A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 12. szám - A birtokvédelem a magyar polgári törvénykönyv tervezetében

Huszonhetedik évfolyam. Szerkesztőség: V\, Rudolf-rakpart 3. sz. 12. szam. Budapest, 1908. március 22. A JOG Előfizetési árak: Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negved évre .„ 4 korona (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) " 8 « HETILAP AZ UUZSM ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KQZLÖNYL £*ész \ ~ 16 c Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megjelen minden vasárnap. TARTALOM: A birtokvédelem a magyar polgári törvényköny tervezetében. Irta Teplitzky Aladár dr., érsekújvári ügyvéd. — A birói pragmatika alapelveiről. Irta Koncz Mihály dr., csongrádi kir. albiró. — A gyárai törvény 4. §-ának gyakorlati alkalmazása. Irta Lőcsei (Lüstig) József m.-óvári ügyvédjelölt — Belföld. (A Magyar Jogászegylet ülése.) Irodalom — (A Magyar Jogászegylet könyvkiadó vállalata.) — Vegyes. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Fe'sőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. A birtokvédelem a magyar polgári törvénykönyv tervezetében. Irta TEPLICZKY ALADÁR dr., ügyvéd Érsekujvárott. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezete a magánjog dologi részének szabályozásánál, — az indokolás szerint, — általában conservativ álláspontot foglal el, megenged azonban magának annyit, hogy a részletkérdésekben a változott viszonyokkal indokolt célszerűségi okokból a «jogfolytonosságra alapított rendszerbe beilleszthető)) uj rendelkezésekkel és szabályokkal változtathasson az élő magyar jogon. Ez az irányadó elv, a jogfolytonosság megóvásával, vagy legalább megóvására való törekvéssel kapcsolatos jogfejlődés elve, — ha a súlypontot a jogtörténeti alapon fejlődött s a nemzet jogi öntudatában meggyökerezett jogintézmények fenntartására helyezzük, — a nemzeti szempontot és az általános társadalmi fejlődés szabályait egyaránt kielégitő útmutatója a törvényalkotásnak. A Tervezet azonban a birtokvédelem tételes szabályozásánál rést ütött a conservativ állásponton a nélkül, hogy az élő magyar jogtól eltérő ezt az uj álláspontját akár célszerűségi okok, akár a nemzet jogi érzületének megváltozása, akár pedig az általános jogfejlődés uj iránya komolyan igazolnák. A Tervezet a birtokvédelem célját szolgáló önsegélynek kevesebb jogot ad, mint amennyivel azt régi magyar jogforrásaink felruházták, s amennyit mai magánjogunk is az önsegély javára elismer. Szűkebb térre szorítja az önsegély jogosultságának körét, mert a tilos önhatalommal gyakorolt birtokfosztással szemben csak ingó dolog elvétele esetén engedi meg a birtokosnak (a sértettnek), hogy a tőle elvett dolgot erőhatalommal vegye vissza. Az önsegély külső megjelenési alakjában vagy védelem, vagy támadás. Lényegében azonban a tilos önhatalom ellen alkalmazott önsegély a védelem szabályai szerint Ítélendő meg akkor is, ha az önsegélylyel élő sértett fél fellépése a birtokfosztó cselekménynyel szemben fizikai helyzeténél fogva a támadás jellegét ölti magára, mert a védelem terjedelme nem merülhet ki a tilos önhatalommal gyakorolt birtokfosztó (vagy háborító) cselekmény megelőzésében, meggátlásában, elhárításában, hanem a védelem körébe tartozik a megsértett birtokállapot helyreállítását, a tilos önhatalommal elvitt, vagy elfoglalt dolog birtokának visszaszerzését célzó cselekmény is. A birtokfosztó, vagy birtokháboritó erőhatalom a