A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 12. szám - A nemzetközi jogi egyesület (Internationale Law Association) budapesti konferenciája

46 A JOG Indokok: Felperes eló'adja, hogy alperes a Zákányban raktáron fekvő fogyó és növekvő állományon 1,500 mm. levágott tölgyfakérget biztosított nála. Ennek megtörténte után 1904. évi augusztus hó 5-én a raktáron fekvő tölgyfakéreg egy részét tűzkár érte. A helyszínén megejtett nyomozás folyamán a raktáron fekvő és részben elégett tölgyfakéreg mennyiségét a kiküldött szakértők a szállítási bárcák és alperes bemondási jegyzetei alapján megállapították 1,690 mm. mennyiségben, amelyből a tűzkártól teljesen mentesen maradt fakéreg mennyiségét 450 mm.-ban, a részben sérült anyag mennyiségét pedig 50 mm.-ban állapították meg, a teljesen megsemmisült anyagot 1,110 mm. kerek számban állapítván meg. A kiküldött szakértő által megejtett arányszámítás és elemezés után felperes szakértője az alperesnek 4,493 K. 50 f. kártalanítási összeg iránt tett ajánlatot, amit alperes elfogadván, a biztosítóintézet alperesnek a D) a. szerint 1905 szeptember 5-én ki is fizetett. Minthogy azonban a kérdéses felszámítás alapjául tévedés szolgált, amennyiben a tűzkártól mentesnek talált kéregnek a mennyisége valósággal nem 450 mm.-t, amiként az alperes bemondotta, hanem tényleg 950 mm.-t tett ki, alperes csupán 690 mm. teljesen leégett és 50 mm. részben megsérült tögylfakéreg után követelhet jogosan kárt, amely kár 2,839 K. 55 í.-t tesz ki. Alperes tehát az ekként mutatkozó 1,655 K. 95 f. többletet illetéktelenül vette fel, amiért is őt ezen összegnek stb. visszafizetésére kötelezni kéri. Alperes ezzel szemben a kereset elutasítását kérte, mert neki felperes megbízottja, illetőleg a kár helyszíni felvételére kiküldött szakértője a kártérítési összeg kiszámítása után ajánlatot tett, amely egyességi ajánlatot ő elfogadván, felperes biztosító társaság pedig az egyességet jóváhagyván, a kárösszeget kifizette. Megtévesztésről pedig szó sem lehet, mert felperes megbízottja nem egyoldalú bemondások alapján járt el, hanem az összes fuvarbárcák összesítése alapján állapította meg a beraktározva volt tölgyfakéreg mennyiségét. Az el nem égett és megsérült csernek a mennyiségét pedig személyesen megtekintvén, 450 és 50 mm.ban a saját tapasztalata és szemmértéke után becsülte meg, noha jogában állott volna ezen egész mennyiséget felméretni és annak súlyát ez alapon kinyomozni. A fenti vizsgálat eredménye és a megbízott részéről történt kár és árfelszámitás után történt meg az alperes által utóbb elfogadott egyességi ajánlat és jött létre a kárösszeg mennyiségére nézve a fentebbi egyesség. A törvényszék a felek egyező előadása és O. V. felperesi kárbecslő vallomása alapján megállapítja tényül, hogy az 1904. évi augusztus 5-én leégett tölgyfakéreg mennyiségének megállapítása és az ebből származó kárösszegnek megállapítása körül a nevezett kárbecslő nem a T) alatt jegyzőkönyvben tett alperesi egyoldalú bemondások alapján járt el. Mert ugyanis a beszállított és a beraktározott tögylfakéreg mennyiségének és súlyának kiszámítása körül nem az alperes által felmutatott feljegyzéseket fogadta el, hanem az összes fuvarbárcákat bekivánta és ezen fuvarbárcákban talált és feljegyzett kévék számát összegezte és ezek átlagos súlyát megállapította. Megtekintett továbbá felperes kárbecslője «a felső kertben egy deszkaoldalu náddal fedett pajtában mintegy 450 q vágott tölgyfakérget, mely sértetlen maradt, amint azt felperesnek A) alatt saját okmánya igazolja, amely okirat fentidézett kitétele szerint is a sértetlen maradt kéreg sulymennyisége mintegy 450 q-ra tétetett. » Ha e vizsgálati tényadatokhoz hozzá vesszük még (>. V.-nak ama tanúvallomását, miszerint neki jogában és módjában állott a sértetlenül maradt anyagnak sulymennyiségéről megmázsálás utján is meggyőződést szerezni, teljesen ki van zárva annak a lehetősége, hogy felperes e részben alperes egyoldalú bemondásai által lett volna megtévesztve, mert ezen eljárása a közvetlenségen, e tekintetben közvetlen tapasztalatán és érzéki észleletein alapult. Midőn tehát a kárbecslési eljárás befejezte után alperes előtt azon egyességi ajánlatát megtette, hogy a tűzkárért 1,493 K. 50 f.