A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 6. szám - A büntetés végrehajtási individualisatiója

A JOG 45 Ilyen visszásságokat eredményez a zöld posztónál készült rendelet! Az előadottaktól eltekintve e szóban forgó rendelet némileg a birói függetlenség körébe is vág! Utasítja ugyanis a birót, hogy az ügyeket tárgyalásra hogyan s miként tűzze ki ? ! Hiszen éppúgy volna utasítható a biró arra, hogy mily napokra, illetve a hét mily napjára tűzzön, vagy ne tűzzön tárgyalásokat. Sem előbbire, sem utóbbira a biró nem utasítható a birói függetlenség elvének megsértése, megcsorbítása nélkül. A biró a neki kiosztott, illetve reá bizott ügykörén belül függetlenül járhat el és kell, hogy eljárjon, minden téren! így akként és akkorra tűzheti tárgyalásra az ügyeket, ahogy azt legjobb meggyőződése, tapasztalása szerint jónak látja! S ebbe beleszólása a felügyeleti hatóságnak nincs és nem is lehet! A büntetés végrehajtási individualisatiója. Irta LÉVAI TIBOR dr. Budapest. (Folytatás.*) Mi tehát elfogadjuk a motívumok tanát s mint látni való, még tovább is visszük, még a büntetés végrehajtása alkalmával is érvényesíteni akarjuk, de jobban mondva csak ott akarjuk, mert ott lehet csak igazán s nem a törvényben. A bírói ítéletből természetesen ki kell tűnnie annak, hogy ő itt tekintetbe vette, illetve élt azzal a joggal, amit a törvény neki adott, a motívumok enyheségének figyelembe vételével, élt vele a kellő határok közt. Sőt mi több, még tovább ment, azt mondta a büntetés végrehajtásra vonatkozó részben:«Elítélem őt fogházra, beosztandó a fogház I. vagy II. osztályába.» A fogházban lesz tehát, de egy különös osztályban, a letartóztatási intézet másképp fogja rá a fogházat alkalmazni, más munkakört fog neki kijelölni, esetleg hosszabb ideig tartja magánzárkában, esetleg felmenti a munka alól stb. A törvényi individualisatio szűk korlátok között fentartandó, hogy így a végrehajtási individualisatio annál jobban, annál egyöntetűbben érvényesülhessen ; mert hogy a végrehajtási individualisatio mily fontos s hogy az hogy történjék, azt még látni fogjuk. A birói individualisatio kapcsolatos egy ujabban hazánkban sokat vitatott kérdéssel: a büntetés-kimérés vagy kiszabás elveinek kérdésével. T. i. a birói individualisatio a törvény által a maximum és minimum közé van szorítva, ezen két határ között szabadon érvényesülhet és aki fontosnak tartja az individualisatiót, az erről a térről a birót nem akarhatja leszorítani. Lehetetlen tehát helyeselnünk Baumgartemiek: A büntetés kimérésének reformjáról 1904-ben tartott felolvasásának ama tendentiáját, hogy ő a birói gyakorlat ingadozásainak megszüntetésére és az egyöntetűség biztosítására a normál büntetéseknek fix tételben való megállapítását hozza javaslatba, így a lopás vétségére 1 havi fogházat, mely fix tételekkel szemben az általános részben kellene intézkedni arról, hogy ez a normál tétel, enyhítő körülmények esetére mennyivel lenne leszállítható, súlyosító körülmények miatt mennyivel lenne felemelhető. Ez sablonosságra vezetne, azonkívül teljesen ellentétben áll azzal, hogy az enyhítő és sulyos:tó körülmények figyelembe vételét megengedjük a bírónak, mert hisz ez nemcsak más büntetési nemre való leszállásban, hanem a büntetés idejének a maximum és minimum korlátai közötti szabad meghatározásában is érvényesül. Van azonban egy módja a birói individualisationak, mely rendkívül helyes elveken nyugszik és mely azért teljesebben érvényesítendő, mert körét nagyon tágítja és ez a határozatlan büntetés. Igaz, hogy legjelesebb büntetőjogászaink ellene nyilatkoztak és nem is absolute, nem is minden bűntettesre volna ez kimondható, hanem különösen a gyermekekre, a fiatalkoruakra és azokra, akiket dologházakban helyeznek el. A birói individualisatiot tehát ilyen korlátok között sokkal szabadabban, a való élet elveinek, a konkrét eset körülményeinek megfelelőbben lehet természetszerűleg továbbra is fenntartani, mint az eddig is érvényesült, de ennél is nagyobb mértékben kívánjuk a végrehajtási individualisatiot, holott az addig nem érvényesült oly mértékben, mint a b'rói. Kissé bővebben kellett a törvényi és birói individualisatiot tárgyalnunk, mint azt ezen értekezés természete, illetve tárgya megkívánja, hiszen a végrehajtási individualisatiot fejtegetjük, de szükséges volt ez, részint azért, hogy a háromfajta individualisatio egymáshozi viszonyát kifejtsük, részint azért, hogy támogassuk azon meggyőződésünket, hogy a végrehajtási individualisatio sokkal fontosabb, mint a másik kettő. II. Aristoteles tétele: «az egyenlőtlennel való egyenlő elbá nás a legnagyobb igazságtalanság)) axiómának tekinthető, mely *) Előző közlemény az 5-ik számban. a régebbi jogokban még sokkal inkább érvényesült, mint a maiban. «A régebbi