A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 49. szám - Igazságtalan elvek uralma

358 A JOG hogy a jogátszállás egyik rendes előföltétele a jogelőd anyagi jogosultsága, de követeli, hogy e nélkül is meg kell történni a jogátszállásnak, enélkül is jogváltoztató hatása legyen a telekkönyvi bejegyzésnek, ha a telekkönyv az elődöt jogosultnak mutatja és az utód ennek helytelenségét nem ismeri. Ez a parancsoló jogrend támaszkodik a bejegyzési elvre, a legalitás és publica fides elveire. Az ezen elveken nyugvó jogrend aztán szabadon határozhatja meg azt a tényállást, melyen alapulnia kell a jogváltozásnak éppen a jogrend és a célszerűség követelményei szerint. Ezeket egybevéve a telekkönyvi bejegyzés jogforrássá válik, kialakul a telekkönyvi tulajdon és ez a törvény oltalma alatt tulajdonjogi vindicatióval lép föl a valódi tulajdonjoggal — szerintök — az anyagi jogosultsággal szemben, szóval elérkeztünk oda, ahol az alaki jogosultság uralja az anyagi jogosultságot, a telekkönyvi tulajdon abszorbeálja a valódi tulajdont, mint ahogy abszorbeálta az ősiség eltörlésével a valódi tulajdonjog a birtokjogot; vagy ha asszimilálni nem is tudja a telekkönyvi tulajdon a valódi tulajdont, elérkeztünk arra a pontra, ahol mindenesetre kétféle tulajdont kellene jogrendszerünkbe fölvenni, mert egyaránt elismerik ugy az anyagi, mint az alaki jogosultságot az átruházás érvényes alapjául, amaz pedig a valódi tulajdon, ez a telekkönyvi tulajdon jogrendszerére utal. A tulajdon kizárólagosságát és oszthatatlanságát hangoztatják elvileg és magyarázataikban s indokolásaikban mégis megteremtik öntudatlanul a kétféle tulajdont. Az anyagi igazságot az alaki jog uralma alá keríteni tévedés és igazságtalanság. Itt velem senki se vitatkozhatik, hogy nincs igazságom. Az anyagi jogosultságot kikapcsolni az átruházás tényéből és helytelen bejegyzésére s a szerződő fél tudatlanságára fektetni a jogátszállást, ismét tévedés és jogtalanság. Ezt se vitathatja senki velem szemben. Vita tárgya marad egyedül, hogy ennek az igazságtalanságnak és jogtalanságnak védelmezése, törvényes oltalma, vájjon erkölcsileg és gazdaságilag kisebb hiba-e, kisebb mulasztás-e, mint lenne az, ha az ingatlan forgalmát nem segitenók elő az alaki jogosultság szentesítésével P Lássuk, miféle segítséget nyújt az alaki jogosultság szentesítése a tekintetben, hogy ez által ingatlan vagyonunk hitele és gazdasági forgalma és ez uton az üzleti haszon emelkedjék. Ezt a segítséget rendes és okos ember nem veszi igénybe ; ezeknek nincs is szükségük e tekintetben a törvény oltalmára. A jogtalanul és igazságtalanul kinált segítségnek csak tudatlan és rosszhiszemű egyének vehetik és veszik hasznát. A dolog tehát ugy áll, hogy azért követnek el jogtalanságot és igazságtalanságot, hogy ezáltal tudatlan és rosszhiszemű emberek érdekeit védelmezzék. Hát igy talán emelkedni fog az ingatlan hitele és forgalma ? Dehogy. Tudatlanság és rosszhiszeműség csődbe keriti az illetőt, ez a tudatlanságnak természetes folyománya azon általános elvből kifolyólag, hogy a nem tudás nem szentesit az egyetemes erkölcsi és jogi felelősség alól, a rosszhiszeműség pedig bűnének csak büntetését várhatja és nem érdekeinek megsegítését jogállamban. Nézzen be bárki pl. a magyarországi földhitelintézet illető osztályába, hol a kölcsönöket lebonyolítják; olvassa el ottan az intézet hitelezésének általános föltételeit. Mit lát azokban ? A földhitelintézet a telekkönyv tartalmát nem tekinti valónak, tartalmában nem lát anyagi jogosultságot és bejegyzéseinek nem tulajdonit jogváltoztató hatást; hanen figyelmeztető följegyzésnek, útmutatásnak tekinti arra nézve, hogy hol és miként bizonyosodhassék meg a telekkönyv tartalmának valódiságáról, a benne rejlő anyagi igazságról, a bejegyzések jogerős érvényességéről és mindenekfölött a telekkönyvbe fölvett tulajdon és tulajdonos azonosságáról. Az általános föltételek kitanítják az embert, hogy hol és mit tegyen a nyomozás érdekében, azokat a föltételeket nem másolom ide, dologértők előtt ismeretesek. A földhitelintézet utasításait követi