A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 52. szám - A végrehajtási törvény novellájáról. 2. [r.]

A J 3. §. A 2. §-ban adott kedvezményektől eltérő megállapodás, vagy az ezen kedvezményekről való lemondás hatálytalan. Ellenben nem alkalmazhatók a 2. §. rendelkezései a lakbérkövetelés behajtására irányuló vhajtásoknál, vagy ha a vhajtás a dolog vételárának behajtásán irányul és a az illető dolgot lefoglalhatónak végzésileg kimondotta. A vallási ereklyék és a családi arcképek foglalványai (keretei) lefoglalhatok, ha elválasztásuk az ereklye vagy arckép állagát nem sérti. A gyógyszertár berendezése, munkaszerei, tartályai és árukészlete lefoglalhatok abban az esetben, ha a gyógyszertár zár alá kerül. Azoknak javára, akiknek tartására a vhajtást szenvedett törvénynél fogva kötelezve van, lefoglalható az a készpénz összege is, amely a vhajtást szenvedő és háznépe részére egy havi időtartamra szükséges élelmi-, tüzelő- és világitószerre, — egy tehén, vagy 4 juh, vagy 4 kecske egy félévi takarmányára, — a házilag művelt vagy műveltetett, legfeljebb 12 kat. holdnyi szántóföldhöz kellő vetőmag beszerzésére kívántatik; valamint olyan személyeknél, akiknek járandóságai egészben vagy részben le nem foglalhatók, az a készpénz összeg, amely a vhajtás foganatosításától a járandóság legközelebbi esedékességéig terjedő időre a le nem foglalható járandóság összegének megfelel. Ha a vhajtást szenvedőnek járandósága foglaltatik le, ugy a foglalás alól mentes részébe e járandóságnak be kell számítani azt az összeget, amely a vhajtást szenvedő és háznépe részére egy hónapra való élelmi-, tüzelő- és világító szerekre szükséges. A javaslat 4. §-a — mint már fentebb is emiitettem, — helyet kellene, hogy cseréljen a jav. 2. §-ávál és pedig akként, hogy azt nem a vh. törv. 27, hanem 20. ii-ának kiegészítéseként kellene törvénybe iktatni, mert a jav. 4-ik és a vh. törv. 27-ik §-a között igen laza az összefüggés, mert ez utóbbi a vhajtás költségeinek megállapításáról, az előbbi pedig a vhajtás hivatalból való foganatosításáról s elhalasztásának eseteiről s igy feltétlenül a vh. törv. 20. §-ával rokon. Egyébként e §-nál megfontolandónak tartanám, hogy nem kellene-e figyelembe venni a Kacsán János (Jog 1907. évf. 38. sz.) és Káplány Géza (Telekkönyv 1907. évf. 11., 12. sz.) urak | az oí répq? ypsíx'.: intézték. Ebben a -pó:Txyax-ban a iTpxTnyoi-okban azért értendők a panaszok, mivel a rendelet azon tisztviselők ellen kelt, akik hivatali hatalmukkal annyira visszaéltek, hogy magánpanaszosok unszolására azok iránti kedvezésből vagy éppen. az ellenük szóló perekben az ellenfelet minden indokolás nélkül képesek valának szabadságától megfosztva, letartóztatni. Azért a rendelet ugyancsak nyomatékosan kötelességükké teszi saját ügyeikben is a rendes formaságok és eljárási rend betartását, (áváyeiv éiA TX x-oSsSs'-y^vx) tv £x.á.GT0i4 xz/zíx y-xl XauÓávetu, x.xi ú—éyzvj TO OÍ/.XIOV XXTX TX Tzpo;zxytj.x~y. xat rá o?ixypxiaxTx). Önkényt kiderül ily módon, hogy a Kr. e. Il-ik századdal a társas büntető bíráskodást háttérbe szorították. A fór.u.xzi'jrxi eme bíráskodási korlátozását elárulja P. Árnkerst (II. n. 33. a 6-ik sortól) Krisztus előtt 157-ből származó e rendelkezése is aJuvssTMxyía? TÓpdy xxTeugráffetú? ÍTZÍ [ZW]ITJOOV TOŰ z~i [[AJEXETOCÍ y.xí UeTeapifevrlffip; TOO pxpiXucoG y(pXl/.)|/.XTEti>; T'jfvjs&pE'jÓvTWV Y.7.Í TWV SV TWl 7!TpO£'.p7iaSVWl VOp.Wl . . . /sr,iaxT('.T)Tcov. A chrematistek tehát egy közigazgatási tisztviselő elnöklete alatt ezen tárgyalásoknál csupán szavazó minőségben vettek részt, mert az ejnfíiXiriTns-ben és a ^XGCKV/JK ypxa u,xT£Ú;-nak duvéípiov-jai. Azonban ez sem lehetett állandó rendszer, mert a Kr. e. 172-ből eredő ghazini papyrus (1. Gradewitz Archív für Papyrusforschungen III. 25. lapjaitól, | valamint P. Tor 13-ik [talán 137—6. Kr. e.] és P. 7>/>/-nek 110-ből Kr. e. eredő 29-ik papyrusán) a chrematisták semmiesetre sem pusztán szavazó, hanem itélkezőbirák. De hogy Kr. e. a Il-ik század kezdetétől az administrationalis tisztviselők a xpiT>ípix-batl mind gyakrabban és rendszeresebben elnököltek, azt II. Soternek Krisztus e. 114-ből fennmaradt TrpÓTxyw.x-ja (P. Teot 7.) hirdeti legvilágosabban eme szavaival: |y.v)§éva TWV ém TWV xpmriaítdv KXÍ TWV «X[X]wv TWV OG 383 által ajánlott módosításokat ? Valamint azt is consideratio tárgyává tenném, hogy vájjon nem kellene-e e intézkedéseit csak a készpénzösszeg behajtására irányuló vhajtások eseteire korlátolni, mert — mint alább látni fogjuk — a vhajtási tárgy értékének megállapítása bonyodalmakra ad alkalmat s kérdés, vájjon e bonyodalmakat érdemes-e előidézni 50, illetve 10 K. értékekért ? Áttérve a részletekre, a §. 