A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 49. szám - A nő joga a váláshoz a magyar jog szerint

364 A JOG hat, ennélfogva a tilalomidö a jelen esetre nem alkalmazható. Hogy a vadásztársulat szabályai a tagokra milyen kötelezettségeket rónak, az teljesen magántermészetű ügy, s mint magánjogi kérdés a királyi bíróságok hatáskörébe tartozik. Egyéni cég birtokosának örökösei, kiknek az üzlet átadatott, mikor képeznek közkereseti társaságot ? Az egyéni cég birtokosának halála után az üzlet az özvegynek és a kiskorú gyermeknek fele-felerészben átadatott; az üzletet az özvegy vezette a régi cég alatt és ezen cég alatt állított ki újításra váltót egy régi tartozásról. Az elsőbiróság megállapította mindkét örökös korlátlan személyes felelősségét, mert az örökösök a jelen esetben m4«*"Wi*kereseti társaság folytatták az üzletet. A tábla a kiskorú örökössel szemben elutasította a keresetet, mert az üzlet átvételéhez és a társasági szerződés megkötéséhez szükséges gyámhatósági jóváhagyás (1877 XX. t.-c. 113. §.) nem történt meg és igy közkereseti társaság nem jött létre. A Kűria ezen okból mindkét alperessel szemben elutasította a keresetet. (1907. okt. 30. 758/906. V sz. a.) A takarékpénztár alkalmazottaira, amennyiben akár állandóan, akár ideiglenesen kisegitöképen vagy átmenetileg oly fizetéssel vannak alkalmazva, mely évenként 2,400 koronánál, illetve 8 koronánál nem több, az 1907 : XIX. t.-c. vonatkozó rendelkezései alkalmazást nyernek, tekintet nélkül arra, hogy a takarékpénztár alkalmazottai, betegség esetén fizetésüket legalább husz héten át élvezik-e vagy sem. Komárom szab. kir. város tanácsának. A szab. kir. város tanácsa részéről folyó évi szeptember hó 12-én 9,059. szám alatt hozott és az elsőfokú iparhatósági véghatározattal egybehangzó másodfokú véghatározatot, mely a K. takaréüpénztár részvénytársaság kérelmének helyt nem ad, hanem kötelezi a részvénytársaságot, hogy mindazon alkalmazottjait, kiknek évi fizetése a 2,400 koronát vagy napi dija 8 koronát meg nem halad, az 1907: XIX. t.-c. rendelkezése folytán a komáromi kerületi munkásbiztositó pénztárnál betegség esetére való biztosítás végett és pedig folyó évi július hó 1-től kezdődőleg a törvényes jogkövetkezmények terhe alatt azonnal jelentse be, a nevezett részvénytársaság ügyésze által a törvényes határidőben bejelentett felebbezés folytán felülvizsgálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú véghatározatot ezennel harmadfokulag helyben hagyom. A takarékpénztárak üzletköre ugyanis az 1875. évi XXXVII. törvénycikk rendelkezései alá esik s ugyanezen törvénycikk 6. §-a, illetőleg az 1884: XVII- t.-c. I. §-a értelmében a kereskedés és az ipartörvény rendelkezései alá tartozik, miért is kétségtelen hogy a takarékpénztárak működése ipari tevékenységnek s alkalmazottaik ipari alkalmazottaknak tekintendők. Minthogy pedig a takarékpénztárak nem tekinthetők az 1907. évi XIX. törvénycikk 10. §-ában felsorolt vállalatoknak, hivataloknak, illetve közintézeteknek, következésképpen a takarékpénztár alkalmazottaira, amennyiben akár állandóan, akár ideiglenesen, kisegítőképpen vagy átmenetileg, oly fizetéssel vannak alkalmazva, mely évenként 2,400 koronánál, illetve naponként 8 koronánál nem több, az utóbb idézett t.