A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 5. szám - Feltételes elitélés a Btk. novellajavaslatában

\ • Huszonhatodik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Budapest, 1907. február 3. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 4 korona Fél « ... 8 « Egész Ö ... 16 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen posta, utalvány nyal küldendők. TARTALOM : Feltételes elitélés a Btk. novellajavaslatában. Irta D i ószegi Győző dr., borosjenöi kir. albiró. — Az arányosítás! eljárás alatt az arányrészek adásvételére nézve kötött szerződések sorsáról. Irta W e i s s Ignác dr , brassói ügyvéd. — ítélkezés az örökösödési perekben. Irta Fényes Vince, zilahi tszéki biró. — Az ügyvédek és kir. közjegyzők figyelmébe. Irta Y. — A végrehajtási eljárásról szóló törvény hiányairól. Irta Szabó Alajos dr,, csikszentmártoni kir. albiró. — A büntetés végrehajtási individualisatiója. Irta Lévai Tibor dr., Budapest. — Belföld (A Magyar Jogászegylet ülése.) — Külföld (A dolus fogalma az olasz büntetőjogi irodalomban. Irta T h ó t László dr.) — Sérelem (Kartársak, óvakodjatok az ügygondnokságtól. Irta Szép Gedeon, s.-a.ujhelyi ügyvéd.) Irodalom (G a á r Vilmos dr : Bizonyítás a polgári perben. Ismerteti Barna Károly dr.. bpesti ügyvéd. — T h ó t László dr.: II Diritto Penale Ungherese. — A t z é 1 Béla dr.: Ausztriai általános magánjog. — Kereskedelmi vétségek.) — Vegyes. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Értesítés. Értesíteni van szerencsénk, hogy az 1906.- évi országgyűlési törvénycikkek betűrendes tárgymutatóval ellátott kiadásai az ismert nyolcadrét- és zsebalakba?i már megjelentek s azokat Ráth Mór könyvkereskedése Budapest, V., Gizella-tér 1. t. előfizetőinknek fűzve 4 kor. 40 fill., kötve 6 korona kedvezményes áron bérmentve küldi meg. Ez alkalommal van szerencsénk tudatni, hogy a Ráth Mór cég t. előfizetőinknek az 1907. évi törvénycikkekre is előfizetést hirdet s dacára annak, hogy a képviselőházban felhalmozódott és ez évben letárgyalandó fontos törvényjavaslatok egy terjedelmes kötetet fognak képezni, azokat A Jog előfizetői — amennyiben az összeget a nevezett cégnek előre beküldik — fűzve 6 korona, kötve 8 korona kedvezményes áron fogják megkapni. Végül különösen felhívjuk t. olvasóink figyelmét a Ráth Mór-féle törvénykiadásokra, melyek most az egyedül létező elsőrangú szakférfiak közreműködésével kommentált kiadások. Feltételes elitélés a Btk. novellajavaslatában Irta DIÓSZEGI GY'ÓZÓ dr., kir. aljárásbiró Borosjenőn. A feltételes elitélésről sokan és szépen irtak már, igy felesleges, hogy e témával elméleti szempontból foglalkozzam, szabad legyen tehát néhány gyakorlati megjegyzést tenni a feltételes elitélésről újonnan beadott törvényjavaslatra. Teljesen igazat adok Fayernek, hogy a feltételes elitélés vagy jobban mondva a büntetés feltételes elengedése mellett érvelni ma már nem szükséges, csak az lehet a kérdés, hogy hazánk közállapotait véve figyelembe', ezen intézménynek mily terjedelemben és mily kórben leendő megvalósítása indokolt és célszerű. Mert szabad legyen ismételten Fayer László dr.-ra, mint a magyar büntetőjog klasszikus művelőjére hivatkoznom : minél inkább biztosított a jogrend, annál inkább enyhülhetnek a büntetések s annál inkább elégedhetik meg az államhatalom az u. n. erkölcsi büntetésekkel, melyek szigorúan véve csak az állam rosszalását jelzik a cselekménynyel szemben. A büntetés feltételes elengedése, mint azt a novellajavaslat a francia belga mintára kontemplálja, szintén nem egyéb erkölcsi büntetésnél, amennyiben a bíróság a vádlottat bűnösnek mondja ki, de visszaesés elmaradása esetén a büntetés végleg elmarad. Kétségtelen, hogy a feltételes elitélésre hazai viszonyaink között is szükség van. A büntető biró ítélkezésében nap mint nap érzi ez intézmény hiányát és pedig, mint más alkalommal kifejtettem, leginkább a fiatalkorúak tekintetében. Az eredeti novellajavaslat csak ezekre fordította a f. e.