A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 5. szám - A végrehajtási eljárásról szóló törvény hiányairól

A J Rá kell mutatni arra, hogy a jegyzők által tervezett agitatio csakis a magánérdek, védelmét célozza, a nép érdekeit sem az enquete, sem a telekkönyvi tervezet nem sérti. Ma Magyarországban olyanok a közlekedési viszonyok, hogy a falusi nép könnyen juthat a járás székhelyére, a nagyobb községekben pedig ügyvédek is letelepedhetnek; az pedig nem áll, hogy a jegyzők munkája olcsóbb, mert sok esetben a falu népe többet fizet a jegyzőnek, mint a hivatott szakembernek. Európa kulturállamaiban sehol sem létezik a jegyzői magánmunka, de azért a népnek ez éppen nem hiányzik és jól érzi magát. A felhívás szerint ugy látszik, hogy a jegyzők egy szolgabíró társadalmi állásával talán igen, anyagi javadalmazásával azonban már sehogy sem érnék be. Vannak járások, sőt egyes törvényhatóságok is, ahol a jegyzők a tényleges hatalmat már magukhoz ragadták; legközelebb már a szakembernek és az országgyűlésnek is ó'k akarnak diktálni. Vissza kell szorítani őket arra a helyre, amelyet betölteni hivatvák; mielőbb pedig cllenmozgalmat kell indítani a jog, igazság, ugy az igazi közérdek szem előtt tartásával. A végrehajtási eljárásról szóló törvény hiányairól. Irta SZABÓ ALAJOS dr., csikszenlmártoni kir. albiró. (Folytatás.)*) A 2. %-hoz. A végrehajtás elrendelése a marasztalás összegére való tekintet nélkül a kir. törvényszékek helyett az illetékes kir. járásbíróság hatáskörébe utalandó és pedig az 1. §. a), ö), c), d) és /) pontjai eseteiben kivétel nélkül, a h) pont esetében pedig akkor, ha külön törvény ellenkező intézkedést nem tartalmaz. Az e) pont esetében a választott bíróság által hozott marasztaló határozatok és az ezen bíróság előtt kötött egyességek azon kir. járásbíróságnál hajtandók végre, amelynek illetősége alá a per — az értékre való tekintet nélkül — a választott bírósági eljárás esetén kivül tartozna. A budapesti áru- és értéktőzsde, valamint a vidéki termény- és gabonacsarnokok külön bíróságainak marasztaló határozatai, vagy ezen bíróságok előtt kötött egyességek pedig azon kir. jbíróság végrehajtása alá utalandók, melynek területén az ítélet hozatott, vagy az egyesség köttetett. Budapesten az elrendelésre illetékes jogkörrel a IV. ker. kir. járásbíróság ruházandó fel. Végül a g) pont esetében a végrehajtási kérvény^azon járásbírósághoz intézendő, amely a fenforgó ügyre nézve per esetében az értékre való tekintet nélkül illetékes volna. A végrehajtás elrendelésének a kir. törvényszékektől a kir. járásbíróságokhoz való átutalását az egyszerűség és szóbeliség elve és pedig azon szempontból teszi indokolttá, mert a kérelem a járásbíróságoknál szóbelileg is előterjeszthető. A hatáskör elválasztását nem tartom okadatoltnak értékhatárhoz kötni. A jbiróságok birái annyi képzettséggel feltétlenül rendelkeznek, hogy a végrehajtás elrendelésének alapfeltételeit helyesen elbírálhassák. Teljes megnyugvással bizhatjuk tehát az összes — bármely nagy összeg erejéig szóló — végrehajtások elrendelését a kir. járásbíróságok illetékessége alá. Tény az, hogy ezen módosítás mellett és amennyiben a járásbíróság nem perbíróság, szükséges lesz a végrehajtás elrendelésére alapul szolgáló okirat eredetijének, illetve hiteles kiadványainak befektetése, de ezáltal a félnek többletköltséget — tekintettel árra, hogy az eredeti okirat beterjesztése a 6. §. értelmében a törvénynek jelenlegi érvénye mellett is megkívántatik, — nem okozunk. Végül ezen törvényszakasznál a kételyek kikerülése céljából kitűntetendőnek vélem azt, hogy oly városokban, hol két járásbíróság is van : a büntető bírósági vagyoni marasztalás végrehajtására azon jbiróság illetékes, mely jbiróság, mint büntető bíróság az illető vagyoni marasztalást tartalmazó határozatot hozta. A 6., 7., 12 és 19. %-okkoz. Ezen törvényszakaszok következőleg módositandók : A végrehajtási kérelem szóbelileg is előterjeszthető. Irásbeü beadványnál a kérelem egy példányban is beadható és a végrehajtás elrendeléséről az összes érdekeltek és hatóságok csakis végzésileg értesíttessenek. A kérelemnek egynél több példányban való beadása épp oly szükségtelen, mint a fizetési meghagyásoknál, avagy a kisebb polgári peres ügyekben a községi bíráskodás szerint hozott határozatok végrehajtásánál és pedig tekintet nélkül arra, hogy a végrehajtás ingókra, vagy ingatlanokra vezettetik. A telekkönyvi hatóság