-c. vonatkozó rendelkezései szintén alkalmazást nyernek, tekintet nélkül arra, hogy a takarékpénztár alkalmazottai betegség esetén fizetésüket legalább husz héten át élvezik-e vagy sem. (Ker. min. 82,538—VI. 1907. sz. elvi hat.) Osztrák iparosok megrendelésre iparigazolvány váltásának kötelezettsége nélkül végezhetnek hazai területen munkát. A m. kereskedelemügyi miniszternek 1907. évi április hó 11-én 8,658. sz a. kelt határozata. Vas vármegye alispánjának. Az alispán ur részéről 1906. évi december hó 20-án 22,509/1906. sz. alatt hozott s az elsőfokú iparhatósági ítélettel egybehangzó másodfokú ítéletet, melyben K. F. gráci lakost, a villanyszerelő iparnak Szentgotthárd község területén iparigazolvány nélkül történt gyakorlása által elkövetett s az ipartörvény 1. §-ába ütköző kihágás miatt ugyanazon törvény 158. §-a alapján az 1901. évi XX. t.-c. 23. §-ában jelzett célokra fordítandó és behajthatatlanság esetében megfelelő elzárásra átváltoztatandó 100 korona pénzbüntetéssel bünteti, marasztalt részéről a törvényes határidőben beadott felülvizsgálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú iparkihágási Ítéletet ezennel megváltoztatom s vádlottat az ellene emelt kihágás vácija és következményeinek terhe alul felmentem. így kellett ítélkeznem, mert a vám- és kereskedelmi viszonyokkal és ezekkel összefüggő némely kérdésnek rendezéséről szóló 1899. évi XXX. t.-c. 1. §. 2. pontja az 1907. évi december hó 31-ig érvényében fenntartotta az 1878. évi XX. t.-c. XIV. cikkének megfelelő azon jogállapotot, amelynek értelmében az egyik állam területének iparosai fel vannak jogosítva a másik állam területén «megrendelésre dolgozni, megrendelt munkát mindenütt végezni*. K. F. szabályszerű iparigazolványnyal bíró gráci iparos abbeli eljárása tehát, hogy meghívás folytán Szt.-Gotthardon megjelenve, ott villanyszerelő munkát teljesített, az Ausztriával fennálló viszonosságra való tekintettel nem esik kifogás alá és igy büntetésnek nem lehet helye. Gyári kocsis ipari alkamazott. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1907. febmár 14. 97,160/1906. sz. alatt hozott határozata. Budapest székesfőváros tanácsának. A székesfőváros tanácsa részéről 1906. évi július hó 13-án 74,800/1906. I. ü. o. sz. alatt hozott s az elsőfokú iparhatóságiitélettel egybehangzó másodfokú ítéletét, mely H. M. budapesti lakos gyárigazgatót M. Gy. nevü gyári kocsisának az iparhatóságnál való be nem jelentése által elkövetett és az 1884: XVII. t.-c. 103. §-ába ütköző kihágás miatt ugyanazon törvény 157. §-ának a) pontja alapján az 1878: V. t.-c. 92. §-ának alkalmazásával az 1901: XX. t.-c. 23. §-ában jelzett célokra fordítandó 10 K. pénzbüntetéssel, illetve behajthatatlanság esetében megfelelő elzárással bünteti, marasztalt részéről a törvényes határidőben beadott fellebbezés következtében felülbirálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú iparhatósági Ítéletet a felhozott indokokon kivül azért is helyben hagyom, mert a gyári kocsis nem cselédi szolgálatot teljesítő s igy nem az 1876: XIII. t.-c. rendelkezései alá eső alkalmazottnak, hanem az iparüzlethez tartozó s ekként az ipartörvény határozmányai alá eső munkásnak tekintendő. A margarin kis mennyiségben (5 kilón alul) csak olyan csonkitatlan kücka alakjában hozható forgalomba, melyen magán a «Margarin» felirat benyomva van. A kereskedő köteles üzletében külön e célra készült táblán felirattal jelezni, hogy margarint árul. Ezen szabályok megszegése az 1895. évi XLVI. t.-c. 4. §-a határozmányai szerint büntetendő. (A m. kir. földmivelésügyi miniszternek. 1906. évi 63,901. sz. határozata.) Az iparilag gyakorolt otthonszerü (penzió) szállásadás fogadóipar gyakorlásának tekintendő. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1907. április 18-án 16,484. sz. a. kelt elvi határozata. A székesfőváros tanácsa részéről 1906. évi július hó 13-án 145.662. szám alatt hozott s az elsőfokú iparhatósági Ítélettel egybehangzó másodfokú ítéletet, mely E. (E.) budapesti lakost szállodájában (penziójában) a szobaárjegyzék kifüggesztésének elmulasztása által elkövetett kihágás miat-t a vonatkozó székesfővárosi szabályrendelet 5. és 38. §-a, illetőleg az 1884: XVII. t.