A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 6. szám - A dolus fogalma az olasz büntetőjogi irodalomban

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 6. számához. Budapest, 1907. február 10. Köztörvényi ügyekben. A munka adó kártérítéssel nem tartozik a gyári üzemben történt baleset miatt, ha az illető elszerencsetlenedett munkás köréhez nem tartozott azon munka, melyben öt a baleset érte; ; nem tartozik kártérítéssel a munkaadó az esetben még akkor sem, ha az illető gép, mely a balesetet okozta, nem is volt kellő óvó készülékekkel ellátva. A győri kir. törvényszék (1905. jun. 16-án 2,691/P. sz. a.) S. W, dr. ügyvéd által képviselt Cs. P. felperesnek, M. L. dr. ügyvéd által képviselt M. K. alperes ellen 600 K. tartásdíj és járulékai iránti ügyében következő ítéletet hozott. A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja; s végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy alperes részére, ennek ellenében képviselő' ügyvédje javára is megállapított 154 K 20 f. perköltséget 15 nap alatt megfizessen, egyszersmind S. V. dr. ügyvéd diját és kiadását 138 K.-ban saját felével szemben megállapítja, a szegényjogon perelő felperes részére előlegezett 16 K. költséget pedig a királyi törvényszék irodaáltalányának terhére rója. Indokok Felperes azon az alapon követel alperestől kártérítést, hogy 1902. évi június 4-én «János» nevül8éves fia alperes gazdaságában napszámosi minőségben dolgozott, mely alkalommal alperes körfürészén fát fürészelt és ezen munka közben a körfürész által kidobott fadarab homlokon ütötte, minek következtében néhány perc múlva meghalt. Minthogy elhalt Cs. János a halálát alperes részére teljesített munkaközben szenvedte és alperes a baleset elhárítása tekintetében köteles gondosságot elmulasztotta, minthogy elhalt fiában ő mint 60 éves munkaképtelen ember a föntartóját, támaszát vesztette el, keresetében azt kéri, hogy alperes 1902. jul. 4-től kezdődőleg halála napjáig 150 K. negyedévi tartásdíj és a perköltség megfizetésére köteleztessék. A kihallgatott T. J., ifj. Z. J., W. G. és Sz. P. tanuk vallomásai alapján a kir. törvényszék tényként megállapította azt, hogy elhalt Cs. J. az alperes gazdaságában zsákok hordására lett felfogadva ; s mert azon munkára Sz. P. magtáros őt testi gyengeségénél fogva alkalmasnak nem találta, a trágyarakodáshoz küldötte. Cs. J. azonban nem a Sz. P. magtáros részéről kijelölt munkához, hanem a körfürészhez ment, hol a körfürészt kezelő Z. J. részére fát hasogatott. Azon idő alatt, míg ifj. Z. J. á viz elzárása végett a gépházba ment, Cs. J. az ifj. Z. J.-nak előzőleg történt figyelmeztetése dacára, a körfürészen egy darab fát kezdett fűrészelni, mely fűrészelés hallatára Z. J. a gépházból kisietett, de akkor már Cs. J.-t a körfürész mellett halva találta. Ugyancsak nevezett tanuk vallomásai alapján bizonyított ténykörülményt képez az, hogy alperes a körfürésznél állandó és gyakorolt munkásokat foglalkoztat és alperes maga megtiltotta, hogy a gépészen és fűtőn kivül más valaki a körfürészhez nyúljon. Ezen megállapított tényállás szerint tehát kétségtelen, hogy alperes a napszámosi minőségben felfogadott Cs. J.-t a körfürész kezelésével meg nem bízta, arra nem alkalmazta, miből következőleg Cs. J., ki alperesnek vagy körfürészkezelőjének hibáján kivül nyúlt a körfürészhez, kiszabott munkakörén tul avatkozott a fürészelési munkába, s igy vétkesség nem ílperest, vagy a gép kezelőjét, hanem az elhalt Cs. J.-t magát terhelvén, ő maga volt oka bekövetkezett szerencsétlenségének. Kártérítési kötelezettséget baleset esetében megállapítani csak akkor lehet, ha a felet szándékosság, illetve köteles gondosság elmulasztása terheli. A birói gyakorlat pedig a munkaadó magánjogi felelősségét ahhoz a feltételhez köti, hogy a baleset a munkásnak kijelölt foglalkozása körébe az ő munkateljesítése közben következzék be. Minthogy ezen esetben Cs. J. halála olyan munka végzése közben történt, melyet sem alperes, sem annak többi munkásai ki nem jelöltek, sőt a körfürész kezelője azon rövid időre, mig a körfürésztől távozott, a fürészeléstől el is tiltotta, ez esetben tehát a védőkészülék esetleges hiánya nem szolgálhat alapul arra, hogy a munkaadó alperes kártérítési kötelezettsége megállapittassék. Felperes még azt is vitatja, hogy a gazdasági üzem tulajdonosa felelős az üzem vagy az abban használt eszközök által másnak okozott kárért még akkor is, ha a tulajdonost a köteles gondosság elmulasztása nem terheli. A kir. törvényszék felperes ezen érvelésére súlyt nem helyezhetett, mert a birói gyakorlat a munkaadó feltétlen felelősségének elvét a veszélyes üzemmel biró ipari és gyári vállalatoknál alkalmazza, gazdasági munkálatokra nézve ellenben a munkaadónak csak azt a felelősségét ismeri el, hogy a munkaadó csak akkor tartozik kártérítéssel, ha a balesetet az ö vétkessége idézte elő, ami ezen esetben alperessel szemben fenn nem forog, ugyanazért felperest keresetével elutasította és az 1868: IV. t.