A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 5. szám - Az ügyvédek és kir. közjegyzők figyelmébe

36 A JOG végett az illetékes tkvi hatósághoz, amire a taksás telkek megváltásáról szóló s hasonló intencióju 1896. évi XXV. t.-c-ben égis analógiát találnak, amennyiben ez a törvény a tkvi bekebellezésre nézve a végrehajtást hivatalból mondja elrendelendőnek Némely bíróságoknak azzal az eljárásával szemben, hogy a jogerős ítéleteknek a hagyatéki bíróságokkal való közlését mellőzik, rendszerint azzal az indokolással, hogy a felek a megítélt jog tkvi bekebeleztetésére feljogonosittatván, az áttétel felesleges, az eddig elmondottak után elég csak az 1894: XVI. t.-c. 88. ij-ának határozott parancsára és az 1895. évi 43,194. sz. I. M. R. 81. §-ára reámutatnom. Szabad legyen végül néhány példát közölni arra nézve, hogy az általam vitatott jogi álláspontot a felsőbb bíróság is elfogadta, amennyiben minden változtatás nélkül helybenhagyta a tszék olyan ítéletét, amely az általam helyesnek vitatott nézetből kiindulva hozatott s a hagyaték átadását a hagyatéki bíróságra bízta. 2,553/905. P. A zilahi kir. tszék G. Sz. gyámnak özv. P. T.-né elleni örökösödési perében itélt: A kir. tszék felperes keresetének helyet ad s a néhai P. T. után maradt 186 K. 70 f. értékű ingó és a felegregyi 107., 273., 345., 383. és 386. számú tjkönyvekben felvett 1170 K. értékű ingatlan hagyatékra kisk. P. A. és P. P. lemenő ágon való törvényes öröklési jogát — egymás közti egyenlő arányban — megállapítja s alperest kötelezi, hogy a hagyatéknak ily módon való átadását tűrje. Viszont azonban alperes viszontkeresetének is részben helyet ad és özv. P. T.-né holtig tartó haszonélvezeti jogát a hagyaték 1/i részére megállapítja és felpereseket e haszonélvezeti jognak a hagyaték átadásával egyidejűleg leendő tkvi bekebelezésének tűrésére kötelezi. Alperes viszontkeresetének többi részét elutasítja stb. Ezt az ítéletet . . . jogerőre emelkedés után a hagyatéknak az ítélet értelmében leendő átadása végett, a zilahi kir. jbiróságnak, mint hagyatéki bíróságnak megküldi. Indokok: stb. «Az ítéletnek az az intézkedése, hogy a felek a hagyaték ítélet szerinti átadásának tűrésére köteleztettek s az átadás iránt az illetékes hagyatéki bíróság hivatalból rendeltetett megkerestetni, az 1894: XVI. t.-c. 88. §-ának folyománya, amely szerint az örökösödési ügyekben hozott ítéletek tkvi foganatosítása a felek tetszésére nem bizható, hanem az öröklés folytán a tkvi állapotokban beálló változások tkvi foganatosításáról hivatalból kell gondoskodni)) stb. Ezt az ítéletet a debreceni kir. Ítélőtábla 3,169/905. P. sz. a. helybenhagyván: az jogerőre is emelkedett. 4,775/905. P. ss. A zilahi tszék kir. B. Nuc és társainak Z. K. elleni örökösödési perében következőleg itélt: A kir. tszék Z. Mitrunak Márkaszéken 1902. évi február 15-én kelt végrendeletét semmisnek és érvénytelennek mondja ki s ebből folyólag a márkaszéki 107. számú tjkvben 1,133., 1,151., 1,284., 1,369. és 1,380. hrsz. a. felvett ingatlanoknak s a porci 107. sz. tjkvben 207. hrsz. a. felvett ingatlannak Z. Mitru nevén álló egy-egy harmadrészére, úgyszintén az ippi II. rész 573. sz. tjkvben ugyanannak nevére felvett erdő- és legelőilletőségre B. Nuc, B. Mária és B. Anna peres felek egymásközti egyenlő arányú törvényes öröklési jogát megállapítja, stb. Ezt az ítéletet . . Z. Mitru hagyatékának átadása végett az összes hagyatéki iratokkal együtt a sz.