A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 5. szám - A dolus fogalma az olasz büntetőjogi irodalomban - Bizonyítás a polgári perben

A JOG 19 önálló ipart azonban ö nem folytatott. Már pedig a váltótörvény 1. §-a szerint nem-teljeskoruak szenvedő váltóképességgel csak az esetben birnak, ha önálló ipart űznek, végül mert a kávéház, melyhez az alperes örökségének a felvétele után vétetett fel csendes társként, melynek tehát tényleges iparüzöje szintén nem volt, a váltó kiállítása után nyilt meg, ekként felperesnek az az állitása, hogy az alperes váltó kiállításának az idejében már szenvedő váltóképeséggel bírt, alaptalan. A felperes keresetével elutasittatván, az A. Jakabbal szemben felszámított követelés beszámítása mellőzendő, a váltóeljárási szabály 12. §-a szerint pedig váltóperekben viszontkeresetnek helye nem lévén, ezzel az alperes elutasítandó volt. A felperes a perköltség viselésére mint pervesztes az 1868. évi LIV. törvénycikk 251. §-a alapján köteleztetett, a képviselő ügyvédek járandósága pedig a 252. §. értelmében állapíttatott meg saját feleik ellen. A debreceni kir. ítélőtábla (1905. évi február hó 2'2-én 174/1905. szám alatt) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék, mint váltóbiróság Ítéletét helybenhagyja indokainál fogva s a szenvedő váltóképesség hiányára alapított kifogást illetően azért, mert a felek között nem vitás, hogy alperes még nem volt 24 éves, amikor a kereseti váltót elfogadói aláírásával ellátta. E tényállással szemben pedig azt, hogy a kérdéses váltónyilatkozat kiállításának idejében, alperes tényleg önálló ipart űzött, az alperes tagadásával szemben, felperesnek kellett bizonyítani; aki azonban ezt nemcsak hogy be nem bizonyította, hanem a per adatai alapján ennek éppen az ellenkezője állapitható meg, különösen a válasziratban foglalt abból a beismerésből, hogy alperessel a kávéházat csak az 1890. évi szeptember 1-én nyitotta meg, valamint A. Jakabnak a bűnügyi eljárás során tett abból a vallomásából, hogy nevezett a kereseti váltót alperestől az 1890. évi július vagy augusztus havában, tehát a kávéházi ipar tényleges megkezdése előtt kapta. Már pedig mint az elsőbiróság is helyesen felhozta, a nem-teljeskorunak szenvedő váltóképessége nem abban az időpontban kezdődik, melyben az önálló iparűzéshez a gyámhatóság jóváhagyását megadta, hanem attól az időponttól, melyben az ily egyén az önálló iparűzést a gyámhatóság engedélye alapján tényleg megkezdette. Bűnügyekben. A 385. i;. 3. pontja alapján érvényesített semisségi panasz alaptalan és elutasítandó, mert a fennforgó ama sulyositó körülménynyel szemben, hogy vádlott az utazótársát lopta meg, a vádlott javára felhozott enyhítő körülmények nem annyira nyomatékosak, hogy a Btk. 92. i;-ának az alkalmazása helyén való lenne. A m. kir. Kúria (1906. évi október 10-én. 9,038/1906. B. sz. a.) lopás büntette miatt vádolt K. Flóra elleni bűnügyben következő végzést hozott: A B. P. 384. §. 9. pontjára alapított semmisségi panasz a B. P. 428. §. második bekezdése értelmében vissza-, egyéb semmisségi panasz pedig a B. P. 437. §. 4. bekezdése értelmében elutasittatik. Indokok: A kir. ítélőtábla másodfokú ítélete ellen a közvédő a B. P. 385. §. 3. pontja alapján a Btk. 92. §-ának nem-alkalmazása miatt, K. F. vádlott pedig a B. P. 384. §. 9. pontja alapján azért jelentett be semmisségi panaszt, mert a bejelentett tanuk ki nem hallgattattak. A védő már az elsőbiróságnál megtartott főtárgyalás folyamán kérte D. T. és G. M. tanuknak kihallgatását arra nézve, hogy sértett megőrzés végett adta át vádlottnak a kérdéses borítékot és pénzt és amennyiben a kir. törvényszék a védőnek ez iránt előterjesztett indítványát mellőzte, az elutasító végzés ellen bejelentett perorvoslatát védence érdekében az ítélet kihirdetése alkalmával fentartotta. Minthogy azonban a B. P. 428. §. 2. bekezdésének rendelkezéséhez képpest az az alaki semmisségi ok, amelynek figyelembevételét a kir. ítélőtábla mint a jelen esetben is mellőzte, semmisségi panaszszal már nem érvényesíthető, ennélfogva a vádlott részéről a jelzett alaki semmisségi ok, mint a B. P. 384. §. 9. pontja alapján használt semmisségi panasz vissza volt utasítandó. A közvédőnek a B. P. 385. 3. pontja alapján érvényesített semmisségi panasza alaptalan és el volt utasítandó azért, mert a íennforgó ama sulyositó körülménynyel szemben, hogy vádlott utazótársát lopta meg, az alsó bíróságok ítéleteiben vádlott javára felhozott enyhítők nem annyira nyomatékosak, hogy a jelen esetben a Btk. 92. íj-ának az alkalmazását helyénvalóvá tennék. