A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 48. szám - Luigi Dolci: Revisione dei processi penali e indemnita alle vittime di errori giudiziari

A JOG 101 A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy az 1895: XLI. t.-c. 8. és 9. §-aiban körülirt kihágások a BP. 41. §-a szerint főmagánvád tárgyát képezik s hogy ennélfogva az emiitett kihágások által jogaiban sértett mindazokat a jogokat igénybe veheti, melyek törvényileg a fomagánvádló részére biztositvák: nevezetesen a BP. 383. §. III. 1. pontja szerint a főmagánvádlót illető felebbezési jogot megszorítás nélkül gyakorolhatja. Megsértette tehát a törvényt a zalaegerszegi kir. törvényszék 1906. évi december hó 22-én 5,589. szám alatt hozott másodfokú végzésével annyiban, amennyiben B. K. főmagánvádlónak az elsőfokú bíróság Ítélete ellen a magánjogi igények és a bűnügyi költségek tárgyában közbevetett felebbezését abból az indokból utasította vissza, mert a nevezettet mint «sértettet» a felebbezés joga a BP. 383. §. III. 2. a) pontja és 548. §-ának ötödik bekezdése érteimében nem illeti meg. Jelen határozat a felekre nézve nem bir hatálylyal. Indokok: A zalaegerszegi kir. járásbíróság a B. K. budapesti nagykereskedő feljelentése folytán K. L. zalaegerszegi gyógyszerész ellen védjegybitorlás kihágása miatt folytatott bűnvádi ügyben 1906. évi november hó 7-én 1906. B. 803/4. szám alatt hozott ítéletével megállapítván, hogy a nevezett gyógyszerész az általa készített sósborszeszt B. K. nevével és annak részére lajstromozott védjegygyei ellátott üvegekben tudva, jogtalanul forgalomba hozta és árulta, K. L.-t az 1895: XLI. t.-c. §-ában körülirt védjegybitorlás kihágásában bűnösnek nyilvánította és behajthatatlanság esetén tíz napi elzárásra átváltoztatandó 200 K. pénzbüntetésre ítélte el. Elmarasztalta egyúttal a kir. járásbíróság vádlottat B. K. javára 20 K. ügyvédi képviseleti díj megfizetésében; ellenben ezt az összeget meghaladó költségek iránti igényével főmagánvádlót elutasította; kártérítés iránti igényével pedig polgári perre utasította. Fomagánvádló az alsófoku bíróság ítéletének a költségekről és a kártérítésről rendelkező részét felebbezvén, a zalaegerszegi kir. törvényszék mint másodfokú bíróság 1906. évi december hó 22-én 5,589. szám alatt hozott jogerős végzésével a felebbezést visszautasította abból az indokból, mert a BP. 383. §-ának III. 2. a) pontja, illetőleg a BP. 548. §-ának ötödik bekezdése értelmében a vádlott terhére a sértett fél a vádlottat bűnösnek kimondó ítélet ellen egyedül magánjogi igényére nézve és ennek tárgyában is csak akkor élhet felebbezéssel, ha a bűnösség kérdésében vagy a büntetés kiszabására nézve az erre jogosultak valamelyike felebbezett. A zalaegerszegi kir. törvényszék azzal, hogy a B. K.-t a jelen esetben csak sértettnek s nem egyúttal főmagánvádlónak tekintvén, reá a sértettre vonatkozó jogszabályokat alkalmazta és tőle, hivatkozással ezekre a jogszabályokra, a jogosultságot megtagadta, a törvényt megsértette. Mert az 1895: XLI. t.-c. 8. és 9. §-aiban körülírt kihágások a BP. 41. §-a szerint főmagánvád tárgyát képezik, a vádlott terhére megállapított védjegybitorlás kihágása által jogaiban sértett B. K. tehát a jelen ügyben nem pusztán mint sértett, hanem mint fomagánvádló is szerepelt ki mindazokat a jogokat veheti igénybe, melyeket a törvény a magánvádló részére biztosit ; neveztesen a BP. 383. §. III. 1. pontja értelmében a felebbezésnek megszorítás nélkül való használatára is jogosítva volt. Nyilvánvaló ezekből, hogy B. K. főmagánvádlónak az elsőfokú biróság ítélete ellen a magánjogi igények és a bűnügyi költségek tárgyában közbevetett felebbezése a BP. 383. §-ának III. '1. pontja, illetve 548. §-ának ötödik bekezdése alapján nem volt visszautasítható. