A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 49. szám - A birtokbavezetés kérdéséhez

360 A JOG ezzel a megokolással: Végrehajtás alá vétetett az adósnak a m. kir. kereskedelmi minisztériumnak 1906. évi 43,301. számú rendeletével végrehajtást szenvedő részére 5 éven át engedélyezett évi 10,000 K., összesen 50,000 K. ir. követelése. Ezt a végrehajtást szabálytalanná nem teszi a követelés jogcímének hiánya, mert a lefoglaltatni szándékolt követelés ugy van körülírva, hogy más követeléstől megkülönböztethető. A jogcim kitétele lényeges az esetben volna, ha az a végrehajtási törvényben felsorolt mentességi esetek valamelyike alá tartoznék, azt azonban végrehajtást szenvedett sem állítja, hogy a tanulmányi segélydij ahogy ő a jogcímet megjelöli, kifejezetten felemlítve volna azokban a kivételes rendelkezésekben, amelyek a foglalást tiltják. Ezt a jogcímet, amelyet végrehajtást szenvedett a becsatolt hirlappéldányokkal kellően igazolt, végrehajtató álláspontjával szemben a bíróság alapul elfogadja ugyan, mert a végrehajtató ugyan csakis arra szeiezhet zálogjogot, amihez végrehajtást szenvedettet is követelési jog illeti; tehát tarthatatlan végrejhajtatónak az az állítása, hogy a lefoglalt szolgáltatás jogcíme ajándék lehessen. Mindazonáltal a lefoglalt követelést a végrehajtási törvénynek mentesítő intézkedései alá kiterjesztőleg nem vonhatja a bíróság. Nem vonható ez a végrehajtási törvénynek 55. és következő §-ai alá, mert végrehajtást szenvedett az ott felsorolt közhivatalnokok és alkalmazottak közé nem tartozik ; nem vonható a végrehajtási törvény 65. §-a alá sem, mert az abban emiitett szerződések közé a személyes szolgálat nem tartozik és a végleszámolás után fennmaradó követelésre az esetben is hatályos a végrehajtás, de nem vonható a törvénynek a tulajdonképeni segélyek és ezekhez hasonló szolgáltatások mentesítését tárgyazó intézkedései alá sem, ahová a végrehajtást szenvedett által felhívott 1900. évi XVI. törvénycikk 10. §-a is tartozik, mert a végrehajtást szenvedett részére utalványozott évi átalány nem múltbeli szolgálatok ellenében vagy betegség stb. esetére, hanem jövőbeli tanulmányozás fejében adatik. Legkevésbbé sem található a végrehajtási törvényben alap arra, hogy amikor a fizetések és a napidijak bizonyos korlátozásokkal lefoglalhatók, ez a velük tartalmára nézve rokon szolgáltatás, mely végrehajtást szenvedett szabad rendelkezésére egy összegben és előre kiadatik, a maga teljes összegében végrehajtás alól mentes lehessen. Hogy az egyes évi részletek kiutalása különkülön a tanulmány eredményéről való jelentés után történik, a zálogjogszerzést nem akadályozhatja, mert a végrehajtást szenvedett joga a további részletekre ugyancsak a felhívott miniszteri engedélyen alapul. (1907. márc. 3-án 584/907.) A budapesti kir. tábla azonban az elsőbiróság végzését megváltoztatva, az előterjesztésnek helyt ád és ennek következtében az 1907. évi február hó 17-én az 1907. V. II. 584/5. számú jegyzőkönyv szerint foganatosított végrehajtást az 1881 : LX. t.-c. 35 §. alapján megsemmisítette, azzal a megokolással, hogy végrehajtást szenvedőnek a m. kir. kereskedelmi minisztérium 43,301/06 szám alatt kelt rendeletével engedélyezett évi 10,000 K. tanulmányi segélydij szociológiai tanulmányok folytatása végett, tehát kifejezetten megjelölt közérdeket szolgáló kulturális célból engedélyeztetett akként, hogy annak kiadása a tanulmányok eredményéről teendő jelentéstől és az évről-évre teendő előterjesztéstől van függővé téve. E segély tehát a kormány tetszésétől függően bármely évben beszüntethető és ennek folytán végrehajtást szenvedőnek e tanulmányi segélydija nemcsak időleges, de bizonytalan járandóság. Az 1881 : LX. t.