-somlyói kir. jbiróságnak megküldeni rendeli. Indokok: stb. ((Felperesek keresetükben azt kérték, hogy alperes annak tűrésére köteleztessék, hogy a kereseti ingatlanokra felperesek tulajdonjoga bekebeleztessék. De mivel Z. Mitru függőben maradt hagyatékának elintézésénél a Z. Péter és neje végrendelete is figyelembe veendő a fennforgó utóörökösrendelés miatt és mivel alperes ezen utóörökíési jog érvényesítése iránt viszontkeresettél nem élt s mivel végül az 1894. évi XVI. t.-c. 88. §-a ugy intézkedik, hogy az örökösödési per jogerejü elintézése után a hagyaték átadását a hozott ítélet alapján a hagyatéki bíróság eszközli : el kellett rendelni, hogy az ítélet jogerőre emelkedése után, a hagyaték átadása végett a sz.-somlyói kir. jbirósághoz, mint hagyatéki bírósághoz áttétessék.)) stb. A debreceni kir. ítélőtábla 4,894/905. P. sz. a. ezt az ítéletet is helybenhagyván: ez is jogerős lett. Ez ellen ugyan fel lehet hozni, hogy a kir. tszék szóban forgó intézkedését — erre irányuló külön felebbezési kérelem nélkül — a kir. ítélőtábla meg sem változtathatta, mert a bíróságok a felek kéielmén tul nem terjeszkedhetnek; de ez az elv a felsőbb bíróságokra csak annyiban áll, hogy az egyedül felebbező fél hátrányára az ítéletet meg nem változtathatják, ha tehát a tábla a régi gyakorlat szerint való Ítélkezést látta volna a felebbező alperesekre nézve — mert mind a ket közölt esetben alperesek felebbeztek — előnyösebbnek, bizonyára nem hagyta volna helyben az ítéleteket; de a kir. ítélőtábla is bizonyára belátta az ítélkezés ezen módjának a regi gyakorlat fölött álló törvényszerű, igazságos és célirányos voltát. 5,756/904. P. S0. A zilahi kir. tszék L. T.-nének özv. G N -né és társa elleni örökösödési perében következőleg itélt: A kir. tszék néh. G. P. hagyatékának állagát a következőleg állapítja meg: ingóságokban 766 K. 70 f., követelésekben 260 K., ingatlanokban (u. m. stb.) összesen 5,528 K., 391 K. 66 f. teherrel. Kimondja a kir. tszék, hogy a G. S. által Gy.-en 1901. március 15-én alkotott szóbeli végrendelet érvénytelen s hogy ebből folyóan a fent részletezett hagyaték a törvényes örökösödés szabályai szerint örökhagyó gyermekeit, t. i. felperest és II. r. alperest egymás közti egyenlő arányban illeti. A hagyatéknak ily értelemben való átadása végett az ítélet jogerőre emelkedése után annak egy példányát az illetékes hagy. bírósághoz áttenni rendeli. Kötelezi továbbá felperest, hogy II. r. alperes javára Szilágy vmegye árvaszékéhez az 190*. évi január hó 1-től számitandólag a tényleges birtokbaadásig 88 K. 70 f. évi elvont hasznot és ennek minden év első napjától számítandó s a tényleges kifizetésig járó 5%-os kamatait, úgyszintén ingó örökrész kiegészítése címén 83 K. 88 f.