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve nem bir hatálylyal, a BP. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul. Ha a biróság a vádlottat nem mondja ki bűnösnek és az eljárás egyedül magánvád alapján folyt, a bűnügyi költséget a BP. 482. §-ának második bekezdése értelmében a magánvádló köteles megtéríteni tekintet nélkül arra, hogy a feljelentés jogos gyanuokok alapján tétetett-e vagy nem? (A m. kir. Kúria 1907. október hó 16. 8,070/1907. I. Bt.) Nem szolgálhat enyhítő körülményül az, hogy a sértett a vád tárgyává tett cikket közlő lap tulajdonosát, tehát nem a vádlottat, hanem egy más személyt előzőleg megsértett, valamint az sem, hogy nem a vádlott irta a vád tárgyává tett sajtóközleményt, mert mint felelős szerkesztő vonatván bűnvádi eljárás alá, felelősségének mérvét ez a tény nem csökkenti. (A m. kir. Kúria 1907 szeptember 25. 7,611/907. sz. a. I. Bt.) A beszámithatóság kérdése a bűnösség kérdéséhez tartozik, mert a tett beszámithatóság nélkül nem bűncselekmény, és annak elkövetője nem bűnös. Ha a beszámithatóságot kizáró ok külön kérdésbe foglaltatott, e kérdés pusztán azért, mert az emiitett célszerűségi okokból a főkérdésen kivül helyeztetett el, nem nyer önálló jelleget, és nem veszti el azt a lényeges tulajdonságát, hogy az a bűnösség kérdéséhez tartozik, tehát nem esik ki a BP. 368. § ának azon rendelkezése alól, mely szerint az esküdteknek ama határozatához, mely a vádlottat bűnösnek mondja ki, legalább nyolc szavazat szükséges; a szavazatoknak A vádlott birói elitéléséhez szükséges száma nem függ a vádlott bűnösségével a legtávolabbi vonatkozásba sem hozható attól a véletlen körülménytől, hogy a beszámithatóságot kizáró oknak a főkérdésbe való befoglalása e kérdést igen terjedelmessé, vagy nehezen érthetővé tenné. (A m. kir. Kúria 1907 október 9. 7,926'9n7. sz. a. IV. Bt.) Ha valamely időszaki lap egy számában megjelent és külön felirattal ellátott négy rendbeli közlemény a lapban egy időben tétetett közzé, tehát az elkövetési cselekmény egy tettben nyilvánult meg és ha a négy cikk tartalmánál és irányánál fogva is egységes egészet képez és a sértett jogtárgy is azonos, akkor nem egymással anyagi halmazatban álló több büntetendő cselekmény hanem egység forog fenn. (A m. kir. Kúria 1907 október 2. 7,745/1907. sz. a. I. Bt.) A járásbíróság a bűnvádi eljárás megindítását a Bp. 527. §-a szerint csak az ebben a §-ban felsorolt okokból tagadhatja meg. Az alsófoku biróság azzal, hogy a bűnvádi eljárás megindítását a Bp. 527. §-ára való hivatkozással abból az indokbcl tagadta meg, mert <a gyanúsított terhére rótt bűncselekmény bizonyíthatónak nem jelentkezik)), a törvényt megsértette. (A ra. kir. Kúria 1907 szeptember 25. 7,608/1907. I.) Nem anyagi bűnhalmazat, hanem egy egységes, a Btk. 172. §-ának 2. bekezdésébe ütköző izgatás vétsége forog fenn, mikor a vád tárgyává tett sajtóközlemény tartalma egy egységes egészet képez és a megsértett jogtárgy, a magyar állam bel békéje és jogrendje is egységes. Megsemmisítés a Bp. 385 1. §ának b) pontja alapján, mert az alsófok anyagi halmazatot állapított meg. (A m. kir. Kúria 1907 október 23. 