A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 4. szám - A dolus fogalma az olasz büntetőjogi irodalomban

A JOG 15 s a korcsmahelyiségeket tisztán tartsák, a világítás s egyéb a vendéglő fenntartására szükséges költségek viselésére saját személyükben köteleztettek, végül mindezekért bizonyos provisiót kapnak felperestől, s amennyiben fenti kötelezettségüknek mindenben meg nem felelnének, kötelesek lesznek a üzlethelyiséget felperes kívánságára elhagyni. Nagyban ugyanazon kötelezettségek foglaltatnak az iratokhoz E) alatt csatolt «kötelező okirat»-tervezetben is, és ezen tervezetben foglalt ama kitétel, hogy alperesek kötelesek a sörért bevételezett összegeket hetenként a felperes cég részére törlesztésül beküldeni és minden számlát a feladás keltétől 60 nap alatt teljesen kiegyenlíteni, még nem rontja le alperesek ama védelmét, ,hogy ők felperesnek a csapospincérjei voltak, s így a sört nem a saját számlájukra vásárolták. De hogy alperesek felperes csapospincérjei voltak, azt igazolja M. Rezső dr. tanú abbeli vallomása is, hogy ő alperesek előtt azok felfogadása után többször oda nyilatkozott, hogy ők csak csapospincérek az üzletben és csak a sörraktárt vezethetik a saját nevükben, továbbá, hogy alperesek az eladott sörmennyiség árával felperesnek tartoztak elszámolni, de igazolja ugy ezen tanú, mint H. Mihály tanú abbeli vallomása is, hogy a felperesi cég igazgatója sokszor megvizsgálta nemcsak a sörraktárt, hanem a korcsmahelyiséget is, sőt a korcsmahelyiségben rendelkezett is. Tekintetbe vége még azt, hogy alperesek jogosítva voltak csak azoknak és oly összeg erejéig hitelezni, akiknek a hitelezést a felperesi cég alpereseknek megengedi, végül tekintve azt is, hogy felperes számlái fentiekkel szemben nem igazolják, hogy alperesek a sörküldeményt saját számlájukra vették, mert hiszen alpereseknek kellett valamiképp tudatni felperessel, hogy küldjön sört, és végül tekintettel arra, hogy felperes kötelezte magát a kizárólag kicsinyben való kimérésre szolgált korcsmahelyiség bérét özv. H. Nettinek megfizetni, mindezek figyelembevétele mellett meg kellett állapítani, hogy alperesek felperes cégnek alkalmazottjai, esapospincérei voltak és felperes cégtől a sört nem saját számlájukra rendelték, vették s igy azok vételára fejében felperesnek nem is tartozhatnak. Ezek szerint felperes tehát kereseti jogcímnek alaptalansága miatt el volt keresetével utasítandó. A perköltség- és ügyvéd dijakra vonatkozó intézkedés az 1868. évi LIV t.-c. 251. és 252. §-ain alapszik. A budapesti kir. ítélőtábla (1905. évi május 17-én 467/1905. V. sz. a.i következő Ítéletet hozott: A királyi Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1906. évi dec. 7-én 1,015/905. V. sz. a.) következő ítéletet hozott: A kir. Kúria mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja, a pert a követelés érdemében elbirálandónak mondja ki és utasítja az eljáró kir. törvényszéket, hogy a peresiteltt és a per folyamán 610 K. 55 fill.