A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 10. szám - A birói pragmatika alapelveiről. 4. [r.] - Az ügyvédi talár eredetéről

82 A JOG A birói pragmatika alapelveiről. Irta KONCZ MIHÁLY dr., csongrádi kir. albiró. ^ (Folytatás.)*) A segéd- és kezelőszemélyzel beosztásánál az érdekelt birót is meg kell hallgatni. Különösen a lajstrom-rendszer mellett nem közömbös az, hogy a biró segédje, kezelője milyen munkaerő. Az ügyes kezelő a biró hivatali teendőit nagyban elősegitheti; az ügyetlen hátráltatja : éppúgy a jegyző is. Nem méltányos, hogy a kiválóbb erőket a járásbíróság vezetője kizárólag a maga számára foglalja le, a hivatali működés menetét sokszor hátráltató gyengébb kezelők pedig az albiráknak adassanak oda. Itt is a segéderők arányos elosztása az igazságos. Ha valamelyik biró elég segéderővel nem rendelkezik és ennek a személyzeti létszám csekély volta az oka : meg kell engedni, hogy ez irányban maga is kezdeményező lépéseket tehessen, vagy irodája állapotának feltárásával a járásbíróság vezetőjét támogassa. A 41. §-hoz. Fel kell szabadítani a birót kezelési teendőklajstromok vezetésétől. Legyen a biró kizárólag biró s ne hivatalnok. Minél kevésbbé hivatalnok, annál jobb biró. Mert a lajstromok vezetése nem birói funkció s az ez irányú hivatalnoki teendők csak szorosabbá teszik a biró függését s sok idejét rabolják el, mit kizárólag birói teendők végzésénél hasznosabban értékesíthetne. Sőt blankettáris munkákkal sem szabadna megterhelni a birót: végezzen mindig érdemi munkát. Nagyobb járásbíróságok vezetői — ha a rendeletek betartását tőlük szigorúan követelik — alig végezhetnek egyebet, mint a kizárólag gépi munkát igénylő lajstromok vezetését. Mert igen sok teendőt személyesen kell végezniök, pl. említve a 2,106/880. sz. ig. min. rendelet szerint a pénzbüntetések nyilvántartási naplóját; a pénznaplót; a f. é. április 1-én életbelépő 14,279/907. sz. szabályrendelet szerint a pénzbüntetések, bűnügyi számadások kezelését, a 20,763/882. sz. ig. min. rendelet szerint az elnöki letétnaplót stb. E munkákra a magas kvalifikációju biró alkalmazása igen drága. Nagyon szépen elvégezhetné mindezeket saját felelősségére egy ügyes kezelő, mint az Ü. Sz. 54— 55. §-a értelmében *)JL\őző közlemény a 9. számban. a kir. tszékeknél elvégzi az irodaigazgató. A járásbíróság vezetőjét legföljebb ellenőrző hatáskörrel lehetne felruházni, amint ezt a végrehajtókkal szemben a 32,082/91. sz. ig. min. rendelet teszi. A 43. §-hoz. Ha az 1868: LIII. és az 1891: XIII. t,c. a gazdasági és ipari munkára elrendeli a munkaszünetet, ugy igényelheti azt a tisztviselő is, aki egész héten súlyos és mondhatjuk, napról-napra súlyosabb munkát végez. A 44. §-hoz. A hivataltól való felmentést a 2,053/877. és a 933/896. sz. ig. min. rendeletek szabályozzák. Jogot kell adni a lemondó hivatalnoknak, hogy ha felmentése 8 nap alatt meg nem érkezik, eltávozhassék. Mert a mai szabályok szerint a minisztérium a lemondás elintézésénél határidőhöz nincs kötve s ha a lemondó a fölmentést be nem várva távozik el, esetleg bűnvádi eljárásnak teszi ki magát {Kmetty: A magyar közig, jog kézikönyve. Budapest, 1905. 878. lap). VI. Érintkezés a felügyeleti hatóságokkal. E fejezet a bírák és bírósági hivatalnokoknak a felügyeleti hatóságokkal való jogviszonyát, — különösen a személyi ügyeket tekintve — javasolja szabályozni. A 46 -48. §-okhoz. A személyi ügyekben tett bármely panaszt az a hatóság vizsgálja felül, melyhez intéztetett. E rendszer könnyebbé tenné a legalsóbb rangú tisztviselőnek is a fölsőbb felügyeleti hatóságokkal való közvetlen érintkezést, amire nagy szükség volna. Bírák felett — a birói függetlenség elve kívánja ezt — elsőfokulag az alsóbb felügyeleti hatóság intézkedjék, hogy a biró kellő jogorvoslattal élhessen. A miniszternek a bíróval szemben a felügyeleti panaszt csak akkor legyen joga elintézni, ha különös intézkedés szüksége fenn nem forog (64. §.). Az 51—52. §-okhoz. Az igazságszolgáltatás hiányaira vonatkozó adatok gyűjtését az 1891: XVII. t.