A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 7. szám - A dolus fogalma az olasz büntetőjogi irodalomban

A Magyar Jogaszegylet által kitűzött pályázatok határideje már legközelebb, márc. ]-én lejár. A 600 - 600 koronával jutalmazandó két pályakérdés a következő: L «Határoztassanak meg a telekkönyvbe vetett bizalom oltalmának határai, különös tekintettel a többszöri eladások eseteire és a törvényhozásnak e tekintetben való feladataira.> 2. (-Alapul véve a hatályban lévő magyar birói szervezetet és hatáskört, valamint az elsőfokú eljárás és a felebbezés fennálló szabályozását: mily terjedelemben volna szervezendő de lege ferenda a semmisségi panasz ?» Pályázati feltételek. 1. Kívántatik egy körülbelül 4 nyomtatott iv terjedelmű magyar nyelvű értekezés, mely a kitűzött kérdés tárgyát behatóan bár, de mégis csak leglényegesebb részeiben tárgyalja és főleg önálló buvárlaton alapuló uj eredmények, valamint uj^ eszmék felvetése által válik ki. A szakirodalom kimerítő idézése és közlése nem kívántatik. A pályázatban nem egyleti tagok is résztvehetnek. A pályadíj csakis önálló irodalmi értékkel bíró munkának adatik ki; a' bírálóbizottság a pályadíj odaítélése nélkül is egyes munkákat dicséretben részesíthet. 2. A pályadijat a Magyar Jogászegylet igazgató-választmánya által kiküldött bírálóbizottság ítéli oda, s az bontja fel a pályadíjnyertes munkák jeligés leveleit. Az esetleg megdicsért munkák jelgés levelei csak az igazolt szerző kívánságára bonthatók fel. 3. A pályamunkák legkésőbb 1907. márc. l-ig az egyleti titkárság címére (V., Szemcre-utca 10.) postán ajánlva küldendők. Ezen határidőn tul semminemű ily munka el nem fogadtatik. 4. A pályamű idegen kézzel, lehetőleg géppel, tisztán és olvashatóan irva és lapszámozva legyen és borítékán megjelölendő, hogy a két kérdés közül melyikre pályázik. 5. A szerző nevét, polgári iállását és lakhelyét tartalmazó lepecsételt levélen ugyanaz a jelige álljon, mint a pályamű címlapján. A lepecsételt levélben foglalt netáni kikötések, feltételek tekintetbe nem vétetnek. Több szerző közös munkával nem pályázhatik ; álnév alatt vagy névtelenül pályázónak a jutalom ki nem adatik, (i. A pályadíjnyertes művet a Magyar Jogászegylet kiadványai közt közzéteheti. 7. A jutalmat nem nyert pályamunkák kéziratai megfelelő igazolás ellenében a titkárságnál egy éven belül átvehetők. Külföld. A dolus fogalma az olasz büntetőjogi irodalomban. (Folytatás.) Stoppato tLezioni didiriito penalc) a dolust oly tervnek tekinti, amely életet ad bizonyos meghatározott és a misok javát megtámadó ténynek. Ami a psychologiai elemnek a büntethető eredménynyel való összefüggését illeti, a dolus, culpa és a casus fogalmát a következő bölcsészeti fejtegetésekre alapítja: «Az amit akarunk, a lélek elhatározása; a terv az, amit az ember föltesz. A terv külső dolgokban halad és előidézi az eredményt. Az eredmény az emberi akarattól függhet, mint az által (t. i. az emberi akarat álta!) tervezett cél és igy, midőn ellentétbe kerül a joggal, a szó igazi értelmében, dolosus lesz. Midőn tudatosan tervezzük a jognak a megsértését s e célból szándékosan működünk: dolus miatt leszünk felelősek. De ha nem forgott is ott fenn terv s ha hiányzott is az eredmény tudása és akarása, még akkor is felelősek vagyunk szabad cselekményeinkért, ha belső tétlenséggel nem is akartuk volna meggondolni a működés előtt s ha igy nem is akartuk volna valódi tudássá változtatni át a tudás lehetőségét. Ha pedig különös kötelességünk lett volna, hogy kiváló gondossággal cselekedjünk: akkor még nagyobb a felelősségünk. Ezen esetekben oly eredmény állhat elő, amely