-c-nek a készpénzkövetelések behajtására irányuló rendelkezésein az a szellem vonul át, hogy bizonyos meghatározott közérdekű célból engedélyezett állandó jelleg nélküli járandóságok a foglalás alól mentesitendők. így az 1881: t.-c. LX. 52. §. 2. bekezdése szerint közszolgálatban álló személyeknek szolgálatuk után, a rendes fizetésen kivül járó illetményeit lefoglalni nem engedi. Ugyané törvény 64. §-a szerint a kegydijakra és alamizsnapénzekre, amelyek szintén bármikor visszavonható járandóságok, végrehajtás nem intézhető. A 65. §. rendelkezése pedig a kincstárral, köztörvényhatósággal, az országos alapokkal szerződő magánfeleknek azokat a járandóságait, amelyek a szerződés teljesithetése végett időközben kiadandók, nyilván abból a célból, hogy ily külön rendeltetést szolgáló járandóság megvonását kizárttá téve a közérdeket védje, a foglalás alól kiveszi. Igaz ugyan, hogy az 1881: LX. t.-c. az ösztöndijakat és tanulmányi segélydijakat a végrehajtás alól mentesített járandóságok közt kifejezetten fel nem sorolja, mindamellett figyelemmel e törvénynek fentebb vázolt szellemére, továbbá figyelemmel arra a körülményre is, n°gy ily segély végrehajtás alá vonása annak megszüntetését eredményezhetné, amely esetben egyrészt a végrehajtási alap önmagától elesik, másrészt végrehajtást szenvedett, a közérdeket szolgáló tanulmányai folytatásában akadályoztatik meg: a kir. tábla kimondotta, hogy a bizonyos közérdekű cél előmczditása végett az állam által határozott rendeltetéssel engedélyezett állandó jelleg nélküli járandóság, tekintettel az 1881: LX. t.-c. 65. §. rendelkezésének joghasonlatosságára is, foglalás tárgyává nem tehető. Minthogy pedig a végrehajtást szenvedőnek engedélyezett tanulmányi segélydij szintén ily jellegű járandóság, amely a kifejtettek szerint végrehajtás alá nem vonható : szabálytalanul járt el a bírósági kiküldött, amidőn végrehajtást szenvedőnek végrehajtás alá nem vonható tanulmányi segélydiját lefoglalta, miért is a szabálytalanság miatt eljárását az 1881 : LX. t.-c. 35. §. alapján megsemmisíteni kellett. Látni való tehát, hogy a tábla is arra az álláspontra helyezkedett, mely az ösztöndíj szónak nem tulajdonit feltétlenül ajándéktartalmat és elválasztja a jutalmazó ösztöndijakat, a segélyezőktől. Az kétségtelen, hogy a segélyező ösztöndíj visszterhes szerződésen alapul és a legszemélyesebb szolgálat adja a kötelem tartalmát az ösztöndíjas oldalán. Ennélfogva feltételes szolgáltatás, melyre zálogjogot szerezni a törvény alapján nem lehet. Más kérdés azonban az, hogy a formai joggal szemben mi volt a kormánynak intenciója? Segélyt adni szociálpolitikai tanulmány céljaira, amint azt a táblai ítélet mondja, vagy megjutalmazni a végrehajtást szenvedettnek kétségtelenül elismerésre számot tartó politikai szolgálatait. Az intenció itt a fő momentum. Intenciót bizonyítani nem lehet. De interius non iudicat praetor. A bíróság kénytelen volt elfogadni a kereskedelmi minisztérium nyilatkozatát és ennek alapján helyesen döntött az ösztöndijkérdés első jelentősebb jogesetében. A bií tokbavezetés kérdéséhez. Irta HALMI BÓDOG, máramarosszigeti jbir. aljegyző. Az 1881: LX. t.