A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 49. szám - A nő joga a váláshoz a magyar jog szerint

A JOG 363 nézve, akik a gyakorlati élet szempontjából keresnek párbérügyekben tájékozódást. A Kúria döntvényei, lényegükben megegyeznek azokkal a jogtételekkel, amelyeket szerző már munkájának első kiadásában a történelmi jogfejlődés alapján okmányokkal bizonyítva, mint a magyar párbérintézmény főtételeit megállapított; nevezetesen a Kúria is arra az álláspontra helyezkedett — mely Timon könyvének első kiadása után oly széles medrü és értékes vitát idézett elő a jogi irodalomban, hogy t. i. a párbér a magyar jogfejlődés szerint a parochiális kötelékből folyó személyes teher, mely mint ilyen csak a parochiális kötelékbe tartozóktól követelhető, — mely a magyar jogfejlődésben magánjogi jelleget nem öltött s ehhez képest középkori értelemben vett dologi teherré nem is válhatott. Rendkívül érdekes és a felekezeti béke szempontjából nagyon becses az a konklúzió, melyre szerző a Kúria döntvényeinek ismertetése és bírálata alapján jut, hogy t. i. az 1848: XX. t.-c. 2. szakaszában kimondott tökéletes egyenlőség és viszonsság elve a párbérszolgáltatások tekintetében a Kúria böntvényei által érvényre emelkedettnek tekinthető, mert a Kúria döntvényeiben világosan kimondotta, hogy a kath. lelkész párbért, mint dologi terhet a nem katholikus hitfelekezetüektől nem követelhet, —• az ily irányú követelések birói segély igénybevételével megszüntethetők, hacsak olyan szolgáltatásokról nincsen szó, amelyeket a nem katholikus birtokos valamely magánjogi cimen, mint a nem kath. egyén saját egyéni akaratelhatározásából eredő terhet viselni tartozik s amely tehát párbérnek nem is nevezhető. A mü befejező szakaszában szerző a párbérintézmény rendezésére vonatkozó nézeteit ismerteti. Meggyőzően fejti ki annak szükségességét, hogy a középkorból eredő párbérintézmény mint az újkor gazdasági és jogrendjébe be nem illő, a kor igényeinek megfelelően mihamarabb rendeztessék. Látjuk a kérdés elágazottságát s ezért a korszerű rendezés nehéz voltát, mely a legnagyobb körültekintést s megfontolást igényli e rég megoldásra váró kérdésnél. i Szerző nyilván állásánál, illetőleg a párbérrendezés körüli elsőrangú szerepénél fogva tartózkodik attól, hogy konkrét javaslatokat tegyen a párbér mikénti rendezésére nézve, de általánosságban tartott tételeinek, nézeteinek ismertetésével is kétségkívül nagy szolgálatot tesz a nagyközönség kellő tájékoztatása szempontjából. A nő joga a váláshoz a magyar jog szerint. Irta F.riedrUh Imre dr , budapesti ügyvéd. Budapest, Deutsch Zsigmond és társa 88 old. Ára 2 K. A nő emancipációjáért folyó küzdelem harcosaként irta meg Friedrich dr. valóban érdekes monográfiáját, melyben a lérjes és elvált nő speciális jogi helyzetére vonatkozó jogszabályokat gyűjtötte össze, kiegészítve azokat a főbb kérdésekre vonatkozó judikaturával, a házassági törvény indokolásával és egyes helyeken a szakirodalomban uralkodó nézetekkel. Ámbár műve céljául maga a szerző azt jelöli meg. hogy a nők egyenjogúsításáért folytatott küzdelem érdekében irta, ezen célzat burkoltan, mint alapgondolat érvényesül, csak egy-két helyen, mint pl. főként a névhez és gyermekekhez való jog tárgyalásánál lép előtérbe ugy, hogy az egész munkán a tárgyhoz és a tanítói célhoz illő komoly hang vonul végig. Amellett a munkastílusa könnyed, előadása élénk, úgyhogy