A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 8. szám - Az örökösödési eljárás köréből - A végrehajtási eljárásról szóló törvény hiányairól

60 A JOG diffamáló. A legjobb módú parasztgazda szívesen leülné a bűnügyi költséget, de még a polgári per költségeit is, ha lehetne. Mig a nép erkölcsének nevelői ezt az erkölcsi defektust a népből ki nem prédikálják, ki nem irtják, addig pium desiderium minden feltételes elitélés. És mit is eredményezne a dorgálás ?! A nép egyszerűen kinevetné a birót, bármilyen ékes szavakkal magyarázná neki a feltételes elitélés intézményét s prédikálná neki a jó útra való térést! Nem a megelőzés elméletei fogják alacsony műveltségű népeinket elszoktatni, hogy a jogrendbe ütköző cselekményt elkövessenek, hanem a szigorú megtorlás elve. «Bünös lakolj, fogat fogért, szemet szemért». Krudélisnek s unmodernnek találják majd ezen érveimet a nagyvárosi birótársak és büntető jogászok, de bocsánatot kérek, a müveit város népe más, mint a vidék egyszerű, nyers népe. A paraszt néppel szembena Btkv. 92. §-a nem enyhitő, de súlyosító szakasz, mert a paraszt ember szivesebben «ül» mint «fizet». Mig népünk erkölcsi nevelése nem a helyes irányba tereltetik, mig a nemzetiségi bujtogatok aknamunkája le nem lesz rombolva : óvakodjunk a feltételes elitélés intézményének a behozatalától, mert amint mondottam, annak nem javító, hanem romboló hatása lesz. Az örökösödési eljárás köréből. Irta HAMAR GYULA, szakolcai járásbiró. A Jog f. évi 7. számában a fenti cim alatt K. Fejér Vilmos úrtól megjelent ismertetés nem uj, s talán már jó eleve kimondhatom, hogy a gyakorlatban nagyon is sokszor előfordul. Ezért nem ártana, ha a kérdéshez többen is hozzá szólnának. Még 1900. év folyamán — ugyancsak a lap hasábjain többször találkoztunk nézeteltérésekkel, melyek az örökösödési törvény 62. §-ának magyarázatára vonatkoztak. Magát a törvényt én nagyon világosnak találom, s osztom a cikkíró ur nézetét, hogy a törvény meghozatalának az volt a célja, hogy a már majdnem tarthatlan birtokrendezetlenséget megszüntesse, s még arra az esetre is, ha az örökösök nem akarják — a hagyatékot beszavatoltassa. Ha a törvény ezen célját helyesnek találjuk, akkor lehetetlen a 62. §-t másképen értelmezni, mint ugy, hogy ezen §. a makacskodó örökösök ellen hozatott, mert ha ezek nem is akarják, az ő hozzájárulásuk nélkül is — még pedig birság alkalmazása nélkül — rendezzük a hagyatékot. Ami áll az egyik makacskodó örökösre, az áll a másikra is, sőt ha vannak többen — akkor áll mindannyira. A §. kifejezetten megmondja, hogy a szabályszerűen megidézett s meg nem jelenő örökössel mi fog történni. Mindannyi örökös egyforma jogkövetkezmény terhe alatt lesz megidézve, s igy egyformán kell is velük elbánnunk. Ha egyik sem jelenik meg, akkor a már beszerzett előiratok alapján — haláleset és leltár — adjuk nekik át az örökséget — akár tetszik nekik akár nem. A meg nem jelenésnek az a jogkövetkezménye, hogy most már a makacskodót nem ismerjük el örökösnek — nem lehet. Az örökösnek világosan kell az örökségről lemondania, s ezt az akaratát a biróság nem vélelmezheti. De honnan vennők ezt a vélelmet? A leggyakoribb eset az, hogy a kisebb értéket képviselő hagyaték letárgyalásához az öröklésre hivatottak azért nem jelennek meg, mert a hagyaték tárgyát képező ingatlant már rég eladták, értékét felvették s el is költötték. Nagyon természetes, hogy most már az ingatlannak a rendezése nem tetszik nekik, mert az legtöbb esetben bizonyos kiadásokkal jár. Húzódoznak ettől s az a harmadik, ki időközben ezt az ingatlant megszerezte, semmit sem tud arról, hogy miféle eljárás van folyamatban. De az sem ritka eset, hogy tudomást szerez erről, de szintén távol tartja magát, nehogy költsége merüljön fel. Jövőben is nyugodtan fog várni s békésen birtokol mindaddig, mig vagy kölcsönre nem szorul, vagy valami élelmes tulajdonos az ingatlant meg nem terheli. Azt, hogy a kir. közjegyző jegyzőkönyvet vesz-e fel vagy sem, fontosnak nem tartom. Akár jelentéssel terjeszti vissza az iratokat, akár jegyzőkönyvv kapcsán a biróság — ha az előiratokból az örökösök kilétéről meggyőződik — ezeknek adja át a hagyatékot. A kir. közjegyzőnek minden esetben megállapítanám a törvényszerű diját, mert ha nem is tárgyalt, az előmunkálatokat el kellett neki végeznie, kitűzte a határidőt s minden esetre ugy kellett a kitűzésnél eljárnia, hogy erre a tárgyalásra is bizonyos időt szánt, mit tőle ingyen kívánni nem lehet. A végrehajtási eljárásról szóló törvény hiányairól. Irta SZABÓ ALAJOS dr., csikszentmártoni kir. albiro. (Vége.