-c. 251. §-a alapján a perköltségben marasztalta. A győri kir. ítélőtábla (1905. évi okt. 11-én 2,092. P. sz. a.) következőleg ítélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: T. J. és ifj. Z. J. tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy az alperes gőzcséplőjénél használatban volt körfürészszel való dolgozásra egyedül a gépész és a fütő volt felhatalmazva és alperes parancsot is adott ki, hogy a körfürészhez más ne nyúljon, amely parancsnak figyelemben tartását alperes ifj. Z. J. tanú vallomása szerint ellen is őriztette, W. J. és Sz. P. tanuk pedig bizonyították, hogy a körfürészszel napszámos soha nem dolgozott. Továbbá Sz. P. tanú vallomásával bizonyítva van, hogy a tanú, aki alperesnek gazdája volt, felperesnek fiát : Cs. J.-t, aki a gazdaságban napszámosként a zsákolásnál volt alkalmazva, ennek ezen munkára való gyengesége miatt a trágyarakodáshoz küldte ; ifj. Z. J. tanú vallomásával pedig az van bizonyítva, hogy Cs. J. a neki kijelölt munka helyett a most emiitett tanúnál fahasogatásra jelentkezett, mire tanú a fahasogatást Cs. J.-nak megengedte, de egyszersmind figyelmeztette, hogy a körfürészhez ne nyúljon. Végre ugyancsak ifj. Z. J. tanú vallomásával van bizonyítva, hogy tanú a Cs. J.-hoz intézett figyelmeztetés után a gépházba bemenvén, néhány perc múlva a körfürésznek a működésben léteit eláruló recsegő hangját hallotta, mire rögtön kiment és Cs. J.-t a körfürész mellett halva találta. A bizonyított tényekből kétségtelen az, hogy Cs. J. halálát a körfürészen való munka közben bekövetkezett sérülés okozta, de egyszersmint az is kétségtelen, hogy a Cs. J. halálát előidézett sérülés bekövetkezése körül alperest sem vétkesség, sem pedig gondatlanság nem terheli, hanem hogy az egyedül Cs. J. engedetlenségére, tehát az ő saját vétkes gondatlanságára vezethető vissza, mert alperes azzal, hogy a körfürészszel való munkára egyedül szakavatott egyéneket alkalmazott és hogy minden más munkást attól eltiltott, megtette azon intézkedéseket, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy a gazdaságában alkalmazott munkások a veszélylyel járó foglalkozásból származható sérülésektől megóva legyenek. Az ifj. Z. J. tanú vallomásával bizonyított az a tény, hogy a körfürész különben védőkészülékkel ellátva nem volt, az alperes gondatlanságának megállapítására a most felhozottaknál fogva, az 1893; XXVIII. t.-c. 1. §-ában foglaltakra való tekintettel pedig azért sem alkalmas, mert ezen törvény a gyári üzemre vonatkozván, az abban foglalt rendelkezéseknek a gazdasági munka közben való alkalmazása alperesre kötelező nem volt, következésképpen annak elmulasztásából alperesre hátrányos következmény nem származtatható. Minthogy ezek szerint alperest Cs. J. elhalálozása körül sem vétkes mulasztás, sem gondatlanság nem terheli, ellenkezőleg a halál Cs. J.-t olyan munka közben érte, amelytől ő el volt tiltva — és amelynek veszélyes voltát különben a korával járó értelmességénél fogva maga is beláthatta — felperes a fia elhalálozása által szenvedett kárának megtérítését alperestől nem követelheti, az elsőbiróság ítéletét tehát a per főtárgyára vonatkozó részében pedig, miután felperes teljesen pervesztes, megfelelő indokai alapján helyben kellett hagyni. A m. kir. Kúria (1906. dec, 6-án 10,436. P. sz. a.) következő ítéletet hozott : A kir. Kűria a másodbiróság ítéletét helybenhagyja a balesetet szenvedett Cs. J. vétkes gondatlanságára alapított indokából és azért, mert ha bizonyítottnak vétetnék is, hogy az alperes a gazdasági üzeméhez tartozó körfürésznél védőkészüléket nem alkalmazott és ha a védőkészüléket alkalmazni tartozott is, felperes ennek a védőkészüléknek hiányát csak akkor kifogásolhatná, ha Cs. J. a körfürésznél alkalmazva lett volna, mivel az 1893. évi XXVIII. t.-c. értelmében a munkaadó az ipartelepén az alkalmazottak életének, testi épségének és egészségének lehető biztosítása érdekében tartozván a szükséges övóintézkedéseket megtenni, a körfürésznél való védőkészülék alkalmazására csak az ennél az üzemnél alkalmazottak iránti felelősség szempontjából van kötelezve; minthogy azonban Cs. J., amint ezt a másodbiróság ítéleti indokolásában helyesen megállapította, a körfürésznél egyáltalán alkalmazva nem volt, felperes a védőkészülék alkalmazásának elmulasztására kárigényeit már ez okból sem alapithatja. A kötelesrész iránti igény az örökhagyó halálával nyilik meg és e naptól fogva illetik felperest a törvényes késedelmi kamatok. Felperes azonban keresetét jóval később indította, késedelmének okát nem adta (az ezen késedelem folytán felszaporodott kamatok kifizetése marasztalt alperes anyagi romlásával járna), a felperes mulasztásából folyó ezen következmény alperest jog-