A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 10. szám - Uj bányatörvényünkben kőszenünket szabaddá kell tennünk

38 A JOG frt 40 kr.-ból való kielégítés iránti keresetével ezek után felperes elutasítandó volt, mert az érdekelt hitelezőket perbe nem vonta, az ismeretlen részvényesek javára letett összeget illetőleg pedig felperes keresetét azért kellett elutasítani, mert nincs olyan jogszabály, mely szerint a részvényesek a részvénytársaság tartozásaiért közvetlen szavatossággal tartoznának és a perbe vont részvényesek a felszámolási eljárás szabálytalansága esetén csak arra volnának kötelezhetők, hogy a nekik, az 1875: XXXVII. t.-c. 204. §-a ellenére juttatott összeget adják ki, vagyis annyit, amennyivel javukra kisebb jutalék esett volna az esetre, ha felperes követelése az elszámolásnál számításba vétetik. Alperesek azonban ily részkiadásra sem kötelezhetők, mert felperes nem is állította, hogy a megszűnt részvénytársaság könyveiben mint ismert hitelező szerepelt volna, hogy tehát külön felhívása vagy követelésének letelte elmulasztatott volna, vagy azt, hogy a törvénynek a felszámolásra vonatkozó határozmányai egyébként meg nem tartattak volna. A törvénynek megfelelő felszámolási eljárás alapján nekik osztott jutalékot pedig a részvényesek kiadni nem tartoznak és igy nem is kötelezhetők annak tűrésére sem, hogy felperes magát a javukra letett jutalékból vagy annak részéből kielégítse. A fenti indokokból tehát az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni és felperest keresetével elutasítani kellett. A ra. kir. Kúria (1908. január 22-én 452/1907. polg. sz. a.) a másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok : A keresethez J) alatt mellékelt jelentés szerint a feloszlott Budapesti népbank részvénytársaság ügyeit lebonyolítván, az 1875: XXXVÍI. t.-c. 202. §-ában meghatározott hirdetményi határidő eltelte alatt jelenkezett hitelezők kielégítése után fenmaradt társasági vagyont a részvényesek felosztották; és minthogy a hitelezők közül a főkönyv takarékbetéti számláján kezelt 552 frt 40 kr. ennek a követelésnek ismeretlen tulajdonosa, továbbá 12 részvényes a felosztáskor a társasági vagyonból minden egyes részvényesre jutott 12 frt 54 kr., 905 részvényes pedig a j reájok egyenként jutott 2 frt 54 kr.-t fel nem vették, a felszámolók az ismeretlen takarékbetéti hitelezőt illető 552 frt 40 kr.-t, továbbá az emiitett 12 részvényest illető jutalék fejében pedig 2,298 frt 70 kr.-t, vagyis összesen 3,001 frt 58 kr.-t a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék 58,571/1871. szám alatt benyújtott K) alatti kérvényükkel birói letétbe helyezték, mire a megszűnt részvénytársaság cége a nevezett törvényszék 58,570/1861. számú végzésével a cégjegyzékből töröltetett. Ezek után indította felperes keresetét, és azt állítván, hogy a feloszlott Budapesti népbank részvénytársaság a keresetben körülirt 1.985 G-öI fővárosi területek vételára fejében neki 2,382 K-val tartozott, azt kérte, hogy alperesek annak tűrésére köteleztessenek, hogy a felperes követelésére nézve az emiitett 3,001 fr 58 kr. letéti tőkéből és járulékaiból magát kielégíthesse. Minthogy azonban a fent előadottak szerint a felszámolók a 3,001 frt 58 kr. letéti összegből 552 frt 40 kr.-t nem a perbe vont ismeretlen részvényesek, hanem a részvénytársaság takarékbetéti hitelezői javára helyezték birói letétbe, ezek a hitelezők azonban perbe vonva nincsenek, ennélfogva a felperes abbeli kérelme, hogy követelését a hitelezőket illető 552 K. 40 f.-ből is kielégíthesse, azért nem teljesíthető, mert az érdekelt hitelezők meghallgatása és perbe vonása nélkül a részükre letétbe helyezett összeg felől intézkedni nem lehet. De nem követelhet kielégítést felperes az ismeretlen részvényesek javára birói letétbe helyezett 2449 frt 18 kr.-ból sem. Mert való ugyan, hogy a feloszlott részvénytársaság hitelezői egyedül amiatt, hogy az 1875 . XXXVII. t.