-c. 180. §-a értelmében az árverési vevő az árverés napjától számitott 8 nap alatt arra az esetre, ha az árverési eljárás ellen előterjesztés nem adatott be, a megvett ingatlant birtokba veheti és amennyiben a birtokbavételben bárki is akadályozná, igénybe veheti a községi vagy a közigazgatósági hatóság segítségét. Jogában áll továbbá az árverési vevőnek, hogy a birtokbahelyezést birói kiküldöttel, esetleg karhatalom igénybevétele mellett, foganatosíttassa. Ez utóbbi esetben külön kérvény nyújtandó be a bírósághoz és a birói kiküldött utján való birtokbahelyezés az ezt kérelmező költségére történik. A végrehajtási törvény ezen szakasza teljesen magán viseli az élettől elzárt bürószobai munka bélyegét, igazi szürke kodiűkatorius rendelkezés, amely ugy elméleti, mint gyakorlati tekintetben hiányos, tökéletlen és temérdek latitüdöt nyújt a visszaélések számára és azonkívül indokolatlan anyagi terheket ró az ingatlan szerzőjére: az árverési vevőre, aki lefizette a vételárt vagy legalább is megtette a legmagasabb Ígéretet. Mindenekelőtt kiindulva abból a magánjogi alapelvből, hogy a tulajdonjogban a birtokhoz való jog is benne foglaltatik : arra az esetre, ha az árverési vételt tulajdonszerzési módnak tekintjük, ugy az árverési vevőnek a tulajdont a maga teljességében minden jogosítványaival együtt át kell adni a köznek, annak a birói hatóságnak, amely a végrehajtási eljárás egész fázisa felett birói tekintélyével őrködik és a végrehajtató érdekének prokuratorává válik. A tulajdonjog bejegyzését hivatalból teljesiti a tkkvi hatóság, mikor az árverés jogerőre emelkedett és a vételár leíizettetett, ez nem sikkadhat el, ez iránt teljes oltalmat ad az árverési vevő minden hozzájárulása nélkül a bíróság, csupán csak a tulajdonjog corporalis részével kell egy külön költséges eljárást foganatosíttatnia, hogy nemcsak jogot szerezzen, hanem matériát is a vevő. A derült harmonikus magyar síkság emberei, a rendezett birtokviszonyok áldásait élvezők naivitásnak nevezhetik ezeket a fejtegetéseket, mondhatják, hogy aki ingatlant vesz, az tudja, ismeri azt a rögöt, amit a maga számára birni óhajtott és az minden birói intervenció nélkül élvezheti a tulajdonát, amit pénzért magához váltott. Ezek a boldog gúnyolódok azonban megfeledkeznek a zeg-zugos hegyes vidékekről, ahol a természet ezer szeszélye annyira összezavarja az ingatlanok mesgyéit, hogy nemcsak egy es parcellák, hanem egész községek határai is elmosódnak. A törvényhozó a kodifikátori teremben, midőn kinézett az ablakon, csak a szép, rendezett lapályokat látta, de nem például az észak-keleti Kárpátok szomorú vidékét, ahol a birtokállapotok rendezetlensége a befejezetlen telekkönyvi munkálatok és a telekkönyvi tulajdonnak a tényleges birtoklással óriási mértékben ellentétes tényállása állapitható meg. Ezeken a helyeken a birtokbahelyezés egy külön aktus, amelynek technikai keresztülvitele, tekintettel arra, hogy a községek a bíróság székhelyétől gyakran 70—80 kilométernyi távolságban vannak és a kegyetlen hegyektől elzárt parcellák óriási nehézséggel közelíthetők meg, egy külön, csaknem az árverés foganatosításánál súlyosabb költségű eljárást igényel. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy az ország egyes vidékein tengődő szegény proletár gyakran évtizedek keserves munkájából fillérenként gyűjti össze azt az összeget, amely az árverésen megvett ingatlannak nevére való leütésére elegendő, ugy kegyetlenségnek kell tartanunk erre az ínséges árverési vevőre — kinek egész életeredménye az a véren szerzett földdarab — még a birtokbavezetésért járó útiköltség, fuvar, eljárási díj és gyaloglási összeggel járó birtokbavezetési költség terhét is róni. Már pedig ezen a vidéken a birtokbahelyezés foganatosítása nélkül az árverési vétel csak elméleti jelentőségű, csupán csak elméleti értékkel bir, mert itt lazábbak az erkölcsi érzé-