A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 49. szám - A párbér Magyarországon

362 A J hogy kiküszöböli abból őket és igy megtisztítja a társadalmat az ártalmas és veszedelmes elemektől. Már Daily előtt, Darzvin, a létért való küzdelem -féle formuláját — amely szerint a gyöngébbeket le kell gyűrni, — alkalmazva, ugy vélekedett, hogy a társadalomnak meg kell jobbítania magát azáltal, hogy kiküszöböli a föntartásával és jobbulásával ellenkező elemeket. Ugyanezt ismétli Fontenelle is, egyik hátrahagyott munkájában, amidőn azt mondja, hogy tetteink az agyvelőtől függenek ; hogy az emberi léleknek önmagában semmi hatalma sincs arra, hogy magát elhatározza; és hogy az agyvelő elhelyezkedése az, ami bűnre, vagy erényre vezet; mindebből azt következteti, hogy a bűntettesek szörnyetegek, akiket ki kell pusztítani és hogy azoknak a megsemmisítése megszabadítja tőlük a társadalmat és megfélemlíti azokat, akiknek hasonló dolgokhoz volna kedvük. {Ocuvres, 2. k., 616. 1.) Való, hogy nem mindegyik materialista hirdeti a bűntett végzetszerüségét és igy nem is fogadják el eme túlzott következtetéseket; igy Mandsley, Bcnedikt, Ybouroff, Despinc és Littrc azt állítják, hogy a bűntettes nem felelős, hanem zár alá helyezendő és gyógyítandó ; hozzájuk csatlakozik Spencer Herbert is, aki azt állítja, hogy mivel az ember akaratában szabadság nincsen, igazságtalanok a büntetések, amelyek a fenyítést célozzák és hogy azokat a reparációval és a javítással kellene helyettesíteni. Ellenben Stuart-Mill, szorosan a logikai dedukcióhoz alkalmazkodva, azt állította, hogy a bűntettes a vádlottal egyenlő és hogy annak a megbüntetése, amidőn társadalmi célt szolgál, épp oly jogos, mint egy vadállatnak a megölése. A francia, angol és német gondolkozóktól ekként élesen megerősített materializmus könnyen tett szert talajra Olaszországban is, ahol a Gioberti, Rosmini, Mamiani, Galluppi, továbbá a Vera, Spaventa, hrcole és De Meis tanaival me részen szállottak szembe az Ardigó, Gabelli és az AngiulH újításai ; ez történt különösen ama propaganda után, amelynek a központja Olaszországban Moleschott lett s amely Németországban Vogttal és Büclmerrel harcolt az ember materialisztikus alapját hirdető dogmának a kizárólagos uralmáért, az agyvelő kiválasztását csinálva a gondolatból s az anyag puszta mozgalmát csinálva a szellemből. «Elmultak azok az idők — igy szólt — amelyekben a szellemet függetlennek tartották az anyagtól. Nincs szabad akarat, sem szabad cselekmény, amely ne függenne ama befolyásoktól, amelyek az embert minden pillanatban elhatározzák s amelyek még a közöttük leghatalmasabbaknak is gátat vetnek » Igy keletkezett Olaszországban is a gondolkozók azon iskolája, amely a büntetőjogra a materializmus tanait alkalmazza s amely fölvette a harcot a metafizikai hipotézisek: az erkölcsi törvény és az emberi akaratszabadság, mint a bűntettesek megbüntetése alapját képező tanok ellen. Lombroso Cézár tanár 1875 ben bocsátotta közzé Uomo deliquente cimü munkáját, amelyben azt hirdette, hogy a bűntett bizonyos, a materialis atavizmus (öröklődés) képviseletére hivatott emberi lények szervezetének a szükségszerű következménye s kitalálta a külső jelek elméletét, amelyekben a született bűntettes tipusa kifejezésre jut. Ferri az Ardigö bölcsész tanítványa, előbb a «Teorica deli' imputabilitán (1878) majd később «Teorica dei nuovi orizzonti della scienza