A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 6. szám - A dolus fogalma az olasz büntetőjogi irodalomban

48 A JOG Buccellati, azon alapelvből kiindulva, amely szerint valamely cselekmény akkor tekinthető jogellenesnek, amidőn annál az akarat közvetlen szerepe, vagy az objective nyilvánult szándék gonoszsága megállapítható, a dolust a törvényszegésre irányuló s külső tényezőkből megismerhető és teljesen meghatározott önkényességnek tekinti. E definitióval Buccelloti elválasztja a dolus fogalmát a subjectiv szándéktól, amely valójában belső tény s a tettes lelkében rejtőzik. Lucchini szerint («Riv Pen.», XV. és XXXV. k. 311. l.j a dolus a tett akart-voltában áll s az az emberi cselekményeknek a társadalmi vonatkozásokban külsőleg egyedül értékelhető tényezője, amelyet a jogi öntudat fórumára kell helyeznünk s amelyet a gonosztett minden és sokszoros körülményéből kell megállapítanunk. A dolus fogalmát, az észszerű akarat fogalmára alapítva, így határozza meg: objectiv irányításra vonatkozó értelmi elhatározás. Pessina szerint valamely jogellenes és emberi mozgásból physikai hatásként származó eredmény igazságosan nem vonatkoztatható az illetőre, ha azt nem akarta: ezen akarat, amely előidézi a működést s amely annak az éltető szelleme s a bűncselekménynek az önkényessége: a dolus nevét viseli. Ennek a bizonyítására, illetve a büntetőjogi következményeknek a megállapithatására két föltétel szükséges, u. m. 1. hogy a jogtagadás jelensége a cselekvő által előrelátott legyen s hogy annak a következménye, szervezetének önkéntes mozgalmából, biztos, vagy valószínű legyen; 2. hogy a cselekvő személy akarta legyen szervezetének azon mozgalmát, amelyből mint ok az okozatból, a jogtudás jelensége származott. Brusa («Riv. Pen.>, Vol. LVIII. p. 389.) szerint a dolus valamely, büntető sanctióval védett, jogi jó megsértésének a tudatában áll, e sérelem a bűntetteknél közvetlen, kihágások esetén pedig szándék nélküli. Thót László dr. (Folytatása következik.) Nyilt kérdések és feleletek. Kit illet a birság az ujabban elkövetett birtokháboritás esetén? — Kérdés. — A sommás visszahelyezési perek során a bíróság az állandón követett gyakorlat szerint felperes kérelmére a marasztaló ítéletben alperest egyúttal hasonló birtokháboritástól esetről-esetre alkalmazandónak jelzett bizonyos összegű pénzbírság terhével szokta eltiltani. Ezen pénzbüntetési sanctio tekintetében kétely merült fel az iránt: kit illet ez a birság az ujabban elköw. tett birtokháboritás esetén? Van-e joga felperesnek akár végrehajtás, akár külön kereset utján azt saját részére követelni, avagy mint «birság», vagy <pénzbüntetés» az összeg az államkincstárt illeti? E kérdésre vonatkozólag olvasótársaim szives hozzászólását kérem. Dereáno Vilmos, lévai kir. aljárásbiró. Irodalom. Jelzálogkölcsön-engedményezési ügylet a pénzintézetek gyakorlatában. Irta Gara Zoltán dr., bpesti ügyvéd, a «Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzálogbankja* titkára. £ cimmel közgazdasági irodalmunkban hiányt pótló munka hagyta el a sajtót, mely az idézett ügyletnek tudományos s alapos feldolgozásával nagy gyakorlati szolgálatokat van hivatva teljesíteni. Szerző munkájában oly üzletágnak a leírását adja, mely elsőrangú közgazdasági jelentőséggel bír és amely üzletág tette éppen lehetővé, hogy a kisgazda