jogokban — mondja Waldbcrg «das Princip der Individualisirung» cimü művének bevezetésében — a bűntettes társadalmi állapota, neme, kora, tulajdonságai, érdemei méltánylásra találnak, azonban az emberi jogok deklarálása óta az absolut egyenlőség követelményei lépnek előtérbe és szemben az individualisatio követelményeivel a fentebbi jelmondatot : «si duo faciunt idem, non est idem» — elfelejtik. Es habár Wahlberg óta több fontos lépéssel haladt előre az individualisatio, mert hisz a merevséggel szemben, melylyel e tant fogadták, visszahatásnak kellett beállania, - még mindig azt mondhatjuk, hogy messze vagyunk az individualisatio elemi követelménycinek tekintetbevételétől is. Wahlberg mindjárt munkája elején «az individualisatio méltatása" cimü fejezetben megjelöli azokat a személyes viszonyokat, melyeket az egyénesitésnél figyelembe kell vennünk Szerinte ilyenek: a kor, a nem, a rokoni, a házastársi, az állampolgársági viszony, a lakhely, az ellenséges viszony, az előélet, a visszaesés stb. Ezen viszonyoknak a mérlegelésénél teszi azt a megjegyzést, hogy «a bűntettes közelebb van a bíróhoz, mint a törvényhozóhoz*), mi azonban még azt is hozzátehetjük: de legközelebb van a börtönigazgatóhoz, mert «az individualisatio érvényben levő btk.-ünk büntetési rendszerének végrehajtásában sem jelenthet mást, mint hogy az elitélt egyénekkel sajátosságuk szerint kell bánni. E sajátosság részint az elitéltnek viszonyaiban, részint személyes tulajdonságaiban nyilvánul, mint aminő pl. az életkor, származási hely, nemzetiség, vallás, nevelés, vagyoni helyzet, testi és szellemi képességek stb.» (Jagemann: Handbuch des Gefángnisswesens). «Az egyén iránti igazságosság és a büntetés végrehajtásának valódi egyöntetűsége hozza magával az egyéni sajátosságok lehető figyelembevételének szükségét a büntetés végrehajtásának törvényes határai között, mert csak igy érhető el, hogy ugyanaz a büntetés különböző egyénekre egyformán hasson.»2) A büntetés végrehajtási individualisatiója ezek szerint a büntetés végrehajtásának keresztülvitele a bűntettes egyéni, sajátosságai szerint. E sajátosságokat kell tehát figyelembe venni és e sajátosságok közül leginkább azt, melyből az illető erkölcsi állapotára következtethetünk. A javíthatatlanok, az először bűnözők, a visszaesők közti megkülönböztetések kiváló fontossággal birnak, egyáltalán mindaz, ami az erkölcsi osztályozással kapcsolatba hozható. Wahlberg sokkal részletesebben foglalkozik, nem annyira ugyan a törvényi, mint inkább a birói individualisátióval, mielőtt a büntetés végrehajtására térne át. Felemlíti a birói individualisatiónál, hogy az esküdtekhez intézendő kérdésnek is individualisálni kell a hely, az idő, a körülmények megnevezésével. Szépen motiválja, hogy miért tekinthet a biró az egyéni sajátosságra ; «az előttünk álló bűntettesben, nemcsak a bűntettest látjuk, hanem a gyenge, erkölcstelen embert. Mi nem ítélünk felette csak ugy, mint polgárok, mint a megsértett társadalom tagjai, de mint emberek ítélünk felette, az elvetemült ember felett. Minden egyes alkalommal morális elvek tolulnak bensőnkbe s csak reflexiók tarttatnak a jogi megítélés körében.)) De már itt látjuk, hogy Wahlberg tulajdonképp a végrehajtási individualisatiot tartja fontosnak, különösen akkor, midőn arról szól, hogy a biró mint utasíthatja a büntetés végrehajtóját a büntetés alkalmazására, midőn felemlíti az általunk is oly fontosnak tartott példát, t. i. a badeni btk. 51. §-át, mely szó szerint igy hangzik: «\Verden Personen von Zuchthaus-, oder Arbeitshaus-, oder Gefangnisstrafe getroffen, für welche der Strafvollzug in der Gemeinschaft mit den übrigen Strárlingen nach ihren persönlichen Verbáltnissein und der Stufe ihrer Bildung eine unverhiiltnissmassige Hárte enthalten wurde, — so ist ím Straferkenntniss zugleich auszusprechen, dass die Strafe in einem abgesonderten Raume der Strafanstalt zu vollziehen sei, \vo der Veruhrtheilte ohne die sonst vorgeschriebene gleichförmige Kleidung, soviel thunlich zu einer seinen persönlichen Verhaltnissen angemessen und mit der Hausordnung vertraglichen Bescháftigung angehalten werden soll.» íme itt van az első részben felemiitett alkalmazási lehetősége annak, hogy mint képes a biró az utasítást a büntetés végrehajtóiának megadni. Ez a kapcsolat a két individualisatio között fenntartható, hisz ehhez némiképp hasonlóan azt is kimondhatja a biró a mi btkvünk szerint is, hogy a fogoly saját költségén élelmezheti magát, másrészt ez a végrehajtási individualisatio erősítése is. III. Ha mármost valaki azt a kérdést vetné fel, hogy melyik börtönrendszert fogadjuk tehát el, erre a következőket feleljük. Vizsgálnunk kell, hogy a zárkarendszerben, a progressivben s) Vámbéry: Büntetőpolitikai követelések 103. 1.