-t fizetni hajlandó és ezt az ajánlatát alperes elfogadta, a a biztosító felperesi intézet pedig jóváhagyta és kiutalványozta; felperesnek a kéréseiben felhozott tényekre alapított kártöbblet visszafizetése iránti keaesetét azért kellett elutasítani, mert felperes és alperes közt a kárösszeg tekintetében létrejött megállapodás a felek mindegyikét kötelező egyesség erejével bir. A kárbecslés alkalmával a felek bármelyikének szándékos elmulasztásaiból eredő netáni különbségek az egyesség megkötése után az ellenfél terhére többé sikerrel fel nem hozhatók. A törvényszék alperes tagadásával szemben egyáltalán nem találta bizonyítottnak, hogy a kárbccsü alkalmával az A) alatti szerint mintegy 450 mm.-ra becsült, sértetlen tölgy- és cserfakéreg valóban 950 mm. volt, e szerint a kártöbblet kiszámításának és visszakövetelésének megbízható és jogos alapja nincs. (6,918/1906.) A pécsi kir. Ítélőtábla (2,280/1906.) a törvényszék ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1907 dec. 27. 1,327/1907 sz. a.) mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával alperest kötelezi, hogy felperesnek 1,614 korona 998 fillér tőkét stb. megfizessen; ezen felüli keresetével azonban a Kúria is elutasítja a felperest. Indokok : Ugy a peres felek előadásából, mint a kihallgatott Ü. V. tanú vallomásából meg lehet állapítani azt, hogy a felperes társaság az alperesnek elégett tögyfakéreg kártalanítása cimen azon az alapon ajánlotta fel és fizette is ki a 4,439 korona 50 fillér kárösszeget, hogy felperesnél biztosítva volt 1,690 mm. tölgyfakéregből 1,117 mm. égett el és teljesen sértetlenül csupán 450 mm. mentetett meg, míg 50 mm. a tüz folytán értékcsökkenést szenvedett. Ugyancsak O. V. tanú vallomásából pedig meg lehet állapítani azt is, hogy a sértetlenül megmentett tölgyfakéreg mennyisége az alperesnek bemondása alapján állapíttatott meg. A kihallgatott L. M. L., U. D. és Sch. P. tanuk vallomásával pedig bizonyítást nyert az a körülmény, hogy az alperes a felperesnél biztosítva volt tölgyfakéregből «Sch. és U.» cégnek öszszesen 950'24 mm.-t adott el sértetlen állapotban. Minthogy azonban ebből a mennyiségből 72 mm. 70 kgr. még a tüzeset előtt szállíttatott a nevezett cégnek és ugyanebből a mennyiségből a L. M. L. tanú vallomása alapján még 10 mm. zsáksuíy cimén is levonásba hozandó és minthogy alperes azt nem is állította, hogy a nevezett «Sch. és U.' cégnek eladott és a tüzeset után szállított tölgyfakérget máshonnét szerezte be, vagyis, hogy az nem azonos a felperes társaságánál biztosítva volt tögyfakéreggel — ennélfogva bizonyítottnak veendő, hogy a biztosítva volt tölgyfakéregből nem csupán 450 mm., hanem 54 kgr. maradt meg a kérdéses tüzeset után sértetlen állapotban és így bizonyítottnak veendő, hogy a biztosított esemény folytán nem a kártalanítási összeg kiszámításának alapjául vett 1,110 mm., hanem csupán 699*76 mm. tölgyfakéreg égett el. Minthogy pedig jogszabály az, hogy az, aki valamely szerződés megkötésénél lényeges tévedésben volt, ha ezt a tévedését a másik fél okozta avagy felismerhette, vagy ha a másik félre a szerződésből ingyenes előny származnék, ezt a szerződési nyilatkozatát sikeresen megtámadhatja és minthogy valamely biztosítási ügyletből kifolyóiaga biztosítottnak fizetendő kárösszeg menynyiségének megállapítása a felek közötti szerződéses megállapodás jellegével bir és minthogy felperes a pernek fent ismertetett adatai szerint a tüzeset folytán elégett tölgyfakéreg mennyisége tekintetében lényeges tévedésben volt és ezt a tévedését az alperes nemcsak hogy felismerhette, hanem saját bemondásával egyenesen okozta is — és minthogy különben ez az alperes a a fent előadottak szerint oly tölgyfakéregért is kártalanittatott a felperes által, amely a kérdéses tűzesetnél el nem égett és az alperes által utóbb teljesen sértetlen állapotban másnak el is adatott — és minthogy e* szerint a tartozatlanul fizetett kárösszeg megtartása folytán az alperesre a kárösszeg iránti megállapodásból ingyenes előny háramolnék és minthogy az alperes az egész tölgyfakéreg készlete 1,690 mm. mennyiségben 7,439 K. 25 f. értéke dacára csakis 6,750 K. összeg erejéig volt biztosítva és így az elégettnek elfogadott 699 mm. 76 kgr. a kereskedelmi törvény 478. §-a értelmében is csak aránylagosan kártatanitandó és minthogy az alperesnek ezek szerint jogszerűen csak 2.878 K. 54 f. kárösszeghez volt igénye és minthogy ebből folyólag alperes a kárösszeg gyanánt felvett 4,493 K. 50 f. öszszegben 1,614 K. 99 f. oly összeget vett fel a felperestől, amely őt meg nem illette, mindezeknél fogva a Kúria mindkét alsóbiróságok ítéletének megváltoztatásával az alperest 1,614 K. 99 f. tőkében és ennek a kárösszeg felvétele napjától járó késedelmi kamataiban marasztalta, ezen felüli keresetével pedig a felperest elutasította.