minden jóhiszemű okos ember akár jelzálog (ingatlan), akár jelzálogjog szerzéséről legyen szó, mert az mindig tökéletesen egyenlő dolog, akár 1000 frt jelzálogkövetelés, akár 1000 frt értékű ingatlan vagyon vesszen el óvatosság hiányából. Az anyagi igazság érvényesítésére hivatott joggyakorlat előtt sincs meg a theoretikus felfogásban fixirozott azon hitele az uralomra jutott bejegyzési, nyilvánossági és legalitási fezt magyarul törvényességinek nevezni ráfogás volna) elveknek, amivel fölruházni szeretik a tkvi rendszer hívei Ott van pl. a végrehajtási törvény 180. §-a, mely megadja a jogot az árverési vevőnek, hogy magát a megvett dolog birtokába idézés, perlés, ítélet nélkül bevezettetheti bárkivel szemben karhatalommal is és a felsőbíróságok a Kúria határozatának szentesítésével hová zsugorították össze ezt a törvényes szabadságot döntve-, nyeikkel. Megállapította a joggyakorlat törvénynyel szemben hogy ez a bevezetés, illetve kitelepítés csak a végrehajtás, illetve árverési eljárás folyama alatt foganatosítható, de ha az ingatlanra nézve az árverési vevő már jogerős tulajdonjogi bekeblezést kapott, kitelepítéshez, illetve magához a dolog átvételéhez I nincs joga, csak perhez. Hogy jöhetett létre ilyen határozat? I Mi ennek az oka ? Hogy történhetik az, hogy az árverési vevőnek még kisebb legyen az anyagi jogosultsága telekkönyvi bekebelezés után, mint bekeblezés előtt ? Azért történik igy, mert a bíróság maga se tulajdonit jogváltoztató hatást a telekkönyvi bejegyzésnek és erre nagy oka van. Tudja a bíróság ugyanis, hogy a végrehajtási és árverési eljárás a telekkönyvi kitüntetés alapján történik; azt is tapasztalja, hogy ugyanazon ingatlant tárgyazólag nem mindenkor fedi egymást a telekkönyvi és valódi tulajdon, olykor a tényleges birtok sem ; tudja a rendtartásból, hogy az eljárás folyama alatt mindig a telekkönyvi tulajdonos kapja az értesítéseket, a valódi tulajdonost és tényleges birtokost a hatóság nem ismeri; végül rájött aztán arra, hogy a törvény közönséges rablómunkát végez a telekkönyv segítségével, midőn értesítés nélkül kitelepíti a jóhiszemű valódi tulajdonost és tényleges birtokost, rájött, hogy formális eljárásával megölte az anyagi igazságot. Ezt meg kellett akadályozni. Végrehajtás folyamán ott vannak a jogorvoslatok: előterjesztés, felfolyamodás, az ingatlan végrehajtási zár alól feloldása, megvan a sértett igaz-' ság jogmenedéke; de ha ezekhez sem nyílott alkalom s az árverési eljárás befejeztetett, pert kell indítani az árverési vevőnek, melynek letárgyalásánál ismét előkerül az anyagi igazság védelme. Megvan azért — szó se fér hozzá — a birói gyakorlatban is, a telekkönyvi bejegyzés törvényes védelme, de nem a modern theoretikus felfogás szerint, hanem a dolog érdeme szerint. Mindig törvényes védelmet talál — és itt kell is a védelem — a telekkönyvi bejegyzés, midőn a jogtalan gazdagodás, vagy az igazságtalan károsodás megakadályozását foglaljuk §-ba és ekkor kikapcsoljuk az alaki jogosultságot az eljárásból, de bekapcsoljuk abba ugyanakkor az anyagi igazságot vezérelvül. Az uralomra jutott elvek pedig megfordítva tanácsolják. Hiában. Ezek az elvek igazságtalanok és lehetetlenséget akarnak. A jogátszállás akadálytalanságát hirdetik a forgalom intensivitása érdekében. Téves telekkönyvi állás mellett, tudatlan vagy rosszhiszemű szerző, az anyagi igazság kikapcsolásával, semmire se megy, mert alapigazság, hogy tévedésből jogot senki se származtathat, rosszhiszeműség pedig ki van zárva a vagyonszerzés tényéből minden jogállamban. Ezen elvek magyarázata szerint körvonalazott jogátszállás semmi egyéb lényegében, mint a telekkönyvi kitüntetés változata papíron. Ez az átszállott jog sok esetben semmi, sőt kárt okoz ; mert olyan jog, melynek nem felel meg kötelezettség, melynek nincs tárgya. Az ilyen jog csakugyan semmi. Pál magára irattá telekkönyvileg a rét tulajdonjogát; belemegy kaszálni és Péter birtokháboritási perrel támadja meg, elitélik Pált. A helyhez nem juthat és költséget fizet; majd tulajdoni pert indít, itt se nyer, sőt elveszti telekkönyvi be-