-c. 10. §-a (Ü. Sz. 93., 94. §-a) csak a kir. táblákon és a kir. Kúriánál teszi kötelezővé. Az 1891: XVII. t.-c. 9. §-a (Ü. Sz. 92. §-a) értelmében csak a bírósági főnökök kötelesek a felsőbb felügyeleti hatóságok kívánatára igazságügyi kérdésekben véleményt adni Ezen segíteni kell ugy, hogy mindenkinek joga legyen a minisztériumot a törvények hiányaira figyelmeztetni, javaslatokat tenni; mert a felsőbb bíróságok amennyiben egyes ügyek felebbvitel folytán a törvény rendelkezésénél fogva nem kerülTÁRCA Az ügyvédi talár eredetéről.*) K A Jog tárcája.— A francia ügyvédeknél még máig is használatban levő talár életének első idejében közel sem volt oly kitüntető viselet, mint azt annak mai — e részben gyökeresen megváltozott — fogadtatása után hinnők. Első behozatala éppen nem valami kedveskedő intencióból történt. Sőt ellenkezőleg ! A talár viselésének kötelezettségét első izben 1713-ban Németországban modta ki I. Frigyes Vilmos abból az alkalomból, hogy a poroszországi ügyvédség kíméletlen reformjához hozzálátott egy oly reformhoz, mely a keresztülvitel módozatait tekintve, leghelyesebben csak brutálisnak nevezhető. Annak megtörténte után alig 336 ügyvéd maradt meg az eddigi gyakorlatot folytató 887 ügyvéd közül s 82 a 165 prokurátor közül. A tudományos szempontok tekinteten kívül hagyásával, magának az igazságügyminiszternek meghallgatása nélkül ment végbe a nagy pusztítás az öntudatos korlátoltság vad fékezetlenségével és közönyével. Tagadhatatlan ugyan, hogy az 1713. évi hatalmas érvágásra az igazságszolgáltatás beteg testének nagy szüksége volt Az energiának uj iránya, mely ezen időtől kezdve az egész *) Weissler Adolfnak Lipcsében legutóbb megjelent «Az ügyvédség története-) müve nyomán. (Fordította a M. J. U.) porosz igazságszolgáltatást szinte áthatotta, végeredményében az ügyvédségre is igen üdvös hatással volt. Bár az akkor működő ügyvédséggel a reform nagy igazságtalansággal bánt, hatásában ez intézkedés mégis igen kedvező volt, miután az ügyvédi gyakorlat megengedésének szük határok közé vonása megszüntette a tulprodukciót, mely az ügyvédi hivatásra mindenkoron oly káros hatással volt és van. Poroszország igazságszolgáltatásának érdekei s az állam jövőjének biztosítása bár némileg indokolják ezen — mondhatnók lelketlen — s minden méltányosságot kizáró erőszakos változtatást, a porosz ügyvédség azonban minden másnál alaposabban vette ki a maga részét ezen áldozatból. Ugyanazon rendelet, mely az óriási kimustrálást kimondotta, a következő királyi parancsot is tartalmazta: «Az ügyvédek ezután térdig érő fekete köpenybe tartoznak öltözni. A prokurátorok szintén.)) A rendelet betartását a «generalfiskális» kötelessége ellenőrizni, ki egyben utasittatik, hogy az engedetlenkedőkct megbüntesse. A rendelkezésnek ez utóbbi — a ruházkodásra vonatkozó — része nem keltett annak idején semmi különösebb feltűnést. Az uralkodói gyámkodásnak ilyetén megnyilatkozásaival a XVIII. század első évtizedeiben elég sürün van alkalmunk ugyanis találkozni. Feketében járt akkor minden tudós, sőt az ügyvédek is legtöbb esetben a felsőfokú bíróságok előtti szerepléseik alkalmával. Ennek dacára gondoskodás történt az esetleges ellenszegülés megelőzésére az által, hogy kényszermunkával kapcsolatos fogsággal fenyegették meg