A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 49. szám - Az uj bányatörvény-javaslat kritikája. 2. [r.] - Az ösztöndijügylet jogi tartalma. 4. [r.]

A JOG 359 jegyzését is, mert az átruházás téves telekkönyvi adaton történt. Telekkönyvi átalakítás alkalmával egy 19 holdas erdő három különböző egyén nevére Íratott (itt van áldásthozó munkája az ideiglenesen alkalmazott átalakító dijnokoknak). És ez tény. Akadt hozzá három rosszhiszemű egyén (de ezt csak lelkileg tudjuk, rájuk bizonyítani nem lehet) és «telekkönyvben bizva» három szerződés keletkezett. Hát itt az uralomra jutott elvek meg tudják menteni vájjon a jogátszállást mindhárom esetben még az anyagi jogosultság kikapcsolásával is? Fizikai lehetetlenség. Nincs tárgya a jognak és nem áll kötelezettség szolgálatára, csak tévedés és rosszhiszeműség. Ilyen esetben aztán jogi és fizikai képtelenség a telekkönyvi bejegyzésnek jogváltoztató hatást, a jogátszállásnak lehetőséget tulajdonítani. Csak ennyit akarok mondani és aztán még azt, ismétlem, hogy ilyen esetben sem a bejegyzés, sem az átszállás törvényes oltalmat rtem érdemel. Megadja a törvény a védelmet úgyis minden más esetben és helyesen, ez az általános törvény; de ám kivételnek is kell lenni és szokott is minden szabály alól. Ezt kell csak hogy elismerjék a cimben jelzett igazságtalan elvek. De ha ezt se teszik: uralmuktól meg kell fosztani minél előbb, ne vezessék félre a mozgolódó laikus tömeg hiszékenységét. Az uj bányatörvény-javaslat kritikája. Irta FEHÉR MANÓ dr., oravicabányai ügyvéd. II.*) A tervezet javaslataimmal egyezően megtartja ugyan a kizárólagos kutatási jogosítványok rendszerét, de mellőzi mindazt, ami a gyakorlatban rossznak, céltalannak vagy kivihetetlennek bizonyult. Ennélfogva a kutatásra vonatkozó szakaszaínak legnagyobb részét elfogadom és csak egy-két irányban van kifogásolni valóm. így nem tartom eléggé indokoltnak, hogy az általános \ kutatást csak egy járásnak vagy egy városnak a területére szorítja. Hibáztatom továbbá a terminológiáját, mert a «kutatás» szó nem jelent területet, hanem tevékenységet. A «zártkutatmány» szó egész helyes és markáns kifejezése a kizárólagos bányaterületnek. Egy további hibája a tervezetnek abban áll, hogy a zártkutatmány köralakját elejti s azt egy négyzetidommal helyettesíti. Tudvalevő dolog, hogy az ausztriai zártkutatmánynak főhibái abban állottak, hogy sugara mindig egy és ugyanaz volt és hogy a kutatók a zártkutatmányokat minden előfel- 1 tétel hiján a lehető legkönnyebben és tetszés szerinti mennyiségben megszerezhették és megtarthatták anélkül, hogy komoly kutatási szándékkal birtak volna. Jellemző ez irányban a pénzügyminisztériumnak, mint legfőbb bányahatóságnak folyó évi augusztus hó 30-án kelt legújabb körrendelete, amelyben a kutatási engedélyek meghosszabbításánál a törvény intézkedéseinek szigorúbb betartását rendelte el. Most mindennek vége lesz, mert a kutató a törvényes maximum és minimum határain belül szabadon fogja választhatni a zártkutatmány nagyságát; köteles lesz továbbá beje lentéséhez munkatervét és területrajzot csatolni ; és ami a legfőbb, köteles lesz a kutató a felügyeleti illetéket a bejelentéssel egyidejűleg befizetni. Mindezen rendszabályok mellett csaknem teljesen kizártnak látszik a jövőre nézve a zártkutatmányokkal való szédelgés. Mirevaló tehát a könnyű kezelést biztosító és a hosszas gyakorlat folytán megszokott köralaknak az elejtése? Én a köralak elejtését s a négyzetidom behozatalát csakis akkor tudnám helyeselni, ha bányahatóságainknál minden zártkutatmány pontosan berajzoltatnék a kerületi térképbe. Ámde a kerületi térkép az uj javaslat szerint sem lévén kötelező, az állapot ez irányban körülbelül ugyanaz marad, akár köralaku, akár négyzetidomu legyen a zártkutatmány. Ezentúl is tehát ugyanazon helyen többszörös bejelentések, semmis bejelentések, feltételes érvényességű zártkutatmányok, zártkutatmányi villongások stb. stb. fognak előfordulni. A tervezetben kontemplált négyzetidom tehát birni fogja ugyan a köralaknak minden hátrányait, de nélkülözni fogja