A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 8. szám - A büntetés végrehajtási individualisatiója

A JOG ül A 187. %-/ios. Az utóajánlati árverésnél az árverési hirdetményben kikiáltási ár gyanánt nem a régebbi kikiáltási ár, hanem a vevő igéretét az l/10 részszel meghaladó összeg ; bánatpénzül pedig ezen utóbbi kikiáltási ár bizonyos %-a teendő ki. Ezen módosítás indokát abban találja, mert az utóajánlattevő ígérete az utóajánlattevőre feltétlenül kötelező lévén, felesleges és célszerűtlen az ingatlanokat oly árban kikiáltani, mely árban azokat árverelő hiányában sem lehet megvettnek tekinteni. Minő indokból kiáltassék ki egy bizonyos ingatlan 100 koronával, ha az utóajánlattevő által 110 korona már megigértetett s ezen igéret reá nézve feltétlenül kötelező. A 18$. %-kpz. Az előnyös tételek közé, melyek a jelzálogos hitelezők előtt elégitendők ki, az árverési, hirdetési és foganatositási költségekhez az árveréskérési költségeket is befoglalandóknak tartom, és pedig azért, mert ezen költség minőségénél és rendeltetésénél fogva az árverésfoganatositási költséggel szorosan összefüggő lévén, köztük a rangsor tekintetében különbséget tenni nem lehet. A 192. §-/ioc. Az előnyös tételekhez nem tartozó költségek közé az ismeretlen helyen tartózkodó vagy az elhalt társtulajdonosok részére kirendelt ügygondnok költségei is beveendők és pedig akként, hogy ezen költségek az illető társtulajdonos ellenében az ügygondnoknak nemcsak megállapittassanak, hanem a kiutaló végzésben részére az általa képviselt tulajdonostárs jutalékából ki is utaltassanak. Ezen kiegészítés költség- és munkakimélés szempontjából indokolt, mert ellenesetben az ügygondnok a dijait csakis per utján, az ügygondnokoltjának esetleg létező más vagyonából lenne kénytelen felhajtani, ami a költségeknek és a perek számának szaporítását idézné elő. A 197. frfo*. A törvény a jelzálogos követelések kifogásolása esetében, ha a kifogás figyelembe vehető, a követelés fenn vagy fenn nem állásának egyedüli igazolási módjaként kivétel nélkül perreutasitást rendel. Szerintem a perreutasitás mellőzendő és az illető követelés fennállása figyelmen kivül hagyható azon esetben, mikor az adós közokirattal, vagy telyes hitelű magánokirattal igazolja azt, hogy tartozása ki van fizetve, mert ezen esetben egy külön perreutasitás csakis az ügy befejezésének késleltetését vonná maga után. De főleg mellőzendő akkor, midőn az adós tartozása kifizetését igazolja s a hitelező szabályszerű értesítés dacára sem jelent meg a tárgyalásra. A 201. §. szerint: «a kifizetés rendszerint akként eszközöltetik, hogy a fizetendő összeg a jogosított részére a letétbőb kiutalványozandó. Amiből következik az, hogy megengedhető s illetve elrendelhető a követelésekre eső összegeknek a vevők kezeiből való közvetlen kifizetése is. Ezen szakaszt szintén módositandónak tartom és pedig akként, hogy a «rendszerint* szó kihagyásával a kifizetés csakis a letétből való kiutalás által eszközlendő. E módositás indokolt, mert a vevők kezei közül való kifizetés megengedhetősége mellett a vevőnek a sokszor különböző helyekre küldendő fizetmények által nehézséget okozunk, de másrészt az ily birói rendelkezésnek érvény annyiban nem szerezhető, amennyiben a bíróság hasztalan utalványoz, ha a vevő nem fizet, vagy fizetni nem képes. Továbbá ezen törvényszakasz második bekezdésében foglalt azon rendelkezés betartása, hogy az utalványozás által történt fizetés az eredeti okiratra feljegyzendő, a gyakorlati életben oly akadályokkal jár, hogy azt, mint az eljárást késleltető intézményt, feltétlenül meg kell szüntetni. Ugyanis a fizetés feljegyzése csak akkor történhetik meg, ha a hitelező az eredeti okiratot előbb bemutatja, amit ő azonban igen gyakran meg sem tehet, mert a kérdéseit okirat rendszerint vagy valamely más per iratai közé van befektetve, vagy más harmadik személy birtokába került. Már pedig bármely esetben az okirat kicsomózása, illetve megszerzése és bemutatása, mig egyrészt a feleknek oknélküli költséget okoz, másrészt az eljárás befejezését késlelteti s egyáltalán felesleges követelményt képez, mert az adósnak bármikor módjában van tartozása kifizetését a telekkönyvi indokokkal igazolni. I A 228. §. rendelkezése, mely a biztosítási kérvény beadásáról intézkedik, a kielégítési végrehajtás elrendelésének illetékessége i szempontjából a fent kifejtett okok miatt akként módosítandó, hogy a