A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 48. szám - Luigi Dolci: Revisione dei processi penali e indemnita alle vittime di errori giudiziari

A JOG Ami pedig a jelenleg a Vll-ik fizetési osztályba tartozó törvényszéki birákat illeti, a fizetésrendezés tekintetében a legmostohább elbánásban ezek részesülnek, a javaslat róluk szintén nem emlékezik meg, holott a kormányelnök ur expozéjában különösen kiemelte, hogy a javaslat a hosszú és terhes szolgálati idő alatt kiérdemelt munkát akarja jutalmazni és a tisztes megélhetést lehetővé tenni. Igaz, hogy a jelenlegi birói fizetés minden vonalon csekélymérvű, éppen ezért fogadta a birói kar őszinte örömmel azt, hogy a IX-ik és VlII-ik fizetési osztályba sorozott birák, habár nem mindnyájan is, anyagi előnyben fognak részesülni, azonban a javaslat azon intézkedése, hogy amidőn a VlII-ik fizetési osztályban levő olyan törvényszéki biró. ki ezen minőségben 4—5 évet szolgált, azon elbánásban részesül, mint az a Vll-ik fizetési osztályú biró, ki 12—14 évig szolgált már törvényszéki birói minőségben, — leverőleg hat, egyáltalán nem alkalmas a nehéz munka fokozására szükséges kitartásra, annál is inkább nem, mert ezen birák 45—55 éves korban lévén rendszerint családapák s a családfentartás és a gyermekeik neveltetésének költségei, mivel gyermekeik már rendszerint magasabb képeztetés alatt vannak s a házon kivül tartatnak, fizetésüket felemésztik és pedig annál inkább, mert mig a többi államhivatalnokok más javadalmazásban is részesülhetnek, addig a biró csupán fizetésére van utalva. Mint emiitettük a birói kar nagy köszönettel fogadta a kormány azon szándékát, hogy a jelenben a VlII-ik fizetési osztályban levő birák azon részét, kik szolgálati idejüknél fogva arra reászolgáltak, a Vll-ik fizetési osztályba fogja előléptetni; idevonatkozólag azonban szerény véleményünk szerint a méltányos és igazságos elbánás módja az lett volna, hogy a Vll-ik fizetési osztályba már besorozott s az uj törvény folytán besorozandó, összesen ezerét kitevő biró szolgálati idő szerint az illető fizetési osztályba, tehát egyenlő arányban 3 fokozatba soroztassék be, ami által el lesz hárítva az a méltánytalanság is, hogy mig a Vll-ik fizetési osztály I-ső fokozatába alig 120 biró van beosztva, addig a Ill-ik fokozatba a most bentlevőket is beszámítva, 700-at meghaladó biró fog beosztatni, kik között 18—20 évi birói szolgálatot töltött birák is százával szerepelnek, miből nyilvánvaló, hogy a tervezett fizetési módozatok által csupán az alig 4—5 éves törvényszéki birák nyernek anyagi előnyt, mig a VII-ik fizetési osztályban már bent levő több száz biró semmit sem nyer. Még jobban kitűnik a beterjesztett törvényjavaslatban kontemplált fizetési módozatok sérelmes volta akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a 12—14 éves törvényszéki birák közül, kik legutóbb a VII-ik fizetési osztály IH-ik fokozatába léptek, nagy számmal vannak, kik 20—30 éves, vagy azt is meghaladó szolgálati idővel bírnak s akikre nézve az 1904. évi I. t.-c. alapján kibocsátott 530/1904. M. E. számú rendeletben előirt az az intézkedés áll fent, mely szerint a VII. és VlII-ik fizetési osztály egyes fokozataiban 5 évet kell eltölteni, ezekre nézve tehát legtöbbnyire az az eset fog bekövetkezni, hogy bár érdemdús birák, mégis a VII-ik fizetési osztály I-ső fokát sem érhetik el, vagy elhalnak, vagy a 40 évi szolgálati idejüket betöltvén, nyugdíjaztatnak. A kormányelnök ur által a költségvetési javaslat benyújtásakor, az országgyűlés előtt a lapok egyöntetű közlése szerint azon nyilatkozat tétetett, kogy a Vl-ik fizetési osztályba 150 uj birói állás leend rendszeresítve, ha ez igy történnék, az a most VII-ik rangosztályban levő bírákra előnyös lenne ugyan, mert inkább remélhették volna idő multán leendő előléptetésüket, de a jelenlegi állapotban, illetve a javaslat törvénynyé válása esetén is, miután a szerint a VII. fizetési osztályban a már bent levőket is számítva, együtt 1,000 biró lesz, s miután az ezer biró nem a szolgálati év szerint lesz a Ill-ik fokozatba beosztva, anyagi helyzetük javulására még csak reményük sem lehet és pedig annál kevésbé, mivel a javaslat szerint a Vl-ik fizetési osztályba összesen csak 150 biró léphet elő, amennyiben az eddigi létszám 146-ot tesz ki, a szerencsés eiőlépők az egész országban csak 4-en lesznek. Ezek szerint bátran kimondható, hogy a tervezett javaslattal az idősb birák honorálva nem lesznek, s annak csak a kevesebb szolgálati idővel biró fiatal generáció fogja előnyeit élvezni. Ezek alapján és tekintettel végül arra is, hogy ha a VII. és VlII-ik fizetési osztályban levő birák összlétszámához a IX-ik fizetési osztályban levő birákat is hozzászámítjuk, összesen 2,527 birói személy van érdekelve, a törvényjavaslat szerint csak 1,256 azon birák száma, kiknek helyzetén javítva lesz, mig 1,271 biró és ügyész semmi anyagi javadalomban nem részesül, tehát az sem állitható, hogy a nagyobb tömeg helyzete javulna. Mindezeknél fogva és addig is, mig a birói szervezet végleges rendezése allkalmával a birói karnak közérdekben fekvő kívánságai teljesíttetnének, az 1908. évi költségvetés kapcsán, illetve a vonatkozó javaslatban most már megvalósítandó tiszteletteljes kérelmünk oda terjed, hogy 1- ször. A kir. törvényszéki elnökök már most kir. kúriai birói cimmel és jelleggel ruháztassanak föl valamennyien, vagy legalább azok, kik nagyobb törvényszékek élén állanak, de mindenesetre az eddiginél nagyobb százalékban. 