*) A 168. §-hoz. Az ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése iránti kereset a szóbeliség elvéből kifolyólag a jegyzőkönyvi eljárás helyett a sommás eljárás szabályai szerint tárgyalandó. A 172. %-hoz. Ezen szakasz utolsó bekezdésében foglalt azon rendelkezés, mely szerint, ha több jószágtestnek egy része oly áron adatnék el, hogy a vételárból a végrehajtató követelése járulékaival együtt kitelik: a további eljárás felfüggesztendő, — bár a végrehajtást szenvedő érdekének megóvására feltétlenül üdvös jogszabályt képez, mindazonáltal az előfordulható visszaélések megakadályozása szempontjából az alábbi irányelvek szerint módosítandó. Számtalan esetben megtörtént ugyanis, hogy az adós által felfogadott árverelő, az úgynevezett Strohmann, az első helyen kikiáltott birtokrészletre oly magas árt igért, hogy ezen igéret által az összes követelések járulékaikkal együtt fedezetteknek tekintetvén, a további árverés felfüggesztetett. Vevő azonban bánatpénzén felül a vételárból mit sem fizetett be. Következő alkalommal az adós más harmadik személy felfogadásával ezen eljárást megismételte, ami neki a bánatpénz csekély összegére való tekintetből, nehézséget nem okozott s igy nem sok fáradsággal és költségveszteséggel elérte azt, hogy ingatlanainak birtokában hagyásával tartozásai kifizetésére mindig ujabb és ujabb időhaladékot nyert. Nyilvánvaló tehát, hogy ezen eljárás s a törvénynek minden megszorítás nélküli rendelkezése a hitelezők érdekeit nagy mértékben veszélyezteti; miért is az érintett felfüggesztési esetet bizonyos tekintetben korlátolni és közelebbről körülírni, illetve bizonyos feltételekhez kötni szükségesnek tartom. Megfontolandó p. o. az, hogy nem lenne-e célszerű a bánatpénz összegét hatályosan minden árverésre, törvényileg a kikiáltási ár bizonyos °/0-ában, de az eddig szokásos 10%-nál magasabb összegben megállapítani; avagy nem lenne-e indokolt éppen a fentihez hasonló visszaélések kikerülése és a visszárverések számának apasztása céljából azt kimondani, hogy az árverés alkalmával a vevő bánatpénzén felül a vételár bizonyos hányadát is lefizetni tartozik. Ezen kérdés oly nagy jelentőségű és a gyakorlati életben tapasztalt oly nagy visszaélés megszüntetését tárgyazza, hogy annak eldöntése nemcsak a törvénynek gyökeres átalakításánál, hanem már a részleges megváltoztatásánál sem hagyható figyelmen kívül. A 174. %-kos. A meghatalmazás alapján való, vagy a közös vétel esetén nem tartom szükségesnek azt, hogy a vevő szabályszerűen hitelesített külön meghatalmazás bemutatására oly esetben is köteleztessék, amely esetben a meghatalmazó, vagy a közös árverelő társ az érintett megbízásra vonatkozó nyilatkozatot az árverési jegyzőkönyvben, mint közokiratban aláirta. Ennél többet a vevőtől nem indokolt követelni, mert az árverési jegyzőkönyv közokirat lévén, az abban foglalt nyilatkozat érvényét semmiféle hitelesített külön meghatalmazás érvénye nem haladja meg. A 179. §. d) pontjához. A megsemmisítési esetek közé felveendőnek tartom azt is, hogy árverés a felsorolt eseteken kívül akkor is megsemmisítendő, ha tévesen nem azon ingatlan árvereztetett el, mint amely ingatlanra a végrehajtási zálogjog bekebeleztetett. Előfordulhat ugyanis oly eset, hogy az árverési hirdetményben az ingatlan téves helyrajzi szám szerint lévén bejegyezve, oly ingatlan bocsáttatik árverés alá, melynek tulajdonosa az árverésről tudomással sem birt. Már pedig a megsemmisítési esetek taxativ felsorolása mellett az igazi tulajdonos ezen módosítás mellőzésével joggal nem is kérhetné s amennyiben kérhetné is: jogának érvényesítésétől az előterjesztési határidőnek tudomásvétel hiányából való lejárta miatt- eleshetik. Éppen ezen eshetőségre való tekintetből ugy a d) pont azon esetében, mikor nem a hirdetményben kitett ingatlan árvereztetett el, mint a jelenleg kiegészítésre ajánlt rendelkezés indokából az árverés, tekintet nélkül az előterjesztésre, hivatalból is megsemmisithetőnek mondandó ki. *) Előző közlemény a tí. számban.