A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 52. szám - A végrehajtási törvény novellájáról. 2. [r.]

382 A JOG hogy a 2. §. szabályai megtartattak-e s végül azt is tisztázni j kellene, hogy hivatalból avagy előterjesztésre veendő-e figyelembe a 2. §. megsértése; valamint azt a megjegyzését, is, amit ezen §. 4-ik bekezdése ellen a törvénytelen gyermekek tartása tekintetében felhoz. Atszövegezendőnek tartom e §-t még a következő okokból is: «az 1. bekezdés nem fedi a valóságot azzal a kifejezéssel, hogy a 2. §-ban emiitett «minden» dolgot le lehet foglalni annak vételáráért, mert pl. a 2. §-ban emlittetik készpénz is, amelynek vételára nincs s a javaslat szövegezése nem zárna ki olyan magyarázatot sem, hogy a mentesitett készpénz akkor is lefoglalható, ha abból a kölcsönből ered, amelyért a végrehajtás elrendeltetett. Ezenkívül felesleges a bekezdésben a «vhajtás utján» kitétel, mert'hisz másképen lefoglalás nem is eszközölhető; szintén felesleges az is, hogy a «vhajtást rendelő végzésben vagy később külön végzésben», mert elég volna annyi: «végzésileg». A 2-ik bekezdésnek a szövegezése is homályos abban a tekintetben, hogy melyik állagnak nem szabad sérülnie : az ereklye és arckép, vagy a keret állagának s a hivatkozás is zavarja a dolgot; miért is ugy ezen bekezdések, mint a 3-ik bekezdés helyett is a szöveget alább fogom javaslatba hozni. A §. 4-ik bekezdése ellen a törvénytelen gyermekek szempontjából teljesen osztom Kocsán urnák fenthivatolt cikkében tett megjegyzéseit s ugy ezekre való tekintettel, mint a sok hivatkozás és amiatt, hogy a « meglevő » szó e bekezdésben felesleges, mert hisz meg nem levő készpénzt lefoglalni lehetetlen: ennek a bekezdésnek az átszövegezését is szükségesnek tartom Az utolsó bekezdésnél pedig ezt azért nem tartom szükségesnek, mert az a hivatkozás miatt jelen szövegezésében teljesen érthetetlen; eltekintve attól, hogy ez a bekezdés a 2. §. 19. pontjánál lenne helyén. Igaz ugyan, hogy az általam ajánlott pótlásokkal és átszövegezésekkel a §. hosszabb lesz, de egyúttal világosabb és helyesebb is. A javaslat indokolásának utolsó bekezdése azt mondja, hogy: «Mellőzi a javaslat 3. §-a az 1881. évi LX. t.-c. 51. §-ának utolsó bekezdésébe felvett azt a rendelkezést, mely szerint lakás, vagy üzlethelyiség bérletéből felmerülő követeléseknél a TÁRCA. A Ptolemaeusok igazságszolgáltatása a Krisztus előtti Ill-ik és IV-ik században. — A Jog eredeti tárcája. — Irta TÉGLÁS DEZSŐ, Budapest. R. Taubenschlag az Archív für Papyrusforschung IV-ik évfolyamában Die ptolemaischen Schiedsrichter und ihre Bedeutung für die Reception des griechischen Rechts in Aegypten cim alatt hosszasabb értekezést közölt a Ptolemaeusok törvénykezési eljárásáról. Ezzel szemben M. Meyer Pál, ismert egyptologus, aki a Klio 1906-iki évfolyamában a Krisztus előtti 111-ik század magánokiratai, valamint a auyyoy.wpuKxíról szóló tanulmánya keretében a Ptolemaeusok jurisdictio cqntentiosa-yáxól már eltérő eredményekhez jutván, helyénvalónak látom a hazai jogászköreink előtt talán kevésbbé ismeretes s a görög jogszolgáltatás ősforrásául szolgált Krisztus előtti III. századbeli jurisdictio contentiosa-ról Meyer M. Pál által kiderített alapelveket már azért is bemutatni, mivel a Ill-ik Krisztus előtti század szilárd törvénykezési rendszere utóbb lényegesen megváltozott s ugy a közigazgatás, mint az igazságszolgáltatás alapelvei lényeges módosulást szenvedtek. A szóbanforgó törvénykezési eljárás tehát ezekből állott: 1. A panaszlevél (SVTCÍÍSIC) a királyi törvényszéknél (ei; TG TOG fi&eűáüVi <5voaa), majd a kerületi főnöknél (ttTpkr/jyói;) valá benyújtandó. 2. Az dazyxúyzúq beiktatja a panaszt s vádlottnak akár hivatalos uton egy spi<7ÓT>K közbenjöttével, akár panaszló megbízottja által az idézőlevél (ávTvWjwjov ÉVTÉESÜÍJ) kézbesittetett. tudósok és művészek könyvei, minlái és szerei, valamint iparosoknál az egyébként vhajtás alól kivett anyagkészlet isvhajtás alá vonhatók. Nincs elfogadható ok, hogy a bérbeadó ezekre a tárgyakra kielégítése céljából erősebb igénynyel birna, mint más hitelező. Nem tartja méltányosnak a javaslat azt sem, hogy a bérbeadónak a 2. §. 