A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 10. szám - Adalékok a BP. 574. §-ához

Huszonhetedik évfolyam. Szerkesztőség: V\, Rudolf-rakpart 3. sz. 10. szám. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR GGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Budapest, 1908. március 7. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve Neg-ved évre 4 kor Fel « _ 8 Egész _ 16 Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentese: postautalvány nyal küldendők. TARTALOM Adalékok a B. P. 574. §-ához Irta Nagy Zoltán, szegedi tszéki biró. — A birói pragmatika alapelvéről. Irta Koncz Mihály dr., csongrádi kir. albiró. — Miért tétetnek át az iratok a koronaügyészhez. Irta W e i s s Ignác, dr., brassói ügyvéd. — Belföld (A Magyar Jogászegylet ülése — Fabiny Teolfil halála.) — Iro" dalom (Fehér Manó dr. Uj bányatörvényünkben kőszenünket szabaddá kell tennünk. — Gábor Gyula dr.: A megyei intézmény alakulása és működése Nagy Lajos alatt.) — Vegyes. TÁRCA : Az ügyvédi talár eredetéről. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Adalékok a BP. 574. §-ához. Irta NAGY ZOLTÁN, szegedi kir. törvényszéki biró. A BP. 574. §-ának első bekezdése kötelezőleg irja elő, hogy az esküdtekhez intézett íőkérdésben (355. §.) a vád tárgyává tett bűncselekménynek megkülönböztetésére szolgáló ténykörülmény gyanánt a vád alapjául szolgáló sajtóközlemény annak a vádiratban megjelölt szavaira való utalással és az, hogy a vádlott milyen minőségben (szerző, kiadó, nyomdatulajdonos stb.) felelős, kifejezetten megemlítendő. Az esküdtekhez intézendő főkérdés tartalmát a BP 355. §-a határozza meg, mely §. 2. bekezdése közelebbről előirja, hogy a «vád alapjául szolgáló tett a megkülönböztetésre alkalmas ténybeli körülményeknek s a törvényben meghatározott alkotó elemeknek elősoroiásával, körülírandó)). Mármost a BP 574. $-ának főkérdésként történt feltétele alkalmával egy felmerüli eset kapcsán adalékként talán nem lesz érdektelen megbeszélés tárgyává tenni azt, vájjon ha csak egy vádlott van és egy bűncselekmény forog fenn, — noha az 1848. évi XVIII. t.-c. 33. §-ában meghatározott fokozatos felelősség nyilvánvaló — helyt foghat-e kisegitő (külön) kérdés (BP. 356. §.) feltétele ? Az eset a következő : M. Sz. vádlottat kifogásokkal meg nem támadott vádiratban azzal vádolta a közvád a btk. 172. §. 2-ik bekezdése alá eső osztályelleni izgatás vétsége miatt mint szerzőt, hogy a N.-en megjelenő N. G. cimü szerb hetilapnak 1907. évi július 20-án megjelent 24-ik számában «Mi lesz a nyáron» felirat alatt közzétett cikknek a vádiratban megjelölt szavaival a munkásosztályt a munkaadó birtokososztály ellen gyűlöletre izgatta. A főtárgyaláson a védelemnek az volt az álláspontja, hogy vádlott nem szerzője az inkriminált cikknek, hanem csak leforditója. Mert a cikk magyar nyelven a V. cimü lapban jelent meg, szerzője ismeretes is és a budapesti kir. törvényszék, mint esküdtszéki sajtóbiróság a cikk szerzőjét osztály izgatás vétsége alól jogerősen már előbb felmentette. E védelmi állásponthoz képest kérte is védő a vonatkozó sajtóperiratok beszerzését, amit azonban az esküdtbiróság, mint az ügygyei össze nem függőt, elutasitott. Helyesen, vagy nem helyesen, nem tartozik ide, noha a védelem ezt a Bp. 384. §. 