni. Mult évi május havának végével kereskedelemügyi kormányunk a tisztességtelen verseny elleni oltalomról szóló törvényjavaslatot tényleg közzé is tétette. A javaslat nem mind( n intézkedésével értettünk egyet, de azt a részletes tárgyalás alapján elfogadandónak tartottuk. A döntő szempont előttünk e részben az volt, hogy a habár szórványosan mutatkozó visszaélések leküzdése és megtorlása céljából a törvényre szükség van és pedig éppen a kereskedelem és ipar érdekei szempontjából s ez okból az Egyesülés, amely megalakulása óta következetesen sürgette a javaslat kidolgozását, annak törvényre emelését és megalkotását mindenkor csak sürgetni és előmozdítani óhajtja. A tervezet tárgyalására egybehivott szakértekezleten ennélfogva minden más nyilatkozattal szemben ajavaslat részletes tárgyalását kívántuk, egyúttal kifejtettük a szükséges átdogozás irányát, amennyiben a javaslatnak ugy tárgyi, mint formai hiányait minden egyes fejezetnél megjelöltük és behatóan indokoltuk a szükséges módosításokat. Ezúttal csupán annak kiemelésére szorítkozunk, hogy előterjesztésünket túlnyomó részben magáévá ette. az értekezlet és pedig ugy a megjelent egyéb érdekképviseletek, mint az értekezleten részt vett igazságügyi minisztériumi kiküldöttek elannyira, hogy a végleges tervezet kétségtelenül meg fog felelni előterjesztett óhajainknak. Észrevételek a «Szinészek az igazságügyi miniszternél)) cimü hirhez. Irta STEINER ÁRMIN dr., Szécsény. Napirenden van a végrehajtási törvény módosítása Ezt az alkalmat — a kormánytól kezdve le a sarki hordárig, — mindenki arra akarja kihasználni, hogy a végrehajtási törvényt enyhítse s a hitelezők követeléseinek behajtását nehezebbé tegye. A kormány a közös terhek hirdetett leszállítása, meg az adóterhek mérséklése helyett így szerezhet magának áldozattal nem járó dicsőséget, másrészről pedig az adósok sokféle fajtája a vhtási novellától reméli és várja azt az alkalmat, amelynek segélyével adósságainak kifizetését a végletekig elhúzhatja. Nap-nap után látjuk, hogy mailyen, holnap amolyan foglalkozású személyek követelik, hogy a novellának ezt vagy azt a kedvezését reájuk is terjesszék ki. S ha a novellát ily terjedelemben törvényerőre emelnék, — quod Deus avertat — ugy csak a dúsgazdagoknál lehet majd foglalni, a kevésbbé gazdagoknak majdnem összes ingója és pénze pedig ki lesz véve a foglalás alól. Legutóbb a színészek tisztelegtek - a «Jog» f. é. 12. számában közölt hir szerint az igazságügyi miniszternél, kérve, hogy a fővárosi és vidéki magánszínházaknál működő színészeknek fizetését csak egyharmadrészben lehessen lefoglalni, mig 1,600 koronáig terjedő fizetésüket, lakpénzüket és egyéb bármi cimen járó illetményeiket pedig egyáltalán ne lehessen foglalás alá venni Szóval az 1881. évi LX. t.-c. 54. §-ának a közhivatalnokra vonatkozó, kivételesen kedvező intézkedéseit az összes színészekre nézve kérték novelláns uton kiterjeszteni. Ezt a miniszter — állítólag — kilátásba is helyezte Aki valaha abba a kellemetlen helyzetbe került, hogy akár fővárosi, akár vidéki színész ellen kellett egy követelést peresítenie sv behajtania, aki végig járta azt a kálváriát, mely a felperest a kereset kézbesítésétől kezdve — ami vidéki vándor színészeknél ugyancsak nehezen megy — egészen a nemleges zálogolási jkv fölvételéig éri: az éppen torkig van a mostani «szigoru (?)» törvény kedvezéseivel is s az nem fogja még enyhíteni a kibúvásra úgyis elég alkalmat nyújtó jelenlegi vhtási töi vényt. A hivatolt 54. §. intézkedéseit méltányosaknak tartjuk és fentartandóknak hirdetjük, de csak az ott megjelölt közhivatalnokokra nézve, mig az ugyanott megnevezett nemzeti színházi vagy operai drámai és magánszereplőktől az 54. §. kedvezéseit vagy meg kellene venni, vagy legalább is az 54. §. utolsó bekezdésének hatályát a színészekre nézve megszüntetni. Semmiesetre sem szabad azonban ezen kivételes kedvezéseket a magánszifészekre kiterjeszteni. Manapság ugyanis ugy áll a dolog, hogy a 6—12 ezer korona évi jövedelmet élvező nemzeti színházi vagy operai művészen is alig lehet valamit behajtani. Nem azokról szólunk, akiknek a fizetését már több mint 50 hitelező letiltotta — bár ilyenek is vannak igen sokan, — hanem a többiekhez, akiknek nincs túlságosan sok adóssága, sem lehet hozzáférni. Nem pedig azért, mert az állam — horribile dictu — maga gyártja velük azokat a szerződéseket, melyekkel az 54. §. intézkedéseit — in fraudem legis — kijátszák s ha feje tetejére is állna a hitelező, nem tud azon segíteni. Az igazságügyi miniszter, vagy bárki meggyőződést szerezhet arról, ha átvizsgál néhány operai taggal kötött szerződést. Ezekben fix fizetés gyanánt rendszerint 1,600 koronáig terjedő összeg van kikötve, amely természetesen le nem foglalható. Annál nagyobbak azonban a fellépti dijak», «ruhapénzek» s egyéb címeken járó illetmények, melyek a fix fizetésnek többszörösét teszi ki és sokszor több ezer koronára rúgnak, de mint «szolgálati uton járó más illetmények)) ki vannak véve a foglalás alól. Ez oly abuzus, amelynek igaztalan voltát régen bebizonyította a gyakorlat. Nincs is a jogéletben reá példa, hogy az állam maga nyújtson segédkezet a hitelező kijátszásáras a jóhiszemű hitelezők érdekében a legerélyesebben tiltakozunk az ellen, hogy az operai és nemzeti színháznál jelzett visszaéléseket az összes színészekre nézve általánosítsák. A miniszter ur pedig ne ígérgessen a hitelezők bőrére semmit, már éppen elég az eddigi enyhitési rendszer, vagy ha mégis ígér, ugy tegye ezt az Ígéretet a többi be nem váltott függetlenségi jelszavak mellé ! Belföld A Magyar Jogászegylet mult szombaton folytatta magánjogi vitaestélyei sorozatát. Az ezentúl minden szombaton rendezendő vitaestély célja, hogy nem nagyobb előadások, hanem fesztelen eszmecsere formájában tárgyalja a jogászegylet a polgári törvénykönyvünk tervezetének egyes fontosabb kérdéseit. Az ily üléseken történt felszólalások formához nincsenek kötve, gyorsírói feljegyzés tárgyát nem képezik és különösen gyakorlati célokat szolgálnak, ugy, hogy mindenki, akinek bármily csekély megjegyzése vagy gyakorlati aggálya van, ennek kifejezést adhat. A jogászegylet célja, hogy ezáltal az egész művelt magyar jogászközönséget megnyerje magánjogi törvénykönyvünk előkészítésére. Az utolsó ülésen Wittmann Ernő dr. ügyvéd a Tervezet 1,079. §-a alapján ismertette a joggal való visszaélés szabályozását.