ugyanis a bejegyzést rendelő határozatát nem a végrehajtási, hanem a végrehajtást elrendelő végzés *) Előző közlemény a 41. számban. OG 37 alapján hozza meg. A bejegyzés elrendelésénél nem az az irányadó, hogy mi van kivéve, hanem az, hogy mi van elrendelve. Ami az államkincstár érdekét az illeték szempontjából illeti, ezen érdeket a kérelemnek egy példányban való benyújtásánál akként vélem megóvandónak, hogy a többi példányokra szükségeltető bélyegjegyek is ezen egy példányra, — a szóbeli kérelem előterjesztése esetén pedig a kérelemről felveendő jegyzőkönyvre illesztendők. A 10. %-hoz. Ezen törvényszakasz szerint a 3. §. esetében kivétel nélkül, a 9., 13. és 15. §-ok eseteiben pedig akkor, ha a végrehajtás elrendelésének alapfeltételei köz- vagy hitelesített magánokirattal nem igazoltatnak: a kérelem érdemleges elintézése előtt járásbíróságoknál sommás, törvényszékeknél pedig jegyzőkönyvi tárgyalás tartatik. Az itt körülírt rendelkezés, annak következményeként, hogy az összes végrehajtások a kir. járásbíróságok hatáskörébe fognak utaltatni: akként módosítandó, hogy a jegyzőkönyvi tárgyalás helyett a sommás eljárás szabályai legyenek irányadók. A ti. és 27. %-okhoz. A végrehajtási kérelem és a végrehajtás foganatositása körül felmerült képviseltetési és közbenjárási költségek csakis az illető képviselt ellenében és nem a végrehajtást szenvedő terhére állapitandók meg. Ezen az eljárás olcsóbbá tétele iránti módosítás bővebbi indokolása jelen értekezésem általános részében, — fentebb található fel. A 23. §-/toz. Az iratok visszatérjesztésére vonatkozó első bekezdés után beillesztendőnek vélem azon rendelkezést, mely szerint a végrehajtató az iratok kiadását, azoknak visszatérjesztése után bármikor kérheti ugyan és az iratok kérelemre a kiküldöttnek mindig kiadandók, de a végrehajtást szenvedő az ily kérések költségeiben csak abban az esetben marasztalandó el, ha a végrehajtató kimutatja, hogy a végrehajtást az adós kérésére nem foganatosította. Ezen módosítás, illetve kiegészítés által meg fog szűnni az egyes bíróságoknál divatozó azon nem helyes eljárás, mely abban áll, hogy a bíróság a kérés költségeiben a végrehajtást szenvedőt mindannyiszor elmarasztalja, ahányszor az iratok kiadása csakis költségszaporitás céljából kéretik, — bár az adós a visszatérj esztésre legkisebb okot sem szolgáltatott. A 34. és 35. %-okhos. Ezen törvényszakaszok, melyek az előterjesztés és felfolyamodás benyújtása és azok felett való határozathozatal tárgyában rendelkeznek: a szóbeliség és egyszerűség elvéből kifolyólag akként egészitendők ki, hogy ugy az előterjesztés, mint a felfolyamodás szóval is bejelenthető s írásbeli beadványnál egy példány is elégséges. Továbbá félreértések kikerülése és az eljárás egyöntetűsége céljából kitüntetendőnek tartom még azt is, hogy amenynyiben szükségesnek mutatkozna: a felek és a kiküldött a határozathozatal előtt meghallgatandók ugyan, de ezenkívül mindennemű bizony itási^teljárás mellőzendő. Megtörténhetik ugyanis, hogy egyik vagy másik fél a kiküldött eljárásának szabálytalanságára bizonyítékokat sorol fel, nevezetesen tanukra hivatkozik s kéri azok kihallgatását, holott a 35. §-ból kitetszőleg az előterjesztésnél ily bizonyítási eljárás helyet nem foglalhat. A 36. és 37. %-ok/ioz. Az előterjesztés és felfolyamodás halasztó hatályának esetei közé a 124. §-ban foglalt érvényesítési eljárás figyelembe vételével, a lefoglalt követelés átruházásának felfüggesztése mellé az is befoglalandó, mint ami az átruházással hasonfogalmu eset, hogy az előterjesztés és felfolyamodás elintézéséig a végrehajtató nem jogosítható fel a követelés behajtására s illetve hogy ügygondnok a behajtás céljából nem rendelhető ki. A 47. %-hos, mely foglalásnál a kijelölési jog gyakorlásáról rendelkezik s a kijelölési jog tekintetében különbséget tesz a hivatalból és nem hivatalból foganatosítandó végrehajtások között: módosító indítványom annyiban van, hogy a kijelölési jog minden esetben a végrehajtást szenvedőt illesse, tehát akkor is, ha a végrehajtás képviseltetés nélkül, vagy hivatalból foganatosittatik. Továbbá mondassák ki az is, hogy a foglalás kivétel nélkül felfüggesztendő akkor, amikor a kiküldött a követelést járulékaival együtt teljesen fedezve látja. Ezen módosítást azért tartom indokoltnak, mert semmiféle célszerűségi szempont nem teszi szükségessé azt, hogy a kijelölési jog gyakorlása és a foglalás folytatása körül a híva-