A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 48. szám - Luigi Dolci: Revisione dei processi penali e indemnita alle vittime di errori giudiziari

190 A JOG alaposan lehet következtetni arra, hogy az illető személyt vagyona elvesztése, s ez által az anyagi tönkremenetel fenyegeti. (A m. kir. Kúria 1907. május 15. 412/907. sz. a.) Jogok megszerzésére, valamint jogok elenyésztésére vonatkozó ügyleteknél, különösen a joglemondásnál is egyaránt alkalmazást nyer az a jogszabály, hogy a szerződési akarat nem csak kifejezetten szavakkal, hanem hallgatólag is, oly cselekmények által nyilvánitható, amelyek a szerződési akaratban való kétkedésre minden észszerű okot kizárnak. (Bpesti kir. Ítélőtábla 1907. szeptember 10. I. G. 255/907.) A kölcsöntőkének az esedékesség előtti visszafizetése esetére kamatvisszatérités avégből köttetik ki, hogy az adós a visszafizetett töke után tartozatlanul kamatkötelezettséggel ne terheltessék ; a hitelező tehát a felvett kamatnál többet az adósnak visszatériteni nem tartozik. (A m. kir. Kúria 1907, június 4. 934/906. VII. p. t.) A visszavásárlási jog mint mellékszerződésbeli megállapodás csak az adásvételi szerződésben mint főszerződésben köthető ki joghatálvosan. ÍA m. kir. Kúria 1907. június 13. 3.303/90G. sz. a. VII. p. t.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az életkor hamis bevallását az erre hivatkozó biztositó társaság tartozik bizonyítani. Az esketési anyakönyvi kivonatba bejegyzett életkor a valódi életkort nem bizonyítja. Ellenkező kikötés hiányában a nyugta bélyegét az adós köteles adni, minélfogva nyugtailletéket külön kikötés hiányában a biztosított öszszegbői a biztositó le nem vonhatja. A dijkiegészitésre vonatkozó biztosítási feltételek a keresk. törvény rendelkezéseivel ellentétben nem állanak. A budapesti kir. törvényszék: Alperes köteles a felperesnek 9,662 dinár 20 para tőkét kifizetni. Indokok: Alperes és D. T. 1892. nov. 12. napján a keresethez A) alatt csatolt életbiztosítási szerződést kötöttek, melynek tartalma szerint alperes kötelezte magát, a nevezett biztosított halála esetére D. V. mint kedvezményezett kezéhez 10,000 dinárt kifizetni. Ez a követelés utóbb az összes érdekeltek beleegyezésével felperesre engedményeztetett és az engedmény a kötvényen föltüntettetett. A biztosított 1903. évi március hó 20. napján meghalt; alperes azonban a biztosítási összeg kifizetését megtagadja a K. T. 475. §. és 506. §-a alapján, mert a biztosított a 2. alatt csatolt ajánlatban magát 51 éves korúnak mondta, holott akkor már 61 éves volt és így az ügylet megkötésekor a biztosítás elvállalására ezt a fontos körülményt valótlanul adta elő. Felperesnek a kötvényen olvasható általános biztosítási feltételek 1. cikkének második bekezdésére alapította azt a védelmét, hogy a kötvény 5 év elteltével megtámadhatatlanná válik, a kir. törvényszék azért nem vette figyelembe, mert a felhívott cikk a megtámadhatatlanság alól az életkor helytelen bevallása esetére kivételt tesz. A G) alatti lelkészi bizonyítvány tanúsítása szerint a biztosított szülőhelyén az 1848. év előtti anyakönyvek, köztük a biztosítottra vonatkozó is, megsemmisültek; az életkor tehát születési anyakönyv hiányában alperes által egyéb megfelelő módon bizonyi'andó. A 3. alatt csatolt halálesetfelvételhez, 4. alatti orvosi jelentésben, 5. és 6. alatti halotti anyakönyvi kivonatban néhai D. T. a halál idejében — 1903. márciusban — 72 esztendősnek van megjelölve; ezek szerint tehát a biztosított a szerződés kötésekor 61 éves lett volna. A jelzett okiratok azonban a biztosított életkora, illetőleg születési ideje tekintetében bizonyítékot nem képeznek, mert a 3. alatti halálesetfelvétel és 5., 6. alatti anyakönyvi kivonatok csupán az elhalálozás tényére és idejére vonatkozólag képeznek bizonyítékot, de nem képeznek bizonyítékot sem ezek az okiratok, sem a 4. alatti orvosi bizonyítvány az életkor tekintetében. A 11. alatt csatolt esketési anyakönyvi kivonat bizonyítja u^yan azt, hogy D. B. 1856. június hó 10. napján nőül vette a biztosítottat (Gy. T.