10. pontja szerint a vhajtás alól mentes bútorokra kielégítési jog adassék, mert ez a vhajtást szenvedőt a legszükségesebbtől fosztaná meg». Az indokolás e része ellen fontos kifogások hozhatók fel különösen abból a szempontból, hogy ha az eladó — mint hitelező — kedvéért az eladott tárgyra nézve a 2. §. alól kivétel tétetik, a bérbeadó is éppen ilyen joggal megkívánhatja ezt, mert hisz neki is olyan jogos követelése a lejárt bérösszeg, mint az eladónak a vételár s a bútorkereskedő éppen ugy a legszükségesebbtől fosztja meg a vhajtást szenvedőt a bútorok áráért vezetett vhajtásnál, mint a bérbeadó. És azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az emberek százait éppen azért nem dobják ki az első nemfizetésnél a lakásból, mert bútorai nyújtanak biztosítékot. Mindezeknek a figyelembevételével tehát én a 2. §. intézkedését a lakbérkövetelések iránt indított vhajtásoknál is felfüggeszteném. Fentebbi megjegyzésünkből folyólag aztán, — mivel a vh. jegyzőkönyv tartalmáról a vh. törv. 26. §-a szól — a vh. törv. 26. §-át akként tartanám kiegészitendőnek, hogy a jkönyvnek azt a megjegyzést is tartalmaznia kellene, hogy a lefoglalás a foglalás alól mentes tárgyak figyelembevételével történt s a 26. §. ekként való kiegészítésével megoldást nyerne az a kérdés is, hogy a 2. §. megsértése hivatalból veendő-e figyelembe, vagy csak előterjesztésre, mert ez a megjegyzés nem alapulhatna máson, mint a vhajtó ama hivatalos kötelességén, hogy a mentességet ex offo figyelembe vette; ha aztán a vh. jkönyvnek ez a része a valóságnak nem felel meg, akkor joga van azt a vhajtást szenvedettnek előterjesztés utján orvosoltatni, vagyis a törvénytelenül lefoglalt tárgyakra a foglalást megszüntettetni. Kocsán úrral egybehangzólag szükségesnek tartanám e §-ban . azt a kijelentést is, amit a javaslat a 9. §-ban a járandóságra vonatkozólag tartalmaz, hogy t. i. e mentességekről lemondani nem lehet. Mindezeknek figyelembevételével — nézetem szerint | e §-nak következőleg kellene hangoznia : 3. A kerületi főnök (arpa-rriyóc) a hatáskörébe tartozó ügyekben az elővizsgálatot is intézte, de azért a Krisztus előtti Ill-ik században csakis különös kirendeltségi esetekben bíráskodnak közigazgatási tisztviselők. Ilyen delegatio esetében vagy ha panaszolt a főnök székhelyén lakozott, panaszos a TTpaTriyóí utasításával kiegészített panaszlevelet (ÍVTSÍI; Jte^pyiaaTi;pévví) személyesen tartozott az émarpáTris-nek, vagyis kézbesítőnek átszolgáltatni. 4. A tárgyalás akár a TTpxmyóc-nál, vizsgálóbírónál ('emfftoá-nj? Tffe yúu-ri) a felek kibékitésével (SiáXyffis) is végződhetett. 5. Ha ez az egyezség nem jöhetett létre, az ügy ismét a <7TpaT,'yó;-hoz került vissza. 6. A GTpy.TYiyóc az általa vezetett vizsgálat eredményét a minden egyes esetnek feltétlen elbírálására hivatott (/.aő-iv-ov jcpiTvjpiov) társasbirósághoz (SíJtoccTripiov) tartozott áttenni. 7. Ezen átutalás után a <jTp/.T7iyó; ugy, miként a római jog kívánta, hivatalos uton egy i~r,pé-7f)c közbenjöttével kézbesitteté az idézést (iyxrip.x) panaszlottnak. Kevésbbé ismeretes a Ptolemaeusok Kr. e. 11-ik századbeli törvénykezése, mert a gyér számú feljegyzések (Ú7roypa<pzi) jobbadán közigazgatási jellegűek s ezekből Meyer M. Pál arra következtet, hogy a Kr. e. Il-ik századdal a törvénykezésben lényeges rendszerváltozás történt. így az idáig csupán esetenkénti felhatalmazás erejével bíráskodó administrationalis tisztviselők, mostantól fogva rendszeresen bíráskodhattak legalább polgári ügyekben s a G-parnyó; csak ugy Ítélkezhetett, mint az i-ii-y.-r.c fijfc fctápwjs, amint az TaubenscJilag tévesen magyarázott közleményeiből is kiviláglik (23. L). A Papyrus Tebt 5., 255—264. 7:póffTayaa-jában az ápYEEa, miként Presigke is észrevette, ama közigazgatási hivatali helyiség, hol a panaszokat felvették, s a panaszlott sohasem a törvényszékhez, hanem csak