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. Végrehajtás ingat Iáitokra erdei kihágási ügyben hozott közigazgatási hatósági Ítélet alapján. Szám: 2,719/97. I. Az erdei kihágások felett hozott ítélet ingatlanokon az 1891. aug. 12-én az erdei kihágások tárgyalásánál követendő 35 839/81. sz. ügyrendtartás 21. §. értelmében az 1876: XV. t-c, illetve aze helyébe lépett 1883:XLIV. t.-c. 77. §. szerint a kincstári követelések behajtása céljából csak ingó vagyon hiányában foganatosítható a végreh. t'órv. 135., 213. §-aibau megszabott eljárás szerint ; az 1883 : XLIV. t.-c. 77. §. végtétele szerint azt, hogy a biztosítási vagy kielégítési végrehajtás ingatlanokra vezetendő, a törvényhatóság közigazgatási bizottsága végzésileg rendeli el és szabályszerű további eljárás végett az állam jogügyi képviselőjét megkeresi: ennélfogva ez esetre az 1877: XXIV. t.-c. 86. §. nem alkalmazható, hanem ily esetben a végreh. törvény 1., 2. §-ai szerint a végrehajtás elrendelése az illetékes polgári bíróság hatáskörébe esik, miért is tkvi hatóság ily esetben a szolgabíró által az 1877 : XXII. t.-c. 86. §. alapján hozzá áttett végrehajtási kérvényt elutasítani köteles (1897. október 20.). 2. §. Szám: 4,520/1905. I. A kir. ítélőtábla végzett: Az elsőbiróság végzése megváltoztattatik: az illetékességi kifogásnak hely adatik, a végrehajtási kérelem illetékesség hiányából visszautasittatik; ebből folyóan az elrendelt végrehajtás összes jogkövetkezményeivel együtt hatályon kívül helyeztetik s az elsőbiróság az ennek megfelelő intézkedések megtételére utasittatik: a végrehajtást kérő köteleztetik, hogy 8 nap s végrehajtás terhe alatt 290 K.-t fizessen a végrehajtást szenvedőknek a kifogással, tárgyalással és felebbezéssel fölmerült költségek fejében. Indokok: A Belvárosi Takarékpénztár részvénytársaság közjegyzői okirat alapján végrehajtást kért I. Tibor ellen a budapesti V. ker. járásbíróságnál, amely a végrehajtást el ' is rendelte. , . A Belvárosi Takarékpénztár utóbb követelésének egy \. részét a Gyulafehérvári Takarékpénztár részvénytársaságra engedményezvén, ez annak erejéig ugyanazon közjegyzői okirat alapján végrehajtást kért I. Lajos ellen a gyulafehérvári kir. járásbíróságnál. 1. Lajos végrehajtást szenvedő kifogást emelt az elrendelt végrehajtás ellen az 1874: XXXV. t.-c. 113. §. a) pontja alapján abból az okból, mert a gyulafehérvári járásbíróság nem "illetékes. Ezt a kifogást figyelembe kellett venni, mert a végrehajtás alapjául szolgáló közjegyzői okiratban mind a két egyetemlegesen kötelezett (I. Tibor és I. Lajos) alávetette ugyan magát a hitelező által szabadon választható járásbíróság illetékességének ; minthogy azonban a hitelező /. Tibor ellen a budapesti V. ker. járásbíróságnál lépett fól, ez által az okiraton alapuló választási jogát már kimerítette s hogy engedményese a másik kötelezett (I. Lajos) ellen már nem választhat szabadon bíróságot, mert az ugyanazon követelésben egyetemlegesen kötelezettekkel szemben a kikötött szabad biróság-választási jog csak egyszer gyakorolható még abban az esetben is, ha a jogosított első izben csak egyik kötelezett irányában lépett föl. Ennélfogva a gyulafehérvári járásbíróság illetékessége ellen emelt kifogásnak helyet adni s végrehajtást kérőt a költségben marasztalni kellett, kivéve azt a többletet, amely az által merült föl, hogy a kifogásolóknak nem a bíróság székhelyén lakó ügyvédje a tárgyaláson személyesen jelent meg. (Kúria: H. h. 1906. március 2. 528/906. P.) 2. Az 1H74 .XXXV. t.-c. 113. §. alkalmazhatósága a folytatólagos kielégítési végrehajtásnál. Szám: 957/1900. I. Ha végrehajtást szenvedő ellen, az 1874: XXXV. t.-c. 111. §, alapján elrendelt kielégítési végrehajtás ellen kifogással nem élt is, de a folytatólagos kielégítési végrehajtás ellen kifogást adott be, melyet az alapvégrehajtás után előállott jogmegszüntető tényekre (fizetés, jogosultság elenyészte, stb.) alapított, ez esetben a hivatott törvény 113. §-ának f) pontja szerint kifogásnak helye van s e tekintetben a most idézett törvényhely az alap- és folytatólagos kiegészítési végrehajtás között különbséget nem tesz, végrehajtást szenvedő kifogásaival abból az okból, hogy a folytatólagos kielégítési végrehajtás ellen a hivatkozott törvény X. fejezetében szabályozott kifogásoknak helye nincs, el nem utasítható, mivel a folytatólagos kiel. végrehajtás esetén végrehajtást szenvedő a kielégítési végrehajtás helytelen elrendelése, vagyis az 1874: XXXV. t.-c. 111. %-ának be nem tartása miatt nem élhet ugyan a folytatólagos kielégítési végrehajtás elrendelése ellen kifogással, de azon az alapon, hogy az alapvegrehajtas elrendelése után fórtént befizetés által a jogosultság elenyészett, a fentebb hivatkozott törvényhely szerint kifogásnah helye van (Kúria: 1,072/900.).