2- szor. A Vl-ik fizetési osztályban levő első' folyamodása birák és ügyészek jelenlegi összlétszáma 150-nel szaporittassék ; H'SZOr. Az uj törvényjavaslatfolytán a VII-ik fizetési osztályban majd helyet foglaló 1,000 biró és ügyész ezen fizetési osztály három \ /nkozatában szolgálali idejűkre tekintettel egyenlő arányban osztassanak be. 4-szer. A VIII. fizetési osztályba sorozottakra nézve is a hármas fokozatba való beosztás keresztülvitessék. Ez a kérelem t. cimnek szives támogatás, illetve ismertetés végett megküldetik. Kelt Szatmár-Xémetiben, a kir. törvényszék birói karának 1907. évi november hó 23-ik napján tartott értekezletéből. Külföld. Külföldi irodalom. f\ Luigi Dolci: "-Revisione dei processi penali e indemnita alle vittime di errori giudiziari. -* Como, 1907. {Dolci Lajos: «A bünperek revíziója s a birói tévedések áldozatainak a kártalanítása*. Dolci, como-i ügyvéd az olasz jogászközönség előtt fölötte hálás és aktuális témát választott magának, amidőn a fönti cimü munkájában a bünperek revízióját és a kártalanítást tette tanulmánya tárgyává. Az uj olasz bűnvádi perrendtartás javaslata egyrészről a bünperek revízióját fekteti az eddigieknél szélesebb alapokra, másrészről pedig, a kártalanításnak az olasz büntetőjogban eddig nem ismert intézményét is meg akarja valósitani. E két fontos kérdés és annak a részletei fölött — pro és contra — heves vita folyik ezidőszerint az olasz kriminalisták és jogbölcselők között. Ezért mondottuk, hogy a Dolci könyve fölötte aktuális, témája pedig igen hálás. Dolci — aki különben szociálista s a szociál-anarkisztikus büntetőjogi irány apostola — a jelen tanulmányában is főleg szocialisztikus szempontból tárgyalja a kérdést. Elsősorban is hibáztatja a «res judicata érinthetlenségének* | az elvét, amely nem egyéb, mint jogi elfogultság s amely a I bünperek revizióját — csaknem minden európai állam büntető I törvénykezésében — az esetek minimumára korlátozza. Ennek az oka — Dolci szerint — az államok takarékosságra való törekvésében keresendő, holott annak csak akkor volna helye, ha a bíróságok ítélkezései csalhatatlanok volnának. Szűkmarkúsága folytán, igy lesz az állam szándékosan bűnössé annak a sokféle szerencsétlenségnek és nyomornak az előidézésében, amelyet az ártatlanul elitéltek szenvednek. De — mondja szerzőnk — nevetséges dolog az, ha az állam a res judicata tekintélyéhez mereven ragaszkodik s ha a birói cselekmények prestige-éről beszélünk : mert az ítélkező biró is éppen olyan gyarló ember, mint akárki más. Már ezen okok is elegendők arra, hogy a «res judicata> érinthetlenségének az elvét megdöntsék s hogv annak a belátására bírjanak bennünket, miszerint a bünperek revizióját lehetőleg minden esetben meg kell engedni. Az uj olasz Bp. javaslata négy esetben engedi meg az elitélt javára a bünper revizióját. Ez esetek: 1. ha az ítélet nem egyeztethető össze egy másik ítélettel, vagy, ha visszavonható makacssági ítélet hozatott; 2. ha a marasztaló ítélet után, olyan jogerős másik ítélet hozatik, amely megállapítja, hogy a marasztaló ítélet hamistanuzásnak, vagy a biró megvesztegetésének az eredménye volt; 3. ha az ítélet után oly tárgy, vagy okmány kerül elő, vagy olyan tény fedeztetik föl, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy a bűncselekmény tényálladéka nem forog fönn; végül t4. ha az ítélet után olyan ujabb tények, vagy bizonyítékok merülnek föl, amelyek akár önmagukban, akár pedig a biró által már megvizsgált tényekkel, vagy bizonyítékokkal együttesen nyilvánvalóvá teszik a bíróságnak a marasztalást, vagy a bűncselekmény cimét (titolo), avagy a súlyosító körülmények megállapítását illető tévedését. Dolcinak ez nem elég. O még liberálisabb intézkedéseket akar. Szerinte a revízió minden esetb.en megengedendő; azt sem az elévülés, sem a büntetőjogi felelőtlenség (irresponsabilitá), sem a beszámithatóságot kizáró ok, sem pedig az elitélt halála nem akadályozhatja. A kártalanításra vonatkozólag Dolci azon általános magánjogi elvből indul ki, amely szerint minden, bárminő okból keletkezett kár megtérítendő, illetve hogy mindenki, aki másnak kárt okozott, azt teljes egészében megtéríteni köteles. Ez okból Dolci azt kívánja, hogy az állam az ártatlanul elitélt egyénnek a birói tévedésből származott összes anyagi és erkölcsi kárát térítse meg Az állumnak ez nemcsak jogi, hanem erkölcsi kötelessége is. Thót László dr.