A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 52. szám - Impressióim a pécsi első országos rabsegélyző-kongresszusról

A JOG 207 második tárgyaláson kijelentvén, hogy a vád további képviseletét nem vállalja cl, minthogy a sértett képviselője ezen kijelentés folytán tett nyilatkozatában a vádat csak Sz. L.-el szemben tartotta fenn, a P. E. és S. B. ellen megindított bűnvádi eljárás jogerősen megszüntettetett, mihez képest az csak S. L. ellen, még pedig a W. J. dr. mint pótmagánvádló által fentartott vád alapján, folytattatott. Az 1905. évi március hó 27-én első izben megtartott tárgyaláson, melyen még az ügyészségi megbízott képviselte a vádat, D. J. dr. ügyvéd mint S. L. vádlottnak védője indítványozta, hogy a szakértő közreműködésével foganatosítandó birói szemlével, ez ügy fontosságára való tekintettel, két szakértő alkalmaztassék s egyúttal kijelentette, hogy ellenőrző szakértőt is alkalmazni kiván. Ezzel szemben az ügyészségi megbízott csak egy szakértő alkalmazását javasolta azzal, hogy amennyiben annak, valamint a vádlottak^ részéről jelölendő ellenőrző szakértőnek meghallgatásával a tényállás nem volna tisztába hozható, ebben az esetben volna még egy másik szakértő kirendelendő. Ebben a kérdésben a sértett képviselője is kivánt előterjesztést tenni, ezt azonban a tárgyaló biró nem engedte meg abból az indokból, -mert a vádat ügyész képviselvén, sértett joga egyedül a magánjogi igényre terjed ki, egyúttal pedig az ügy nagyobb jelentőségére való figyelemmel két szakértő meghallgatását rendelte el. A kir. járásbíróság ezen tényállás után 1905 évi április hó 15-én 11)04. B. X. 1,646 13. sz. a. hozott végzésével a birói szemlénél alkalmazandó szakértőknek H. T. M. dr., egyetemi tanárt és M. I.. mérnököt rendelte ki, ezeket a szakértői eskü letétele végett 1905. évi május hó 6-án megidézte, s minthogy ezen a határnapon csak M. L. jelent meg 1905. évi máj. hó 6-án 1904. B. X. 1,646 14. sz. a. hozott ujabb végzésével a szakértői szemle foganatosítására és a szakértők megesketésére 1905. évi május 13-ik napját tűzte ki ujabb határnapul, az ekkor megjelent szakértőktől az esküt kivette és az általuk megoldandó feladatként annak megállapítását tűzte ki, vájjon a S. L.-tól lefoglalt kannák szerkezete azonos-c a sértett fél javára szabadalmazott és az iratoknál lévő szabadalmi okmány igénypontjaiban körülirt robbanásmentes kannák szerkezetével ? A bírósági szakértők megelőzését a kir. jbiróság fentebb idézett végzéseiben nem indokolta, a szakértői szemle foganatosítására kitűzött határnapokról a feleket nem értesítette; sem a szakértők neveit a felekkel előzetesen nem közölte. A kir. jbiróság ezzel, valamint a fentabb jelzett azzal az eljárásával, hogy az 1905. évi március hó "27-én megtartott tárgyaláson a sértett fél képviselőjétől a szakértők meghallgatása tárgyában előterjeszteni kivánt indítvány tételére való jogosultságot megtagadta, a törvényt megsértette. Mert a sértett a B. P. 50. §-a éneimében nem vehet ugyan részt a vád képviseletében akkor, ha a kir. ügyész ség képviseli a vádat, de ebben az esetben is indítványt tehet a bizonyítás felvétele vagy a bizonyító eljárásnak valamely tüzetesen meghatározott irányban való kiegészítése iránt; már pedig kétségtelen, hogy a szakértők kirendelése, illetőleg mily számban való alkalmazása és a birói szemle foganatosításának módja a bizonyítás keretébe tartoznak; — továbbá, mert a bírósági rendes szakértők a B. P. 227. §-ának 4-ik bekezdése szerint csak az itt felsorolt okokból mellőzhetők ; a kir. jbiróság pedig azok mellőzését egyáltalában nem indokolta ; s végül, mert a kir. jbiróság azzal, hogy a szemle foganatosítására kitűzött határnapokról a feleket nem értesítette és a szakértők neveit velük előzetesen nem közölte, azokat attól a joguktól fosztotta meg, melynél ogva a szakértők ellen kifogásaikat a szemle megkezdése előtt előterjeszthetik és a szakértői vélemény tárgyát tevő körülményekre nézve kérdések tételét indítványozhatják (B. P. 543., :">44., 230. és 235. t?