a laikus is végig olvashatja, anélkül, hogy unalmassá válnék neki. Szóval a szerző az előszavában kitűzött célt, hogy ugy a laikusnak, mint a szakembernek irjon — elérte. A tartalom összeállítása gondos. Felkarolja a munka a házassági törvény vonatkozó rendelkezéseinek és a judikaturának részletes ismertetését: a válóper összes materialis kérdéseit. Ezenfelül a házassági vagyonjogot, főképpen a birói gyakorlat és a szakirodalom alapján. Ámbátor egyes kérdések felfogása és műve iránya tekintetében, őszintén szólva, nem vagyunk a szerzővel teljesen egy véleményen, el, kell ismernünk, hogy monográfiájával, melyből ugy a a szakember, mint a laikus tanulságot meríthet, jogi irodalmunkat valójában gazdagította. Glass Mór dr. A Magyar Jogászegylet könyvkiadó-vállalata. A Magyar Jogászegylet mult szombaton tartott választmányi ülésében végleg elhatározta a tervezett könyvkiadó-vállalat megindítását. A vállalat három-három évfolyamból álló sorozatokban jelenik meg. Egy-egy évfolyam körülbelül 50 ivnyi terjedelemben 3—4 váltakozó tárgyú munkát ölel fel. Az előfizetők számának emelkedésével az évfolyamok terjedelme megfelelően nagyobbodik. Az előfizetés1 ár évfolyamonkint a Magyar Jogászegylet tagjai részére 12 korona, mások részére 15 korona. A vállalat előfizetői ily módon nemcsak hogy más kiadóvállalatokénál tetemesen előnyösebb feltételek mellett becses jogi könyvtár birtokába jutnak, mely a hazai és külföldi jogtudomány vezető eszméiről állandóan tájékoztat és számos gyakorlati kérdésben is felvilágosítást nyújt, hanem a magyar jogirodalom támogatásával egyúttal fontos kulturális feladatot mozdítanak elő. Az első kötetek január havában fognak megjelenni és legkiválóbb jogi iróink közreműködése biztosítva van. A Magyar jogászegylet választmánya elhatározta, hogy a vállalat terjesztését az Athenaeumra bizza, melylyel e célra szerződést kötött. Ennek következtében az első kötetnek megjelenése után e kiadványok jóval magasabb bolti áron kerülnek forgalomba és a jogászegylet csak azok részére tarthatja fenn a fenti kedvezményes előfizetési árakat, akik december hó végéig a jogászegylet könyvkiadó-vállalatánál (V., Nagykorona-u. 18.) jelentkeznek. A könyvkiadó-vállalat megindításával a jogászegylet jogirodalmunk pártolását és fejlesztését nagy lépéssel vitte előbbre. Vegyesek. A budapesti kir. ítélőtáblán a folyó év utolsó két hetében az ülések december hó 23. 38. 30. és 31. napján lesznek. A rendes ülések a jövő évben január hó 7-ik napján kezpődnek. Az igazságügyi kezelő-tisztviselők. Az igazságügyi kezelőtisztviselők végrehajtó bizottsága nov. 24-én a pestvidéki törvényszék tanácstermében Laub Rezső királyi táblai iroda-főigazgató elnöklete alatt letárgyalta és elfogadta az Igazságügyi Kezelőtisztviselők Országos Egyesületének alapszabálytervezetét, s elhatározta, hogy az országos kongresszust karácsony másodnapjára Budapestre összehívja. A kongresszus emlékiratot terjeszt a kormány elé, hogy a szegedi kongresszus határozatait mielőbb hajtsák végre, továbbá hogy az írnoki címet töröljék el, a kezelőtisztviselők egy részét vegyék be a IX. fizetési osztályba és hogy a rendkívüli drágaságra való tekintettel drágasági pótlékban részesítsék őket. Kert ajtajának összetörése, utféli karfák leszedése és cölöpöknek kiszedése miatt indított ügy elbírálása nem a közigaz. gatási, hanem a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1907. évi