A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 48. szám - Luigi Dolci: Revisione dei processi penali e indemnita alle vittime di errori giudiziari

356 Vegyesek. Szabó Miklós halála. A hazai jogtudománynak és közéletnek nagy halottja van. Szabó Miklós a Kúria nyugalmazott elnöke meghalt 86 éves korában. Az ország egyik legértékesebb férfiát, a magyar bitói kar pedig diszét vesztette el a jobblétre költözött aggastyánban. Szabó Miklós 1821-ben született. Fényes pályájának delén került a Kúria birái közé és husz évig (1888—1906.) vezette a legfőbb bíróságot. A polgári tanácsok egyikében ő maga elnökölt cs az újévi teljes ülések alkalmával rendszerint jelentőségteljes beszédet mondott. Már évekkel ezelőtt kívánta a nyugalmat, de a kormány folyton késlekedett a kérvény elintézésével, jelezvén ezzel, hogy minő nehezen pótolható elnöknek tartotta őt magas birói pozíciójában. A főváros tanácsában Bárczy István dr., polgármester melegen emlékezett meg Szabó Miklós haláláról. Indítványára azt határozták, hogy a főváros az elhunytnak díszsírhelyet ad Szilágyi Dezső sírja közelében. Günther Antal igazságügyminiszter az elhunyt fiához, Szabó Géza táblai bíróhoz meleg hangon tartott részvétiratot intézett, amelyben igen nagy méltánylással emlékezik meg az elhunytnak eszményi magaslaton állott birói működéséről és egykori igazságügyi államtitkári szereplésének kiválóságáról. A Kúria tanácsa f. hó 28-án tartott ülésén Szabó Miklós v. b. t. tanácsost a Kúria halottjának mondotta ki és hogy eltemetéséről méltó módon gondoskodik. A Kúria elnöksége a temetés rendezésével az Entreprise des pompes funébres-t bizta meg. A budapesti ügyvédi kör XXVII. rendes közgyűlését 1907. november 28-án, este 6 órakor tartotta meg saját helyiségében. A közgyűlés tárgyai .voltak: 1. A választmány évi jelentése. 2. A számvizsgálók évi jelentése. Három számvizsgáló választása. 4. Az évi költségvetés megállapítása. 5. A választmány megválasztása. 6. A kört érdeklő indítványok. A budapesti ügyvédi kör évi jelentése szerint a kör huszonöt éves fennállásának ünnepével kezdődött az elmúlt esztendő. Az ügyvédi kar érdeke mindenkor hűséges védelmet talált a körben, de éppen oly hathatós támogatásban részesült a birói kar minden jogos panasza, nemkülönben a közszabadság és az igazságszolgáltatás bármely sérelme. Az ügyvédi kör kezdeményezte az országos ügyvédgyülések intézményét, mely a magyar ügyvédség közvéleményének immár hatalmas szervévé és kifejezőjévé vált. Számos eszme valósult meg, mely az ügyvédi körből indult ki és nem egyszer magának a törvényhozásnak kutforrásává vált (1883-as ügsvédi novella), illetve arra befolyást gyakorolt (főispáni felügyeleti hatáskörnek a bíróságokra ki nem terjesztése). Az elmúlt körévben a kör érdeklődésének homlokterében az uj ügyvédi rendtartás előkészítése állott. A budapesti ügyvédi kamara válaszmányának felhívására résztvett az ügyvédi kamarával és a Magyar Jogászegylettel együtt az International Land Association (Nemzetközi jogi egyesület) meghívásában és a meghívás elfogadása folytán az 1908. évben Budapesten tartandó nemzetközi konferencia előkészítésében. A gyermekvédelmi bizottság a lefolyt körévben már serényen működött. A szorosabb értelemben vett bűnügyi védelmet a kör 1907. január 1-ével kezte meg és ez időtől október 1-éig a budapesti kir. büntetőjárásbiróság megkeresésére 222, a kir. ügyészség megkeresésére 5 és a