-ai). Ezeknél fogva ezekre vonatkozóan a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvény sértést megállapítani kellett a B. 1'. 442. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezésre alapított azzal a hozzáadással, hogy a jelen j határozat a felekre nézve nem bír hatálylyal. Egyebekben azon- ' ban a koronaügyész perorvoslata elutasítandó volt a következő indokokból: Sértett fél képviselője az 1906. évi április 2-án megtartott tárgvaláson azt indítványozta, hogy annak megállapítása végett: vájjon a S. L.-tól lefoglalt tárgyak szerkezetre nézve ugyanolyanok, mint amilyenek a sértett fél részére szabadalmazottak ? az 1895. évi XXXVII. t.-cikk 50. §-ához képest a szabadalmi hivatal véleménye kéressék ki. A kir. jbiróság ezt az intézményt elutasította és a koronaügyész ezt az elutasítást törvénysértőnek találja. Ámde a bíróság a szabadalmi hivatal véleményét az 1895. évi XXXVII. t.-cikk 50. §-ának utolsó bekezdése szerint csak abban az esetben köteles kikérni, ha a találmányi leirás értelmézése iránt vita támad; a jelen esetben pedig nem a találmányi leirás értelmezése, hanem az volt vitás: vájjon a S. L.-tól lefoglalt robbanásmentes edények szerkezete a sértett fél által nyert szabadalom tárgyát képezie ? a kir. járásbíróság tehát az indítvány elutasításával nem követett el törvénysértéstUgyancsak az 1906. évi április hó 2-án megtartott tárgyaláson a sértett fél képviselője előadván, hogy a magyar fémlemezipar részvénytársaság budapesti cég S. L. bécsi gyáros ellen a 22,023. számú szabadalom megsemmisítése, illetve függővé nyilvánítása iránt az iratoknál levő felzet igazolása szerint a m. kir. szabadalmi hivatalnál rendes keresetet adott be, azt indítványozta, hogy a tárgyalás alatt lévő ügyben az eljárás az 189o. évi XXXVII. t.-c. 54. §-a értelmében a megsemmisitési per eldöntéséig felfüggesztessék. A kir. járásbíróság azt az inditványt is elutasította és a koronaügyész ezt az elutasítást is törvénysértőnek nyilvánítja. Azonban a bemutatott felzetből nem tűnik ki, hogy a kereset a szabadalom megsemmisítésének alapjául szolgálható, az 1895. évi XXXVII. t.-c. 21. §-ában felsorolt okok melyikére van alapítva.minthogy ehhez képest meg sem állapitható. hogy a jelen ügyben eldöntött kérdés egyáltalában és mennyiben függ össze a megsemmisitési perben esetleg felvetett kérdésekkel ? s minthogy aszabadalombitorlás kihágása miatt folytatott eljárás az idézett törvénycikk 54. S-a szerint csak akkor függesztendő fel és a szabadalmi hivatal határozata csak abban az esetben várandó be, ha az eljárás folyama alatt oly előzetes kérdés merül fel, mely a szabadalmi hivatal hatásköréhez tartozó szabadalommegsemmisitési per utján döntendő el : a kir. jbiróság az emiitett indítvány elutasításával a törvényt nem sértette meg. Lzeknél fogva az utóbb említett két panaszpontot illetően a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni nem lehetett. Postamesternek, tehát közhivatalnoknak felettes hatosága előtt oly cselekmény elkövetésével történt vádoltatása, amely cselekmény hivatali kötelességeire vonatkozik, valódisága esetén pedig bűnvádi vagy fegyelmi eljárást vonna maga után, a rágalmazás oly esetét képezi, amely miatt a Btk. 270. ij. 2. pontja értelmében az eljárás hivatalból inditandó meg és melynek elbírálására az 1897. XXXIV. t.