A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 1. szám - Szemelvények az alkalmazott jog köréből. 2. [r.]

4 A JOG lehetett; ezen a felek és a gyámhatóság tudta és meghallgatása nélkül benyújtott 35. alsz. kérvényét ismeretlen indokaiból nyújtotta be.» «Hogy ez nem egy uj hagyatéki ügy, hanem ugyanazon hagyatéki ügynek csak törvényszerinti elintézése, bizonyítja még azon körülmény is, hogy a kir. kincstár sem igényli a másodszori megilletékezést, mert nem is igényelheti.* «Ezen hagyatéki ügy megsemmisitett és ujabban elintézett főrészéhez még egy póteljárás is járult, amely póteljárásért már eo ipso sem jár a kir. közjegyzőnek ujabbi dij és minthogy ezen dijmentes, jobban mondva a már megfizetett díjátalányért elintézni kötelezett póttárgyalás során eszközöltetett az eredetileg érvénytelen átadás megsemmisülése is, a dijmentes póttárgyalás keretében eszközölt eljárás már ugyancsak dij mentes.» ((Ténykérdésben pedig csak arra utalok, hogy ezen hagyatéki ügy oly simán alakult ki és fejeződött be, hogy a kir. közjegyzőnek fáradsága nagyon is busásan meg lett jutalmazva a törvény szerint neki járó és már egyszer neki megfizetett dij átalánynyal. így tehát még a méltányosság sem szól amellett, hogy a kir. közjegyző ezen igazán kevés fáradságot igénylő hagyatéki ügyért kétszeres díjátalányt nyerjen.» A kir. Ítélőtábla ezen felfolyamodás íolytán az első bíróságnak végzését a kir. közjegyző dijának megállapítására vonatkozó telfolyamodással egyedül megtámadott részében akként változtatta meg, hogy az 1,663 koronában megállapított dij összegét 337 koronára mérsékli. Az ítélőtáblai végzés indokai a következők: «Az 1894. évi XVII. t.-c. 120. §-a akként rendelkezik, hogy a kir. közjegyzőt a 117. §-ban megállapított díjátalánynál magasabb díjazás akkor sem illeti meg, ha a hagyaték több izben való tárgyalásának, vagy a póttárgyalásnak esete merült fel. A törvénynek ez a rendelkezése azonban csak's a 62., 63., 64., 65., 66., 68. és 72. §-aiban jelzett esetekben, vagyis csupán akkor alkalmazható, amikor a hagyaték egy határnapon szabályszerűen le nem tárgyaltathatván, folytatólagos tárgyalás válik szükségessé, vagy mikor a hagyatéki bíróság póttárgyalást rendelt el, abban az esetben azonban, amikor a kir. közjegyző a hagyatékot a neki szolgáltatott, vagy az általa beszerzett adatok alapján szabályszerűen letárgyalta, a hagyatéki bíróság a tárgyalás alapján a hagyatékot az örökösnek át is adta, azonban az örökösök ujabb tárgyalásnak elrendelését kérik s azt a bíróság elrendeli, a kir. közjegyző az ujabbi tárgyalást díjtalanul lefolytatni nem köteles, jelen esetben különösen azért nem, mert a hagyatéknak első izbeni tárgyalása idejében, vagyis 1905. augusztus 20-án az az örökös, akinek kérelmére az uj hagyatéki tárgyalás elrendeltetett, még kiskorú volt és igy nevében és érdekében a volt gyám szabályszerűen járt el és nyilatkozott.)) «Helyes tehát az elsőbiróságnak az az intézkedése, melylyel a hagyatéknak újból való tárgyalásáért a kir. közjegyző részére dijat megállapított.)) «Minthogy azonban az 1894. évi XVII. t.-c. 117. §-a szerint a kir. közjegyzői díjnak az összege a 2,000 koronát meg nem haladja, a kir. közjegyző pedig díjátalánya fejében már 1,663 koronát átvett, a kir. közjegyzőt az ujabban foganatosított tárgyalásért már csak 337 kor. dij illeti meg.» ((Ezeknél lógva az elsőbiróság végzését neheztelt részében részben meg kellett változtatni és az elsőbiróság által megállapított összeget 337 K-ra kellett mérsékelni.)) A másodbitói végzés ellen felfolyamodással éltem a kir. Kúriához a következő indokolással: «Téves a másodbirói végzésnek az örökösödési eljárás 117. és 120. szakaszaira vonatkozó magyarázata, meit az 1894. XVI. t.-c. 62, 63, 64., 65, 66, 68. és 72. §-ai a hagyatéki ügynek mindenkor előforduló ü. ti. typikus phásisai, ezen szakaszok azonban nem zárhatják ki a hagyatéki ügyek bizonyos oly alakulásait, amelyek ezen typusokba bele nem szoríthatók, de amelyek mégis csak egy egységes hagyatéki eljárásnak önállótlan részei.» «Jelen esetben, amint a hagyatéki bíróság is kifejtette és amit a magánjognak erre vonatkozó elvei is megerősítenek, a hagyatéki ügy befejezése előtt oly stádiumba jutott, amely megfelel a hagyaték leltározása utáni stádiumnak, és minthogy jogelv az, hogy ami eredetileg érvénytelen volt, az később sem válhatik érvényessé, és igy az eredetileg érvénytelenül eszközölt «átadásnak» nevezett birói intézkedés semmisnek és nem létezőnek tekintendő : kimondotta ezt a kir. járásbíróság is jogerősen és csupán ez mondható ki a magánjog elvei szerint.» «Téves tehát a másodbirói végzésnek azon indokolása, hogy a hagyatéki tárgyalás jogerősen