m. kir. államrendőrség megkeresésére 11 esetben járt el. Ezekben az ügyekben 205 kartársat vett igénybe. Az esetek túlnyomó részében a patronage-szerü védelem sikerrel járt, amennyiben a bűnügyet a legkülönbözőbb alapokon meg lehetett szüntetni. Több kiskorú az Országos Gyermekvédő Liga vagy más társadalmi egyesület közbenjárásával el volt helyezhető. Legújabban kezdeményezőleg lépett fel a kör abban az irányban, hogy Balogh Jenő dr., egyetemi tanár ur szemináriumának hallgatói védői bizottságának működésével szorosabb kapcsolatba hozassanak és mintegy a probation officer szerepét töltsék be. A közbenjárásra felkért védőügyvéd a környezettanulmány és a patronage kérdéseiben e fiatal egyetemi polgárokban bizonyára igen hathatós támaszt fog találni. A társas élet az utolsó esztendőben felette élénk és mozgalmas volt. A kör tagjainak száma volt a mult közgyűlés napján 493, uj tagul felvétetett 37, összesen: 530. Az 1906/7. körévben kilépett 7, meghalt 9. A körtagok száma jelenleg 514. Perujitás a váltóperben, midőn a váltó egyes kötelezettekkel szemben időközben elévült. A váltóeljárás 44. §-a szerint: alapperben jóhiszeműen eljárt nyertes fél ellen, ha időközben harmadik személyek elleni váltójogi igényei elévülés ^ folytán elenyésztek vagy idő rövidsége miatt többé nem érvényesíthetők, perújításnak nincs helye. A váltókereset az összes kötelezettek ellen indíttatott volt. A jogerős sommás végzés ellen M. K. forgató perújítással élt azon alapon, hogy az aláírás nem tőle származik; a perujitási P4LLA8 RÉ9ZVÍ NY TÁRSASAO kereset beadatott július 3-án, de hiánypótlás végett visszadatván, csak augusztus 2-án kézbesittetett; időközben — július 21-én — elé\ ült felperesnek az egyik perelt forgató elleni joga, mert a kézbesitetlenül visszaérkezett sommás végzés ujabb kézbesítését nem kérte. Az elsőbiróság helyt adott a perújításnak, mert a váltóeljárás 44. §-a csak akkor alkalmazható, ha a felperes joga az összes többi kötelezett ellenében elévült. A felsőbíróságok megtagadták a perújítást, mert: a perujitás a jóhiszemű felperessel szemben már akkor is ki van zárva, ha akár csak egy váltókötelezett elleni jogainak elvesztésével helyrehozhatlan kárt szenvedett; felperes jogosítva volt a kötelezettek bármelyike ellen fordulni, tehát nem szolgálhat hátrányára az, hogy a másik forgató ellen nem szorgalmazta az eljárást; a perujitó alperes indokolatlanul késett az ő perújításával és ezzel megfosztotta felperest attól, hogy kifogását oly időben ismerje meg, amikor követelése a másik forgató ellen még el nem évült. (A m. kir. Kúria 1907 okt. 22. 603/906. V. sz. a.) Kóser borok átvételének megtagadása, mert a pecsét meg volt sértve. Alperes a megvett nyolc hordót lepecsételte; amikor az átvételre megjelent, két hordóról hiányzott a pecsét; ezt a két hordót nem akarta átvenni, minthogy pedig az eladó csak mind a nyolc hordót együttesen akarta kiadni, nem vett át semmit. Az elsőbiróság az egész bormennyiség átvételére kötelezte az alperest, mert nem látta bizonyítottnak azt a kereskedelmi szokást, hogy a vevő pecsétjének megsértése esetében megtagadhatja a bor átvételét, továbbá, mert alperes, felperes felhívása dacára, nem akarta megvizsgálni a kifogásolt két hordót. A felsőbíróságok bizonyítottnak látták a szóban levő kereskedelmi szokást és azt a K. T. 267. §-a alapján figyelembe vették, annál is inkább, mert ckóser» borokról volt szó, melyek