céljaira, valódi, felmondhatlan, jelzálogos kölcsönt kapjon, hogy a mezőgazdasági hitel olcsóbbá tétessék és hogy a vidéki intézetek tőkéi mobilizáltassanak. Szakavatott tollal tárgyalja szerző thémáját, érdekes statisztikai adatokat sorol fel müvében, amelyhez tartalmas előszót irt Mándy Lajos, ny. min. tanácsos. F. P. dr. A törvényi öröklési jog, különös tekintettel az ági öröklésre, a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében. Irta Csutorás László dr. ügyvéd, Eger, 19U6. Ára 5 K. Szerző ugy találja, hogy a Tervezet ^bizonyos modern jogelvek és theoriák kedvéért» elhagyagolja régi magánjogunkat, mely «a birtokvédelmet és családvédelmet a legmesszebbmenő módon teljesitctte>. A Tervezetben — szerinte — az ági öröklési jog ki van forgatva eredeti minőségéből, sőt illuzóriussá téve. A kodifikáló bizottságnak szemére veti, hogy az agráröröklési jog nagy kérdéseit nem vette figyelembe; pedig — úgymond — nem lehet magasztosabb célja a magyar jogásznak és politikusnak egyaránt, mint a hazai földnek védelme a magyar nemzetet alkotó családok kezében, a kozmopolita szellem földmozgósitása ellenében. A Tervezet erre nem gondol, sőt minden intézkedése azt mutatja, hogy a «modern jog» szent nevében ingót és ingatlant egyenlősít, hogy annál könnyebben forgalomba jöjjön a föld, az ingatlan, mely természeténél fogva nem «árucikk>, stb. stb. Szerző az egri érseki jogliceum tanára és könyvét az érseki liceum nyomdája nyomtatta. í Az eladósodott Budapest. Irta Pásztor Mihály. Márkus Samu könyvnyomdája. Ara 4 korona. Figyelmet ébresztő és gondolatokat keltő könyv, melynek az ügyvédek és bírák jövedelmi viszonyait tárgyaló fejezetei a mi közönségünk részéről kulonos érdeklődésre tarthatnak számot. Megtudjuk például, hogy a fővárosban 50 olyan ügyvéd van, akinek évi 40,000 koronánál nagyobb ö00 \ \ »«' •-"'-« 16,000-40,000 K öno « • • « « 8,000-16,000 « 500 t '. c • « 4,000— 8,000 « 300 « « 4,000 koronánál kisebb a jövedelme „ _ .. t, 1900-ban 417 biró és ügyész közül 308-nak nem volt háza és 328-nak nem volt földbirtoka, ellenben 475 bírósági és ügyészségi tisztviselő közül már csak 32 háztulajdonos volt. 1,069 ügyvéd közül 238-nak volt háza. Nagyon tanulságos megjegyzéseket olvasunk a jogi pályáról, az ügyvédek szaporodásáról, a numerus claususról, az ügyvéd karrierjéről, az ügyvédnyomorról, az eladósodott bíróról, a sommás pörökről, fizetésletiltásokról. Szerző éles szemmel néz s a látottakat széles műveltségre valló, szellemes komn«Sní3i>tü kíséri Vegyesek. á&élvezet zár alá vételekor a végrehajtást szenvedett által használt helyiség csak ugy vehető zár alá, hogy ezáltal végrehajtást szenvedett a használatban akadályozva ne legyen. A budapesti kir. ítélőtábla 7-ik számú polgári döntvénye. Abban az esetben, ha a kielégítési végrehajtás a végrehajtást szenvedő tulajdonát képező ingatlan haszonélvezetére vezettetik, a haszonélvezet zár alá vételekor a végrehajtást szenvedő által használt helyiség zár alá vehető-e? Határozat: Abban az esetben, ha a kielégítési végrehajtás a végrehajtást szenvedő tulajdonát képező ingatlan haszonélvezetére vezettetik, a haszonélvezet zár alá vételekor a végrehajtást szenvedő által használt helyiség csak azzal a korlátozással vehető zár alá, hogy a végrehajtási zár tartama alatt a végrehajtást szenvedő rendelkezésére hagyandó a neki magának és családja vele közös háztartásban élő tagjainak nélkülözhetetlenül szükséges lakás, vagy egyéb helyiség, melynek terjedelmét a végrehajtást foganatosító bíróság határozza meg. Indokok: A végrehajtási törvény (1881. évi LX. t.