A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 12. szám - A nemzetközi jogi egyesület (Internationale Law Association) budapesti konferenciája

A JOG 47 Ha az iparhatóság határozatának kihirdetésétől számított nyolcadik nap vasárnapra vagy ünnepnapra esik : az iparhatóság határozatával meg nem elégedő fél által az ipartörvény 176 §-a értelmében a rendes biróság előtt indított kereset nem késett el, ha az ezen vasár- vagy ünnepnapot követő köznapon adatott be. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa : 1907. márc. 2(1 E. 340. sz. a.) A kir. törvényszék a felperes felülvizsgálati kérelmének helyt ad és ennek folytán az elsöbiróság Ítéletét feloldja és az elsőbiróságot ujabb határozathozatalra utasítja. indokok : Felperes a sommás eljárási törvény 185. §. a) pontjára alapítottan azt panaszolja, hogy a keresetét kellő időben adta be és hogy az elsöbiróság jogszabálysértéssel mondta ki az elkésettséget. Ez a panasz alapos. Ugyanis a sommás eljárási törvény 1K7. i?-a szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényként az lett megállapítva hogy az iparhatóság határozata felperes előtt 1907. évi április hó 20. napján hirdettetett ki, hogy április 28. napja vasárnapra esett és hogy a kereset a következő napon 29-én adatott be. Ezen tényekből helytelenül vonta le az elsöbiróság azt a következtetést, hogy a kereset benyújtásával a felperes elkésett, mert az ipartörvénynek 17»>. i>-ában jelzett az az intézkedése, hogy az iparhatóság határozatával meg nem elégedő fél, az igényeit a törvény rendes utján érvényesítheti, kétséget kizáróan a vitás igény eldöntését azon törvények és szabályok alá utalta, amelyek a peres eljárásra megállapítva vannak. Minthogy pedig a peres eljárásban határidőhöz kötött jogcselekménynél az esetre, ha a határidő végnapja vasárnapra esik, akkor a véghatáridő a legközelebbi köznapra terjed ki, minthogy a megállapított tények szerint a kereset április 29-én adatott be, ennélfogva meg kellett állapítani, hogy felperes a keresete beadásával el nem késett. Tekintve azonban, hogy az ügy a végeldöntésre nem alkalmas, amennyiben az ügy érdemére az alperes ellenkérelme sincs előterjesztve, ezért a sommás eljárási törvény 204. §-a értelmében az elsöbiróság Ítéletét feloldani és szabályszerű eljárásra és Ítélethozatalra utasitani kellett. A vasút nem tartozik kártérítéssel, ha az árut kiadja oly személyeknek, akiknek helyes neve eltér a fuvarlevélen foglalt címzett névmegjelöléstöl, amennyiben az áru annak adatik ki, akinek az tényleg szánva volt. (Budapesti kir. ítélőtábla, mint felülvizsgálati biróság 1907. I. G. 327. 1907. okt. 9.) Ha a közvetítésre adott megbízásban nem volt határidő kikötve, akkor is joga van a megbízónak utóbb erre záros határidőt kitűzni. (A m. kir. Kűria 72/907. sz. 1908. jan. 9.) Az a kifogás, hogy a perbe fogott alperes a kereseti váltott nem irta alá mint váltót, nem tekinthető az aláírás valódisága megtagadásának. (A. m. kir. Kűria 2/907. sz. 1907. dec. 27.) A váltóadás rendszerint nem tekinthető fizetésnek, hanem csak fizetési ígéretnek, ennélfogva a fizetés a csődjogi megtámadhatóság tárgyi és időbeli előfeltételei tekintetéből nem a váltó adás, hanem annak a hitelező által való beváltása utján tekintendő teljesítettnek, akkor is, ha a hitelező a váltót már előbb leszámitoltatta. (Budapesti kir. tábla mint felülvizsgálati biróság. 1907. I. G. 506. 1907. dec. 12.) Bűnügyekben. A községi biró a községi elöljáróságnak mint rendőri hatóságnak tagja lévén, mikor a közcsend megzavarása esetében személyes tapasztalása alapján intézkedik, hivatali kötelességet teljesít. A m. kir. Kúria 1908. évi 184. szám alatt a következő határozatot hozott: A Kűria a semmisségi panaszt elutasítja. Indokok -. A kir. tábla azt fogadta el valónak, hogy a vádlott és több társa a korcsmából kijövet, közülök K. J. a revolveréből lövöldözött; hogy ez alkalommal a vádlott K. L., Sz. Gyközségi bírót azért, mert ez őt és társait rendre intette és K. J.