A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 1. szám - Szemelvények az alkalmazott jog köréből. 2. [r.]

A JOG része korlátlanul lefoglalható, ha a végrehajtás az adós feleségét törvényes leszármazott vagy szüleit illető tartás miatt vezettetik.' Ugyanezen személyeknek nyugdija vagy pótdija hasonló követelésért korlátlanul lefoglalható.)) (Folyt, köv.) Szemelvények az alkalmazott jog köréből. (Folytatás *) Irta GRÓSZ MÓR dr., Nyitrán. A férjhez ment leányt az osztrák biróság önjogunak ismerte el és csupán a két fiatalabb testvért nevezte el a hagyatékátadó végzésben kiskorúaknak, őt sem anyja, sem férje az osztrák biróság előtt nem képviselték, hanem ő saját magát. Ezen tényállás alapján a magyar gyámhatóság maga is kimondotta, hogy ő a férjhez ment leány nevében férjhez menetele után intézkedni már nem volt jogosult, kimondotta saját jóváhagyásának semmisségét és minthogy a két kiskorú részéről az anya maga sem ellenzi a hagyatéknak újból való tárgyalását, a biróság az előbbi átadást semmisnek mondja ki és ujabbi tárgyalás végett az iratokat a kir. közjegyzőnek kiadja. Az eddigi eljárásban tévedésből kimaradt ingatlanok pótleltározása folytán póteljárás is volt folyamatba teendő. A kir. közjegyző ezen ujabbi, vagy ahogy ő nevezi: «folytatólagos)) tárgyaláson dijait fel nem számitja, holott a a tárgyaláson ugy a két kiskorú nevében eljárt özvegynek, valamint a férjes leánynak közös képviseletében én a dij kérdését megpendítettem. Ezen folytatólagos tárgyaláson a hagyatéki osztály olyképp ejtetik meg, hogy a magyarországi ingatlanok egyedül a . férjhez ment leánynak adassanak át, melyeknek értéke az ingó és ingatlan hagyatékból a legidősebb leányra eső 1/3 részébe betudandó, a két kiskorú örökös pedig a hagyatéknak 1/s—1/3 részét az ingó vagyonból nyeri, az egész hagyatékot pedig az özvegynek özvegyi haszonélvezeti joga terheli; az összes örökösök képviseletében az előbbi átadás hatályon kivüi helyezését és a hagyatéknak ujabbi átadását kértem. A kir. közjegyző az iratokat a két kiskorú nevében leendő jóváhagyás végett az illetékes gyámhatósághoz íelterjeszti, de ujabbi dijakról ott sem tesz emlitést. A gyámhatóság az iratokat a kir. közjegyzőnek visszaküldi, mert ugy találja, hogy az örökösök között érdekösszeütközés forogván fenn, a kiskorú örökösök gondnok által képviselendők és gondnokul a gyámügyészt rendeli ki, aki az ujabbi, a kir. közjegyző által ^folytatólagosnak^ elnevezett tárgyaláson az osztályos egyességhez hozzájárul ; a kir. közjegyző dijakat nem számit fel, holott azt ugy a kiskornak gondnoka, mint én is újra szóba hoztuk. A kir. közjegyző a tárgyalási jegyzőkönyvnek hiteles másolatát azzal küldi a kir. adóhivatalnak, hogy, miután az örökösödési illeték már egyszer kirovatott és lerovatott, ujabbi kirovásnak helye nincsen és csak a pótleltározott csekély ingatlan után szabandó ki az örökösödési illeték. A kir. közjegyző az iratokat jóváhagyás végett átteszi a gyámhatósághoz, de esetleges dijairól még mindig vem tesz emlitést. A gyámhatóság az osztályos egyességet jóváhagyván, az iratokat az átadás eszközlése végett átteszi a hagyatéki bírósághoz, amely a 34. alszámu hagyatékátadó végzésben kimondja: ((Tekintettel arra, hogy az árvaszéknek . . . számú határozata szerint X. Y. 1905. évi október hó 24-én történt férjhezmenetele által nagykorúvá vált és igy részéről az 1905. évi augusztus hó 20-án felvett tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt osztály egyességet az árvaszék 1905. évi október hó 27 én jóvá nem hagyhatta és tekintettel arra, hogy X. Y. férjhez ment leány kérvényében kijelentette, hogy az emiitett tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt egyességhez hozzá nem járul és az árvaszék, valamint a kiskorúak t. és t. gyámja kijelentették, hogy a hagyaték újból való tárgyalását nem ellenzik, a kir. járásbíróság a 18. alsz. alatt meghozott átadó végzést olykép módositja, hogy stb. stb. stb. . .» «. . . N. N. kir. közjegyzőnek a tárgyalási diját a 35. alsz. alatt benyújtott kérelméhez képest a kir. járásbíróság 1663 koronában állapítja meg és ennek 8 nap alatt végrehajtás terhével való megfizetésére az örökösöket kötelezi, mert nem a kir. közjegyző terhére eső körülmény az, hogy az átadó végzésnek meghozatala előtt előállott, de későn bejelen*) Előző közlemény a mult évi 50. számban. tett okból a feleknek egyetértésével a már szabályszerűen és az akkor még kiskorú X. Y. t. és t. gyámjának közbenjöttével létrejött egyesség módosítása végett uj tárgyalást kellett tartani és ebben az esetben az 1894. évi XVI. t.