A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 7. szám - A büntetés végrehajtási individualisatiója

54 A JOG nevelésben fonlos az, hogy az intézeti nevelók a növendékekre erkölcsi oktatással, iskolai képzéssel, buzdítással és példaadással hatást gyakorolnak. Ennek, de a munkáltatásnak is sikeres keresztülvitele miatt a növendékek nem előre meghatározott ideig, hanem addig maradnak az intézetben, amig az erkölcsi nevelésük érdekében szükséges. Annak meghatározása, hogy mikor adja a fiatalkorú javulásának biztos jeleit, a btkv. 43. §-ában körülirt felügyelő bizottságra van bizva. Vámbcry azt helyteleníti és de lege ferenda azt javasolja, hogy: «e célra külön felügyelő hatóság szervezése szükséges, mely olyképp lesz megalakítandó, hogy annak tagjai a fiatalkorúakkal való közvetlen érintkezés alapján, személyes tapasztalást szerezzenek az iránt vájjon a kibocsátandó fiatalkorú megiavult-e, vagy sem?»6) Az individualisatiónak szolgálnak a javítóintézeti alapszabályok következő rendelkezései: 25. §. A teljes elkülönítés időszaka alatt minden növendék meglátogatandó az intézet igazgatója, vagy annak helyettese által stb. 29. §. A teljes elkülönítés idejének leteltével a növendék az intézetnek azon családjába osztatik be, mely korának és 'erkölcsi állapotának leginkább megfelel. Legfontosabbik e tekintetben a 32. §. A családok megalakításánál főleg a korra és az erkölcsi állapotra kell tekintettel lenni. Az idősebbek tehát külön választandók a fiatalabbaktól és ezen keretben gondos megfigyelés után a jó viseletüek a középszerűektől és ezek ismét a rosszaktól és makacs természetüektől. A család 20 tagból áll, mondja az alapszabály, az individualisatio érdekéből az volna az ideális állapot, hogy 2-5 tagu családok legyenek, de ez oly munkaerőt kívánna, melyhez az államnak sem elegendő anyagi ereje, sem elég tanitó személyzete nem volna. Fontos még a 32. §-on kívül a munkanem megválasztásáról szóló 39. §., — mely szerint: «E választásban az igazgatóság figyelemmel legyen a növendék mult és előrelátható viszonyaira, valamint egyik vagy másik munkanem iránt tanúsított alkalmatosságára és komoly előszeretetére.)) Természetesen a nappali és éjjeli elkülönítés időtartamát az igazgatóság határozza meg. Ez rendszerint nem tart sokáig; különösen az ifjabbak hamar belátják a helyzet komolyságát, a magukbaszállás gyakran épp oly hamar bekövetkezik, mint a felnőtteknél, ha nem hamarább. Miután a zárkából a családba jut a növendék, legfontosabb feladat az egyéni nevelés szempontjából a családfőnek jut. Az igazgató bármily lelkiismeretesen teljesítse is feladatát, bármennyire ismerje is a növendékeket, adminisztratív teendőkkel is el van foglalva, holott a családfőnek a növendékekkel való foglalkozáson kivül egyéb feladata nincs. A családfő a növendékeket egyéniségök szerint kell, hogy nevelje, tehát mindegyik növendék egyéniségéhez idomuljon nevelési rendszere, mert a rossz hajlamok és szokások a növendékeknél különbözők s egy és ugyanazon erkölcsi fogyatkozásból is az egyik más módon s eszközökkel javítható meg, mint a másik ; egy és ugyanazon eljárással (pl. feddéssel) két, egy és ugyanazon vétséget elkövetett növendéknél más-más hatást idézhetünk elő s a becsülésre vágyás egyikben más utón ébreszthető fel mint a másikban. Figyelembe kell vennie minden egyes növendék korát, véralkatát és előéletét. A növendéknek az intézetbe való felvétel előtti hű és részletes életrajza igen fontos szerepet játszik a iavitó nevelés terén. Ezt tehát a családfőnek igen alaposan kell- tanulmányoznia. Kutatása eredményeit, a feltalált erkölcsi hibákat és félszegségeket, azok inditó okait, valamint azon eszközökre vonatkozó tapasztalatait, melyekkel ezen inditó okok ellen küzdött, a «nevelési naplóban feltünteti)). Ezen «nevelési napiót» s az annak alapján szerkesztett és a család összes viszonyaira kiterjeszkedő «Heti jelentését)) minden hét végével az igazgatónak nyújtja be.7) Látjuk tehát, hogy hazánkban elég terjedelemben érvényesül az individuahsatio, —a javítóintézetekben azonban egy más szempontból fontos eszme : a növendékeknek a gyáripari szakban való alkalmazása, a csoportosításnak és egyoldalú osztályozásnak nyitnak teret, melyben az egyénesités már nem oly fokozott mértékben érvényesül, mint mikor a nevelés, vallás-erkölcsi behatás minden egyes növendékre különböző mértékben érvényesíthető a kisebb családon belül. Azonban már a kassai javítóintézettel kapcsolatban emiitettük, hogy a gyár-ipari szakra hajlamaik és tehetségeik szerint alkalmaztatnak a növendékek és ezek szerint ebben is bennrejlik az indivi*) Vámbéry: Büntetőpolitikai követelések 96. I. '•) Fiatal korúak kriminalitása ellen való küzdelem. Közzéteszi az igazságügyminisztérhim. dualisatio bizonyos neme, továbbá, hogy mind a két szempontnak egyenlékenyen kell érvényesülni, a növendéket individuumán fogni meg és ott gyakorolni arra