-c.) nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy abban az esetben, ha a kielégítési végrehajtás a 211. §. értelmében a végrehajtást szenvedő tulajdonát képező ingatlan haszonélvezetére vezettetik, a haszonélvezet zár alá vételekor a végrehajtást, szenvedő által használt helyiség is zár alá vehető-e? Ennek a kérdésnek eldöntésénél tehát a törvény szövegéből kiindulni nem lehet s így a törvény szellemét kell kiindulási pontul venni. Ebből a szempontból vizsgálva a kérdést, arra az eredményre jutunk, hogy a törvény, midőn az ingatlannak csupán haszonélvezetére, magának az állagnak végrehajtás alá vonása nélkül a végrehajtást megengedte, ezáltal lehetővé tenni kívánta azt, hogy abban az esetben, ha a hitelező követelése az ingatlan jövedelméből, vagy ezek egy részéből is kikerül, a hitelezőnek mód nyujttassék arra, hogy magának az ingatlannak értékesítése nélkül követelését pusztán annak jövedelmeiből fedezhesse. Jövedelmek végrehajtás alá vonásánál azonban nem hagyható figyelmen kivül az, hogy a végrehajtást szenvedő létfenntartásához, megélhetéséhez nélkülözhetetlenül szükséges vagyoni tárgyak végrehajtási törvényünk alább felsorolandó számos rendelkezései szerint végrehajtás tárgyát nem képezhetik, ez a szempont pedig szükségképpen arra a következtelésre vezet, hogy a végrehajtás nem terjedhet ki a végrehajtást szenvedőnek magának és családja vele közös háztartásban élő tagjainak nélkülözhetetlenül szükséges lakásra, vagy egyéb helyiségre sem. A végrehajtás nem vezethet arra, hogy általa a végrehajtást szenvedőtől a megélhetés alapja elvonassék s igy nem vezethet arra sem, hogy oly esetben, amidőn a hitelező követelésének kielégithetése végett magának az ingatlannak értékesítését maga sem tartja szükségesnek, elvonassék a végrehajtást szenvedőtől a neki nélkülözhetetlenül szükséges helyiség. Ue abból, hogy a végrehajtás a nélkülözhetetlen helyiségnek a végrehajtást szenvedőtől való megvonására nem vezethet, indul ki a végrehajtási törvény a 75. §. végső bekezdésének rendelkezésében, valamint az 54. § második bekezdésének abban a részben hasonlatos rendelkezésében is, hegy a most idézett §-ban felsorolt személyek lakpénzei csak lakbér fejében foglalhatók le. Az a szempont, hogy a megélhetés nélkülözhetetlen alapja a végrehajtást szenvedőtől meg nem vonható, vezette a törvényhozót az idézett törvény 51. §. h), I), m), n), o), p) és r) pontjai rendelkezéseinek, valamint általában az 54. §-nak, továbbá az 55 — 64. §-oknak megalkotásánál is. Mindezek alapján tehát ki kellett mondani, hogy az 1881 : LX. t.-c. 211. §-ának esetében, ha a kielégítési végrehajtás az ingatlan haszonélvezetére vezettetik, a haszonélvezet zár alá vételekor a végrehajtást szenvedő által használt helyiség csak azzal a korlátozással vehető zár alá, hogy a végrehajtási zár tartama alatt is, a végrehajtást szenvedő rendelkezésére hagyandó a neki magának és családja vele közös háztartásban élő tagjainak nélkülözhetetlenül szükséges lakás vagy egyéb helyiség, melynek terjedelmét a végrehajtást foganatosító bíróság határozza meg. PAL1AÍ RáaZVÍNVTÍMAÍÁa NYOttaU* BU0AH8T