-c. 156. §-ának b) pontja alapján az 1901: XX. t.-c. 23. §-ában jelzett célokra fordítandó 10 K. pénzbüntetéssel, illetve behajthatatlanság esetében megfelelő elzárással bünteti; marasztalt részéről a törvényes határidőben bejelentett és írásban is megokolt felebbezés következtében felülbiráiat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú iparhatósági Ítéletet helybenhagyom. Helybenhagyandó volt a szóban levő másodfokú ítélet, mert a nagyobb terjedelemben, tehát iparilag gyakorolt otthonszerü (penzió) szállásadás kétségkívül a fogadóipar gyakorlásának tekintendő, miután a fogadóiparnak nem feltétlen kelléke az, hogy kizárólag utazó vendégek ideiglenes elszállásolására terjedjen ki, hanem magában foglalja az az otthonszerü, tehát állandóbb jellegű szállásadást is. Ez a tárgyalás alatt álló esetben annál kétségtelenebb, mert panaszlott otthonszerü üzletét tényleg fogadóipari engedély alapján gyakorolja. Minthogy pedig a székesfőváros fogadó, vendéglő stb. ipari szabályrendeletének 5. §-a akkép rendelkezik, hogy fogadókban a szobáért és a mellékszolgálatokért fizetendő árt feltüntető árszabályt kifüggesztve kell tartani és e rendelkezés alól semmi irányban kivételt nem enged, e rendelkezés alkalmazását az otthonszerü fogadó-üzletekkel szemben sem lehet mellőzni. Ilyen kivétel különösen sem volna indokolt, mert egyfelől az iparrendészet követelményei a szállásadásnak tulnyomólag állandóbb jellege mellett is azonosak, miután az ideiglenes szállásadást s nevezetesen az utazó vendégek elszállásolását az üzletnek penziószerü jellege sem zárja ki, másfelől pedig azért, mert a fogadóiparra vonatkozó törvényes szabályoknak s nevezetesen az árszabály kifüggesztésére vonatkozó rendelkezésnek az alkalmazása a szóban levő üzleteknek azt az otthonszerü jellegét, mely a tulnyomólag állandóbb lakási alkalmak nyújtásában nyer kifejezést, egyáltalán nem érintheti, miután az árszabály a szabályrendelet világos rendelkezése szerint is csak a maximális árakat foglalja magában, ezeken alól tehát a szobaáraknák hosszabb vagy rövidebb időre kölcsönös megegyezéssel való megállapítása teljesen szabad. Községi vadászterület bérbeadásánál az árverési feltételeket, a kikiáltási árt, s az árverés határnapját a község képviselőtestülete köteles megállapítani, s ezen, részben a törvény, részben pedig a kifejlett törvényes gyakorlat által reá ruházott feladatát a községi elöljáróságra át nem ruházhatja. A megállapított árverési feltételekbe pedig olyan kikötések, melyek a vadászati törvény kifajezett rendelkezéseivel ellentétben állanak, vagy melyek az árverés eredményének, illetve az elérhető bérösszeg mérvének csökkentésére befolyással birhatnak, fel nem vehetők. Továbbá arra való tekintettel, hogy a vadászat gyakorlása közben a vadászatot gyakorló által, valamint a fővadak (szarvas, dámvad) által okozott károk felbecsülése és megállapítása tárgyában követendő eljárást részben maga a vadászati törvény (7. és 16. szakaszai), részben pedig a fennálló polgári törvények szabályozzák, a község képviselőtestülete az árverési féltételekbe, valamint a megkötendő bérleti szerződésbe, a kártalanításra nézve külön eljárási szabályzatokat s mi több, olyan szervezetet, melynek határozata jogerős intézkedést képez meg nem állapithat. (A m. kir. közigazgatási bíróság 1907. évi 3,749. sz. határozata.; PUXAS RésZVÍNYTÁRSAaia NYOMMUA SUOAPESTm