befolyást, hol lelkének sajátos tulajdonságai nyilvánulnak, másrészt azonban a társadalom számára nevelni, hogy a közösség, mely osztály- és hivatás-társaival majdan össze fogja kapcsolni egyénisége mellett is erős kifejlődést nyerjen az által, hogy többekhez hasonló munkát végez, többekkel együtt tanulja a közös iskolai ismereteket. Túlzásba nem akarunk jutni s ezért objective az ellenkező nézetnek némely iránybeli helyességét is el kell ismernünk annál inkább, mert az individualisatiót nemcsak jelszónak tekintjük, hanem üdvös eredményei és gyakorlati megvalósithatása miatt tartjuk követendőnek. Angliában is, ahol a reformatory schoolok oly kitűnő eredménynyel működnek, 1895-ben külön bizottságot küldtek ki a javító intézetek megvizsgálása végett és ez a bizottság kívánta, — hogy : «a javitó intézetek osztályoztassanak a felveendő gyermekek kora szerint, mivel az idősebb gyermekeknek a fiatalabbakkal való együttlétéből könnyen hátrányok származhatnak ».ö) (Folytatása következik) Belföld. Az ügyvédi kamara az igazságügyniiniszternél. A budapesti ügyvédi kamara választmánya f. hó 12 én tisztelgett Günthcr Antal igazságügyminiszternél. A küldöttségben résztvettek: Szivák Imre dr. országgyűlési képviselő, kamarai elnök vezetése alatt Brüll Ignác dr. helyettes elnök, Papp József dr. kamarai titkár, Baracs Marcell dr. kamarai ügyész és a választmány kiküldött tagjai. A minisztert Szivdk Imre dr. üdvözölte. Beszédét azzal kezdte, hogy ha a miniszter, mint homo novus egy egészen idegen ügykörből jött volna mai állásába, akkor nekik kellene programmot adni igazságügyi törekvéseikről és ügyvédi érdekeikről. A miniszter azonban az ügyvédi karból emelkedett ki, ez pedig egy character indelebilist nyom az ember lelkületére, s igy bizonyára meg fogja érteni az ügyvédi kar kívánságait. Arra kérte a minisztert, hogy tegye magáévá Polónyinak az ügyvédi kar érdekeit is előmozdító javaslatait, különösen pedig az ügyvédi rendtartás reformját és ebben a nyugdíjintézetet ajánlotta pártfogásába. Günther Antal röviden válaszolt. Megígérte, hogy figyelemben részesiti mindazon kérdéseket, amikről Szivák beszédében említést tett és biztosította a megjelenteket, hogy az ügyvédi kar érdekeit mindig szerelettel fogja ápolni. Az ügyvédek küldöttsége megéljenezte a minisztert. A büntető novella tervezete. A Magyar Jogászegylet büntetőjogi bizottsága Zsitvay Leó elnökletével e napokban ülést tartott, melyen Dolcschall Alfréd dr. bíró és egyetemi magántanár a büntető novella tervezetének a fiatalkoruakra vonatkozó határozmányait bírálta. Kifejtette, hogy a gyermekek részére megállapított büntetési rendszerre vonatkozó tervezet elvileg helyes, mert emberséges és méltányos. Az egész tervezetnek ez a legfontosabb, mert legaktuálisabb, hiányt pótló része. Gyakorlati szempontból és részleteiben azonban alapos kifogások alá vehető, szövegezésében pedig felette hiányos. Helyes a büntetőjogi aktorátus kezdő korhatárának a 14-ik életévre feltolása. Éppen ugy helyes, hogy az állam a büntetőjogilag inkapax egyénekkel szemben javitó nevelésük érdekében az eddigi helyzettel szemben a pozitív gondoskodás terére lép, ennek foganatosítása azonban mindig csak a gyámhatóságot illeti és kellő ellenőrzést igényel. Helyes az átmeneti kornak 14—18 évre felemelése is, de a mellett fenntartandó a gyermek felismerési képességének megállapításán sarkalló rendszer, a tervezetnek komplikált rendszere pedig keresztülvihetetlen, különösen a közigazgatási büntető eljárásban. Elfogadhatatlan a tervezetnek az a rendszere, mely egészen mellékes szempontként kezeli a bűnösség megállapításának vagy meg nem állapításának kérdését, mert a követendő módszer tekintetében ez a kiindulási pont. Esküdtbirósági eljárásban ez a rendszer teljesen felmondja a szolgálatot. A gyermekeknek büntetés helyett állandó felügyelet alá helyeztetése külön szervezetet igényel, amelynek előfeltételei Magyarországon hiányoznak. A határozatlan időre, bűnösségnek megállapítása nélkül is, javitó-nevelő intézetbe utalás csak akkor fogadható el, ha ezen célból külön intézetek szerveztetnek, az ez idő szerinti javitó intézetektől teljesen elütő jelleggel. Az ilyen javító-nevelőintézetben való marasztás tartama nem az igazságügyminiszterre, de az intézeti elöljáróságra vagy a gyámhatóságra bízandó. A már fogházra ítélt gyermekeknek büntetésük kiállása után javítóba utalása egyáltalán nem foglalhat helyet. A tervezet megfeledkezett a gyermekek által elkövetett kihágások tárgyában rendelkezni, különösen amikor közigazgatási hatóság jár el. Pedig a gyermekbüntettesekkel szemben követendő politika terén a legégetőbb reform a közigazgatási büntető jurisdictiónak megszüntetése. Ugyanezen az ülésen kezdette meg felszólalását Weisz Ödön dr. ügyvéd is, ki eddigelő a feltételes elitélés behozatala mellett foglalt állást. A vitát folytatják. •) Gruber Lajos dr.: A javítóintézetekről 22. 1.