folytattatott le és eszközöltetett az átadás, mert a nagykorúvá vált kiskorura nézve nem azon időpont a fontos, amidőn t. és t. gyámja az ő nevében nyilatkozik, mert annak még semminemű joghatálya nincsen, hanem a gyámhatóságnak jóváhagyási aktusa a tulajdonképeni döntő mozzanat, minthogy pedig a gyámhatóságnak jóváhagyása egy nagykorú egyénnek nevében is történt, ezen jóváhagyás eredetileg érvénytelen lévén, az igy eredetileg érvénytelen, döntő és az ügylet lényeget képező jogi aktus semmis volta magát az egész jóváhagyást, az azt megelőző gyámképviseleti aktust a többi me'lékeseményekkel együtt eredetileg érvénytelenné és semmissé tette.» «Ez oly nyilt, világos és egyszerű jogi constructiója a jelen esetnek, hogy azt bővebben fejtegetni már nem kell.» «A kir. közjegyzőnek a hagyatéki ügy sorsához, illetve variatióihoz semmi köze nincsen, ő az egy és ugyanazon hagyatékot, vagyis egy és ugyanazon egyén után maradt bárminemű hagyatékot akárhányszor tárgyaltatott is légyen és akárhány esetben is lett lefolytatva, csakis az érték után egyszeres dijat igényelhet.)) «Per analógiám hivatkozom azon közeltekvő esetre, amidőn a per bírósága egy már jogerősen befejezett hagyatéki ügyet annak folytán semmisít meg, hogy a hagyatéki ügyben örökösként elismert egyénnel szemben egy más egyént mond ki itéletileg örökösnek, miáltal a hagyatéki ügynek újból való tárgyalása válik szükségessé; ilyen esetben is a kir. közjegyző ugyanazon hagyatéki ügynek másodszori vagy egy esetleges ujabb hereditatis petitio sikeres lefolytatása esetére esetleg több iz ben újólag letárgyalt hagyatéki ügy tárgyalásáért csakis az egyszeres dijat követelheti.)) «Ezen most vázolt eshetőségben pedig még inkább megállhatna az I. és II.-od bíróság azon téves jogi indokolása, hogy a hagyaték újból való tárgyalásáért a kir. közjegyzőnek ujabbi dij jár, mert per utján megsemmisitett hagyatéki ügy mégis törvényesen és a magánjognak megfelelően le lett tárgyalva és el lett intézve és csupán az erősebb jognak kimutatása folytán dőlt meg az előbbi állapot; és ha ily esetben sem igényelheti a kir. közjegyző többször, mint egyszer a dijat, annál kevésbbé jelen esetben, midőn ezen hagyatéki ügy nem törvényszerűen lett letárgyalva, tehát át sem lett adva, más szóval be sem lett fejezve.» «Ezen előadottak alapján elesik tehát a Il-od birói végzésnek azon indoka és az indokból folyó azon rendelkezése, hogy az 1894. évi XVI. t.-c. 117. §-a szerint a kir. közjegyzői dij maximuma 2,000 korona lévén, a kir. közjegyzőnek még 337 kor. dij járna és ezen dijat részére meg is állapította.)) A kir. Kúria ezen igen érdekes kérdést nyitva hagyta, minthogy a felfolyamodást hivatalból visszautasította, mert: «A hagyaték tárgyalásánál eljárt kir. közjegyző dijainak megállapítása tárgyában hozott másodbirói végzés nem tartozik ama végzések közé, amelyek ellen az 1894. XVI. t.-c. 124. §-ában foglalt rendelkezés további felfolyamodást enged.» A kir. Kúriának ezen hivatalból visszautasító joggyakorlata és a törvénynek a jogorvoslatokat megszorító homályos, sokszor értelmetlen intézkedése a jogszolgáitatásnak oly , nagy kárára vannak, hogy inkább kellene még a kisebb polgári peres ügyekben is a jogorvoslatot a kir. Kúriához megengedni, — amely kijelentéssel különösen a birói karban nagy elszörnyüködést idézhettek elő, - semhogy igazán fontos és sokszor elvi kijelentéseket igénylő kérdésekben az elsőfokú bíróságok téves határozatai a jelenlegi jogbizonytalanságot okozzák. Jelen esetben is a közjegyzői dij jogalapját a dij mennyiségének kérdésével zavarja össze a kir. tábla; mert ha való, hogy a kir. közjegyzőnek jelen esetben tárgyalási dij jár, akkor a kir. járásbíróság jogi álláspontja még helyesebb, mint a tábláé; ha pedig a kir. közjegyzőt a hagyatéki eljárás ezen folytatásáért dij meg nem illeti, akkor a díjátalánynak még egy része sem illeti meg a kir. közjegyzőt; téves volt tehát a kir. ítélőtáblának jogi álláspontja, hogy az örökösödési eljárásról szóló törvény 117. §-át kettévágta, mert a díjátalány maximuma az egységes ügy lebonyolításáért jár a kir. közjegyzőnek, a díjátalány speciális maximumát a hagyaték értéke határozza meg; a 2,000 koronányi generális maximum ugyancsak az egységes hagyatéki ügyre vonatkozik és minthogy jelen ügyben a díjátalány speciális maximuma 1,663 korona volt, a járásbíróság jogi álláspontjának helyessége esetében ujabbi 1,663 korona volt a kir.^közjegyzőnek megállapítandó, de a speciális és generális maximumnak egymáshoz való erőszakos kapcsolása a kir. ítélőtábla részéről a dij kétszeres fizetése kérdésének bármily eldöntése esetében végzetes jogi hiba volt, amilyenbe sajnos, a legtöbb esetben esik.