önmagában véve akaratlan, deokát tekintve, akart. Ebből származik a bűnös gondatlanság fogalma. A véletlen eredmény, amely kizárólag külső természet s az emberi tevékenység által nem irányitható erőknek az eredménye, nem eshetik beszámítás alá, mert, mint oly szükségesség jelentkezik, amely az emberi cselekménynyel okozati összefüggé ben nem áll>. Tnczzi a dolusnak három selengedhetetlen alkotóelemét állapítja meg; ezek. az értelem, vagyis a törvénysértő cselekménynek és hatásainak a tudata; az annak elkövetésére vonatkozók akarat, azaz az elhatározás és a belső szabadság ; végül, a cseleményt megvalósító külső szabadság. Különösen kiemeli Tuozzi, hogy a bűncselekmény elkövetését célzó akaratot nem szabad összetéveszteni azon' indító okkal, amely a tettest a cselekmény elkövetésére vitte s amely lehet jó és bűnös, de amely nem zárja ki a dolust és a büntetőjogi felelősséget Az indító ok nem hat ki közvetlenül a felelősségre, bármennyire kihat is a büntetés mértékére. Mecacci a dolust a bűntettre vonatkozó szándéknak tekinti, amely az akaratnak a cél, vagyis a bűntett felé való irányítása. Alimena szerint az akaratot, amely az értelmet és az öntudatot öleli fel, a dolust képviselő synthesisnek kell tekintenünk. A gonosz akarat és a sértő cselekmény közötti viszony, mint okozati nexus, alkotja a büntettet. Azonban nem kell azt gondolnunk, hogy a büntettet tisztán a törvénysértő akarat alkotja, hanem, hogy azt a jogi jó megsértésére vonatkozó akarat eredményezi, amely jogi javat, mint ilyet, az ismertnek vélelmezett törvény védelemben részesít. A gonosz eredmény tudata psychikai föltételeket kiván, amelyek az embert megfékezhetővé és igy beszámíthatóvá teszik (a lélektani kényszer alapelve). Carnevale elfogadja ugyan a dolus fogalmául az akarat kritériumát, de kiegészíti azt a bűntett okainak az erkölcsi elemeivel, amelyeket okozati elemeknek nevez, hogy igy az Ö£ fogalmát az emberben kereshesse, mint aki a bűncselekményt létrehozza. Nagy fontosságot tulajdonit az inditó ok tanulmányozásának, mint a bűncselekmény erkölcsi jellege fokmérőjének, mert csak igy férhetünk hozzá az emberi lélek rejtelmeihez. Az emberi cselekmény ismerete és bizonyos jogszabályok alkalmazása céljából való értékelése nem lehet teljes és biztos, ha ugyanakkor nem vesszük figyelembe az embert, akihez ama cselekmény tartozik s akinek a jellemét, szenvedélyeit és cselekménye indító okát is ismernünk kell. Impollomeni («I1 Codice Penale illustrato*, I. k.) azon alapelvből kiindulva, amely szerint a büntetőjogi felelősség politikai, nem pedig erkölcsi természetű, azon közkárt tekinti alapnak, amelyet a bűntett a társadalmi rendet illetőleg okoz. A beszámíthat ós ág kérdése azon psychikai helyzetnek a meghatározására szükséges, amelyben a bűnösnek a bűncselekmény elkövetése alatt kell találnia magát azért, hogy büntetőjogi beszámitás alá essék. Ezen psychikai helyzet a büntetés lélektani kényszerének való "alávetettségben rejlik, ha a büntetést akár a bűnös hajlamokat visszaűző s a törvény által tiltott cselekményt megakadályozó, akár pedig a törvény által parancsolt cselekmény teljesítésére ösztönző motívumnak tekintjük. Es igy a megfélemlítés, amely megmagyarázza a büntetés, a beszámithatóság és a büntetőjogi felelősség feltételeit: a jogrend védelmi szükségességének a politikai alapelvére vezet, mert az (t. i. a jogrend) csak általa lesz fenntartható oly módon, hogy meghatározzuk a büntetés és a beszámitás súlyossági értékének a kritériumait. Setti szerint (*Deir Imputabilita>, 596 I.) a dolus alkotó elemeit a következő momentumok képezik: 1. azon motívum, amely az embert a cselekvésre ösztönzi; 2. az értelem vagy a célzat, amely azonban nem a büntetőtörványnyel ellentétben álló cselekvésre, hanem mások javának a cselekvő előtt ismertnek vélelmezett törvény által való védelme ellen irányul; 3. azon elhatározás, amely nem egyéb, mint a cselekvésre irányuló akarat s amely az eredménynek az okát akarja létesíteni. Benevolo (*La volonta nel reato>, 11. 