támadás, — az ezzel szemben alkalmazott, ugy a támadás elháritására, mint a megtámadott birtokállapot helyreállítására irányuló, tehát a támadással ellentétes érdekű erőkifejtés a védelem, amelyet ettől a minőségétől és tartalmától nem foszthat meg az, hogy célja kivitelében agressiv jellegű eszközökhöz kell fordulnia. A Tervezet az 517. §-ban foglalt jogszabály megalkotásánál abból indul ki, hogy jogosnak első sorban azt a önhatalmú cselekményt kell elismerni, melynek célja a tilos önhatalommal megtámadott birtok fentartása. Ezt a cselekményt a Tervezet indokolása «tulajdonképeni védelmi cselekmény»-nek nevezi, elismervén ezzel azt, hogy ezek a tulajdonképeni védelmi cselekmények nem merítik ki teljesen a védelem fogalmához tartozó cselekményt egész körét. Ezt a kört ki kell tehát egésziteniök a birtokvédelem fogalmának alkotó elemei gyanánt azoknak a cselekményeknek is, amelyek a tilos önhatalommal megtámadott biztoknak a megtámadás előtt volt állapotába való visszahelyezésére irányulnak. A Tervezet indokolásának álláspontja szerint tehát a megtámadott birtok fenntartását célzó erőkifejtés a tulajdonképeni (szoros értelemben vett) védekezés : a megzavart birtokállapot visszaállítása, az elvett dolog birtokának visszaszerzése végett használt önsegély pedig, minthogy fellépése, tevőleges irányánál fogva támadó jellegű, nem tulajdonképeni, de még mindig a birtokoltalom körébe tartozó védelmi cselekmény. Ezeknek a védelmi cselekményeknek ebből a kettéválasztásából ered, azt hiszem, a Tervezetnek az az állásfoglalása, hogy a tilos önhatalom ellen csak az úgynevezett tulajdonképeni védekezés keretében engedi meg az önsegélyt a maga teljességében. Az 517. §. első pontja szerint «a birtokos tilos önhatalom ellenében erőhatalommal védekezhetik». Ez a jogszabály megfelel mai jogunknak, megfelel az észjog tételeinek is, mert az igazság erejével hat. Személyiségünkből eredő, emberi mivoltunkhoz hozzáforrott természetes jogunk az, hogy a jogkörünket támadó idegen, jogtalan beavatkozást nem vagyunk kötelesek eltűrni. Erőhatalmat gyakorolhatunk annak elháritására. Erre a Tervezet szabad kezet enged a birtokosnak. Ugyanazon szakasz második pontja a birtokoltalom érdekében megadja a támadás jogát is a birtokosnak azzal a felhatalmazással, hogy a birtokos a tőle tilos önhatalommal elvett ingó dolgot erőhatalommal visszaveheti a tettestől, de csak akkor, ha azt a birtokfosztáson rajtakapta, vagy űzőbe vette. Az önsegély támadó jellegű alkalmazhatóságának tehát két feltételt szab a Tervezet. Az egyik az, hogy ingó dolog birtokát érje a tilos önhatalom, a másik pedig az, hogy a tilos önhatalmat gyakorlót a sértett birtokos tetten érje, vagy űzőbe vegye. Az utóbb emiitett feltétel jogosult. A tettenérés pillanatában a birtokállapot megzavarásának jogtalansága oly kétségtelen, hogy az önsegély alkalmazását a jogrend sérelme nélkül meg lehet engedni. A tett elkövetése után azonban, az idő folyásával fokozatosan haladva el-elmosódik a birtokállapot megzavarása révén a birtokos és az elvitt dolog között való jogi viszony képe, a birtokfosztás jogtalansága is vészit abból a szembetűnő határozottságából, amelylyel a tettenérés percében bir, majd vitathatóvá és vitássá is válik az, ami a tett elkövetésekor kétségtelen volt s ezért megfelelő idő elteltével az önsegély a birtokvédelem határain tul a tiltott önbíráskodás területére lépne át. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.