-t, a gyakorlat igazolta azonban, hogy e kedvezményt nem lehet tisztán a Lapunk mai száma fiatalkoruakra szorítani, ezért a szőnyegen forgó javaslat helyesen tágított a régi novellajavaslat által szabott korlátokon. A birói gyakorlat valamely törvény hiányain a meglevő jogszabályok tágításával szokott segíteni. így a feltételes elitélés intézményét a btk. 92. §-ának gyakori alkalmazásával pótolta és ez a kisegítő eszköz a legtöbb esetben bevált; ha a biró látta, hogy vádlott úgyszólván véletlenül került abba a hínárba, mely őt a bűncselekménybe sodorta s előre látható hogy ez az eset elszigetelten marad életében, a megszégyenítő szabadságvesztésbüntetés helyett pénzbüntetést alkalmazott, sőt annak legkisebb mértékéig is leszállott, ez az egy, illetőleg két korona igazán csak jelkép, a bűnösség kimondásának symboluma, nincs az a szegény napszámos, aki — ha akarja, — ezt az igen csekély pénzbüntetést ki ne fizethetné és ha a fogházat magára nézve megszégyenítőnek találja, bizonyára le is fizeti. Ez az 1—2 korona pénzbüntetés nem anynyira büntetés, mint jelkép, jelképe annak, hogy vádlott cselekményét az állam rosszalja. Ha a bíróság csalódott feltevésében és vádlott visszaesővé válván, érdemetlennek bizonyult a 92. §. alkalmazására, illetve a rendkívüli csekély büntetésre, ugy, hogy a bírónak módjában állott a visszaesőre oly büntetést kiszabni, mely tulajdonképpen magában foglalta az előző bűncselekményért megérdemelt büntetést is. Ilyformán jórészben igazuk van azoknak, kik a feltételes elitélést a 92. §. tágításának és továbbfejlesztésének tekintik. Tény az, hogy a feltételes elitélésnek és a 92. §. alkalmazásának tulajdonképpen egymástól eltérő szerepe van, utóbbinak rendeltetése a rendkívüli enyhítő körülmények mérlegelése, illetve, hogy a biró a büntetést a bűnösség fokához képpest alkalmazza, hogy csekély bűncselekményre megfelelő csekély büntetést szabjon, addig a feltételes elitélésnek ettől eltérő kriminalpolitikai szerepe és célja van, itt t. i. a megérdemelt büntetés végrehajtása büntetőjogpolitikai tekintetekből mellőztetik és a törvénykönyvnek mindig hibája, ha egyik intézmény hiányát a gyakorlat egy másik, bár rokonintézménynyel kénytelen pótolni, mert a hasonlatosságok nem mindenben találkoznak és gyakran megesik, hogy a vádlott a legcsekélyebb pénzbüntetést sem fizetheti ki, — mondjuk — keresetképtelenség miatt, ilyenkor a szabadságvesztésbüntetés foganatbavétele tulszigoru, igazság!alan és mi legnagyobb baj: hozzászoktatja az embereket a fogházhoz, élvesztik önérzetüket, ugy, hogy később a letartóztatásban nem is találnak megszégyenítőt. Akárhány ember van, akit egészen jelentéktelen dolog miatt elszenvedett csekély fogházbüntetés tett teljesen érzéketlenné és e miatt vált később szokásos bűntettessé. Az államnak és társadalomnak érdeke, hogy az a tudat, miként a szabadságvesztésbüntetés megszégyenítő, az állampolgárokban minél inkább ébrentartassék, azért a fogházbüntésnek komoly- és szigorúnak kell lennie, mely kizárja az oda való bekivánkozást és elejét vegye ama felfogás terjedésének, mely a fogházbüntetésben nem lát semmi megszégyenítőt. Ha semmi más eredményi' nem volna a feltételes elitélésnek, mint a rövid tartama szabadságvesztésbűntetések számának apasztása, ugy célját elérte és ebből a szempontból minden gyakorlati jogász kell, hogy lelkes hive legyen ez intézménynek, e fontos érdekkel szemben kell, hogy ez intézmény gyakorlati megvalósításának összes akadályai eltávolíttassanak. A feltételes elitélés ellenzői azzal érvelnek, hogy a visszaesők nyilvántartása felette sok nehézséggel jár. Tapasztalatból mondhatom, hogy ez az aggály korántsem oly alapos, mint első tekintetre látszik. Különösen vidéken nem nehéz a nyilvántartás, maga az eljáró biró a legtöbb esetben ismeri a maga embereit, n^m lehet nem ismernie azokat, kik rendes látogatói a bíróságnak, gyakori lakói a fogházaknak, de ha nem ismeri a biró, ismerik egymást a felek; panaszos rendesen nem mulasztja el, felhívni a biró figyelmét arra, hogy vádlott már büntetve volt s ez elég; állandóan letelepült, egy helyben lakó egyénre nézve a fogházőr által 12 oldalra terjed.