-t), de ebből nem lehet megállapítani, hogy a biztosított az ajánlatban hamis életkort mondott be, mert az, hogy ezen alapon való számítás szerint a biztosított a házasság kötésekor 14V2 éves volt, lehetetlenségnek nem tekinthető, mert köztudomás szerint az ország szerb lakosságánál az ily korban való házasságkötések nem tartoznak a ritkaságok közé sem. Alperes tehát a biztosított életkorát okiratokkal nem bizonyította. De ha még a jelzett okiratok az alperesnek a biztosított életkorára vonatkozó állítását támogató erővel bírnának is, ezt az erőt lerontja az F) alatti kiigazított anyakönyvi kivonat es felperes által D) alatt csatolt jegyzőkönyv, melyben 2 tanú a községi elöljáróság előtt 1895. évben személyes tapasztalat alapÍT.i b'Ztositott születési évét 1842-re, vagyis az ajánlatnak megfelelő időre tettek. e De nem szolgáltatott bizonyítékot alperes a biztosított életkora tekintetében, a kihallgatott tanuk vallomásával sem mert a tanuk erről tudomással nem birtak. Alperes tehát a közlési kötelezettségnek a biztosított részéről történt megsértését nem bizonyítván, a biztosítási összeg kifizetését meg nem tagadhatja Alperes a biztosítás, összegbe beszámítani kiván az általa fizetendő í°£ Jfetek fejében 100 dinárt es két negyedévi díjrészlet fejében ooi dinár cKJ párat. Az illetékre vonatkozólag az 1883. évi VIII. t.-c. 4. és 10. S-ainak rendelkezése, amelyek a biztosító társaság illetékfizetés kö?elí.efSgét az áitalok fizetett biztosítási összegek utan megáUaDitiák azzal hogy a nyugták további illeték alá nem esnek, Skban véve még nem döntik el azt a kérdést, hogy a feleket Sffi a illeték megtérítése vagy áthántása tekintetében minő ioeok és kötelezettségek illetik. , Fnnek a kérdésnek eldöntéséről külön megállapodás hiányában mint a jelen esetben is, hogy a kötvény feltételei e tekintetben nem intézkednek, a felek magánjogi viszonyának tárta ma jön tekintetbe. A kötvény főszövege felett van ugyanis egy ha ározmány, amely szerint portó- és bélyegköltségek a biztosítottat terhelik ez a kikötés azonban a megelőző szövegre vonatkozásban csak az id. t,c. 3. §-a szerint a biztosítás, dijak utan a biztosító által fizetendő illetékek áthárítására vonatkozik, de nem terjeszthető ki a biztosítási összeg utáni illetékre. A jelen esetben a felek jogviszonyának tartalma az, hogy felperest, mint a kedvezményezett jogutódját követelési jog illeti a biztosítási összegre s ugyanazt alperes megfizetni tartozik. Miután azonhan a fizetést az adós jogszabály szerint csak megfelelő nyugta ellenében tartozik teljesíteni; kérdés, hogy általában a hitelezőnek nyugtaadási kötelezettségéből következhetik-e az is, hogy a nyugtakiállitás költségét, jelen esetben az azzal járó vitás illetéket is ő tartozik viselni. A kir. törvényszék azt találta, _ hogy az emiitett jogszabály a hitelezőre vonatkozó ily kötelezettséget nem foglal magában, mert a nyugta nem az ő, hanem a teljesítő adós vagyoni érdekét szolgálja azzal, hogy bizonyítékot képez a kötelezettség tekintetében s így, ha a hitelező a teljesítést elismerni tartozik is a nyugta kiállítással, annak költsége jogosan nem őt, hanem az adóst kell hogy terhelje, mert ellenesetben a hitelező kevesebbel tartoznék beérni, mint amennyi