A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 6. szám - Egy ítélőtáblai elnöki rendelet

44 A JOG a nyugati államokban alacsonyabb a nagykorúság korhatára (a német ptkv. 2. §., a Code civil 388. §-a a betöltött 21 évet veszi) a kiskorúság tartamát három évvel le akarja szállítani. Lehet-e célja a büntető törvénykönyvnek, hogy a bűncselekmény tényálladéki alkatelemét a jövő polgári törvénykönyvnek szolgáltassa ki, nem helyesebb-e a magánjogi fogalmat a bűncselekmény tényálladékából, ha lehet, kikapcsolni, ha pedig nem lehet, annak legális definitiót adni.2) Az pedig kézenfekvő dolog, hogy abban az esetben, ha a tervezet ugy, amint van, törvénynyé válik, a büntető biró a nő nagykorúságát igen sokszor csak ugy állapithatja meg, ha polgári per-, vagy perenkivüli iratokat szerez be. Gyakran igy sem lesz megoldható a kérdés, mert pl. abban az esetben, ha a nő az apának, vagy a gyámnak gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezése alapján önálló ipar üzése cimén nyerné el nagykorúságát, sokszor nem lesz elég az árvaszéki iratok beszerzése, mert ha azokból nem tűnik ki, hogy a nő az önálló iparűzést tényleg megkezdte, ezt külön bizonyitani kell. Nagykorúnak a nő ilyen alapon ugyanis csak akkor tekinthető, ha az önálló ipar űzését tényleg megkezdte. A tervezet szövegezése tehát a kerítés tényálladékának megállapítását felette nehézkessé tenné. Kihagyandó a kérdéses tényálladéki alkatelem még azért is, mert a tervezet szövegezése szerint, sem a tettes bűnössége, sem a cselekmény társadalmi veszélyessége nem nyerhet helyes megoldást. Kétségtelen ugyanis, hogy bizonyos koron aluli nővel szemben elkövetett kerités szigorúbban büntetendő, mint a magasabb korban levő nő kerítése. A B. T. K. 82. §-a szerint a súlyosabb beszámítást okozó tényálladéki körülmények, ha a tettes a cselekmény elkövetésekor azokról tudomással nem bírt, a tettesnek nem számithatók be. Mivel pedig jogi tévedésnek csak a B. T. K. nem-tudása tekinthető, a magánjogi szabályokban való tévedés, mint tényálladéki körülményre vonatkozó, mentesít. Ha tehát pld. a kerítő tévedésben azon jogszabály felől, hogy az a nő, akinek kiskorú ságát meghosszabbították, házasságkötés által sem lesz nagykorú, őt csak az enyhébb bűncselekményben lehet bűnösnek kimondani. Ha pedig a tettes azt, aki a gyámhatóság beleegyezésével s a gyám engélye alapján önálló ipart űz és igy nagykorúnak tekintendő, skorunak tartja, ennek ellenére mégis csak az enyhébb bűncselekményben mondható ki bűnösnek a törvény rendelkezése alapján. Látjuk, hogy ha a kerités tényálladékába magánjogi fogalmat illesztünk be, a kiskorú nő becsületének büntetőjogi védelme nem biztositható hathatósan, másrészt a kerítő nem kapja meg akkor a jól megérdemelt magasabb büntetést, amikor arra rászolgált. Á keritőnek, ha a nagyobb büntetés alól menekülni akar, elég lesz annyit mondania, hogy ő azt hitte, hogy a nő kiskorú. A B. P. értelmében a vádlónak kell az ellenkezőt bizonyitani. Hogy ez a tervezet szövege mellett csak a legritkább esetben vezet sikerre, könynyen belátható. Ha a törvény a kiskorú, illetőleg fiatalkorú nő becsületének védelmét kötelességszerüleg hathatósabban akarja biztosítani, mint az érzéki ösztönök felett jobban uralkodni tudó s magasabb értelmi fokon álló nőét, oly tényálladéki ismérvet kell felállítania, hogy a fiatalkorú nő védelme a gyakorlatban valóban keresztülvihető legyen s emellett a tettes, lehetőleg minden esetben, bűnösségéhez képpest kapja meg a büntetést. Ez pedig csak ugy lehetséges, ha a «kiskoru» és «nagykoru» magánjogi műfogalom helyett valami gyakorlati tényleges elemet kapcsolunk be a kerités tényálladékába. Ily tényálladéki alkatelem a fix korhatár felállítása. A 15 — 18 éves életkor az, amikor a serdülő ártatlan leány legkönnyebben kerülhet az alávaló keritők hálójába. Részemről korhatárul a 18, esetleg 20-ik életévet venném fel s az ezen aluli nővel szemben elkövetett kerítést tekintet nélkül arra, hogy a nő nagykoru-e, vagy sem, szigoruabban büntetném, illetőleg nagyobb büntetéssel fenyegetném. A 16—18 —20 éves korban az érzéki ösztönök a legélénkebbek s az értelem még nincs teljesen kifejlődve. A szívtelen és haszonleső keritők, akik ilyen ártatlan teremtések női becsületét és tisztaságát bemocskolni igyekeznek, könyörtelenül büntetendők. E fix korhatár felállításához fűzött büntetési tétel erkölcsi érzetünket kielégíti a fix korhatárnak pedig megvan az az előnye, hogy az ezen korhatáron innen és tul levő nő a gyakorlati életben is könnyen megkülönböztethető ; a kerítő tehát nem mentheti magát azzal, hogy azt nem ismerte fel, a *) L. Kérdőpontok a magyar büntető törvénykönyv reformjának elökészitéséhez. ÍJogászegyleti kiadmány) 5. 