április 4-én hozott hatá rozata. A kir. minisztérium H. L. és S. F. ellen útszéli karfák leszedése, cölöpök kiszedése és kitörése miatt tett feljelentés tárgyában az o —i kir. járásbíróság és az o—i járás főszolgabirája között felmerült hatásköri összeütközési esetet megvizsgálván, következőleg határozott: Ezen ügy elbírálása a királyi bíróság hatáskörébe tartozik. Indokok: H. L. és S. F. a csendőrségi feljelentés szerint azzal terheltetnek, hogy 1906. évi dec. hó 1-én a magyar kincstár kárára a H. délnyugati részén levő majorkertnek egyik lécajtaját összetörték és ugyancsak a fürdő délnyugati részén az ut mellett levő karfák közül 20 darabot leszedtek és. 10 drb cölöpöt részben a földből kiemeltek, részben kitörtek és egy az ut mellett levő fapadot, melynek lábai a földbe voltak beásva, kihúzgáltak s ezzel a cselekményükkel összesen 100 K kárt okoztak. Az o—i kir. járásbíróság 1906. évi december hó 6-án 1906. B. 1,055/1. szám alatt kelt iratával a feljelentést az 1894. évi XII. t.-c. 93. §-ának b) pontja, illetve az 1890. évi I. t.-c. 125. §-ába ütköző kihágások illetékes elbírálása végett az o —i járás főszolgabirájához áttette. A nevezett főszolgabíró 1906. évi 4,275. kih. sz. a. kelt iratával a feljelentést a kir. járásbírósághoz visszaküldte, mert a panaszlott cselekményben az ingatlan vagyon rongálásának vétségét látta fennforogni. Minthogy a szóban forgó majorkert lécajtajának összetörése nem meríti ki sem az 1894. évi XII. t.-c. 93. §-ának b) pontjában, sem az 1879. évi XL. t.-c. 80-ában, sem az 1890. évi I. t.-c. 125. §-ában felsorolt cselekmények egyikének tényálladékát sem; minthogy továbbá a kertajtó az ingatlan tartozékának tekintendő, ennélfogva annak megrongálása alkalmas a Btk. 421. §-ában maghatározott vétség, esetleg pedig á Kbtk. 127. §-ának 2. bekezdésében meghatározott kihágás tényálladékának megállapítására, ennélfogva figyelemmel az 1897. évi XXXIV. t.-c. 18. §-a I. 1. pontjának rendelkezésére s illetve 18. §-a IV. pontjának és 19. §-a 1. pontjának egybevetett értelmére, a hatáskör kérdésében a fenti értelemben kellett dönteni A kir. biróság feladatát fogja képezni, hogy az összefüggésnél fogva és szélesebb hatásköre folytán saját hatáskörében elbírálja mindazokat a cselekményeket, amelyek a panaszlottakat terhelik s amelyek elbírálása különben a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartoznék (12,824/907. I. M. sz.) Vaddisznóra saját területén bárki mindenkor vadászhatik. A vadásztársulat alapszabályaiban foglalt korlátozások és tilalmak magántermészetüek és érvényesítésük a kir. biróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. belügyminiszter 1907. évi 4,513. számú határozata. H. vármegye közönségének. V. Ferenc, T. Ottó és S. József ellen tilos időben vadászat miatt az 1883. évi XX. t.-c. 29. §-a alapján folyamatba tett kihágási ügy vádlottak felebbezése folytán felülvizsgáltatván, a következő harmadfokú ítélet hozatott: A vármegye alispánja által 1907. évi 6,536. kih. sz. a. a s—i rendőrkapitány elsőfokú ítéletének megváltoztatásával hozott másodfokú büntető ítélete megváltoztattatok, s panaszlottak a terhükre rótt kihágás vádja és jogkövetkezményei alól felmentetnek. Mert az iratokból beigazolást nyert, hogy vádlottak saját területükön vadásztak vaddisznóra, miután pedig a vaddisznó duvad számba megy, amelyre saját területén mindenki s mindenkor szabadon vadász-