1.) a dolus fogalmát nem a bűncselekménynek önmagában való fontosságában, hanem a tevékenységet kifejtő tetteshez és az annak cselekménye által megtámadott joghoz való viszonyában keresi. E cselekménynek, mint jogsértés elkövetésére szolgáló eszköznek, akartnak kell lennie. Civoli a dolust a bűncselekmény tudatosan akart önkényességének nevezi s azt mondja, hogy annak az eldöntése céljából, vajon felelős-e valaki büntetőjogilag egy bizonyos eredményért, csak azt kell kutatni, hogy vajon a cselekménynek az elkövetője valóban előidézője-e annak, akár közvetett módon és kedvező körülményeknek, akár pedig más, a cselekvő által közvetlenül működésbe hozott erőknek a fönforgása következtében és hogy akaita-e az eredményt, mint saját cselekvési módjának a kövekezményét ? Flórian szerint a dolus a bűnözésnek, vagyis a cselekmény és az eredmény közötti causalitási viszonynak a tudatos akarata. A dolus három elemből áll, u, m. 1. a saját működés és a káros hatás között levő oksági viszonynak és a jogellenesség jellegének, vagyis a büntethetőségnek az ismeretéből; 2. azon cselekménynek a teljesítésére vonatkozó akaratból, amelynek az oksági viszonya és jogellenes jellege ismeretes. A tettes által kitűzött célnak a vizsgálása a dolus fogalmához nem tartozik, mert az inditó ok és a cél nem képezik lényeges kellékeit és föltételeit a beszámithatóságnak, hanem csupán a bűncselekmény mennyiségére nézve bírhatnak befolyással. Berenini a dolus elméletét a megvalósított, vagy lehetséges társadalmi megzavarás okozati elemében és ezen elem állandó, vagy átmeneti, legyőzhető, vagy legyőzhetetlen, szilárd, vagy engedékeny jellegében keresi s a bűntettesben az erkölcsi elemet tanulmányozza, amely a társadalmi kárra befolyással bíró okok végtelen számú és végtelenül fokozatos sorozatát tárja elénk. Berenini a bűncselekmény subjectivitását egyesitett kritériumra vezeti vissza s elismeri, hogy nagy különbség van az abstract igazság és a gyakorlati megvalósítás között, a büntetőjogi dolus jogi megállapítását illetőleg. Az absolutum elvész a társadalmi viszonyokban s helyét a relativum foglalja el: a causalitás alapelve végtelen a maga absolutumában, ellenben véges és meghatározott a maga relativumában ; emberileg lehetetlen megmagyarázni az első, távoli, általános és genetikai okait azon bűnös jelenségnek, amely egykorú a legrégibb társadalommal, míg a conlingens, közeli és eliminálható okokat megfejthetjük. Ezért a dolus bizonyítására vonatkozó nyomozás kutatásai tárják elénk a bűnös processus útját. Az liter criminis» jelöli meg a bűnvádi eljárás menetét. «A gonosztett összes részes erői a bűnösnek az elméjében összpontosulnak, ahonnan az önkényes cselekménynyel indul ki az első physikai mozzanat, amely a bűnös cselekmény perfectiv és consummativ tényében tűnik el. A processus magyarázata ezen utolsó tényből, illetve ezen tény hatásainak a materiális constatatiójából indul ki s tovább megy a rendező észbe, ahol azoknak az ezer útját sugározza be, majd visszatér önmagába s az ösztön erejét veszi fel a bűnös elméjében* {«Azione ed istruzione penale*, 150—154. 1.). Manzini a jogi személynek és a jogképességnek, mint a bűnös eredmény beszámítása tárgyának és előföltételének a