penales> cimü munkájában azt hirdette, hogy a büntetőjogászok, az ő könyvének a megjelenéséig, mindnyájan tévedtek, mert a büntettet tanulmányozták, nem pedig a bűntettest; hogy a büntetéshez, amely a büntettek számának a csökentésére elégtelennek bizonyult, más társadalmi intézményeket is kell csatolni, melynek a hivatásuk megakadályozni azt, hogy a bűntettes folytassa a társadalom épületének a megingatását ; majd különböző kategóriákba (a született és az alkalmi bűntettesekére) osztva a bűntetteseket, azt állította, hogy az előbbieket, abszolút elkülönítés által, ki kell küszöbölni a társadalmi közösségből, az utóbbiakat pedig a büntetéstől különböző társadalmi intézkedésekkel, a társadalmi jog megtartására kell vezetni. Es végül Garojaló, a Spencer és a Darwin doktrínájára épített «Criminologiá»-jában, azt állította, hogy a bűntetteseknek két csoportjuk van, amennyiben közülök némelyek természetüknél fogva abszolút ellentétbe kerülnek a társadalmi renddel, mások pedig esetleges körülmények folytán jutnak a bűntett útjára ; innen van, hogy az előbbieket ki kell küszöbölni a társas együttlétből, az utóbbiakat pedig speciális nevelő intézetben kell elhelyezni, hagy ott a társadalmi életre hasznos eszközöket szerezzenek maguknak s hogy arra kényszerüljenek, miszerint munkájokkal tegyék jóvá a bűntett áldozatának okozott károkat. (Folyt, köv.) OG Belföld A Magyar Jogászegylet november hó 30-án Nagy Dezső orsz. képviselő elnöklete alatt teljes-ülést tartott, melynek tárgya Boér Elek dr. vármegyei t. főjegyző, egyetemi magántanár, ily cimü előadása volt: Törvényhatósági önkormányzatunk és közigazgatási bíróságunk hatáskörének kiterjesztése. Boér Elek dr., kinek ez év folyamán jelent meg a közigazgatási bíráskodásról irt alapos, s ugy a külföldi mint a magyar közigazgatási biráskodás intézményét, s a közigazgatási perjogi természetet behatóan és jogászilag elemző nagyobb monográfiája, előadásában a gr. Andrássy Gyula belügyminiszter által benyújtott alkotmánybiztositéki javaslatok egyikének, a közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztéséről szóló javaslatnak a magyar törvényhatósági önkormányzat mai jogrendszerére való vonatkozásait és hatását tárgyalja. Széleskörű alapozással kifejti szerző első sorban azt hogy minő közjogi és közigazgatási jogi hátrányokkal járt a régi magyar önkormányzatnak megszüntetése s az 1870. évi XLII. és 1886. XXI. t.-c. által a saját és átruházott törvényhatósági hatáskör kategóriáinak felállítása. Részletesen, nagy alapossággal és a javaslat szellemébe bemélyedő jogászi éllel elemzi a javaslatnak egyes rendelkezéseit, s amig egyfelől a törvényhatóságok részére adott széleskörű közigazgatási kereset-jogot a törvényhatóság önállósága érdekéből rendkívül nagy értékűnek mondja, másfelől reámutat arra a veszélyre, mely a parlamentáris kormány működését a nemzetiségi törvényhatóságokban esetleg túlsúlyra jutó hazafiatlan elemek, valamint különösen városi törvényhatóságokban a nemzetközi szo.ialisták részéről ezen azuton fenyegeti. Nagyon behatóan foglalkozik a törvényhatóságok számára adott közigazgatási keresetjoggal ''s reámutat arra, hogy a javaslat 15. §-ának azon rendelkezése, mely szerint a miniszter, a kormány nagy közege, rendeletének, határozatának, intézkedé sének, «állami közérdek* vagy «helyrehozhatlan kár> cimén azonnali végrehajtását követeiheti, a közigazgatási birói jogvédelem