kielégítési végrehajtással egyöntetűen a biztosítási végrehajtás elrendelése is a kir. jbiróságok hatáskörébe utalandó és pedig lázon jbiróság illetékessége alá, melyhez az ügy a kielégítési végrehajtás esetén tartoznék. Végül megemlítem, hogy a végrehajtási ügyszakban a gyakrabban előforduló esetekre a bíróságok és telekkönyvi hatóság által célirányosan felhasználható mintákat készítettem, melyek igénybevételével az ügykezelés minden ágában tetemes időpazarló munkát kímélhetünk meg s mely minták a többi per-, telekkönyvi, bűnügyi és hagyatéki ügyszakokhoz szükségeltető mintákkal együtt a «Mintatára cimü gyűjteményes munkálatomban találhatók fel. A büntetés végrehajtási individualisatiója. Irta LÉVAI TIBOR dr. Budapest. (Folytatás*.) Mint láttuk, a kor szerinti csoportosítás nálunk ki van mondva és ez kétségtelenül az individualisatiónak köszönhető. V. Lássuk most már, hogy a meglevő magánzárkarendszerekben, helyesebben a magánzárkákban, mert hisz a progressiv rendszer első fokozatául a magánzárka is szerepel, — miként érvényesül és miként érvényesüljön az individualisatio. Ha meggondoljuk, hogy az értelmezésünk szerinti individualisatio a szónak legszorosabb értelmében csak ott vihető igazán keresztül, ahol a letartóztatott távol minden zavaró körülménytől és társaival való érintkezés által reá gyakorlott, akár jó, — akár rossz hatástól menten egy pusztán előttünk álló individium sokkal inkább s sokkal önkéntelenebbül felfedi önkényét, sőt tettének rugóit is, melyek miatt a letartóztatási intézetbe került; akkor sokkal hamarébb és sokkal helyesebben megtaláljuk az eszközöket, melyek csak neki valók s alkalmasak arra, hogy megjavíthassuk; akkor a neki adandó olvasmány, a neki a zárkában nyújtandó tanítás és valláserkölcsi intelmek, a feladatául kitűzendő munka jobban fognak egyéniségéhez igazodni, mintha mindezt ott nyújtjuk neki, ahol a többi, hasonló társaival együttesen alkalmazandó ilynemű eszközökkel reméljük a kivánt célt elérni. Ezen nézetet, mely az uralkodó felfogással ellentétben áll, támogatja az a körülmény is, hogy a bűntettesnek, amidőn más környezetbe jut, mint eddig a külvilágban volt, nem marad meg az érintkezésben az a közvetlensége, mely a szabad embernek oly sajátsága, másrészt el lévén foglalva a közös munkával, lelkületét, sajátosságát nem ismerhetjük meg annyira. A progressiv rendszernek egészen más előnyök biztosítanak elsőbbséget a magánzárka felett, de erre nem terjeszkedhetünk ki. A zárkarendszer mellett az individualisatio alkalmazást nyerhet a letartóztatottnak az igazgató és fogházhivatalnokokkal való érintkezései által, a letartóztatottnak adandó olvasmányok és a munka által, melyet bizonyos idő után a magánzárkában letartóztatott egyéniségéhez mérten neki kijelölünk. Ami az igazgató, hivatalnokok intelmeit illeti, ugyanazon elvek, melyek a javitó intézetben a családfő hivatásánál szem előtt tartandók, nagyobbára itt is követendők. Kik azok a személyek, akikkel a letartóztatott magán elzárása alatt érintkezik ? E kérdést fel kell tennünk, hogy lássuk, kikre van bizva a letartóztatott egyéniségének felismerése? Az 1880-iki fegyházi rendtartás 13. § a értelmében: «A három, illetőleg négy hét elteltével a magán elzárás további tartama alatt a fegyenc - az illető lelkész által vallási és erkölcsi, a tanitó által pedig elemi ismereteire nézve megvizsgáltatván, az igazgató által ezek meghallgatása után, esetleg a megfelelő iskolai osztályba soroztatik s a neki kijelölt iparág körébe vágó munkával láttatik el; az igazgató, lelkész, tanitó és az iparüzletvezetők részéről ezután naponként összesen legalább két látogatásban részesítendő)). Ebből is kitűnik, hogy nem teljes elszigetelés a magánelzárás. Különösen a tanitó működése bír itt fontossággal. Az 1870-ben kiadott igazságügyminiszteri utasítás a letartóztatási intézetek hivatalnokai számára adatott ki. A <S-ik fejezetben van utasítás a fegyintézeti tanitó számára, a 130. különösen fontosé tekintetben, e szerint: «A tanítónak oktatásait a fegyencek szellemi képességeihez kell alkalmaznia; e célból szükséges, hogy tanítványainak jellemét és egész egyéniségét alaposan kiismerni igyekezzék.)) Vájjon a letartóztatott egyéniségét nem a magánzárkában ismerheti-e meg leginkább, — midőn elemi ismereteiről kikérdezi, midőn vele hosszasabban érintkezik, ennek alapján észrevételeit az igazgatóval és a házi *) Előző közlemény a 7. számban.