-re leszállított követelés fennállása és nagysága tárgyában hozzon a netalán szükségesnek mutatkozó pótlások teljesítése után az összes per- és felebbviteli költségekre is kiterjedő uj határozatot. Indokok: Helyesen mondták ki az alsóbiróságok, hogy a peres felek közötti jogviszonyt a 2. alatti szerződés szabályozza, hogy ennek helyes értelmezése szerint a felek között vételügylet létre nem jött, és hogy felperes vételügylet címén alperesekkel szemben követelést nem támaszthat. A 2. a. szerződés megfelelő értelmezése szerint alperesek arra kötelezik magukat, hogy felperes sörét kimérik és annak árát a szerződésben meghatározott módozatok szerint felperesnek beszolgáltatják. A per adatai és a peres felek előadásai igazolják, ogy alperesek tényleg vettek át felperestől sört kimérés céljábóh. Kétségtelen, hogy alperesek a kimérés céljából átvett sör áriának beszolgáltatásáért a szerződésben meghatározott módon felelősek. Tekintve, hogy a most előadottak szerint alperesek felelőssége fennáll, s tekintve, hogy a szerződés értelmezése és a jogcim megállapítása a bíró feladata, tekintve, hogy alperesek számadásukat 4. alatt becsatolták, és hogy a felek között ennek csak néhány tétele vitás, melyek tekintetében azonban a netalán szükséges pótlások után jelen perben is érdemleges ítélet hozható, a kir. Kúria felperest azon okból, hogy keresetét tévesen vételügylet címére alapította, elutasithatónak nem találta. Miért is az alsóbiróságok ítéleteinek megváltoztatásával, a pert a követelés érdemében elbirálandónak kellett kimondani. A per- és felebbviteli költségek viselésének kérdése a végitéletben döntendő el. Bűnügyekben. Ha valaki nőről többek előtt azt állítja, hogy az vele nemileg közösült: ez a rágalmazás vétségének tényálladékát állapítja meg, mert a rágalmazás elkövetéséhez nem szükségeltetik a szándék, illetőleg a célzatosság, hanem elégséges, hogy annak elkövetője tudatában legyen annak, hogy oly tényt állit, mely valódisága esetében azt, akiről az állíttatott, a közmegvetésnek teszi ki. A m. kir. Kúria (1906. évi november hó 24-én 10,461/906; P. sz. a.) becsületsértés vétsége miatt vádolt Cs. Zs. és R. J.-né szül. S. M. továbbá rágalmazás vétsége miatt vádolt R. J. ellen következő végzést hozott : A kir. törvényszéknek a semmisségi panaszt visszautasító végzése megváltoztattatik. A vádlott semmisségi panasza elfogadtatik, ez a semmisségi panasz azonban elutasittatik. Indokok: Vádlott a törvényszék ítélete ellen a B. P. 385. í;-ának 1. a) pontja alapján bejelentett semmisségi panaszt azzal indokolta, hogy azt azért jelentette be, mert nincs igazolva, hogy cselekményével sértési szándéka lett volna. Minthogy azonban tekintettel arra, hogy a vád rágalmazásra irányult, az Írásbeli indokokban tudatlanságából eredő téves állitásnak nyilvánította, és egyúttal kijelentette, hogy semmisségi panaszát a fent idézett törvényszakasz- és pontra azért alapította, mert szerinte tette büntetendő cselekményt nem képez és ez utóbbi állítását az írásbeli indokokban indokolni meg is kísérelte: ennélfogva felfolyamodásának helyt adni, a kir. törvényszéknek a semmisségi panaszt visszautasító végzését megváltoztatni és a B. P. 385. §-ának 1. a) pontjára alapított semmisségi panaszt elfogadni kellett. Az azonban mint alaptalan a B. P. 437. §-ának negyedik bekezdéséhez képest elutasítandó volt, mert a kir. törvényszék azt a kir. Kuna határozatának is alapul szolgáló tényt fogadta el valónak, hogy vádlott ifj. Sz. S.-néről többek előtt azt állította, hogy vele nemileg közösült. Ez a valónak elfogadott tény pedig büntetendő cselekmény tényálladékát, jelen esetben a rágalmazás vétségét megállapítja, azért, mert a rágalmazás vétségének elkövetéséhez nem szükségeltetik a szándék, illetőleg a célzatosság, hanem az is elégséges, hogy annak elkövetője tudatában legyen annak, hogy oly tényt állit, mely valódisága esetében azt, akiről állíttatott, a közmegvetisnek teszi ki. Ebben a kérdésben tehát a törvényszék a büntetőtörvény megfelelő rendelkezését tévesen nem alkalmazta. Hordók kifurása és törött hordó dugójának erőszakos beverése mellett italnak nyílásba dugott szalmaszál segélyével való megivása, az italnak sértett birtokából — annak beleegyezése nélkül — jogtalan eltulajdonitási célzattal való elvétele : a B. T. K. 336. §. 