különös módon és nagy szigorusággal kezeltetnek ; a kifogásolt áru megvizsgálására alperes azért sem volt köteles, mert az csak vegyelemzés utján hosszadalmasabb eljárás mellett történhetett volna, ami a kereskedelmi forgalom gyorsaságával és az ügylet természetével, tekintettel a kifogásolt mennyiség csekélységére is, össze nem egyeztethető. Minthogy a vevő jogosan tagadta meg a két hordó átvételét, az eladó nem köthette ezek átvételéhez a másik hat hordó kiadását és így a vevő jogosan állott el az egész ügylettől. (Kúria 1907. okt. 30. 1,637/906. V. sz. a.) Adalék a csődtörvény 134. és 145. §-aihoz. A közjegyzői okiratba foglalt kötelezvény alapján bejelentett követelést a tömeggondnok mint színlegeset kifogásolta. A kötelezvény alapján a csőd előtt már a végrehajtás is elrendeltetett. Kimondatott, hogy a végrehajtást elrendelő végzés alapján a követelés nem tekinthető a Cs. T. 134., illetve 145. §-a értelmében birói határozattal megállapítottnak. Az alsóbiróságok elutasították a keresetet, mert a kötelezvény csak a közadós nyilatkozatát tartalmazza, más módon pedig felperes nem bizonyította a kölcsönt. A Kúria kimondta, hogy a kötelezvénynyel szemben, melyben az adós a kölcsön leolvasását elismeri, a prdts 169. §-a értelmében a tömeggondnok tartozott a le nem számlálást bizonyítani; minthogy a tömeggondnok e tekintetben főesküt kinált felperesnek, a Kúria ezen főeskütől feltételezetten adott helyet a keresetnek. (1907. okt. 30. 75. v. sz. a.) Cégtoldat. Megtagadtatott a közkereseti társaságnak «Huszti kereskedelmi bank P. J. és fiai» cég alatt való bejegyzése, mert a közkereseti társaság a K. T. 13. §-a értelmében nem nevezhetvén magát sem részvénytársaságnak, sem szövetkezetnek, nem vehet fel cégébe oly toldatot sem, mely a közönséget ily irányban megtéveszthetné. (Kúria 1907., okt. 30. 1,158. V.) A tábla megtagadta az «Általános kereskedelmi ügynökség P. és H.» cég bejegyzését, mert az «általános» szó sem a személy, sem az üzlet közelebbi megjelölésére nem szolgál. A Kúria megengedte a bejegyzést, mert az «általános» szó a jelen esetben a forgalom tárgyát képező minden ügyletnek közvetítését fejezi ki, tehát az üzlet közelebbi megjelölésére szolgál. (1907. okt. 30. 1,173. V. sz. a.) Mennyiség és minőség megállapítása közjegyző közbenjöttével történő árverésnél. Az eladó a késedelmes vevő rovására több mint 400,000 darab kéménytéglát árvereztetett el. A közjegyző az árverési jegyzőkönyv szerint csak a felmutatott üzleti könyvekbe történt betekintés utján állapította meg azt, hogy az árverés alá kerülő összes mennyiség megvan. Az árverés után a vevő kérelmére megtartott birói szemle alkalmával csak sokkal kisebb mennyiség találtatott; az eladó tanukkal kívánta bizonyítani, hogy az árveréskor megvolt a teljes mennyiség. A Kúria kimondta, hogy az árverés nem tekinthető a vevő részére történtnek, mert nyilvános árverésnél annak a mennyiségnek, melyet a vevő az árverés alapján megszerez, magában az árverési jegyzőkönyvben tüzetesen meg kell állapítania, ez a hiány tanuk vallomásával nem pótolható. (1907. okt. 30. 631. V. sz. a.) A táblai ítélet a kereset elutasítását azzal is indokolta, hogy az eladó nem járt el kellő jóhiszeműséggel és gondossággal, amidőn a vevőt, bár módjában állott volna, az árverésről előzetesen nem értesítette; hiba volt továbbá, hogy a nagymennyiségű árut Jigy_téteiben bocsátotta árverés alá. NYOMOAM BUOAPEITGN