erejét illuzóriussá teheti. Ilyenkor tehát a közigazgatási bíróság kasszatorius hatásköre nem elegendő biztosíték, hanem a jogi garancia eró'sbitése végett célszerű lett volna az állami közérdek vagy helyi ehozhatlan kár cimén előzetesen végrehajtott rendeletek, határozatok és intézkedések tekintetében a közigazgatási bíróságot revisionális és reformatorius joghatósággal felruházni. Ugyancsak beható jogászi okfejtésével foglalkozik a vármegyei és jegyzői dotációk ki nem utalására vonatkozó érdemben döntő közigazgatási birói ítéletek végrehajtásának kérdésével. Érdekes előadásában a következő konklúziókra jut: Igaz, hogy a közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztéséről szóló javaslat nem pótolja teljesen az 1896. évi XXVI. t.-cikknek a hatáskör tekintetében fönnálló fogyatkozásait, mert csak egyetlen jogkörre : a törvényhatóság jogainak védelmére terjed ki. El kell azonban ismerni a javaslatnak azt a rendkívül nagy érdemét, hogy a törvényhatóságokat felszabadítja a kormány, az egyes miniszterek és ezek közegeinek önkényes gyámkodása alól, s a miniszterek diskrecionarius hatalmát közigazgatási bíróságunk hatáskörének elvi kijelentéssel való megállapítása segítségével a legmeszibbre menő jogi kontrollnak veti alá. Másfelől pedig megszüntette a magyar közigazgatási jognak azon ugy kormányzati, mint közigazgatási jogi szempontból teljesen tarthatatlan rendelkezéseit, hogy amig egyrészt magának a törvényhatóságnak elsődleges megítélésére volt bízva valamely kormány-vagy miniszteri rendelet törvényességének kérdése, másrészt pedig ezen vita fölött maga az érdekelt miniszter döntött végérvényesen, — addig most már a «törvényesség» kérdése nem lesz többé közigazgatási szervezet funkcionáriusainak hatalmi vagy éppen pártpolitikai szempontok által befolyásoltat) eldöntött kérdése, hanem tisztán jogi kérdés, mely fölött a független közigazgatási bíróság objektív birói meggyőződés és a jogszabályoknak a közjogi biráskodás célja és szelleme által megkívánt alkalmazásával dönt. Annálfogva pedig, hogy eltörölte a főispánnak, illetve a főpolgármesternek kivételes jogát, a törvényhatósági önkormányzatot önállóbbá, erősebbé tette és a törvényhatóságnak a torvénybe ütköző rendelet-, ^határozat- va^y intézkedéssel szemben való ellentállásra alkotmányjogi alapot adott. A nagy érdeklődéssel hallgatott és zajos éljenzéssel honorált előadást a Jogászegylet ki fogja nyomatni s a kérdés felett vitát fog rendezni, melyben Némethy Károly min. tanácsos is fel fog szólalni. Irodalom. A párbér Magyarországon. Irta Timon Ákos egyetemi tanár. Második, bővített kiadás. Jogtörténeti irodalmunk klasszikusának e nagy munkája élő kapcsolatban van a jogi aktualitással miután a párbérszolgáltatások rendezése éppen folyamatban van. Bőséges anyagot szolgáltat ez a nagy munka a párbérintézmény eredetével, jogtörténeti fejlődésével kevéssé ismerős nagyközönségnek és alkalmas arra, hogy világos okfejtéseivel sok kétséget eloszlasson a párbérszolgáltatásoknak még mindig nem eléggé tisztázott jogi természetérc nézve. Bármily nagy értékű vok ezen mü már első kiadásában is, mégis szinte csak mos' vált tökéletessé, az által, hogy a szerző egy uj szakaszban behatóan ismerteti a kir. Kúriának a vitás párbérügyekben hozott döntvényeit, amelyek alapján világos képet adja az élő párbérjognak és igy ezen szakasz nélkülözhetetlenné teszi munkáját mindazokra