az ő jogos követelése, ami pedig a felek jogviszonyának tartalmával meg nem egyeztethető és aminek helytelensége szembeszökő oly esetben, amidőn az adós kamattalanul élvezett kölcsönt fizet vissza, amikor is a hitelező még kevesebbet kapna vissza, mint amennyit adott, ha a nyugtailleték is őt terhelné Alperes tehát az illetéket külön kikötés hiányában a biztosított összegből le nem vonhatja. De levonhatja a biztosított elhalálozása évének végéig esedékes 337 dinár 80 párát mint két díjrészletet, mert ezt a levonást az általános feltételek 2. cikke kiköti, az a kikötés pedig a K. T. tételes rendelkezéseivel ellentétben nem áll. Ezekhez képest alperest marasztalni, felperest követelésének ezt meghaladó részével elutasítani kellett. A budapesti kir. ítélőtábla: Annak előrebocsátásával, hogy az elsőbiróság által a kereseti összegből levont 2 díjrészlet nem 337 dinár 80 para, hanem 237 dinár 80 para, az ennek 10,000 dinárból levonása után fennmaradó összeg tehát nem 9,662 dinár 20 para, hanem 9,762 dinár 20 para, az elsőbiróság ítéletében előforduló tollhiba kiigazításával az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok -. Alperes a biztosítási kötvényre vezetett általános feltételek 2. cikke alapján a biztosított elhalálozása évének végéig esedékes két, egyenként 118 dinár 90 para, összesen 237 dinár 80 párát kitevő negyedévi díjrészletet kiván marasztalása esetére a biztosítási összegből levonni, azon a 100 dinárt kitevő l°/0 illetéken felül, amelyre nézve az alperes által kért levonásnak az elsőbiróság ítéletének indokai szerint helyt nem adott. Nyilván csak számhibából származik tehát az, hogy az elsőbiróság ítéletének indokaiban ezt a két díjrészletet 237 dinár 80 para helyett 337 dinár 80 párának irta s a 10,000 dinár kereseti tőkéből, melyet indokai szerint ezen két díjrészlet levonásával egészen megítélt, 237 dinár 80 para helyett 337 dinár 80 párát vont le és ehhez képest alperest 9,762 dinár 20 para tőke helyett 9,66" dinár 20 para tőkében és kamatában marasztalta. Az elsőbirósá dinár 20 para tőkében és kamatában marasztalta. Az elsőbiróság ítéletét tehát a jelen ítélet rendelkező része értelmében hivatalból ki kellett igazítani és ezzel a kiigazítással az elsőbiróság Ítéletének alperest marasztaló felebbezett részét a benne felhozott vonatkozó indokoknál fogva annyival is inkább helyben kellett hagyni, mert az alperes kérelmére kihallgatott G. P. és N. M. tanuknak vallomásaiból nem tűnik ki, hogy ők azonosak volnának D) a. jegyzőkönyvben megnevezett, de felperes előadása szerint már elhalt hasonnevű egyéneKkel, kik a D) alatti szerint már 1895. évben idősebb emberek voltak, míg a kihallgatott tanuk 1905. évben is csak 50—60 évesek és mert a felebbezésben felhozott az az érvelés, hogy 14V2 éves nő házasságához 1856. évben is hatósági engedély volt szükséges, sulylyal azért nem bír, mivel ha a 11. alatti esketési anyakönyvi kivonat a biztosított fél házasságára vonatkozik is, a hatósági engedély hiánya legfeljebb szabálytalanságot képezne, de az esketési anyakönyvi kivonatba bejegyzett életkor a valódi életkort sem bizonyíthatja. A m. kir Kúria (1907. szept. 4. 857. sz. a.) a másodbiróság íteletét indokai alapján helybenhagyja. Bűnügyekben, Az 1895 : XLI. t.-c. 8. és 9. §§-aiban körülirt védjegybitorlás, k,hagasok a BP. 41. §-a szerint főmagánvád tárgyat: képezi!ennélfogva az említett kihágások által jogaiban sértett mindazokat a jogokat igénybe veheti, melyeket törvényileg a főmagánvadlo részére biztositvák : nevezetesen a BP. 383. S III 1 DOntia sr Sa^ST"14* "leto fe,ebbezési ™°< A m. kir. Kúria (1907. október 16. 8,072/907. sz. a I. Bt.)