-c. 202. §-ában meghatározott hat havi hirdetményi határidő alatt sem jelentkeztek, a feloszlott részvénytársaság elleni követeléseiket még nem vesztik el, de mulasztásuk a dolog természete szerint avval a következménynyel jár, hogy kielégítést már csak annyiban követelhetnek, amennyiben a társaságnak még felosztatlan vagyona van, a felperes azonban, aki a feleknek ebben a tekintetben egyező előadás szerint hat havi hirdetményi határidő alatt nem jelentkezett, ilyen felcsztatlan vagyont ki nem mutatott. A felperes azt vitatta ugyan, hogy a Budapesti Népbank részvénytársaság felszámolói által az ismeretlen részvényesek javára birói letétbe helyezett összeg, minthogy azt a részvényesek a letétből még nem vették fel, a részvénytársaság felosztatlan vagyonának tekintendő, a felperesnek azonban ez az álláspontja el nem fogadható, mert a fenti tányállás szerint a jelentkezők kielégitése után fenmaradt társasági vagyon a részvényesek között felosztatott oly módon, hogy a jelentkezett részvényesekre jutott összegek azoknak tényleg kifizettetett, a nem jelentkezett ismeretlen részvényesek jutalékai pedig azok részére birói letétbe helyeztetett és az ismeretlen részvényesek ebbeli minőségüknek igazolása mellett a letétbe helyezett jutalék kiutalványozását bármikor kérhetik, ennélfogva a letétbe helyezett összeg a megszűnt részvénytársaság felosztatlan vagyonának nem tekinthető. Felperes az ismeretlen hitelezők részére birói letétbe helyezett összeget alaptalan gazdagodás cimén sem követelheti. Mert való ugyan, hogy az 1875: XXXVII. t.-c. 204. §-a értelmében a feloszlott részvénytársaság vagyonából elsősorban a hitelezők kielétése után fenmaradó vagyon osztandó fel a részvényesek között; ámde a törvénynek éppen abból a rendelkezésből, mely szerint a törvény megengedi, hogy a hitelezők jelentkezésére kitűzött határidő eltelte után a maradék vagyon a részvények között felosztható, következik, hogy a részvényesek a törvényes szabályok megtartásával foganatosított felszámolás alkalmával felvett járulékaikat a törvény alapján, tehát jogos alapon kapták és igy ez alaptalan gazdagodási keresetnek feltételei ebben az esetben hiányozván, a részvényesektől a jóhiszeműen felvett jutalékok gazdagodás cimén sem követelhetők vissza. Ezeknél fogva a felperes keresetének jogszerű alapja nem lévén, a másodbiróság ítéletét a per főtárgyára a fent előadott és a másodbiróság Ítéletében felhozott, a fentiekkel nem ellenkező vonatkozó indokok alapján helybenhagyni kellett. Ha a betéti könyvben valamely összeg mint befizetés van megjelölve, ugv ez a betéti könyvet kiállító intézettel szemben teljes bizonyító erejű elismervény jellegével bir és emellett a betéti könyv birtokosa a tényleges befizetés tekintetében semmiféle egyéb bizonyítékot nem köteles szolgáltatni; az ellenkező bizonyítása tehát teljes mértékben terheli a betéti könyvet kiállító intézetet. A takarékpénztár alkalmazottainak, igy a pénztárnoknak és a könyvelőnek, mint közelről érdekelt tanuknak vallomása e tekintetben bizonyítékul el nem fogadtatott. (M. kir. Kúria 23 1907. sz. — 1908. január 23.) Az üzletösszeköttetés átruházása nem tilthatja el az átruházót egész élerére attól, hogy a régi üzletfelekkel üzletet köthessen. (A m. kir. Kúria 640/907. sz. — 1908. január 8.) • v Bűnügyekben, A m. kir Kúria 86 számú teljes-ülési döntvénye. *Ha a beszámithatóságot kizáró ok (Btk. 76., 77., 79., 80. és 82. §§.) külön kérdésbe foglaltatott, az esküdteknek ahhoz a határozatához, mely szerint a beszámithatóságot kizáró ok nem forog fenn, elegendó'-e az egyszerű szótöbbség, vagy legalább nyolc szavazat szükséges-e ? (az 5,632., 1902., B. 2,960. 1906. B. 8,828. B. 1906. és 7,926. B. 1907. számokhoz). Határozat: Az esküdteknek ama határozatához, mely szerint a beszámithatóságot kizáró ok (Btk. 76., 77., 79., 80. és 82. §§.) nem forog fenn, legalább nyolc szavazat szükséges abban az esetben is, ha az külön kérdésbe foglaltatott. Indokok: A beszámithatóság elengedhetetlen feltétele a büntetőjogi felelősségnek. Beszámithatóság hiányában tehát a tettért annak elkövetője büntetőjogilag nem felelős; a tett nem bűncselekmény s a tettes nem bűnös. Ezeknek megfelelően rendeli a BP. 358. §-ának első bekezdése, hogy a beszámithatóságot kizáró okok (Btk. 76., 77., 79.» 80. és 82. §§.) a főkérdésbe, tehát a BP. 355. §-a szerint a bűnösségre irányuló kérdésbe foglalandók be s ezt a rendelkezést a bűnvádi perrendtartásra vonatkozó kormányjavaslat is azzal indokolja, hogy: «az öntudatlan állapot, az ellenállhatatlan erő, a jogos védelem, a végszükség, a tévedés ; szóval a beszámithatóságot kizáró okok szintén a bűnösség kérdését illetik.» (BP. indokolása 575. lap.) A BP. 358. §-ának második bekezdése abban az esetben, ha a beszámithatóságot kizáró oknak a főkérdésbe való belefoglalása e kérdést igen terjedelmessé vagy nehezen érthetővé tenné, megengedi ugyan, hogy a beszámithatóságot kizáró ok külön kérdésbe foglaltassák, ámde a beszámithatóság kérdése azáltal, hogy a jelzett célszerűségi tekintetekből a főkérdéstől elkülönítve