3. pontja szerint minősülő lopás bűntettét képezi. A m. kir. Kúria (1906. évi december 5-én 10,711/1906. B. sz. a.) lopás bűntett miatt vádolt D. P. L és társai elleni bűnügyben következő végzést hozott: A semmisségi panaszok elutasittatnak. Indokolás : M. P., ifj. M. I., D. M. és M. I. vádlottak, valamint a védő az ők és a D. P. I, vádlott érdekében a kir. Ítélőtáblának mint másodfokú bíróságnak Ítélete ellen a B. P. 384. §. 9. pontja és a B. P. 385. §. 1. b) pontja alapján használtak semmisségi panaszt. Ezek a semmisségi panaszok azonban alaptalanok és mint ilyenek a B. P. 437. §. 4. bekezdése értelmében elutasitandók voltak. A B. P. 384. §. 9. pontja alapján használt semmisségi panaszok ugyanis azért alaptalanok, mert a kir. ítélőtábla az ité létében felhozott indokok szerint helyesen tagadta meg az uj bizonyítéknak felvételét ama ténykörülmény megállapítására nézve, hogy a vádlottak által szállított italok a cselekmény elkövetésekor a sértett birtokában még nem voltak. A B. P. 385. 1. b) pontja alapján használt semmisségi panaszok pedig azért alaptalanok, mert a kir. Ítélőtábla által valónak elfogadott tény szerint vádlottak 1905-ik évben a húsvét előtti és utáni időben K. L. sértett részére szállított bor- és sörküldeményből a hordók kifurása, továbbá egy sörös hordó dugójának erőszakos beverése mellett 40 kor. értékű italt a nyílásba dugott szalmaszál segélyével megittak, tehát az italt a sértettnek birtokából annak beleegyezése nélkül jogtalan eltulajdonitási célzattal elvették; eme valónak elfogadott tényállás alapján pedig a kir. Ítélőtábla a törvénynek megfelelőleg határozott, amidőn a bűncselekményt a Btk. 336. §. 3. pontja szerint lopás bűntettének minősítette. Hivatalból figye lembe veendő semmisségi ok nem észleltetett. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. Hadár a korábban csődbe jutott eredeti jogosult részére folyósított folyósítandó és még ezután bejelenthető kárpótlási igények bírói határozattal az igénylőre átruháztattak is, ezen átruházás hatálya a későbbi törvényhozási intézkedés alapján kijáró póttizedkárpótlásra nem terjed ki. Szám: 1,890/901. Az 1895. évi III. t.-c. alapján folyósitott póttizedkárpótlás iránt az eredeti jogosult örököseivel szemben támasztott tulajdoni igény elutasittatott, habár az igénylő igazolta is, hogy az eredeti jogosult ellen csődeljárás lett megindítva és annak megszüntetése után birói végzéssel a csődtömeghez tartozott összes ingatlanok és azok tartozásai, valamint a közadós részére folyósitott és folyósítandó kárpótlások és dézsmakárpótlási igények, úgyszintén a netalán még ezután bejelenthető kárpótlási igények is az érdekelt felek köpött létrejött és bíróilag is elfogadott egyezség értelmében tulajdonjoggal igénylőre ruháztattak át, mert a birói végzés alapján, annak helyes értelmezése szerint igénylő az átvállalt kötelezettségekkel és saját követelésével szemben ellenértékül kétségtelenül csak az eredeti jogosult csődtömegébe tényleg bevont megbecsült vagyont, ingatlanokat és az ezek után járó, összegükre nézve megközelít-