9. pontjára alapítottan semmisségi panaszszal meg is támadta. Tény azonban az, hogy bizonyítási eljárás befejezése után a közvád két kérdés feltételét indítványozta az esküdtekhez. Egy íő- és egy kisegitő kérdést. A főkérdés a szerzőségre, a kisegitő kérdés a felelős szerkesztői minőségre vonatkozott. Lapunk mai száma A védelem kifogásolta a kérdéseknek ily módon való feltételét s kifogását arra alapította, hogy a közvád két külön kérdése tulajdonképen két főkérdés avagy enyhébb jogi méltatás mellett alternatív kérdés. Indokait a B. P. 355., 356. §-aira alapította, s hozzáfűzte ez érveléshez azt is, hogy az 1848. évi XVIII. t.-c. 33. §-ának nyelvtani értelmezése is kizárja a kérdéseknek ekkénti feltételét. Idézte ez utóbbi törvényhely utolsó mondatát: «A felelősség kiterjed azon czikkekre isj melyeket más lapból vagy könyvből kölcsönöznek: ilyen átvételi esetben a büntetés szerzőénél vagy első közlőénél mindig kisebb lévén, s a maximumig soha sem terjedhetvén.* A bíróság csak egy kérdést, mint főkérdést tett fel az esküdtekhez. Ez a főkérdés a felelős szerkesztőség-rc vonatkozott. Kisegitő kérdés feltételét mellőzte. Ezen határozatának indokolása a következő volt. Az esküdtbiróság a bizonyítási eljárás adatai alapján[állapitja meg az esküdtekhez intézendő főkérdés tartalmát. Ugy találja, hogy a közvádló által javaslatba hozott és kisegitő kérdésként megjelölt kérdés lényegében és tartalmánál fogva is főkérdést képez és hogy tulajdonképpen két főkérdés föltétele inditványoztatott. Már pedig a BP. 355. §-a szerint a BP. 574. §. 1-ső bekezdésére utalással főkérdés csak a vád alapjául szolgáló tett lehet és a megkülönböztetésre alkalmas ténybeli körülmények a fokozatos felelősség speciális minősítésének kifejezett megemlítésével foglalhatók e kérdésbe. Alternatív tényállás megállapítása avagy az 1848. évi XVIII. t.-c. 33. §-ában megjelölt fokozatos felelősség vagylagos feltétele a BP. 355. ^-ának 2. bekezdésében előirt főkérdés tartalmi meghatározásával ellentétben áll ; másrészt nem vonható a kisegitő (külön) kérdés fogalmi meghatározása alá a jelen esetben a büntetőjogi felelősségnek tekintetében az, ha a vádlott nem mint felelős szerkesztő, hanem mint szerző mutatkozik bűnösnek, figyelemmel az 1848. évi XVIII. t.-c. 33. §-ára, mely vonatkozólag nem más bűncselekményt állapit meg, csupán csak a büntetés nemének mértéke tekintetében rendelkezik. A kérdés még korántsincs tisztázva. Mert a feltett főkérdésre az esküdtek «nem»-el felelvén: a kir. tszék, mint esküdtszéki sajtóbiróság vádlottat a BP. 373. §-ának rendelkezéséhez képest a vád alól bíróilag is felmentette. ITgyde a vádhatóság, mert ugy látta, hogy az esküdtbiróság a kérdések feltevésével a BP. 354—361. §-ainak parancsoló rendelkezéseit megsértette, a BP. 384. §. 9. pontjára alapított semmisségi panaszszal az Ítéletet megtámadta. A m. kir. Kűria fogja csak a kérdést eldönteni. Úgyde nem érdektelen már most sem, különösen az adott esetben s ha nem is elméleti vitákra, de mindenesetre gondolkozásra alkalmat adó, hogy megsemmisítés esetén az esetleg megtartandó ujabb esküdtszéki főtárgyalás alkalmával mily befolyással lehet a bizonyítási anyagra és ebből kifolyólag a felteendő főkét désre s végső eredményként az ügy érdemére, ha a védő védelmi álláspontját igazoltan a beszerzett iratok alapján is bizonyította leend; hogy vádlott csak átvevője az inkriminált cikknek és hogy annak szerzője jogerősen felmentve lett, ha az esküdtek a felelős szerkesztő tekintetében feltett kérdésre «igen»-nel válaszolnának s az 1848. évi XVIII. t.-c. 33. §-ának második mondata szerint a «büntetés szerzőénél mindig kisebb lévén ?» Majd meglássuk! 12 oldalra terjed.