1. tettes bűnössége, illetve az egyik vagy másik bűncselekmény tényálladéka könnyen megállapítható s a bíró nmcs magánjogi kérdések vizsgálatára utalva. A sértett kisebb értelmi fokát vagy egyéb oly körülményeket (szegénység stb.), amelyek a keritők gyalázatos munkáját elősegítik, a biró minden esetben a büntetés kiszabásánál súlyosító körülménynek fogja tekinteni. Egy ítélőtáblai elnöki rendelet. Irta TYRNAUER ALBERT dr. orosházai kir. aljárásbiró. A n v. . . i kir. Ítélőtábla elnöke (1900. d. 30/A. 25. sz. a.) oly értelmű rendeletet adott ki, hogy az alsóbiróságok tárgyalásaikat ne egy és ugyanazon órára, hanem az egy napra tűzött tárgyalásaikat a tárgyalási napnak különböző órái között megfelelően osszák szét. Hivatkozik az ügyvédi karra, melynek érdeke kívánja e megosztást. Mert — mondja a rendelet — «gyakran megtörténik, hogy az ügyvédeknek, különösen nagyobb forgalmú városokban, egy és ugyanazon időpontban több bíróságnál kell megjelenniük, mig az esetre, ha a bíróságok nem egy és ugyanazon, rendszerint a hivatalos működés megkezdésére megállapított időpontra tűznék tárgyalásaikat, ugy nagyon valószínű, hogy ezen az ügyvédi kar működését különösen megbénító akadály is lényegesen csökkenthető volna.» «Az ügyvédi kar sikeres működését lehetőleg meg kell könnyíteni és el kell hárítani azon akadályokat, amelyek ezen működésnek gátot szabnaks, szövi tovább indokait a szóban levő rendelet, felhiván az alsóbiróságokat, hogy az ügyvédi kar kivánságát a lehetőség határai közt valósítsák meg. S ez által «az amúgy is súlyos és felelősségteljes feladatot teljesítő ügyvédi karnak segélyére legyenek» ! Szóval e rendelet célja az ügyvédi kar érdeke ! No hát — szerény véleményem szerint — ez nem áll ! Amit én jósoltam a rendelet tudomásulvételekor, ezelőtt néhány hónappal, az ma be is következett. T. i., hogy a rendelet ellenesei épp az ügyvédek, kiknek érdekeit éppen e rendelet sérti és hogy a gyakorlatben e rendelet soká fönn nem állhat. Hogy miért ? — azt az alábbiakban kifejtem : A kérdéses rendelet értelmében ugyanis a tárgyalások akként tüzendők ki, hogy mindegyik ügy külön-külön időpontra essék. Vagyis 8, 1/49, 1/29, 9, 10 és további időpontokra ! Mármost igen gyakori azon eset, hogy egy és ugyanazon ügyvéd több, egy napra tűzött, de nem ugyanazon órára eső ügyben van érdekelve, ugy ez nem javára szolgál, hanem világos hátrányára van. Mert ha — mondjuk — egyik ügye d. e. 8 órára, másika 10-re, harmadika 1 l-re tüzetett ki, e megosztás által az illető ügyvéd elveszti egész déíelőttjét, holott, ha mindhárom ügye egy és ugyanazon időpontra, pl. 9 órára tűzetik ki, azok egymásután, minden fönnakadás és az ügyvéd legkisebb idővesztessége nélkül lennének elintézhetők. Azt mondja a rendelet, hogy üdvös lenne a tárgyalásoknak különböző órák között való megosztása, különösen nagyobb forgalmú városokban lakó ügyvédre nézve, hol egy és ugyanazon időpontban több bíróságnál kell megjelennie! No, hát ez is csak papíron van igy ! De nem a gyakorlatban | Ugyanis, hol van az megírva, hogy pl. Bpesten X. ügyvédnek az egyik ügybjn az V. ker. járásbíróságnál 8, egy másik ügyében a VI. járásbíróságnál 729, egy 3-ik ügyében az I- III. ker. járásbíróságnál éppen 9 órára, vagy ValOre leend tárgyalása? A különböző bíróságok egyes bírái csak nem állapodhatnak meg abban, hogy pl. X. ügyvédet az egyik járásbíróság 8 órára, a másik járásbíróság 9-re vagy 10-re fogja idézni összes, egy napra tűzendő ügyeiben I ? De eltekintve attól, hogy a kérdéses rendelet az ügyvédi kar érdekét éppenséggel elő nem mozdítja, hozzá a bíróságok bírói tagjait napról-napra tétlenségre kárhoztatja. Ugyanis a rendelet értelmében kitűzi a biró az egy tárgyalási napra eső ügyeket, következőképpen egy-két ügyet 8 órára, egyet 729-re, néhányat 9-re. V-,10 re stb. . . Mármost, tegyük föl' ami különben igen gyakori, hogy a reggeli 8 órára tűzött tárgyalás sommás perben felek megjelenése folytán szünetelőbe megy, büntetőperben vádlott meg nem jelenése folytán meg nem tartható, a bírónak tétlenül várnia kell 729-ig, vagy 9-ig, mert az ezen időpontokra tűzött ügyeket még egy perccel a kitűzött óra előtt sem veheti elő. Ezen időpontok elérkezvén, az ezen időpontokra tűzött ügyek sommás perben makacssággal, egyességgel vagy beismerés alapján kimondott Ítélettel, büntetőperben kiegyezéssel, illetve vádvisszavonás folytán pár perc alatt befejezést nyervén, az előadó biró ismét fél órára van tétlenségre kárhoztatva, amig a további időpontra tűzött ügyek tárgyalási órája megérkezik. S igy megy az tovább I