8,246. sz. a. I. Bt ) A vasúti vállalat mint a vaspálya tulajdonosa, abban az esetben, ha a vaspályákra vonatkozó, az életbiztonság és az egészség oltalma végett kiadott rendeletnek vagy szabályrendeletnek megszegéséből reá kár háromolhatik, aKbtk. 111. S-ában meghatározott testi épség elleni kihágás elkövetése által jogaiban sértettnek (Bp. 13. §-ának hatodik bekezdése) tekintendő, aki a sértett részére a Bp. 42. £-ában biztosított jogokat igénybe veheti. (A m. kir. Kúria 1907 október 23. 8,221/907. I. Bt.) A m. kir. közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. A m. kir. közigazgatási biróság általános közigazgatási osztályának XVI. számú döntvénye. Kérdés : Út-, vagy kövezetvámnak oly médon engedélyezett gyakorlása esetén, fwgv a vám valamely meghatározott vasúti állomáson fel- és leadott mindennemű gyors- és teheráruszállitmányok után szedessék, szedhetö-e a vám az oly feladott áru után, mely a vásuti állomásra feladás végeit iparvágányon szállíttatik, valamint az olyan leadott áru után mely a vasúti állomásról iparvágányon szállíttatik el s az iparvágány a vámtárgyat tevő utat, vagy utcát csupán keresztezi. Határozat: Út-, vagy kövezetvámnak oly módon engedélyezett gyakorlása esetén, hogy a vám valamely meghatározott vasúti állomáson fel- és leadott mindennemű gyors- és teheráruszállitmányok után szedessék, a vám nem szedhető az oly feladott áru után, mely a vasúti állomásra feladás végett iparvágányon szállíttatik, valamint az olyan leadott áru után sem, mely a vasúti állomásról iparvágányon szállíttatik el, s az iparvágány a vámtárgyat tevő utat, vagy utcát csupán keresztezi. Indokok : A vámszedés joga, az 1890. évi I. t.-c. 81. §-ának rendelkezése szerint, csak a vámtárgy használata fejében gyakorolható, illetve engedélyezhető. Ennek megfelelően az idézett törvény 100. és 143. §-ai világosan kifejezik, hogy vámot fizetni az tartozik, ki a vámtárgyat használja. Ebből az következik, hogy ha a vámszedés gyakorlása a kérdésben megjelölt módon engedélyeztetett is: a vámszedési jog csakis azokra az árukra vonatkozik, melyek a vasúti állomásra, — vagy onnan rendeltetési helyükre, a vámtárgy használatával szállíttatnak, mert a vámszedés módjának meghatározása nem vezethet arra, hogy a vámszedés, a törvény idézett rendelkezései ellenére terjesztessék olyan esetre is, midőn a vámtárgy nem használtatik, és igy a vámtulajdonos részéről hiányzik az a szolgáltatás, melynek fejében a vámszedés joga törvény szerint gyakorolható és engedélyezhető. Ezek után a fenforgó kérdések eldöntése még attól függ,, hogy a vámtárgy használatának minősül-e az a tény, hogy a vámtárgyat az iparvasut, melyen a szállítás történik, keresztezi. A vámszedési jog szempontjából a vámtárgy használatául annak olyan igénybevétele minősül, amely az ut, vagy kövezet rendeltetéséből következik, — vagyis, hogy az útnak illetve kövezetnek, mint ilyenek létesítése és fentartása szolgálja azt a célt, hogy a szállítmány a kitűzött helyre eljusson. Abban az esetben pedig, midőn iparvágány az utat vagy kövezetet keresztezi, az iparvasuton való szállítás célját nem szolgálja az, hogy a keresztezés helyén éppen út, vagy kövezet van ; s az iparvágányon való szállithatás rendszerint független attól, hogy a keresztezés helyén az út vagy kövezet, mint ilyen, fentartatik-e. Itt egyszerűen a területnek, de nem mint útnak, vagy köve-