-c. 17. t;. 3. pontja értelmében a kir. törvényszék illetékes. A m. kir. Kúria (1907. okt. hó 16-án 8,071 1907. Btő. sz. a. hatóság előtti rágalmazás vétsége miatt vádolt Cs. Jenő elleni bűnügyben) következő végzést hozott: A koronaügyész részéről a határozat hozása előtt módosított, illetve kiegészített perorvoslat annyiban, amennyiben annak megállapítását célozza, hogy a kir. jbiróság a jelen bűnügyben való eljárásra és itélethozásra nem bírt hatáskörrel, alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a Btk. 260. §-ában meghatározott rágalmazásnak azok az esetei, melyekben az eljárás a Btk. 269— 272. S§-ai értelmében hivatalból indítandó meg, a bűnvádi perrendtartás, életbeléptetéséről szóló 1897. évi XXXIV. t.-c. 17 i?-ának 3. pontja szerint a kir. törvényszék hatásköréhez tartoznak. Megsértette tehát a törvényt a magyarláposi kir. jbiróság anynyiban, amennyiben a jelen bűnvádi ügyben eljárt és itélt, habár annak tárgyát a Btk. 2(50. $-a alá eső rágalmazásnak olyan esete képezte, melyben az eljárás hivatalból inditandó meg. Egyúttal pedig a nevezett kir. jbiróságnak 1906. évi október hó 17-én l'.HKi. B. 899/8. szám alatt hozott ítélete megsemmisíttetik és utasittatik az eljárt kir. járásbíróság, hogy a bűnügy iratait az illetékes kir. törvényszékhez tegye át. Egyébként azonban a koronaügyész javaslata felett a határozat hozása mellőztetik. Ha a bíróság a vádlottat nem mondja ki bűnösnek és f>z eljárás egyedül magánvád alapján folyt, a bűnügyi költségeket a BP. 482. i;-a 2. bekezdésének értelmében a magánvádló köteles megtéríteni még azon esetben is, ha a feljelentés jogos gyanuok alapján történt. A m. kir. Kúria (1907. okt. 16. 8,070/B. sz. a.) a koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán következő végzést Iiozott: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy abban az esetben, ha a bíróság a vádlottat nem mondja ki bűnösnek és az eljárás egyedül magánvád alapján folyt, a bűnügyi költségeket a Bp. 482. ij-ának második bekezdése értelmében a magánvádló köteles megtéríteni tekintet nélkül arra, hogy a feljelentés jogos gyanuokok alapján tétetett vagy nem. Megsértette tehát a törvényt a trencséni kir. törvényszék 1907. évi január hó 22-én 308. sz. a. hozott másodfokú ítéletével annyiban, amennyiben D. szül. P. E. magánvádlót az ő magánvádja folytán L. D. ellen rágalmazás vétsége miatt folytatott bűnvádi ügyben az elsőfokú bíróság által a vád alól felmentett vádlott javára megállapított bűnügyi költség fizetése alól abból az okból mentette fel, mert az eljárás jogos gyanuokok alapján tétetett folyamatba. Jelen határozat a felekre nézve nem bir hatállyal. Indokok: D. szül. P. É. szeleci lakosnőnek feljelentése szerint L. D. vágszállási lakos, segédjegyző, róla 1906. évi október hó 7-én többek jelenlétében azt állította, hogy lopni szokott és gyermekeit is lopni tanítja. L. D. az ezen feljelentés folytán a Btk. 258. ij-ában körülirt rágalmazás vétsége miatt ellene megindított bűnvádi ügyben megtartott tárgyaláson tagadta, hogy a kérdéses nyilatkozatot tette; s minthogy annak tételét akihallgatott tanuk sem bizonyították, a trencséni kir. járásbíróság 1906. évi november hó 16-án 1906. B 639/2. sz. a. hozott ítéletével vádlottat a vád alól felmentette és magánvádlót a vádlott részére megállapított 18 korona bűnügyi költség fizetésére a Bp. 482. ij-ának második bekezdése alapján kötelezte. Ezt az ítéletet magánvádló és képviselője vádlott felmentése miatt felebbezvén a trencséni kir. tszék mint másodfokú bíróság a felebbviteli tárgyaláson egy uj tanút hallgatott ki, aki esküvel meg nem erősített vallomásával a feljelentés állítását m egerősitette.