-től a revolvert elvette, «rongy, kapca* sértő kifejezésekkel illette. Minthogy pedig a községi elöljáróságnak mint rendőri hatóságnak a községi biró a feje és e hivatalánál fogva kötelezve van a közcsend megzavarása és csendháborítás esetében annak megszüntetése végett bármikor akár feljelentés, akár személyes tapasztalatok alapján a hivatalos beavatkozásra és a szükséges intézkedéseknek megtételére: nyilvánvaló, hogy a sértett községi biró az esetkor, midőn a csendháborítás megszüntetése végett fellépett, hivatali kötelességét teljesítette és ennélfogva a vádlottnak az a tette, hogy ez alkalommal őt megsértette, bűncselekmény. A BP. 385. §. 1. a) pontjában megjelölt anyagi semmisségi ok tehát nem forog fenn. De alaptalan a BP. 385. §. 1. b) és c) pontja cimén emelt semmisségi panasz is ; mert a vádlottnak a fentiek szerint meghatározott tette a Kbtk. 46. ij-ába ütköző hatóság elleni kihágásnak helyesen minősíttetett s mert ez a kihágás, amely miatt a sértett községi biró különben is azonnal megtette a feljelentést, hivatalból üldözendő. Nem igényelhet kártalanítást az, ki a jogegység érdekében perorvoslat alapján hozott ítélettel menttetett fel. A m. kir. Kúria (1907. nov. 20. 4,680/907. sz. a. I. Bt.) S. M. kártalanítás iránti kérelmével elutasittatik. Indokok: S. M. az 1-i járásbíróság jogerős ítéletével a Btk. 368. §-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétsége miatt 15 K pénz mint fő, és 5 K pénz,- mint mellékbüntetésre ítéltetvén el, a 20 K. pénzbüntetést nyomban lefizette. A kir. Kűria a koronaügyész által a jogegység érdekében használt perorvoslat folytán a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte s a vádlottat felmentette. S. M. a lefizetett 20 K pénzbüntetés visszatérítését kéri. Folyamodó a pénzbüntetésnek kártalanítás cimén leendő visszafizetését nem igényelheti, mert ő nem újra felvétel folytán, hanem a kir. Kűria által a koronaügyésznek a jogegyezség érdekében használt perorvoslata tárgyában hozott ítélettel mentetvén fel a vád alól, a kártalanítási igény érvényesítésére nézve a BP. 578. §-ának 1. pontjában meghatározott feltétel hiányzik; s mertettői is eltekintve folyamodó a bűnösségét megállapító elsőbirósági ítélet ellen nem élt perorvoslattal, vele szemben tehát a BP. 579. §-ának 3. pontjában körülirt kizáró ok is fenforog. Ezeknél fogva folyamodót kérelmével elutasítani kellett; szabadságára hagyatván neki, hogy a lefizetett pénzbüntetés visszatérítését, minthogy ez az ítélet hatályon kívül helyeztetett, igazgatási uton szorgalmazza. A fiatalkorú ellen az általa elkövetett vétség miatt, a Btk. 85. 4. pontja alkalmazásával megállapított elzárás a Kbtk. 32. §. 1. bek. értelmében 6 hónapot meg nem haladhat. A m. kir. Kúria (19<>7. okt. 2. 7,714 907. sz. a. I. Bt.) A koronaügyész perorvoslata alposnak találtatván, kimondatik, hogy a kiskorú ellen az általa elkövetett vétség miatt, a Btk. 85. §. 4. pontja alkalmazásával megállapított elzárás a Kbtk. 32. §. 1. bek. értelmében 6 hónapot nem haladhat meg. Megsértette tehát a b —i tszék Ítéletével a törvényt annyiban, amennyiben W.P. vádlottat a Btk. 333., 334. és 65. §. alá eső lopás vétségének kísérlete miatt a Btk. 85. §. 4. pontja alkalmazásával a 42. értelmében javítóintézetben töltendő 1 évi elzárásra Ítélte ei. Egyúttal az ítéletnek a büntetésről rendelkező rész hatályon kívül helyeztetik s vádlottnak javitó intézetben töltendő elzárásbüntetése 6 hóra leszállittatik. Indokok: A budapesti törvényszék ítéletével megállapította, hogy lopásért már büntetett s a cselekmény bűnösségének felismerésére szükséges belátással bírt 13 éves W. P. a villamos vasútra felszállani készlő S. K.-nak karján függött kézitáskájába belenyúlt azon célból, hogy onnan pénzt lopjon s azt a mögötte állott s vele egyetértésben volt D.-nak átadja ; szándékának keresztülvitelében tettenérés folytán megakadályoztatott. Ezek alapján a törvényszék jogerős ítéletével W. P. vádlottat a Btk. 333., 334. és 65. §. alá eső lopás vétségének kísérletében bűnösnek nyilvánította s a 339., 66. §. alapján a 85. 4. pontja alkalmazásával a Btk. 42. §. értelmében javítóintézetben töltendő 1 évi elzárásra ítélte el. A kir. törvényszék a büntetés mértékére vonatkozó rendelkezésével megsértette a törvényt, mert a kiskorú ellen vétség miatt a Btk. 85. §. 4. pontja alkalmazásával megállapított elzárás a Kbtk. 32. §. 1. bek. értelmében 6 hónapot nem haladhat meg, minélfogva a rendelkező rész szerint kellett határozni.