2. bek. eme szavaiban: «az előbbi bekezdés szerint» ismét a hivatkozási mánia nyilvánul, mert elég lenne csak annyit mondani «hivatalból». Ezenkívül ennek a bekezdésnek a szövege kételyekre is ad alkalmat, mert tisztázatlanul hagyja azt a felmerülő kérdést, hogy ilyen végrehajtásoknál a végrehajtási kérvény bélyeg- és postaköltségén tul állapitható-e meg költség5 Fennálló jogunk szerint igen, akkor tehát ki kellene mondani, hogy mi történjék e költségtöbblettel akkor, ha a marasztalt a bírói figyelmzetetésre fizet ? E §. utolsóelőtti bekezdése — eltekintve stiláris gyengeségeitől — teijesen elhibázott intézkedést tartalmazván, nézetem szerint elhagyandó lenne. Nevezetesen a végreh. törv. 116. §-ának az az intézkedése, hogy a kiküldött a folytatólagos vhajtást ujabb kiküldés nélkül köteles foganatosítani, a költségek kevesbitését célozza és a gyakorlatban akként érvényesül, hogy amint a kiküldött az árverést megtartotta s amint a folytatólagos vhajtásra vonatkozó kérelmet előterjesztették, nyomban foganatosítja az uj vhajtást, anélkül, hogy előbb székhelyére visszatérne, anélkül tehát, hogy egy ujabb kiszállással költségtöbbletet okozna. A javaslat szerint igy fog ez maradni ezentúl is azokban az ügyekben, melyek 10 koronán felüliek, ellenben a 10 K.-ás végrehajtásoknál mi fog történni? A szöveg szerint a kiküldött intézvén az adóshoz a figyelmeztetést, neki is be kell várni a törvényben előirt 8 napot, eddig pedig a vhajtás színhelyén nem ülhetvén, haza kell mennie, 8 nap eredménytelen letelte esetén újból ki kell szállnia, ami által ujabb napdij, fuvardíj stb. merül fel, ugy, hogy ebben az esetben az ezen §. indokolásában nagy garral hirdetett költségapasztásnak éppen az ellenkezője fog eléretni. És az a legszebb, hogy a javaslat indokolása ezen intézkedés indokait nem is tartalmazza, ami arra az alapos gyanúra ad alkalmat, hogy aki e javaslatot a minisztériumban kidolgozta, nem gondolta azt át kellőleg ; ami különben az egész javaslat| ból és igen gyarló indokolásból is kitűnik. —pó; yozíw-: XE/ETO-X1. Éyx.X/axTx X.XTX TWV 'jTUOTSTxyuivwv TV/. oiOxriVei. . TX o"É á—SEÓO/sv/. y.xi X>J TWV syy.'XviaxTa xxí TX ETT' X'JTWV évEdTípcóra XVZ[-]É . XTTEÍV EIVÍ TOV $<.o'.x.[r]~ry- A xptTvipia-kban bíráskodó közigazgatási tisztviselőket pedig oí zizí TWV xpiTvjpíwv cimen emlegették. Igy a Papyrus Tv. 1. n. 1. előforduló É-'.iTpxTTiyo; -f,; ©Ti^xiSo; *piTY)piov-nak véve a Pap. Parer 15. olvasható TTpxTnyo; és suvÉo'p'.ov-nak minősithető. Es a delegáltan szereplő E-UTTOXTT;; TOO VOI/.O'J is csupán <ji>u(.-opovTs;-ek vagyis assesorok közreműködésével hozhattak erényes Ítéleteket, mint a Papyrus Gent. I. a 11. is igazolja. A közigazgatásnak az igazságszolgáltatástól való éles elkülönítése tehát ezzel véget ér s a GTpxTviyó; egy és ugyanazon ügyben nyomozó fórumként szerepelve bíráskodhatott is. (Pap. Amh. II. u. 35.), csakhogy többé nem szolgált kizárólagosan kötelező benyújtási fórum gyanánt a büntető perek benyújtására nézve. A Tebtynis Papytiból nem egy példáját láthatjuk a privilegizált perlekedőknek is. Igy a (tasiXtxoi yswpyoi ügyekben az ú-ou.vr,uxTx részéről támadc beadványok x/owuoypxu.u.xTE'j;höz kerültek az előnyomozás megindítása céljából mint azt például a 44-ik Papyrus Tebtyris eme passusa igazolja: öi[ó) 7r[po)ixyysXXw uot 'JTCW; ÚTCOTXCY;: OÍ; X.X<}E/CÉ<. tv úrcxpyt L/.OL ÉV ypniiXTtCiMú) A király érdekében kelt beadványok azonban az 'j-o[ivr,axTx I nevü tisztviselőknél nyertek iktatást, mig a chrematistákhoz szánt ügyek most is, miként előbb direkt a kir. törvényszékhez, vagy annak elnökéhez kerültek. Az administrativ természetű beadványok (É'JTEÚCEÍ;) számára egy uj királyi kabinettitkárság (É-toToXoypx<po;, illetőleg Ú7uoi/.v7)axToypx<po;) keletkezett; melynek jogában állott az ügyet elintézés végett akármelyik közigazgatási hatósághoz átutalni s éppen azért a petitumokban a kabinettitkárokat nem is nevezik meg mindig.