annak összes előnyeit. Ha tehát a kutatás intézményét radikálisabban reformálni *) Előző közlemény a 48. számban. nem akarjuk, akkor maradjunk a régi köralaknál, amelyet bányásznépünk a hosszas gyakorlat folyamán megszokott és mtgkedvelt. Hibának tartom továbbá, hogy valamint az osztrák bányatörvény, ugy a javaslat sem nyújt semmiféle direktívát a bejelentési vezérlő pontok tekintetében. Lesznek tehát a jövőben is zártkutatmányi villongások quantum satis azon az alapon, hogy a bejelentési fixpont vagy határozatlan, vagy a természetben egyáltalában ki sem jelölhető. Ez irányban tehát a tervezet okvetlenül módosításra szorul; s e tekintetben két mód kínálkozik. Az egyik mód szerint az egész ország kisebb négyzetidomu területekre osztatnék fel s ezek képeznék a változatlan és bárki által megszerezhető kizárólagos kutatási tért. A második mód szerint pedig fixpontul csak háromszögelési pont szolgálhatna. Ugy hallom, hogy az intéző körökben megvan a hajlandóság az utóbbi módozat elfogadására. Minthogy az ásványszén szabaddá tételét kívánom, magától értetődik, hogy az ásványok felosztását: szabad ásványok csoportjára és szénásványok csoportjára, helytelenítem s azt az egész vonalon elejtendőnek tartom. III. A javaslat III. címe a bányatulajdon szerzésére vonatkozó szabályokat tartalmazza, amelyeket egészben véve helyeseknek és kielégítőknek tartok azért, mert az uj jogfejlődés igényeinek megfelelőleg belevonják a bányatulajdon körébe mindazt, amit a modern bányajogi felfogás annak tart. Itt is hibáztatom azonban a terminológiát és továbbra is fentartandónak tartom az ausztriai bányatörvénynek elnevezéseit. Kívánom tehát, hogy ezentúl is a bányatelkek, a határközök és a kültelkek «adományoztassanak», ellenben a segédhajtások és a bányászati feldolgozási művek «engedélyeztessenek». A bányajog speciális jog lévén, mindenki természetesnek kell hogy találja, ha abban más jogok terén elő nem forduló speciális elnevezésekkel találkozik. Minthogy pedig bányásznépünk az «adományozás» szót a hosszú gyakorlat folyamán megszokta és megkedvelte ; minthogy továbbá semmiféle kényszerítő ok nem forog fenn, mely annak elejtését megkövetelné, joggal megkívánhatjuk, hogy ez a kifejezés, illetve elnevezés az uj magyar bányatörvénybe is felvétessék. Megelégedéssel konstatálom, hogy a tervezetben megvalósítva látom az engedélyezésre vonatkozólag tett javaslatomat, mert akkor határozottan kijelentettem, hogy engedélyezés tárgyául nemcsak a kisegitő vájásokat, hanem az aranymosást, a feldolgozási műveket és a szállítási eszközöket is kívánom felvétetni. Épp olyan megelégedéssel konstatálhatom azt is, hogy a tervezet javaslataimmal egyezően a «vájástérdemlőség» követelményét is egészen elejtette. Csak helyeselhetem, hogy a tervezet az aranymosás és az ásványkihasználás intézményét sajátos természetüknek megfelelőleg külön szabályozza. Különösen ki kell emelnem a tervezetnek az ásványkihasználás engedélyezéséről szóló szakaszának szabatos szövegezését, mert határozottan beszél olyan üzemi maradványokról, amelyek már nem tartoznak valamely fennálló bányához vagy segédműhöz. Az osztrák bányatörvény ez irányban nagyon határozatlanul rendelkezett, minélfogva sok zavarra és perre adott okot, mert a könnyű módon meggazdagodni kivánó spekulánsok minden felhagyott bányát vagy feldolgozási művet elhagyatottnak tekinteni s ilyképp valóban létező és fennálló, sőt virágzó bányavállalatoknak a tulajdonába külmértékeket szerezni akartak. (Folytatása következik.) Az ösztöndijügylet jogi tartalma. Irta DOCZI SÁMUEL dr. ügyvéd, az Orsz Iparegyesület ügyésze. (Befejezés.)*) Hogy az eddigiekben kifejtett szempontok mennyiben állanak meg és hogy harmadik személyek zálogjogszerzésének kérdése az ösztöndíj-követelésekre a magyar tételes jog szerint hogyan áll, azt legjobban a Méray-Horváth Károly ötvenezer K.-s ösztöndijának peres esetéből lehet látni. A hitelező letiltotta az ösztöndijat. Az adós ösztöndíjas ez ellen előterjesztéssel élt. A járásbíróság az előterjesztést elutasította *) Előző közlemény a 46. számban.