-t és ennek 1901. márc. 15-től járó 5%-os kamatait 15 nap s végrehajtás következménye alatt fizessen meg. Felperes keresetének a megitélteken tul terjedő részét, I. r. alperes viszontkeresetét és II. r. alperes viszontkeresetének a megitélteken tul terjedő részét elutasítja s a perköltségeket kölcsönösen megszünteti. Indokok: stb. A kereseti és viszontkereseti kérelmek elbirálhatása végett mindenekelőtt a hagyaték álagát volt szükséges megállapítani stb. A hagyaték állagának és az öröklési jognak megállapítása után a hagyaték tulajdonképpeni átadását felperes kérelméhez és az 1894 : XVI. t.-c. 88. §-ához képpest az illetékes hagy. bíróságnak kellett fennhagyni s e célból a jogerős ítéletnek és a vonatkozó hagy. iratoknak áttételét el kellett rendelni stb. Ezt az ítéletet a debreceni kir. ítélőtábla 339/905. P., a kir. Kúria pedig 4,577/906. P. sz. a. helybenhagyta. Az ügyvédek és kir. közjegyzők figyelmébe. Irta V. Alighogy az uj telekkönyvi rendtartás tárgyában tartott enquéte a telekkönyvi beadványokra vonatkozólag az ügyvédi és közjegyzői kényszer mellett nyilatkozott, az ország községi jegyzői rögtön mozgolódnak és nagyszabású actiót terveznek. így a tolnamegyei völgységi járás jegyzői egyesülete a «Magyarország* egyik számában felhívást intéz az ország összes jegyzőihez, amelyben ezeket mondja : «Kartársak, foglaljatok állást e káros, nemcsak reánk, de az egész falusi nép érdekeire is feltétlenül vészt hozó tervek ellen, forduljatok már most országgyűlési képviselőtökhöz, felkérvén őt, hogy foglaljon már most állást igazságos, jogos és közérdekű mozgalmunk mellett és a miniszter ur veszedelmes és káros tervei ellen. Forduljatok a mi érdekeinket pártoló sajtóhoz és tartsunk mielőbb országos jegyzői congressust, amelyben megbeszéljük erkölcsi és anyagi, főleg tarthatlan erkölcsi helyzetünk mikénti orvoslásának módozatait.* Vétkes könnyelműség volna, ha az ügyvédek és közjegyzők az ilyen praepotens fellépéssel szemben ellenactiót nem indítanának. Rá kell mutatni arra, hogy egy bukott kormányrendszer politikai célokból honosította meg nálunk a rendszeres jegyzői magánmunkát. Rá kell mutatni arra, miszerint a politika és közigazgatási jog alapelveivel ellenkezik, hogy képzettségüknek megfelelő, rendes fizetést huzó, nyugdijképes állami, vagy közigazgatási hivatalnokok, akik hatósági tagok, legnagyobbrészt anyakönyvvezetők is, magánkeresettel és ügyködéssel foglalkozzanak. Nincs Európában egyetlenegy jog- és kultúrállam, ahol ilyesmit megtűrnének. Rá kell mutatni arra a méltánytalanságra, hogy amig más állami és közigazgatási közegek és hivatalnokok, akikre legalább is oly fontos javak vannak bizva, mint a közigazgatás e hivatalnokaira, tengődnek és nyomorognak, addig a jegyzők közül akárhányan', legtöbb esetben kisebb qualificatióval. állandó fizetés, ingyen lakás és nyugdíjjogosultság mellett, adatokkal megállapítható magánkereset és ügyködés után, az 5,000 koronát is meghaladó évi jövedelemnek örvendenek. Rá kell mutatni arra, hogy minden szakmánál megkívántatik a szakképzettség, miért legyen tehát helye éppen a joginál a kuruzslásnak J Helyes-e, hogy jogi szakképzettséggel nem biró egyének majdnem korlátlanul jogügyleteket is készíthessenek, blauketlákkal és nem ntkán selejtes okiratokkal és kérvényekkel a bíróságokat elárasszak és az által felesleges munkával terheljék?