-c. 120. § a alkalmazást nem nyerhet.* Ezek szerint a kir. közjegyző a 35. alsz. kérvényét a 34. alsz. hagyatékátadó végzés alapjául szolgáló gyámhatósági jóváhagyás beérkezése után nyújtotta csak be és igy a dijak kérdése ugy a felek, mint a gyámhatóság elől teljesen el volt zárva. A hagyatékátadó végzésnek az ujabbi dijakat megállapító része ellen felfolyamodással éltem, amelynek főbb indokai a következők : «A hagyatékátadó végzés a magyar magánjognak megfelelően kimondotta azt, hogy X. Y. férjhez ment leány azon időben, midőn az árvaszék az .ő nevében a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben felvett osztályegyességet 1905. évi október hó 27-én jóváhagyta, már nagykorú volt és igy a gyámhatóság az ő nevében többé semmit sem hagyhatott jóvá: kimondotta ugyanezt az árvaszék . . számú határozatával; elismerte ugyanezt ugy a maga, mint kiskorú gyermekei nevében az özvegy anya; elismerte ugyancsak a gyámhatóság részéről a kiskorúak érdekében ad actum kirendelt gondnok: a vármegyei gyámügyész és mindezen, a magyar magánjognak megfelelő kijelentéseket a kir. járásbíróság a hagyatékátadó végzésében újólag megerősítette.)) «Minthogy pedig az előbbi átadás a magánjog szerint eredetileg érvénytelen volt és igy valóságos átadás nem is létezett és nem is létezik, a hagyaték sem átadva és igy befejezve sem lett; ennek következményeképen az ujabbi hagyatéki átadás nem másodszori átadás, hanem csak egyszeri átadás és csak elsőizbeni átadás, mert ami eredetileg érvénytelen^ az nem létezőnek tekintendő. v> «Ezen jogi indokok alapján nem volt hely adható a kir. közjegyző azon kérelmének, hogy neki ujabbi 1,663 korona állapíttassák meg, mert ő az 1894. évi XVI. t.-c. 120. §-a értelmében a törvényben megállapított és a kir. közjegyző által felvett díjátalány fejében még akkor is köteles eljárni, ha több ízben való tárgyalásnak vagy póttárgyalásnak szüksége merült fel. Hogy pedig a törvény intenciója szerint a kir. közjegyző ugyanazon hagyatékért csak egyszeri díjátalányt igényelhet és az örökösök csak egyszeri dijátalánynyal terhelhetők meg. hivatkozom per analógiám az idézett §-ra, amely szerint: «ha a folytatólagos vagy póttárgyalást más közjegyző teljesiti, a díjátalányt a biróság a körülményekhez képest aránylagosan osztja meg az eljáró közjegyzők között és az eljáró közjegyzőnek netalán kifizetett díjtöbbletet is visszakövetelheti az, aki a fizetést teljesítette. Ebből következtetőén a kir. közjegyző nem az egyes tárgyalásokért, sem a felmerült munkáért kapja meg az ő diját, hanem oly képen részesedik fokozat szerint a hagyatékban, mint a kincstár az illetékszabályok értelmében, és a kir. közjegyzőnek a hagyaték sorsához semmiféle köze nincs.» «Téves a kir. járásbíróságnak azon indokolása, hogy a hagyatéki eljárás megsemmisítése és a tulajdonképeni mostani átadás a kir. közjegyző terhére nem eshetik, mert a kir. közjegyzőnek sem javára, sem terhére nem számitható be a hagyatéki eljárás bármely stádiuma, neki ahhoz, hogy a hagyatéki ügy miképen alakul és alakuland, semmi köze nincs, ő az egyszeres díjátalányért ugyanazon hagyatéki ügygyei, akár átadatott, akár nem adatott át, annyiszor köteles foglalkozni, ahányszor ^a biróság azt neki kiadja; de jelen esetben még egyszeres átadás nem is történt, mert a tulajdonképeni, első izbeni, valóságos átadás csak most történt a fent felhozott és a kir. járásbíróság által is kiemelt jogi indokokból.» «A fenti jogi indokokon felül még azért is elutasítandó a kir. közjegyző az ő kérelmével, mert feltéve, — mit különben is már maga a kir. járásbíróság a jelen végzésével is megcáfol hogy a jelen átadás csak folytatása volna az előbbi átadásnak és nem az eredetileg érvénytelen átadás megsemmisítésével eszközölt valóságos átadás, akkor is csak folytatólagos, esetleg póttárgyalásnak volna minősíthető a hagyatéki ügynek ezen mostani elintézése, ezen esetleg folytatólagos, vagy póttárgyalásnak minősítendő hagyatéki tárgyalásokért a kir. közjegyzőt az ujabbi dij nem illeti meg.» «Maga a kir. közjegyző is elismerte ezen ujabbi hagyatéki tárgyalásokon, hogy ez a hagyatéki ügynek csak folytatólagos elintézése, mert maga nevezte el az általa eszközölt ezen ujabbi tárgyalásokat ((folytatólagos)) tárgyalásoknak, a felek képviselőjének és a gyámügyésznek jelenlétében a kir. közjegyző a dijakról emlitést sem tett. ilyet fel sem számított, mert ilyennek felszámítása esze ágában sem volt és nem is